tudtam én, hogy

gáz lesz, de hogy ekkora, arra azért nem számítottam. Annyira lesokkolódtam, hogy gyorsan meg kellett innom egy citromos sört és befalni egy nagy adag üres makarónit, függetlenül a szénhidrát-tartalmától, hogy helyrebillenjen a lelki egyensúlyom, ami igencsak kibillent. Most megyek a második sörért.

Egy 25 gyerekre kalibrált teremben szorongtunk kb. 60-an. Egy 3-4 csoportosra tervezett játszótéren szorongott 4 csoport gyerek és a hozzá tartozó kismillió szülő. A kismillió állandóan útban volt, a zistennek se ült volna le, így én, aki leültem, a zistennek se láttam, hogy mit csinál Gedeon (homokozott). Az öltözőben olyan szűk a hely, hogy szabályos légszomjam volt meg pánikrohamom. Igazán remek. A többi kismillió sem volt jobb állapotban.

Sajnos a hisztériás kismilliónak a gyerekével is egy csoportba kerültünk, így nem hiszem, hogy a szülői értekezletek igazán élvezetesek lesznek.

Szerintem a beszoktatás felesleges. Jobbnak látnám azt a rendszert, hogy legyenek a kismilliók közel, de a gyerekektől elkülönítve, mondjuk 10-15 perc járásra, hogy ha gáz van, tudjanak ugrani a gyerek után.Így a gyerek csak az összes kismillióra figyel, az óvónők inkább a kismilliók megyugtatásával törődnek, és nem a gyerekekkel, a gyereknek fogalma sincs, ki az óvónéni, ki van tekintélyi helyzetben, mit kellene csinálni, kinek kell engedelmeskedni.

A kismilliók 90 %-a koslat a gyereke után, és nem alkalmazkodik a gyerek valós igényéhez, mert nem igazán tudja, mit kezdjen magával egy óvódában (üljön le, figyeljen és legyen csendben). Harminc hiperaktív gyereknél csak harminc hiperaktív kismillió rosszabb. Vagy fészbúkozik a telefonján, munkamegbeszéléseket bonyolít. Komolyan, ha egy délelőtt az ember hiányzik a munkahelyéről, akkor kapcsolja ki azt a kurva telefont, és figyeljen a gyerekére. Olyan kismillió is volt, aki flörtölt egy másik kismillióval. Volt olyan is, aki tízcentis piros magassarkúban jött a beszoktatásra, olyan, aki kifestette a lánya körmét (mi a zistennek, árulja már el valaki, nekem még a középiskolában is tilos volt), olyan gyerek is volt, akin a legújabb dizájner cuccok voltak az óvónők kifejezett kérése ellenére. Volt két kismillió is, aki a gyerekétől függetlenül egymással játszott. valami puzzle-t raktak ki, biztos én vagyok a furcsa, hogy nekem ez furcsának tűnik.

Minden kismilliónak az arcán ott volt az aggodalom (biztos az enyémen is, kissé tömegiszonyom volt), hogy úristen, mi lesz itt. De akik nagyon lazák voltak, az még rosszabb volt, mert ők voltak a bennfenntesek, és mi, a többi kismillió a kívülállók. Bandáztak az óvónőkkel.

Az egyik kismillió a fülem hallatára szidta a melegeket (most komolyan, mi köze ennek bármihez az óvodában), hiába, ez egy polgári (kispolgári/sznob/újgazdag) kerület, mert hogy ő azt nem tudja elképzelni, hogy két férfi neveljen egy gyereket, mert milyen mintát kap a gyerek. És miért, ha valaki gyűlölködik, ott milyen mintát kap?

Az óvónők kedvesek, ez megnyugtató. Főleg az egyik, aki emberileg is nagyon szimpatikus, de szerintem a másikkal se lesz gond, és a dada is kedves.

Gedeonnál kétszer tört el a mécses, szerintem mind a kétszer a tömeg miatt, mert mikor játszani kellett, azzal nem volt gond. Emellett bekebelezett két tányér paszúlylevest (még repetát is kért) és egy adag csokis piskótát, és most a makarónim maradékát eszi.

Olyan volt, mint a játszóterezés, százszorosra hatványozva a negatívumokat.

