ez a gyerek szivat engem

dali-persistence-clockTegnap este már harmadszorra gondoltam azt, hogy akkor most menni kell. De nem, semmi, jönnek a görcsök, elég szabályosak, elég hosszú ideig tartanak, hogy mindent bepakoljak a kórházi táskába, nem alszom egész éjjel, mert ha igen, akkor azt álmodom, hogy császározni akarnak, és erre itt a reggel, és semmi, a gyerek vígan rugdossa a bordáimat, és jelét se adja annak, hogy meg akarná látni Isten áldott napsütését, pedig milyen szép ez az őszi napsütés. Telihold van pedig (kérdés, hogy ez mennyire számít, mindenesetre tudományosan nem lehet bizonyítani), meg hétvége is, szóval minden ideális lehetne.

A legzavaróbb az egészben az, hogy a 32. héten azt mondták, hogy örüljek, ha a 36. hétig kihúzom. Most a 40. hét vége van. Ez nyolc hét kivételes, felfokozott állapot. Az elmúlt időszakot valami állandó készültségben és várakozásban töltöttem, minden kis fájdalomra összerándulva, hogy akkor na most. És ugyanilyen készültségben töltötte a család is, akik benne vannak a szervezésben, hogy Gedeon élete se boruljon fel nagyon, de apás szülés is legyen.

És aztán semmi. És megint semmi. És még mindig semmi. Fáj, fáj, görcsölget, úgy tesz, mintha. És ha van valami, ami fel tud őrölni, akkor ez a parttalan várakozás, aminek nem lehet látni pontosan a végét. Nem lehet tervezni, még holnapra sem. Nem lehet az időt beosztani, és ezzel barátságossá tenni. Az idő most: ellenség. Olyan lassan folyik, mintha megállt volna. Mint a hosszú álmos falusi nyári napok, amikor nagyon sokáig nem történik semmi. Mint egy Tarr Béla film. Mint egy olyan túra, ahol ismeretlen terepen haladsz, és nem tudod, mikor fogsz odaérni. Mint az első túrám a Vlegyászára, és az a hosszú utolsó szakasz az erdőben, amikor az erdő a zistennek se akar elfogyni.

– Maga hogy készül lelkileg a szülésre?

– Hát hogy. Ülök és várom, hogy fájjon.

 

Advertisements
ez a gyerek szivat engem

ez a gyerek szivat engem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. vica57 szerint:

    Időben kell kezdeni a szülőnevelést :-)
    Gondolj arra, hogy egyelőre még minden nap nyereség Jakabnak, amit odabent tölt.

    Drukkolok, hogy sikerüljön minden, ahogyan szeretnéd :-)

  2. jin szerint:

    Ez a legnehezebb. a mindennapos, mindenperces várakozás. nekem is így volt, mindkét gyereknél, 2 hetes túlhordásokkal, – de aztán egyszer csak elindul.
    ha visszagondolok, időn és téren kívüli tranzit időszak volt ez, amit én kedvelek. kiiratkozom a világból, átengedem magam a nagyobbnak, nem rajtam múlik. ritka kincs.
    Na jó, csak annyit akartam jelezni, hogy vannak itt láthatatlan, figyelő, drukkoló szemek.
    Rossz most neked, de én irigykedek, még ezért a várakozásért is.
    csók
    Jin

  3. hát azt mondta a doki, hogy beindítják a szülést, ha elkezdem túlhordani, mert az már árt neki. de hogy együtt kell álljanak bizonyos feltételek: kezdjek el tágulni, legyenek periodikus görcsök, ilyesmi. és akkor rá tudnak segíteni.

  4. vica57 szerint:

    Igen, az IR-ről megfeledkeztem, bocsi, de ha betartod a diétát, esetleg inzulinozol, tablettát szedsz, akkor csak nem magasabb a cukrod a kelleténél. Tényleg, méred rendesen?
    Ó, ha előbb eszembe jut, megnéztem volna, anyukán cukormérője használható állapotban van-e és odaadom…

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s