ha valaki még egyszer

azt mondja, hogy a terhesség szép, sikítani fogok. Zaftos részletekkel. Aki utálós, ne olvassa.

***

A terhesség nekem – biztos más nem így van ezzel – egy roppant kellemetlen, hosszan tartó fizikai állapot, amit a jó cél érdekében vállal a zember, de minden egyes percében azon imádkozik, hogy legyen már vége (de ne, ne legyen koraszülés), teljen el a 40 hét, legyek már túl rajta, retteg a fájdalomtól, a betegségektől, az ismeretlen eredetű fertőzésektől, a darazsaktól, a lengőajtóktól, a lekezeléstől, a biztonságvesztéstől, a kiszolgáltatottságtól, attól, hogy történik valami, és a törkény egyensúly felborul, hogy nem lesz elég jó, elég jó nő, hogy nem lesz elég.

Persze, a gyerek áldás, örülök neki, akartam. De nem lehetne, mondjuk, egy piros lámpa a homlokomon, ami meggyullad, amikor terhes vagyok, és zöld, amikor menni kell szülni? Mert ez a szivatás, amit az ember teste és lelke csinál a kilenc hónap alatt, ez valami förtelem.

Az elején az állandó alváskényszer és a hányinger. Hogy nem lehet kávét főzni a lakásban, mert a zember rögtön öklendezve rohan a budira, nem tudja a nagyobb gyerekének a fenekét megtörölni, rá se bír nézni az ételre, mert azonnal rohan öklendezve a budira, tologatja a tányéron az ételt, tudja, hogy ennie kell, de nem megy. Hogy hirtelen kiszámíthatatlanul tör rá az alváskényszer, pl. egy megbeszélés kellős közepén, de kávét ugye nem tud inni, mert akkor hányik. És a kényszer annyira ellenállhatatlan, hogy adott esetben el is alszik.

A test önálló életre kel, a zember elveszíti a hatalmát felette. Megy az utcán, lát valamit és sír, nem ő, mert ő kétségbeesve tépi a haját vagy röhög, vérmérséklet szerint, hanem a teste sír, úgy csap le rá a sírógörcs, mint a lesből támadó ruhaszárító kötél.

A jelenség, aminek az a neve, hogy szivárog, ami nem kéne, és ami kéne, az nem szivárog. Azaz egy idő után a zember összes testnyílásából (a fülét kivéve) szivárog valami. Fémízűt nyálazik, mint egy kisgyerek. Sír. Nem ér el a vécéig, rendszeresen bepisil, és azon aggódik, hogy ez vajon nem a magzatvíz-e. Beindul a tejelválasztás. Izzad, mint egy ló. De az a napi egyszeri szarás széklet, az másfél óra kínlódás, és még lehajolni és összegömbölyödni sem tud, mert a has, ugye.

Pattanások. Bőre, mint egy rosszfajta tinié, semmi nem segít.

Érzelmileg instabil. Ezt inkább hagyjuk is. Mindeki idegrohamot kap tőle. Egy hárpia, nehéz napokba oltott rángó ideggörcs.

A gyerek rúg, bokszol, megfordul, csiklandoz, kaparászik. Eltalálja a legfájdalmasabb pontokat, zongorázik a hátgerincen és labdának használja a májat. Beékeli a fejét, és elkezd szétfeszíteni. Mintha nyújtanának belülről.

Megnő, olyan, mintha lenyeltél volna egy tízkilós dinnyét. Amikor elfeledkezel arról, hogy ott van, odaütöd. Nem orrba vág a lengőajtó. Ha megütöd a gyereket, az fizikailag neked fáj. Nem tudsz tőle aludni. Nem tudsz hátonfekvésből felemelkedni. Sehogy se kényelmes, se ülve (kapar), se állva (fáj a hátad), se fekve (zavarja a laptop), se oldalt (elnyúzza a hasad az egyik irányba). Nem tudsz egyedül kimászni a kádból. Meg bemászni se. Egyáltalán, a kád, mint olyan, tilos.

Alkohol tilos. Izgalom tilos. Cigaretta tilos. A szex érzése inkább gruppen, mert közben belülről is döfölnek. Diéta van, meg ágynyugalom, és kismillió elintéznivaló, amit mind személyesen kell. Meg az állandó küzdelem a rendszerrel, hogy ne kezeljenek félre, minden adminisztrációs vacak meglegyen, és a zember ép esze is megmaradjon.

Megváltozik a testkép. Ezzel nagyon nehéz kibékülni. Mert a zember megszokta, hogy látja magát valahogy. Most egy szétcsúszott pacni van a tükörben, elmosódott vonások, kinyúlt bőr, terhességi csíkok, visszerek. A nőiességnek a minimuma. Se. Óriásira duzzadt mellek, állandó mellfájás. Mint amikor hónapokon keresztül csak a nehéz napok vannak.

Havi sok vizsgálat, orvos, védőnő és egyéb egészségügyi dolgozó. Magyarország lerosszabb arca.

