miért nem?

Ez volt a legtöbbet hallott kifejezés a kórházban. Egy szösszenet arról, hogy mit kellett volna másképp csinálnom. (Ezek a mondatok általában nem az orvosok, hanem az ápolónők/szülésznők, és jellemzően nők szájából hangzottak el. A férfiak alapvetően a tényekre voltak kíváncsiak. Nem tudom megérteni, hogy a nők miért ilyen kegyetlenek egymással. A legtöbben végig sem hallgattak, és már le is csesztek valamiért. Aki terhesen kórházba kerül, be van szarva és kész, még akkor is, ha gyorsan kiderül, hogy vaklárma volt. Miért kell még tovább kelteni a feszültséget azzal, hogy úgy állítják be, mintha az anya lenne a hibás azért, mert ilyesmi megtörténik vele?)

***

Miért nem tudott korábban arról, hogy magas a cukra?

Miért nem jött hamarabb?

Miért nem mondta az ápolónőnek, hogy már vettünk vért magától? (Mert nem kérdezte, azért. Jött, szúrt, ment. Honnan tudjam én, hogy hányszor kell nekik vért venni?)

Miért nem mentővel küldték? (Hát becsszóra, ez volt a kedvencem. Az ember áll beszarva, mert még fogalma sincs arról, hogy mekkora a baj, egyedül, mert nem tudja, hogy akkor ejtsen-e pánikba mindenkit a családban, fogalma sincs, hogy mit kellene tenni, és akkor jól összeszidják azért, mert a másik kórházból nem mentővel küldték át, hanem hazament összepakolni, ahogy az orvosa megmondta.)

Miért nem csináltak a Szent Imrében ultrahangot?

Miért nem hozott magával ennivalót? Most éhezni fog a gyereke. (Ez azért nagyon gonosz mondat volt.)

Miért csak ennyi holmival jött? (Egy hátizsák és egy kézitáska. A legszükségesebbek. Mit kellett volna még bevinnem, ami sürgős?)

Miért nem ide jár, ha itt lakik?

Miért most jött fel a ctg-re? (Ezzel mérik, hogy vannak-e méh-összehúzódások, egyik nap merészeltem délután menni.)

Miért kell ultrahang magának? (Ezt az ügyeletes orvos kérdezte szombaton. Az orvosok egyáltalán nem kommunikáltak egymással, általában nem tudták, hogy melyik betegnek mit rendelt az előző kollégájuk.)

Miért nem tudja, hogy a zárójelentések nem nálam vannak? (A legelviselhetetlenebb ápolónőbe szombaton futottam bele, aki képes volt feltelefonálni a szülészetre csak azért, hogy leordíthasson valakit a telefonban, hogy ki mondta nekem, hogy nála kell keresnem a zárójelentést, és hogyhogy nem tudom, hogy azt a felvételi irodán fogom megkapni, szerdán.)

A legbiztosabb stratégia az volt, ha az ember békésen feküdt az ágyon, és úgy tett, mintha ott se lenne. Mert ha valamit csinálni kellett rajta, akkor biztos lehetett abban, hogy letolják valamiért. Ha pedig nem csinált semmit, akkor azért szidták össze, mert valamit, amit kellett volna, nem csinált (amit persze nem mondtak meg előre).

Szóval lehetne ez a rendszer egy kicsit emberségesebb is, normális felnőtt ember nincs hozzászokva a napi háromszori megalázáshoz egy olyan helyzetben, ami amúgy is megalázó.

Reklámok
miért nem?

miért nem?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Réka szerint:

    off: most jöhetnének litániák a Jánosról (név tetszőlegesen behelyettesíthető), de csak annyit, hogy ennél egy fokkal van bénább és megalázóbb (számszakilag ugyan kevesebb, de egyúttal lelkileg mélyebb), amikor a gyerekkel kell ugyanezen köröket végigélni.
    soha nem kívánnám senkinek.
    mondjuk az is igaz, hogy kiváló anyatigris-gyakorlat.
    on: és a legjobb az, hogy otthon lehetsz. :)

  2. vica57 szerint:

    Látom, egyáltalán nem véletlen, hogy egy csomóan öntevékenyen felkutatnak mindent az interneten (egészen a hormonális szintekig, melyik gyógyszer mire jó, milyen másik van még az adott problémára, és ők miért nem azt kapják) és folyamatosan zaklatják az orvosokat ezért-azért, mindent végigkérdeznek 77*, extra vizsgálatokat csináltatnak, amelyek menetének előzőleg utána néznek, egyszóval szerintem rém idegesítően viselkednek.
    Mivel semmi, de semmi okuk megbízni az e.ü. dolgozóiban.

