tíz dolog, ami felbosszantott

tegnap a védőnőben. Nem, nem bírom ki, hogy ne írjam meg, pedig a múltkor, amikor megírtam a másik védőnővel kapcsolatban, roppant kínos helyzeteket eredményezett, sőt, a gyerekorvos kisütötte, hogy biztos depressziós vagyok és kezeltessem magam. Azóta lecseréltük a gyerekorvost (jól jártunk) és a védőnőt (nem jártunk jól), mind a ketten kint voltak a héten, az orvos megnézett mindent, meghallgatott, hogy mi történt, tanácsokat adott, receptet írt húsz perc alatt, a védőnő ideülte magát, mintha tanyázna, és két óra után is alig akart elmenni.

1. Rengeteget beszél feleslegesen – mindent elmagyarázott háromszor-négyszer, mintha elsőre nem értettem volna meg.

2. Minden szirszart elmagyarázott, pl. azt, hogy hogy kell pelenkázni, mintha nem neveltem volna fel már egy gyereket.

3. Kinyilatkoztatott. Nem az van, hogy a szülők választhatnak, hogy hogy nevelik fel a gyereket, hanem van egy minta, ami a jó, és ha nem úgy csinálod, akkor az nem jó. Ergo hazudni fogok, hogy úgy csinálom.

4. Utálja a mikrót. Hogy én ne mikróban melegítsem a tejet. Számomra elképesztő, hogy valaki komolyan gondolja, hogy van az emberek kapacitása arra, hogy előbb vizet melegítsen, aztán a vízben a cumisüveget (nem, Jakab sem szopik, fejek neki, lehet kövezni, hogy szar anya vagyok). Jakab nyolcszor vagy többször eszik naponta, és ebből legalább háromszor éjjel, komolyan azt hiszi valaki, hogy én félálomban ilysmikkel szórakozom, mikor örülök, hogy élek? A mikró az egyik legnagyszerűbb találmány evör. Szerinte ne használjak melltartóbetétet (ami felszívja a tejet), hanem gézt (ami nem szívja fel, nem marad a helyén, és foltos lesz a melltartó). Roppant praktikus, menjünk vissza a középkorba.

5. Állandóan a szavamba vágott. Megpróbáltam többször elmondani neki, hogy vannak dolgok, amiket már tudok, mert ugye Gedeon négy éves, de azonnal a szavamba vágott és mondta tovább a magáét, hogy ő így szokta meg úgy szokta.

6. Negyed órát gyötörte Jakabot, hogy szopjon, és a gyerek már lila fejjel ordított az éhségtől és a méltatlakodástól. Én nem vagyok hajlandó kínozni a gyereket, még a jó cél érdekében sem. Nem tartom elfogadhatónak, hogy minden etetés előtt ezt végigcsináljam a gyerekkel. Végül is kap anyatejet, amennyi van, Gedeon is felnőtt tápon, és egyszer volt komoly beteg, egy torokgyulladással, és egyszer egy könnyebb lefolyású tüdőgyulladással. Kórházban eddig egyszer sem volt.

7. Ha betartanám, amit javasolt, akkor minden etetés előtt negyed órát masszíroznám a mellem, negyed órát próbálkoznék a szoptatással, tíz percet fejnék vagy negyed órát melegítgetném a kajáját, utána meg húsz percet főzném ki a cumisüveget. A gyerek, onnantól kezdve, hogy megmozdult, és attól függően, hogy mennyire éhes, kb. öt percet bír ki, utána ordít a kaja után. A tanácsai nem életszerűek, nem segítenek abban, hogy nekem és a gyereknek könnyebb legyen.

8. A gyerek arcán van egy seb, mikor vették ki, kicsit megsértették a szikével. Csak egy felszíni vágás, semmi komoly, nagyjából meg is van gyógyulva. Erre úgy tesz, mintha ez lenne a világ tragédiája, hogy begyullad, elgennyesedik, és akkor hívjam fel őket a rendelőben.

9. A politikai nézetei. A dunatévé-trianon-elmúltnyolcév, miért nem néz a fiatalság duna tévét, és a családi szálak Erdélyben. A saját családtörténete. Végig kell ezt nekem hallgatnom, komolyan?