Elvész az identitás. Felnőtt, önálló nőből anyukaaa leszesz. És soha többé nem leszel már csak önmagad.

Fészekrakási ösztön. Ellenállhatatlan kényszer arra, hogy lemosd az ablakot (pedig tilos), kimosd a matracot (ágynyugalom!), rendet csinálj a kredencben (és aztán nem tudsz felállni), a kezed megmossad szappannal, a sappant megmossad vízzel, és a vizet is megmossad valamivel, és a családod összes tagját befogjad valamilyen elvégzendő feladatra. Az idegeikre mégy.

Képtelen vagy a világban egyedül boldogulni. Segítségre szorulsz. Ez pedig megalázó. És még jó képet is kell vágni hozzá, ha valaki veled örül, és nem elküldeni oda, ahova szeretnéd, hogy ó, igazán, hagyjon már békén.

Ezt ki kell bírni valahogy. Leginkább úgy, hogy az ember sírva röhög. Viccet csinál saját magából. Számolja a napokat ő, aki képtelen minden hónapban 28-ig elszámolni. Listákat ír, megorganizálja a szervezést. Titokban megnyugtatásul benyom egy kis bort. Teher. Nehéz. Az AA jelszavát mantrázod: mindig csak egy nap.

Advertisements
ha valaki még egyszer

ha valaki még egyszer” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Húha.
    Én egyrészről köszönöm (tényleg, minden irónia nélkül), hogy ilyen részletesen írtad le, mert nekem ebben a témában mindig lehet még újat mondani, és mindig minden ilyesmi nagyon érdekel.
    Másrészről mindezek ellenére/mellett el tudom képzelni, hogy másnak nem ilyen nyűg fizikailag (pl. nem mindenkinek van hányingere), és jobban/teljesen át tudja magát adni az úúúúúúristenanyaleszek-érzésnek.
    Szerintem ez attól is függ, de ez már szimpla spekuláció, hogy ki mennyire tartja magát a patriarchális családmodellbe illőnek: aki szerint a nő élete nem korlátozódik a konyhára és a gyerekszobára, azt nyilván lelkileg is jobban megterheli ez a terhes-szerep. És ettől a fizikai kínok is erősebbek, mert reálisabban szemléli a terhességét, nincs rajta közben a rózsaszín szemüveg lila köddel. Aki meg ilyen ősanya, hogy mióta ivarérett, arra készül, hogy férjhez menjen és gyerekeket szüljön, ami egyébként szerintem szintén egy teljesen vállalható döntés, az a fogantatás pillanatától arra koncentrál, hogy a gyerek áldás és mennyire fantasztikus, és minden kínt megér, és ettől a kínok már nem is tűnnek olyan… kínosnak, hogy úgy mondjam. Irigylem az ilyen nőket és remélem, hogy valamilyen csoda folytán én is így fogom megélni a terhessége(i)met.

  2. Persze, minden terhesség más, mindenki másképp éli át, én soha nem mondtam azt, hogy ezt így kell csinálni, nekem ez egyszerűen ilyen. Vannak napok, amikor nem tudom a pozitív oldalát látni, a fent említett érzelmi kiszolgáltatottság miatt. De ez nem törvényszerű, hogy így legyen.

    Igen, ha valaki azt választja, hogy főállású anya lesz, az az ő dötése. Abban is vannak buktatók és nagyon szép dolgok, mint a dolgozóanyaságban is.

    És olyan is van, aki nem kínlódik fizikailag, mert könnyű a terhessége, és mert kiegyensúlyozott lesz tőle.

    Nekem az írás kicsit terápia is (a képzelt és valós problémáimra, de főleg az idegesség levezetésére, és tegnap meglehetősen ideges voltam), így lehet, hogy a kép, amit festettem, sötétebb lett, mint ahogy általában gondolom, a stílus kedvéért. De hát ez ilyen, te is írsz, tudod, hogy fél óra múlva már a zember sokszor teljesen másképp gondolja.

  3. Nem tűnt sötétnek, inkább csak nagyon a terhesség fizikai részére volt kihegyezve. De hát ha egyszer fáj, akkor fáj, akkor hiába gondol az ember bármit.
    Igen, az írás tök jó erre (is) :-) Mondjuk én, ha x idővel később nagyon cikinek érzem, amit írtam, akkor kitörlöm, mert úgy érzem, jobb, ha nem marad nyoma. De ez következetlenség részemről (vagy gyávaság, mert nem akarok szembesülni a korábbi véleményemmel), tudom.

  4. Anna szerint:

    Nehéz időszak, nem csak te vagy ezzel így, néhány évvel ezelőtt hasonlóan éreztem magam. Sem a hányingert, sem az ilyen olyan szivárgásokat nem viseltem valami könnyen. Remélhetőleg egészségesek lesztek babáddal együtt és a lehető legrövidebb időt töltitek majd a kórházban.

  5. Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem az őszinteségedért! Bravó! Jelzem a “Megváltozik a testkép.” dologgal nem teljesen értek egyet, mert szerintem minden képen nagyon csinos vagy!

