a hegymászásról

A szerelem úgy kezdődött, hogy tízévesen beleestem a csipkebokorba. Nem lángolt, mint a Mózesé, nem szólt ki belőle Isten dörgő hangon, hogy vegyem le a cipőmet, mert szent földön állok. Átlagos kis csipkebokor volt a Tordai-hasadék szélén, egy szikla oldalában. Életem első köteles mászása azzal végződött, mint Tigrisnek a bogáncs-reggeli: a tüskéket húzkodtam ki magamból.

Az én gyerekkorom hősei és kislánykorom szerelmei nem csak az indiánok voltak, hanem hús-vér emberek, a hegymászás hőskorából, a hegyi medvék, szakállasak, nagyszájúak, idealisták, akik a kommunizmus alatt megalkották a maguk kis Tündérországát.

DSC01633

(Plakát a vlegyászai menedékházban, nem csak az én fantáziámat ingerelték az indiánok.)

És nem a tündérmesékre emlékszem, hanem a Szelek barlangjának bejárására, amikor az apám megutálta a barlangászatot és átnyergelt a hegymászásra, a puzdrai szilveszterek meséjére, amikor az apám felfelé menet kecskeszart szedett, majd megkínálta vele a többieket, hogy ez csokidrazsé, meg hogy Kisbányára menet ő tudta, hol az ösvény, de a többeiknek, akik nem tudták, azt mondta, hogy ő azért nem süpped be a hóba, mert olyan könnyű.

***

Aztán sokáig nem történt semmi, mert kajakoztam, futottam, majd egy hirtelen mozdulattal végleg tönkretettem a térdem sízés közben Păltinișen, ami persze nem akadályozott meg abban, hogy egy hónapra rá eltörjem a bokám, szintén Păltinișen, szintén sízés közben. Síbakancsban. A bokám meggyógyult, a térdem nem, és még rá is segítettem két év múlva egy karácsonyi buliban, amikor levált a porc a térdkalácsomnál, amit megműtöttek, és azt mondták, hogy majd visszanő. Nem tette.

DSC01588

(Tájszarás. Ez látszik a vlegyászai menedékház budijából.)

Ekkor kezdtem el megint mászni, a család határozott ellenkezése közepette, volt valahol a Thököly úton egy klub, közel a román követséghez, csak a másik oldalon, ahol az elméleti oktatás folyt, és a Pilisben pedig a gyakorlat. Az egyetlen igazán emlékezetes pillanata ennek az időszaknak az volt, amikor a szikláról le kellett ugrani, hogy megérezzük, hogy megtart a kötél. Azóta gyakran álmodom ezzel. Volt, aki annyira élvezte, hogy többször is visszament, én inkább felfele szerettem menni, nem lefele.

DSC01563

Amikor visszamentem Kolozsvárra, valahogy nem adódott partner, akiben eléggé megbíztam volna, így maradt a kirándulás, barátokkal, egyszer az EKE idősebbik felével, ami nagyon jó volt, alaposan megismertem a Vlegyászát és környékét, de erre az időszakra esik egy Királykő-beli túra is, amikor a tesóm és a barátnője úgy próbáltak kinyitni egy paradicsomkonzervet, hogy megmelegítették a gyorsfőzőn, és odaütötték egy kőhöz, aminek következtében a konzerv felrobbant, és minden és mindenki paradicsomos (konzerves) lett. De szintén ezen a túrán volt, hogy felfele a gerinc felé, féllábon állva az ösvényen halálosan összevesztünk a székelyeken, de hogy pontosan min, már nem emlékszem, csak arra, hogy én azzal érveltem, hogy akkor majd jönnek és minden ellenkezőbe beleütik a bicskájukat.

De ebben az időszakban volt a Tordai-hasadék-Torockó túra is, amikor hiába érveltem azzal, hogy a Parmalat-tejhez szokott pestiek ne akarjanak nyers kecsketejet inni, merthogy az milyen kúl, mert fosás lesz a vége. És tényleg.

DSC01600

 

Néha az apámmal kimentünk a hasadékba, és másztunk: azt hiszem, a 3B-s út volt a legerősebb, amit sierült megmásszak.

Aztán dolgozni kezdtem, és egyre kevesebb idő és lehetőség volt a hegyekbe menni. Azért itt is belefért néhányszor a Retyezát, ahol a gerincen sikeresen leszakítottam egy másik porcot is a térdemből. Ugyanabból. Temesváron az orvos azt mondta, hogy protézist kellene betenni. És ennyiben is maradtunk. Ez nyolc éve volt, ez volt az utolsó magashegyi túrám, egészen addig, amíg a térdemmel nem történik valami.

***

A sok gyerekkori, és az elég sok felnőttkori élmény alapvető tapasztalata, hogy a hegymászás elsősorban nem a fizikai, hanem a mentális erőnlét sportja. Láttam verseny-sportolót felfelé a Vlegyásza felé lelkileg összeomlani, hogy ő akkor most itt leül és nem megy tovább. És akkor jött a túravezető, lehordta, mint Potrien őrmester, és az illető felállt, és ment tovább, mert átesett a holtponton.

DSC01655

(A dregán-völgyi duzzasztógát.)

Mikor én túrázom, általában valami bugyuta kis dalocska megy a fejemben, aminek az ütemére jól lehet lépegetni, vagy a dalocskának is csak egy-két sora. Nem igazán szeretek beszélgetni közben, hanem inkább elmerülök saját magamban, a tájban, a dalocskában. Eufóriukus állapot ez, aki megszokta, az többet nem tud szabadulni, és állandóan újra és újra keresi ezt az érzést, jobb ez, mint bármiféle drog, bár én egyiket se próbáltam (az alkoholon kívül). Az, amit Mann leír a Varázshegyben, kicsiben is megvalósítható, ha a zember nem csak dombokra mászik, hanem nekifog a valódi hegyeknek.

DSC01590

(A vlegyászai menedékház.)

Általában ezzel a dalocskás módszerrel lendülök túl a holtponton: de ez is gyakorlás kérdése, hogy hogy kezeljük azt a lelkiállapotot, amíg eljutunk a holtpontig. Mert az ember legtöbbször csak arra gondol, hogy ült volna otthon a meleg szobában egy jó könyvvel, kellett neki Duracell-nyuszi módjára megint idejönnie, cipelnie valami nehéz zsákot, amiről meg van győződve, hogy tele van felesleges szarokkal, és alig várja, hogy letehesse, levehesse a bakancsot, és végre főzhessen egy meleg zacskós levest. Senki nem tud úgy örülni egy zacskós levesnek, mint az, aki előtte húsz kilométert ment felfelé.

DSC01582

A hegymászás amolyan népsport Erdélyben, mint a politizálás, a disznóvágás és a szilvapálinka-ivászat, mindenki volt már hegyen, de legalábbis látott igazi hegyet és túracipőt a valóságban is. A kolozsvári vonaton onnan lehet megismerni az erdélyi magyarokat, hogy polárban és túracipőben vannak, bár soha nem értettem, hogy lehet túracipőben utazni, szerintem utazásra egyáltalán nem alkalmas.

(A képek a 2011-es Vlegyásza-Dregán völgye kirándulásunkról valók.)

Reklámok
a hegymászásról

a hegymászásról” bejegyzéshez ozzászólás

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s