Advertisements
tudtam én, hogy

tudtam én, hogy” bejegyzéshez ozzászólás

  1. hajni szerint:

    nálunk (Kolozsvár) nincs ilyen beszoktatósdi… a gyerekeknek az első percben megmondtam, megmutattam, ki az óvónő, kinek kell szólni, ha pisilni kell, és mentem a dolgomra. vannak sírós gyerekek (hallottam nem egyet a folyosón), az enyémek sosem sírtak, valószínűleg (sőt biztos!) szerencséjük volt azzal, hogy már eleve ketten voltak. én személy szerint nem szeretem az általad leírt kaotikus helyzeteket, és úgy hiszem, a gyermekek sem élvezik. nem fogom fel, ez hogyan segítheti a gyermek oviba szoktatását… örülök, hogy nálunk nincs ilyen!

  2. én sem értem, szerintem nehezebb nekik, de nem lehet beleszólni, ugye. Remélem, Jakab majd kolozsváron fog óvodába járni, és akkor az ilyen helyzetek kissé másak lesznek. Ez megint csak olyan, hogy egyből látszik, mekkora értékrend-beli különbség van egy átlag erdélyi szülő és egy átlag pesti között.

  3. vica57 szerint:

    Jesszus, ez tényleg durva és mekkora ostobaság.

    Gedeon már járt oviba, nem? Tudom, egy másikba. De akkor sem értem, a középső csoportosokat minek kell “beszoktatni”?
    Annak idején ez úgy működött, hogy elvittem a 3 évest, otthagytam egy órára. Persze sírt, mert nem is volt hozzászokva idegenekhez, de nem az összes gyereket szoktatták be egyszerre, csak egy párat, meg nem is szeptemberben kezdett, hanem májusban, volt hely szerencsére.
    Így az óvónő tudott vele foglalkozni, megvigasztalni.
    Másnap is egy-két óra múlva mentem érte, harmadnap már csak ebéd után, a következő nap meg már rendesen ott maradt és aludt a többivel. Az első egy-két nap elteltével még csak nem si integetett az ablakból, ment azonnal játszani :-)

    Szóval a beszoktatás, mint olyan, nem hülyeség, de jól kell csinálni, nem ilyen tömegnyomort összehozni, amitől mindenki frusztrált lesz.

    Ami meg a szülők viselkedését illeti, hát egy nagy kalap szar. Érdekes lenne tudni, máskor is ennyire figyelnek-e a gyerekeikre??

  4. hát családi napközibe járt, amit az egyszerűség kedvéért óvodának íhvtunk. most kiscsoportba megy, így pont 3 éve lesz az óvodára. ez a mai nap mindenkiek csak stressz volt, ilyen paraméterek mellett ezt nem lehet jól csinálni.

  5. Nálunk (Győrben) sincs ilyen beszoktatós marhaság. A legjobb az lehet, mikor egy gyereknek mindkét kismilliója ott van, vagy még a nagymamát is elhozza :D A hasonló eseményeken mindig azért bosszantom magam, hogy mennyi, sokkal értelmesebb dolgot tudnék csinálni…

  6. igen, teljesen igazad van. szerencsére az óvónők is belátták, ma már a szülők csak mérsékelten voltak beengedve, holnap meg már ott lehet hagyni. mondjuk i ma is ott hagytuk.

  7. v10r1c4 szerint:

    Szerintem szülőknek el kell egy névsorba kérni a számát, hogy ha valami tényleg gebasz van (baleset), akkor szólhassanak nekik az óvónénik, de előbb vagy utóbb úgyis ott kell maradjanak a szülők nélkül az óviban, nem kell még bonyolítani azzal, hogy egymás sarkát taposva “beszoktatunk”. Mindenki hótt ideg, csóri gyerek azt látja, hogy ez az óvoda, hogy sok ember meg idegbaj… háááát, elég vacak, de ki kell bírni, mi?:)Kb mint a hetesbusz csúcsforgalomban útlezáráskor, miután két járat kimaradt:)

  8. Persze, ez egyértelmű, kell az elérhetőség.
    Viszont annak idején ez nem volt megoldható, mivel a lakástelefon még ritka volt, mobil meg még annyi sem :-)

  9. v10r1c4 szerint:

    Hát nem is arra mondom, hanem ma. De nem szokott akkora baj lenni, hogy kelljen. De hát érted, ez, hogy mindenki egyszerre, ez gáz. Vagy turnusváltásosan, szülőstül, vagy úgy, ahogy én gondoltam, de nem egyszerre, mert azért. Mert mindenhol bevett gyakorlat ma ez a darabdarab ömlesztett megoldás, de ettől még nem jó. Mint a munkaügyiben, mikor reggel gyülekező, látványosan sokan, sorban és az utcán, mert az első egy órában nem engedik be a népet. Áll a segíjes az eresz alatt, utcanép meg néz, hogy na, megint egy rászaruló, akinek nem jutott munka/nem akar esse dógozni azannyaúristenit:)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s