    Akiknek ugyan bosszantó ez az agresszív mindent tudás, de szemmel láthatóan számítanak rá és egyenesen elvárják. Mert aki nem így viselkedik, azt viszont folyamatosan cseszegetik. Persze, a mindent tudókat is, de azok a mindent tudásuk magasából nem veszik így a lelkükre.

    Nagyon sajnálom, hogy ilyen kellemes élményekkel nézel a közelgő szülés elé, remélem, a Szent Imrében jobb lesz, és örülök, hogy otthon vagy, vigyázz magatokra :-)

  3. Réka: nem hiszem, hogy ez kórházfüggő és osztályfüggő, ez az egész kelet-európai társadalom ilyen, hogy aki egy kis hatalomhoz jut, már zsebdiktátor, az újságárustól kezdve a kalauzon át az egészségügyig. Ezért értékelem nagyon azokat az embereket, akiknek va hatalma, de mégsem élnek vissza vele. Mert ez külön erőfeszítést igényel ebben a rendszerben.

    Vica: egyik se jó. Tényleg elvárták a kórházban, hogy magam gondoskodjam magamról (hogy minidg tudjam, mikor hova kell menni, mit kell csinálni), és ez – ha úgy vesszük – rendben is van, az ember legyen éber és védje az érdekeit, ha másképp nem megy. De ha meg megteszi, akkor azért szidják össze. Ez a tipikus nyuszika, van sapkád-helyzet.

    Igazából nem túl jelentős az, hogy nekem ez az élmény kellemetlen, nem godolom, hogy megvisel, vagy ilyesmi, a cél érdekében boldogan eltűrök bármit, ami szükséges anélkül, hogy bosszankodnék rajta. Azt hiszem, még csak felháborodva sem vagyok, mert minek, felesleges energiapazarlás. A gyereket megmentették, én jól vagyok, csak ennyi számít, nem a büszkeség.

    Engem ez az egész inkább mint jelenség és emberi viselkedés foglalkoztat, és nem azért, mert engem megaláztak (aki 12 évet töltött az egyházban, egy hierarchikus férfiközpontú szervezetben, annak nem igazán tudnak a témában újat mutatni), hanem mert ugyanazzal az energiabefektetéssel, amivel gonoszok és kommentálnak, akár kedvesek is lehetnének, és minden sokkal gördülékenyebben menne.

    Én nagyon sajálom azokat, akik annyira meg vannak alázva és kiszolgáltatottak, hogy másokon kell levezessék a saját frusztrációikat, mert másképp felrobbannának.

  4. v10r1c4 szerint:

    Vica, pont most kommenteltem be majdnem egy kiégőfélben lévő doktornénihez (nőgyógy), aki arra panaszkodott, hogy a sok rendszertelen vérzés meg gomba/baktérium/akármi mennyire nem szakmai cselendzs neki, hogy mer’ oszt az sokkal jobb lenne, ha a beteg menne google dokihoz, félrekezelné magát, és _aztán_ jutna el hozzá. Mert én pl minden piszlicsár xarral nem megyek orvoshoz, de ha már ott ülök, mert baromira nem vagyok képben hogy ez vagy az minek a tünete és mit kell vele csinálni, akkor nem viccből és az orvos bosszantására mentem oda.

  5. vica57 szerint:

    Viorica, olvasom én is IKL-t :-)
    A legutóbbi kommentjén, aszem Tamko vagy Audrey blogján, kicsit meglepődtem, valószínűleg tényleg túlhajszolt lehet, mert egyébként rendes, felelősségteljes orvosnak tűnik.

    Azt elhiszem, hogy neki nem kihívás a gomba, vérzés, stb. miatt hozzáfordulók tömege, bár én úgy vettem ki, inkább az a baja, ha ezekkel a hosszabb ideje fennálló problémákkal ügyeleti időben keresik fel (és nem az ambuláns rendelésen), amikor azért pihennie is kéne, és csak a tényleg hirtelen beállt komoly problémákkal foglalkozni, szükség esetén.

