három gyermekkönyvről

Régen nem írtam arról, hogy miket olvasunk mostanában Gedeonnal. Úgy tűnik, a thomaszos korszak lejárt, amiért nem tudok eléggé hálát adni, mert minden igazán lényeges dolog hiányzott abból a meséből: a valódi karakterek, a szellemesség, a valódi konfliktusok, a jó és a gonosz, azaz minden, ami véleményem szerint izgalmas lehet egy mesében.

A Bogyó és Babócát szerecsére soha nem olvastuk neki (azt persze nem tiltom, hogy más olvassa, de engem nagyon felbosszant az a mese), a népmesék egyelőre nem érdeklik, a gyerekkönyvek pedig vagy buták, vagy grafikailag borzalmasak, vagy nagyon drágák, vagy mind a három együtt.

Mostanában Gedeon a verseket szereti, újra memorizálnom kell sok gyerekverset, amit már elfelejtettem (bár így is elég sokat tudok fejből), és a három könyvből kettő vers.

Az első, és nekem a legnagyobb kedvencem a László Noémi (nonó) féle Afrika, amihez Csillag István festett – ha jól látom – vízfestékkel illusztrációkat.

A vers a következőképp hangzik:

Kenya, Burundi, Uganda:

oda menne a víziló,

ha egyáltalán utazna.

Kongó, Dzsibuti, Szenegál,

oda menne a krokodil,

de csak a folyóban vegetál.

Mali, Kamerun, Gambia,

oda menne az elefánt,

csakhogy túl sok a holmija.

Etiópia, Mozambik,

oda menne az orrszarvú,

de az ég alja morajlik.

Menekül a zebra, ideges a gnú,

reszket az antilop, az íbisz szomorú,

futkos a strucc, a kafferbivaly.

Csendesen, nyugodtan emelkedik

fejük fölött a Kilimandzsáró

felhőkbe vesző csúcsaival.

(Kiadta a Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2011)

Namármost ez egy ismert versforma (ha valaki tudja, hogy melyik, be is írhatja), amit László Noémi tökéletesen használ, nincs egy darab ritmikai hiba sem a versben, mert engem rettenetesen szokott idegesíteni, ha egy kötött versformát valaki rosszul, pontatlanul használ, ha valamiben rendmániás vagyok, akkor a ritmusban feltétlenül. A kötött versformás versek nekem olyanok, mint egy egyenlet, egy mérmöki építmény, mindenesetre nagyon szabályos, kiegyensúlyozott valami, mint pl. Bach és az ellenpont.

Nincsenek benne finomkodó kifejezések, viszont van benne sok érdekes szó, mint a Kilimandzsáró és a kafferbivaly, engem kiskoromban lenyűgözött az ilyen érdekes szavak hangzása. Éveket gondolkoztam pl. azon, hogy mit is jelenthet a bazilál kifejezés, mert nagyon érdekesen hangzott (gyönge fuvallat a tóba zilál).

Tulajdonképp nem szól semmiről, nem von le tanulságot, teret enged a képzeletnek (ez az egyik legfontosabb dolog egy versben), és nem nézi hülyének a gyerekeket, csak azért, mert gyerekek.

***

A másik könyv Varró Dani: Nem, nem, hanem c. könyve. Alapjáraton Varró Danit se szeretem, mert a humor valakinek vagy bejön, vagy nem, és az ő humora nekem nem, mint ahogy Parti-Nagyé sem, KAF-é meg igen, mit még hogy csináljak.

De ezt a könyvet ajándékba kapta, és már kívülről tudta, mielőtt a kezembe került, így nem nagyon van más választásom, mint hogy olvasom neki esténként. A szövege így hangzik:

Hány keze van vajon anyunak? Öt?

Amikkel mosogat, tereget, köt?

Vagy három? Vagy kilenc? Vagy tíz al és egy fő?

Vagy: számold meg: ennyi? Nem, nem, hanem kettő.

Hogy jön a nagymama mihozzánk által?

Elefántháton? Vagy rénszarvasszánnal?

Vagy (mivel a gyaloglást nem bírja szusszal)

helikopterrel? Nem, nem, hanem busszal.

Mit kell a virággal tenni, ha kókadt?

Vinni neki finom ennivalókat?

Biztatni? “Te virág, magadat bízd el?”

Nem, nem, hanem meg kell locsolni vízzel.

Mibe töröljük kezünk, ha zsíros,

mert ebédre pizza volt, hambi vagy gyros?

Függönybe? Macskába? Ing gallérjába?

A hajunkba? Nem, nem, hanem szalvétába.