10. Mindentől függetlenül én roppant felháborítónak tartom, hogy egy idegen, felhasználva az intémény tekintélyét, betör az életembe, leagresszál (én ezt az egészet verbális agresszióként éltem meg), és beleszól abba, hogy hogyan legyek szülő. Azok a védőnők, akikkel eddig dolgom volt, kompenzálnak valamit és verbálisan agresszívek, akár úgy, hogy hülyének néznek és leanyukáznak, akár úgy, hogy nem hagynak szóhoz jutni. Az egész védőnői rendszert fel kellene számolni.

Reklámok
tíz dolog, ami felbosszantott

tíz dolog, ami felbosszantott” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Gondolom, valóban kompenzál ezzel a hatalmaskodással, és egyáltalán nem csodálom, hogy irritál.
    Annyira borzasztó, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatban ilyen éles frontok alakultak ki…
    Persze, vannak esetek, amikor jogos a kioktatás, de azt tudni kellene felismerni, hogy melyek azok. És ott is megtalálni a megfelelő formát.

    Nekem nem volt ennyire durva, igaz, nem is polizélt (1984-ben miről is :-) ), és egészen kedves volt, de amire kijött, addigra eltelt talán 2 hét is, és már tudtam pelenkázni (könyvből), meg szerencsére szoptatni is. Ja, és magamtól mondtam, hogy 6* szopik a gyerek (igazából 8*, de a könyvben 6 volt maximumnak, hát hazudtam :-) ).
    Arra nem emlékszem, hogy nevelési tanácsokat adott volna (gondolom, a külön ágy, meg ilyesmik megemlítődtek), de különben sem törődtem vele. Elolvastam 2 v 3 könyvet, korábban rengeteg nevelési tanácsot a Nők Lapjában, nagyjából kialakult elképzelésem volt, kész. Amik addig jól beváltak. Nem óhajtottam változtatni azon, hogy éjjel velünk alszik a pici, mert úgy felébredek, ha szoptatni kell, és nem bőgi lilára a fejét és veri fel az apját is. Meg nem teáztatom, mert szopik eleget, nem vagyok hajlandó túlöltöztetni/lakást túlfűteni, ill. a pólyában akarom tartani 6 hétig, hacsak túl nem melegszik az idő, mert úgy jobban meg tudom fogni, nem félek, hogy elejtem, rosszul fogom, stb.

    Te tudod a legjobban, mire van lehetőséged, mit hogyan célszerű megoldanod az adott körülmények között. A mikróval semmi baj, egyszerűen nem értem, hogyan képzelik az emberek, hogy az ártalmas lehet, hiszen az csak egy elektromágneses sugárzás, olyan, mint a hő meg a fény. Végeredményben ugyanúgy az atomokat hozza nagyobb intenzitású mozgásba, mint a melegítés, nem keletkezik tőle semmilyen mérgező anyag (ami a melegítéstől ne keletkezne), na pláne nem marad meg az ételben a mikrohullám. Max. ha van valami mérgező cucc a romlófélében lévő ételben, az is erőteljesebb lesz. Viszont mivel rövid ideig tart a behatása, egy szimpla anyatejmelegítés egészen biztosan nem káros.

  2. Én nem értek hozzá, de anyukámmal megvitattuk a dolgot, és azt mondta, hogy nézesd meg (ha még nem tetted), hogy nincs-e letapadva Jakab nyelve, mert én sokáig azért nem szoptam, mert ezt nem vették észre és fel kellett vágni. Húgomnál ugyanez, csak ott előbb észrevették. A másik meg, hogy vegyél cumisüvegmelegítőt. Ami nem tudom, milyen árban van, szóval inkább gyorsan be is fogom :)

  3. nem ez van, mert fizikailag tud szopni, csak nincs türelme. kettőt szí, és ordít. a cumisüveg.melegítő a varerán használtan 4500, szóval szó sem lehet róla. ha minden szart megvenék, amit ajánlanak a légzésfigyelőtől a fürdetővedren keresztül a mérlegig, az úristen pénze se lenne elég.