    Sajnos az nincs ránk írva, hogy mi (nem csak te, én se szaladok minden piszlicsáré dologgal orvoshoz) csak akkor megyünk, ha tényleg problémásnak érezzük a bajt, és mivel az ő megítélésük szerint nem az, hát türelmetlenek velünk is. Pedig voltaképpen láthatnák az adatbázisukban, hogy kb. évi 1* keressük fel a rendelőt, azaz megérdemelnénk némi türelmet, nem a folyton okvetetlenkedő, mindennel időt rabló páciensek tömegét gyarapítjuk.

    Nem mintha nekik nem járna odafigyelés..

  6. Én azt megértem, hogy valaki nem bírja a monotóniát, de akkor válasszon a szakmáján belül valami olyan ágat, ahol nem kell elviselnie. Megértem, hogy neki egy gomba jelentéktelen probléma, nekem mint betegnek viszont egyáltalán nm az,

  7. vica57 szerint:

    Persze, teljesen igazad van, eredetileg ezt is bele akartam írni a kommentbe, de valahogy elkanyarodtam másfelé.

    Viszont azt fenntartom, hogy krónikus, hosszabb ideje fennálló panaszokkal, netán – nőgyógyász esetében – az esemény utáni tabletta miatt, ne az ügyeleti időben keressük fel az orvost. Arra ott van a nap közbeni ambuláns rendelés.

    Ha valakit hirtelen elönt a vér (nem egyszerűen csak erős a vérzése minden hónapban), akkor persze rohanjon az ügyeletre, vagy ha a szülés megindul, stb. De ne feledd, az indokolatlanul ügyeletre beugrók tőled, meg a többi valóban súlyos állapotú betegtől veszik el az energiát, időt.

  8. v10r1c4 szerint:

    Vica:)))
    Nem akartam rosszhírét kelteni, mert amúgy szimpatikusan áll hozzá magához a szakmai kérdésekhez és nagyon felelősségteljes, emberi orvos lehet, de nem én vagyok az első aki észreveszi rajta, hogy ég kifele. Azzal értek egyet, aki belengette neki a kutatás ötletét. Az a baj, hogy lehetsz bármilyen zseniális jó orvos, egy idő után észre fog vevődni, hogy ki a kedvencbeteg, kikristályosodnak a prekoncepciók, és a betegek 70%-a eleve heróttal fog bemenni a “rigolyás, sárkány orvoshoz, aki méla érdektelenséggel vizsgálja meg és láthatóan megvan róla a véleménye”.
    Arra bevallom nem emlékszem, hogy ügyeletről írta-e ezt a szakmai kihívásos posztot. Az ügyelet más káposzta, én még nem is voltam ügyeleten, pont azért, mert ahhoz már akkora gebasznak kell lennie, amitől már én is megijedek:) Egy érthetetlen fertőzéstünet vagy egy két hetet ugró vérzés egy napot már kibír, ha nem is nagy boldogság még egy napot ülni rajta:/
    Jó, az a másik fele, hogy a legtöbb dottore duplaműszakos, vagy van magánrendelése is=>folyamatosan melózik=>agyon van hajtva. Fogorvosom is ilyen (van magánja is) – egy rejtett részen lévő kurvanagy lyukat békésen otthagyott állami rendelésen, mert ahhoz röntgen kellett volna&nem kértem, mert eszembe se jutott (különben is félek a fogkezeléstől, a fele nem jut eszembe annak, amit akarok). Mondjuk ez az orvos amúgy nagyon kedves, udvarias, csak az ilyen fogak közti izékre már én kérem tőle a röntgent, mert gondolom nem egy gyakori jelenség és ő magától nem nézeget ilyeneket. Kajaaniban vették észre egy fél-maszek rendelésen, hogy “hoppá, mi az a kráter a csonttól két milliméterre…?”. Sok eurómba került, de úgy megcsinálta az a jóember, hogy csak nocsak.
    Anyukámnak meg nőgyógyásza volt ilyen duplamelós, államiban egy lópokróc, magánban nyuszifül (államiban pihentette a diplomáciai érzékét:). Én csak államiban voltam nála valami kivizsgáláson, normális volt, megnézte, amit kell, irkált stb de az a “feküggyön má oda”-féle ilyen gyári minőségellenőr stílusa volt mellé:) úgyhogy nem volt kínos, csak látszott, hogy oda csak bemegy melózni oszt nesze neked:)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s