Milyen a tigris? Pont olyan-e, mint más?

Vagy kockáz? Vagy csíkos? Vagy esernyőmintás?

Vagy szivecskés (s ez neki némileg kínos)?

Nem, nem, hanem csíkos.*

Mikor van sok-sok-sok csillag az égen?

Reggeli közben? Vagy utána, délben?

Vagy mikor a papa már haza van esve,

délután négykor? Nem, nem, hanem este.

Melyik a leggyorsabb állat? A malac?

A tehénre tippelsz? A malacnál maradsz?

Vagy a sípoló zsiráffal gyepált

cica talán? Nem, nem, hanem a gepárd.

Honnan lehet tudni, hogy anyu örül?

Csúnyán néz? Szeméből könnyeket törül?

Fintorog, mint aki savanyút evett?

Nem, nem, hanem nevet.*

Ha billegsz a széken, és felborulsz hátra,

mekkora púp nő a fejed búbjára?

Kisebb, mint egy szemnyi kakaószórat?

Borsónyi? Babnyi? Ne, nem, hanem jó nagy. *

Ki viszi mindig a házát a hátán?

A bácsi a szomszédból, bizonyos Ádám?

A fecske? A kecske? A pingvin? A cica?

A csiga? Nem, nem, hanem, ja de, a csiga. *

Mit lehet kapni a pékségbe főleg?

Helikoptereket? Űrrepülőket? *

Vizibuszt, ami a habokon siklik?

Nem, nem, hanem kiflit. *

Min megy a villamos? Szőnyegen? Havon?

Jégen? Az égen? A ségen? A tavon?

Faágról faágra szökdécsel, mígnem

kiér a körtérre? Nem, nem, hanem sínen.

Hol laktál egészen pici korodban?

Tojásban? Ikrában? Gyufásdobozban?

Ebben a könyvben a csigával szembe’?

Nem, nem, hanem anyu hasában benne.

Itt egy pár zokni, és azt mondták, vedd fel.

A kezére, fülére húzza az ember, *

mint mutatja itt ez a mellékelt ábra?

Nem, nem, hanem lábra.*

Ha mindenki alszik, csak te vagy pont ébren,

trombitát kell akkor fújkálni szépen?

Csipszzacskót zörgetni? Csámcsogva enni?

Nem, nem, hanem pszt-pszt, csendben lenni.

Mi repül el, ha kezünk nem fogja?

A kréta? A bögre? Anyustul a szoknya? *

A sajtos vagy más ízesítésű pufi?

A plüssdühösmadár? Nem, hanem a lufi.

Ha forró a leves, a krumpli, vagy bármi,

a tűzoltóságnak kell telefonálni?*

hogy “haló, ez túl meleg, jöjjenek, jujj, ki?”

Nem, szó sincs róla, csak jól meg kell fújni.

Ha álmos az ember, mert fent van már régen,

hol kell aludni? A hűtőszekrényben?

A sapkatartóban? Az ablakpárkányon?

Nem, hanem az ágyon. *

Ha be vagy már takarva, fejed a párnán,

ki olvas mesét? A cica? A sárkány?

Ki altat, nem bánva, mekkora strapa,

a zöldséges bácsi? Nem, hanem a papa.

Namármost, engem a következő dolgok zavarnak ebben a versben: egyrészt a megcsillagozott sorok ritmikailag hibásak. Másrészt a vers tele van töltelékszavakkal, amelyek csak azért vannak benne, hogy a szótagszám kijöjjön, de minek, ha máshol meg nem lényeges? Harmadszor mi nem használjuk az anyu, papa kifejezéseket magunkra, ebből félreértés is szokott lenni, mert Erdélyben a mama és a papa a nagyszülőket jelenti, nem a szülőket, és legtöbbször a nagymama, nagytata/nagyapa formát használjuk. Negyedszer: ez ugye egy realista vers, amit én startból nem igazán szeretek, ha már, akkor a régebbi idők gyerekkönyvei, ahol prózában elmesélik, hogy mi történik az óvodában. Ötödször: mi nem eszük ebédre se pizzát, se hambit (se parit, se narit, nem járunk az önkoriba, és nincs nagytaki, és rendesen beszélünk), se gyrost, se csipszet, se pufit (pufulecet igen, de csak Kolozsváron, mert az itteniek el annak sózva).

A könyvnek meg lehet bocsátani, persze, egyrészt, mert muszáj, ha már a gyermek szereti, másrészt Agócs Írisz rajzai igazán kiválóak, és mert van benne néhány jó poén, a plüssdühösmadár, a ja de, a csiga, meg a jöjjenek, jujj, ki. Meg a szivecskés tigris.