  4. Anna szerint:

    Nem tudtam eddig, hogy arrafelé a védőnőnek ekkora hatalma van. Brassóban a védőnőt nem is láttam, a gyerekorvos volt itt vagy kétszer, a gyereket megnézte, elmondott néhány dolgot, majd ment a többi babához, nem magyarázott fölöslegesen. Azt már megtanultam, hogy mindenki gyermeknevelés szakértő, és sokkal jobban tudja mindenkinél, hogy kellene nevelni. Eteted, neveled ahogy mindkettőtöknek jó. Én ezt a jóanya fogalmat sem igazán értem. Ezek szerint a gyereknevelés valamiféle lóverseny nagyon jó, vagy gyengécskén teljesítő anyákkal. Nem is tudom hova sorolhatnám magam.

  5. a védőnő tipikusan magyarországi találmány, és főleg arra jó, hogy az ember plussz köröket fusson, mert a terhesgondozáskor is menni kell hozzá, meg a gyerekkel is. és nyilván nem tud többet, mint egy gyermekorvos. akikkel és eddig találkoztam, azok jellemzően ötvenes nők, mindennel, ami ezzel jár. rémes.

  6. A védőnő elméletileg a gyerekorvos összekötője volt, legalábbis, amikor én szültem. Gyerekorvos nincs mindenhol, falvakban pl. nincs gyerekorvosi rendelés (háziorvosi is sokszor csak heti pár alkalommal), valamint nem jár ki a házakhoz városon sem. Ezt végzi helyette a védőnő.

  7. Persze, ahol van gyerekorvos elérhető távolságban, ott szerintem sincs sok értelme. Én annak idején a miénket talán 2-3 alkalommal láttam összesen a fiam egyéves koráig, utána meg egyszer sem. Plusz még a havi felülvizsgálatok alkalmával a gyerekorvosnál, úgy rémlik, a védőnő volt egyben az asszisztens is, de lehet, hogy csak akkor amikor a babákat kérték vissza ellenőrzésre. Úgy emlékszem, féléves korig havonta kellett menni (megadták a dátumot), volt, hogy próbaszoptatást tartottak, mennyit eszik egyszerre a gyerek, mert itthon senkinek nem volt akkoriban mérlege (kölcsönözni lehetett, ha valamiért fontos volt).
    De ahol nincs helyben gyerekorvos, hanem utazni kell(ene) a picivel, ott nem árt, ha van védőnő, aki úgy havonta ránéz, mert a szülők nem biztos, hogy elviszik (ha nincs kocsi a családban, akkor biztosan nem).
    Van ám sok olyan falu Magyarországon is, ahol városi szemmel hihetetlenül rossz a közlekedés. Anyámnak pl. amikor Ordacsehiben lakott (úgy 13 évig összesen), szinte egy teljes napja ráment arra, hogy havonta meglátogassa a kezelőorvosát, aki úgy 10 km-re onnan rendelt. Először busszal átment Boglárra, onnan vonattal Fonyódra (min, 1 órás várakozás után), elintézte a vizsgálatokat, majd újabb pár órás várakozás után busszal haza. Napi 4-5 buszjárat van oda, slussz.

  8. ica, nem az a baj, hogy én nem értem, hogy egyes helyekenmiért hasznos a véőnő, hanem úgy kellene szervezni, hogy mindenhol legyen gyerekorvos, mert a védőnő alapvetően egy lebutított gyerekorvos. Egy feladatot, azaz a gyerekek gondozását két személy hátja el hivatalból. Mi értelme megkettőzni az adminisztrációt? Nekem az lenne logikusab, hogy fejlesszék a gyerekorvosi hálózatot abból a pénzből. Mert ha baj van, a védőnő nem tehet semmit, úgyis orvoshoz kell menni.

    Én is laktam falun, ahol rossz volt a közlekedés.

  9. Ó, hát én nem védem a jelenlegi rendszert :-)