  6. Köszönöm. Ez semi arról szól igazán, hogy hogy nézek ki a valóságban, hanem hogy hogyan gondolok magamra. Most ugyanis épp a ló túlsó oldalára vagyok átesve, mert azon aggódom, hogy túl sokat fogytam (egy hóap alatt 3 kilót), úgy, hogy közben a gyerek nő.

  7. vica57 szerint:

    Iszol elég folyadékot?
    De meg ne felejtsük el, hogy a cukordiéta azért eléggé durva a terhesek részére, ahogy olvasom a blogokban. Anyué nem volt ennyire kemény, pedig csak napi 1* kapott inzulint és idős volt, azaz a kalóriaigénye jóval alacsonyabb, mint egy terhes nőé.

    Te meg különben is – a megosztott kajáidból ítélve – meglehetősen szénhidrát-dúsan táplálkoztál korábban, a váltás okozhat hirtelen súlycsökkentést. Ehetnél több zöldséget, húst a szokásosnál, és talán a zsírt, vajat is emelhetnéd kicsit, meg a sajtokat.
    A dietetikus mit mond?

  8. 3-4 litert naponta. Eszem sonkát, zsírt, sajtot, vajat, virslit, zöldségeket, kfc-csirkeszárnyakat, májat. Ezekből mind ehetek többet, persze. Rizset is eszek, amennyit szabad, meg rozskenyeret, viszont csak diétás szörpöt iszom.

    Kedden megyek vissza a dietetikushoz meg a nőgyógyászhoz, mondani fogom, hogy szerintem ez így nem jól van, nem fogom bírni a szülést, ha a gyerek minden tartalékomat felzabálja.

  9. Megértem, hogy aggódsz emiatt. Az egyik posztban írtad, hogy az orvos betiltotta a szénhidrátokat. Talán azért fogysz, mert másképp étkezel. A baby ettől még nyilván szépen növekszik (bár én nem vagyok szakértő)…

  10. Igen, gondolom, hogy azért fogyok. CSak az van, hogy a kórházban mellettem fekvő Zsuzsa is diétás volt, és neki a szigorú diéta miatt nem nőtt a gyereke három hét alatt semmit, és szabályszerűen éhezett a gyerek, mert aceton volt a vizeletében (és a nőgyógyásza kimondta, hogy a dietetikus félrekezelte). Szóval kicsit aggódom, arról nem is beszélve, hogy 7-8 éve nem voltam ilyen sovány. Ami alapvetően nem volna baj, ha nem lennék a 9. hónapban.

  11. vica57 szerint:

    A Zsuzsát nyilván félrekezelték, esetleg ő maga is rátett valamivel még.

    Én a terhesség alatt lefogytam pont annyit, amennyi a gyerek+ a cuccos volt, pedig nem diétáztam, egyszerűen csak nem voltam éhes (rosszulléteim sem voltak), kicsire összenyomta a mélyen bent fekvő baba a gyomromat meg minden egyebemet. A gyereknek semmi baja nem volt, 3 kg-al született.
    Sajnálom, hogy nem tudtam megtartani (haha, majdnem megdupláztam….) azt a súlyt…

  12. Utáltam terhesnek lenni. Mondtam is a Dokinak: szülök én akármennyit, de azt a 9 hónapot, azt annyira nem szeretném. Nagyon hasonló dolgok miatt, amiket leírtál :) Azért, amikor erről pár várandós anyukával beszéltem, nagy megkönnyebbüléseknek voltam tanúi. Mert sok nő nem szeret terhesnek lenni. Csak max nem őszinték, mert valaki egyszer, valami rózsaszín ködfelhőből, azt mondta neki, hogy a terhesség volt élete legboldogabb időszaka. Akkor milyen lehetett a többi??? Na jó, félre a tréfát, valakinek biztosan szép ez az 9 hónap. Irigylésre méltó, kiváltságos dolog lehet. Csak ne legyen kötelező így érezni, ha nem így hozza az élet.

  13. én nagyon kíváncsian vártam ezt a legboldogabb időszakot, de csak nem akart jönni. de nem akarok hazudni: ebben a terhességben is volt 1,5-2 jó hónap, amikor szinte semmi bajom nem volt.

  14. Kata szerint:

    régóta olvaslak, szerettem ezt az írást, nagyokat mosolyogtam rajta.
    hogy túl sok a negatív hozzászólás, és gonoszok a nők? igen, azok. általában. csak a saját anyád nem, talán. de a terheses posztot inkább nők olvassák és ők reflektálnak rá. mindenkinek úgysem tetszhet, de volt rá egy csomó pozitív visszajelzés is, ahogy látom, nem billent olyan nagyon félre a mérleg :)

  15. Igen, ez érdekes, tegnap pont erről beszéltünk a fészen egy ismerősömmel, hogy a pozitív visszajelzések természetesek, legalábbis úgy vesszük őket. bár én idegeneknek mindig meg szoktam köszönni a pozitív visszajelzést, innen pedig – azt hiszem – sikerült kimoderálni azokat, akik bunkó módon állak a dolgokhoz.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s