***

A harmadik könyvet most kaptuk ajándékba, és ez nem vers, hanem mese. A vakondról, aki tudni akarta, ki csinált a fejére. (Hát istenem, vannak egyeseknek problémái.)

A könyv ötlete nagyon szellemes, egy négyéves rettenetesen viccesek talál minden testi fukcióval kapcsolatos dolgot, ezt a könyvet is végigvihogta, óvodás humor, ez van. A rajzok is jók, nem sablonosak. A gyerek megtanulhatja (bár kérdés, hogy mennyi értelme van ennek), hogy melyik állat milyent szarik. Hát ezen lehet vitatkozni, hogy fontos-e ezt tudni egy gyereknek.

Itt is igazából a finomkodással van problémám. Amikor a vakond végigkérdezi a fél udvart, hogy ki kakilt a fejére. Nekem még a kakálás szóval is gondjaim vannak, de kompromisszumot kötöttem, főleg az óvoda miatt, de azért egymás között itthon mi nevén nevezzük a dolgokat, és nem gondoljuk azt, hogy a szar egy tiltani való csúnya szó lenne. Meg a takony, a pisi, a fütyi/puci, punci, mell, csöcs, bögy. Van Nádas Péternek egy esszéje ezzel kapcsolatban, hogy a magyar nyelv vagy finomkodik és kényeskedik, mintha a századfordulón lennénk, vagy trágárkodik.

Gedeont kb. egy éve foglalkoztatja a fiú/lány probléma, meg az, hogy nő a hasam (benne van Jakab, de hogy jön ki? Kinyitod neki az ajtót? Hol az ajtó? És akkor megnyomja a kidudorodó köldökömet, becsenget Jakabhoz és vihog.), meg hogy kinek milyen tartozékai vannak, mit csinálunk a fürdőszobában, és hogy a szarral együtt jár a szag, amit lehúz a vécében. Ezt nem mulasztja el egyetlen alkalommal sem közölni (btw, hála Istennek és anyósomnak, a nagy kaka-háború véget ért, a vécét használja).

Szerintem ezek természetes dolgok, az érdeklődése természetes, és ha azt érzi, hogy ez bennünket frusztrál, akkor majd máshonnan szerzi be az információkat.

Reklámok
három gyermekkönyvről

három gyermekkönyvről” bejegyzéshez ozzászólás

  1. nagyem szerint:

    Ez a vakondos könyv megvan nekünk is, csak valami miatt lengyelül (ez Péter könyveivel jött a háztartásba), szerintem aranyos, bár a gyerek még nem érti :)

  2. vica57 szerint:

    Tényleg nehéz jó gyerekkönyveket találni, ez 25 évvel ezelőtt is így volt. Nekem is a saját gyerekkorombeli könyvek tetszenek a legjobban, általában. Többségük meg is van :-)

    Szerintem nem finomkodás a kaka meg a kaki a szar helyett. Egyszerűen csak más a hangulati tartalma itt, mint Erdélyben. Ez hasonló az egyik régi bejegyzésed kommentjében olvasotthoz, hogy Erdélyben a bunkó szó sokkal keményebb jelentésű, mint itt (csak fordítva, itt a szarás számít durvának).

    Teljesen természetes, hogy kialakulnak jelentésbeli eltérések a nyelv önálló területi fejlődése miatt.

  3. vica57 szerint:

    Ami a századik olvasást illeti….
    Ilyen ugyan a fiammal nem volt, mert sajnos nem igazán olvastam neki sok mesét, ezt azóta is bánom…
    Az volt a probléma, hogy a monotónia-tűrésem kilométerekkel a béka segge alatt van, így ha már 3* kellett valamit elmesélni/felolvasni, legkésőbb az 5. szónál katatóniás állapotba kerültem és nem láttam magam előtt a könyvet. Ez egyébként a munkámban is akadályoz, előfordul, hogy a 3. zsinórban hasonló ügynél nem emlékszem, milyen részlépéseket tettem meg… Szerencsére többnyire módomban áll váltogatni az ügyeket, előveszek egy másikat.

    Volt viszont olyan, hogy egy meghatározott zeneszámot kellett neki egymás után 1000000000* lejátszani (pl. olyan fülbemászó izét, ami valahogy így hangzott: Da-da-da). Uhh.
    Ráadásul csak egy kis egykazettás magnónk volt (azaz nem tudtuk felmásolni egy szalagra egymás után többször), szv. ahogy lejárt a szám, tekerhettem vissza…

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s