volt ez a teszt, a

személyiség összetevőiről. A tinilányos korszakom emlékére, amikor a Bravo-ban oldottunk meg mindenféle ostobábbnál ostobább tesztet – megoldottam ezt is, ez ugyanis elég komolynak látszik ahhoz, hogy érdekes legyen. Persze csak a személyiség felszínét érinti, ezen nem lepődtem meg, egy ember sokkal komplexebb annál, semhogy egy tesztbe össze lehetne foglalni, de az alaphangulatot meglehetősen jól megadja. De vannak olyan emberek – és én is közéjük tartozom – akiket felnőtt korukban is foglalkoztat a saját személyiségük, és nem érzik úgy, hogy vége lenne a változásnak, a fejlődésnek, a keresésnek.

Ezek szerint én egy tipikus kálvinista vagyok (ESTJ-Ellenőr): egy munkamániás minizsarnok, felelősségvállaló, szervező, az igazságért harcoló kegyetlen kis érzelmi idióta, aki mindig mindent jobban tud, magabiztos, kritikus és agresszív, és hajlamos vagyok nyersen őszinte lenni. Kálvin büszke lehet. Ha valaki csak a felszínt nézi, és ettől kellőképp megijed, akkor tényleg csak ennyi marad.

Van benne néhány mondat, ami nagyon találó:

“Világos elvárásaik és nézeteik vannak. Mindezeket másoktól is elvárják, nincs türelmük és értetlenül állnak az olyan emberekkel szemben, akik nem becsülik ezeket a rendszereket. Sokra tartják a hozzáértést és a hatékonyságot, és szeretik ha erőfeszítéseik gyors eredményt produkálnak.”

Ez pl. teljes mértékben igaz. Az én életemet nagyban megkönnyíti, ha rendszerben gondolkozhatom. Ezért vonzódtam mindig a rendszeres teológia, a világosan megfogalmazható igazságok, a listák, és mostanában Arisztotelész felé. Ha valami átlátható, világos, rendben van, azt könnyű felfogni és megérteni, és soha nem értettem igazán, hogy mások hogy nem látják a rendszerek szépségeit. Amikor álmodozom, átszervezésről szoktam.

A másik a gyors eredmények. Én képtelen vagyok pozitív visszajelzések nélkül bármit is csinálni. Tudnom kell azt, hogy annak, amit teszek, van értelme, haszna, és a lehető legrövidebb út egy cél eléréséhez, és hogy ezt azok, akikért teszem, belátják. És mindig ideges leszek, ha nem látják be.

“Időnként túlzott elvárásaik vannak másokkal szemben és nagyon kritikusak tudnak lenni, mivel igen erősek a meggyőződéseik, és hajlamosak nyersen kifejezni nemtetszésüket”

Egyszer egy tanárom úgy fogalmazott, hogy az elején félt tőlem, mert úgy ültem a padban, mint egy szigorú vizsgálóbizottság. Tény, hogy nagyon kritikus vagyok. És azt is tudom, hogy hiába mondom el mindenkinek, hogy saját magammal még sokkal kritikusabb szoktam lenni, azt, akit a kritikám elért, nem szokta érdekelni.

Nyers vagyok, tudom. Ezzel sajnos nincs mit csinálni, még így is csak az egytizedét szoktam elmondani annak, amit tulajdonképp gondolok, hogy tekintettel legyek a mások érzékenységére.

Olyan világosan látják, hogy a dolgoknak hogy kéne lenniük, hogy ösztönösen lépnek elő vezetői szerepekbe.”

Ez is igaz. Általában az első pillanatban tudom, hogy egy dolog mitől lehetne még sokkal jobb, hatékonyabb, hogyan lehetne jobban megszervezni, vonzóbbá tenni. Azt, hogy hogy kell vezetői szerepbe lépni, nem nagyon tudom. De általában az a taktikám, hogy magamra vállalom a feladatok szervezési – megfogalmazási részét, amit mások általában lusták megcsinálni, vagy nem érdekli őket.

“Logikával és érveléssel reagálnak olyan helyzetekre, amik empátiát és érzékenységet igényelnek.”

Ez is igaz, de ez nem volt mindig így. Ez a rész – az érzelmekhez való viszonyulás – nagyon sokban függ attól, hogy épp milyen emberek között élek. Ha bennük több az érzelem és az érzelmekre való igény, akkor én is többet adok magamból. Ha inkább racionálisak, akkor én is inkább a racionalitás felé fordulok. De az tény, hogy a logikus gondolkodás, a racionalitás nagyban megkönnyíti a valósághoz való viszonyom.

“Mindennél többre értékelik a biztonságot és a társadalmi rendet, és úgy érzik kötelességük minden tőlük telhetőt megtenni ezek fejlesztése és támogatása érdekében.”

Ez is igaz, az érzelmi biztonság nekem nagyon fontos. És tényleg mindent, vagy szinte mindent hajlandó vagyok megtenni azért, hogy meglegyen körülöttem az a közeg, amiben biztonságban érzem magam.

“Nagyon jók gyors és személytelen döntések meghozatalában.”

Ez is igaz, még életbevágóan fontos dolgokról is tudok gyorsan dönteni, olyan ez, mint amikor a zember elvág egy csomót, kész, vége, probléma megoldva, megyünk valamerre, és nem egy helyben topogunk.

Ami kimaradt a tesztből:

a sértődékenység, hirtelen harag, a belső feszültségek és vívódások (az, hogy ez az egész magabiztosság csak a kifelé mutatott felszín), az abszurdra és a különcségre való hajlam, az önzés és a nagylelkűség keveréke.

Reklámok
volt ez a teszt, a

volt ez a teszt, a” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Jó kis teszt ez :) Csak a vezető szerepbe lépést még hozd össze: “Nagyon jók gyors és személytelen döntések meghozatalában.” – ez egy ritka jó és fontos tulajdonság.

  2. Én is estj vagyok, és egyáltalán nem lepődtem meg, viszont néhány kérdésre nehéz volt válaszolnom, azok, amik a logika vs. érzés dominanciára kérdeztek rá, mert nálam ez kicsit együtt működik, nem feltétlenül zárja ki egymást.
    Köszi, hogy belinkelted, érdekes volt :)

  3. vica57 szerint:

    Nekem INTJ jött ki :-)
    Eléggé jellemzőnek érzem úgy általában.
    Igen, voltak zavarba ejtő kérdések, meg szerintem nem is minden válaszom volt konzekvens, de hát az ember nem egy pozitronagyú háromtörvényes robot :-)

    Az ilyen önismereti teszteket én is szeretem, bár már jóideje nem vagyok tini, ha kerül elém egy, azt kitöltöm. Néha fura dolgokat “tudok meg” így magamról, szerintem azért, mert nem megfelelők a kérdések :-P

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s