    Szerintem még abból az időből maradt, amikor nagyvárosokat kivéve sehol nem volt gyerekorvos, meg nőgyógyász sem. A mai magyar egészségügy a szervezeti felépítést tekintve semmit nem változott a rencerváltozás előttihez képest, legalábbis úgy tűnik. Max. annyit, hogy egyes szakrendelések mintegy lecsorogtak a nagyvárosokból (ezek alatt főleg a megyeszékhelyeket értem), kórházi ambulanciákról valamivel közelebb a páciensekhez, de szintén csak nagyobb helyekre (bár ez mostanában inkább ellenkező irányban változik ismét). Az én gyerekkoromban – és állíthatom, túl nagy különbség nem volt még a fiam születése idején sem – vidéken semmiféle szakorvos nem volt. Gyerekorvos sem, a körzeti felnőttorvos intézett mindent (váltótárs nélkül, azaz voltaképpen 24 órás szolgálatban), az időszakos felülvizsgálatokat, oltásokat is, az iskolákban is, a védőnő segítségével. Anyu nőgyógyászhoz csak magánrendelésre tudott menni, az is 30 km-rel odébb volt, pedig akkor nem egy zsákfaluban lakott. Az én hallásgondozásom vagy Kaposváron, vagy Pécsett, vagy Pesten, a Jánosban történhetett. Még csak fülészet sem volt közelebb. Azt nem tudom, miért nem Kaposvárra jártunk, hanem a Jánosba Pestre, de kb. mindegy volt, legalábbis a közlekedés szempontjából, mert a kaposvári vicinális majdnem annyi idő alatt tette meg azt a 60 km-t, mint a pesti gyors a 160-at.
    A vidéki szakorvosi ellátottságot akkor érzékeltem valamivel jobban, amikor terhes lettem, és Érden kellett elvégeztetni a vizsgálatokat. Ha jól emlékszem, terheseknek vérvétel heti 1-2 alkalommal volt, más napokon nem szívesen vették, ha mentünk a laborba, aztán még volt egy nap, amikor diabetes vérvétel volt, a fennmaradó 3 nap (szombat is) volt a köznépé. Terhesgondozás is heti 1-2 alkalommal volt. Aztán később láttam, hogy fülészet van heti 2*, urológia pl. heti fél nap, a többi szakrendelés is ilyen gyakorisággal. Pedig már akkor is vagy 40 000-en laktak itt, és még ide járt Tárnok, Sóskút, Pusztazámor is. Érdekes jelenetek zajlottak le esetenként, a több órás várakozást követően, amikor végre kitették a sorszám tömböt, szó szerint összeverekedtek rajta az emberek…
    A gyerekorvos, akihez a fiammal jártam, egy családi ház külön bejáratú két helyiségében rendelt heti néhány alkalommal (nem minden nap, és pláne nem délelőtt-délután IS), a háziorvos hasonlóképpen.

    Szóval, mivel a védőnők kiképzése olcsóbb és gyorsabb, na meg fizetni sem kell nekik annyit, belőlük csináltak sokat, egy csomó feladatot rájuk testálva, részben a gyerekorvosokét, részben a nőgyógyászokét, de valószínűleg afféle általános tanácsadó-felvilágosító-szociális munkás jelleggel. Ez OK volt a kezdeti időszakban, mondjuk 50-60 évvel ezelőtt, csak sajnos megmaradt később is, mert vidékre egyszerűen nem is akartak az orvosok menni (pedig szolgálati lakás és a helyi társadalomban betöltött magas presztízs várta őket, de tudom, hogy amikor az én gyerekkoromban az öreg körzeti kb. 80 évesen meghalt – végig praktizált! -, aki a helyére jött, azt a hírek szerint büntetésből helyezték oda), valamint az orvosképzés a rendszerváltás előtt semmiképpen nem volt tömegképzésnek nevezhető. Oda sosem volt egyszerű bejutni, sokszoros túljelentkezés volt, azt persze nem tudhatom, hogyan állapították meg a keretszámokat.

    Tudom én, hogy laktál rossz közlekedésű faluban, azért írtam, hogy Magyarországon IS vannak ilyen helyek, hajjaj. Ordacsehinél rosszabbak is, mert az végül mégis egy forgalmas út közelében van, csak pár km-es kerülőt kell tenni a buszokkal. Viszont mivel zsákfalu, áthaladó forgalom nincs, így ezért van eléggé elvágva a világtól.

    A lényeg: egyet értek: nem jó ez a rendszer (csak próbálom megvilágítani a hátteret, ami nem menti fel az elmúlt huszonnégy év politikai kurzusait annak felelőssége alól, hogy nem szervezték át az egészet, ill. amit csináltak vele, attól csak még rosszabb lett végeredményben), de a legnagyobb baj, hogy a szereplői sok esetben távolról sincsenek a helyzet magaslatán sem szakmai, sem emberi szempontból. Az utóbbiról főleg sokat kellene tanulniuk.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s