avagy így jár az, aki

netfüggőként netmentes környezetbe kerül. Mikor ugyanis beindul a net, akkora szófosása lesz, hogy megpróbálja teleírni a netet.

Nagyon sok mindenről írtam volna, ha lett volna net, de valószínűleg a hangulat hatására keletkezett bejegyzések már örökre elvesztek, így marad néhány tényszerűbb beszámoló a világnak erről a szegletéről.

Krasznával kapcsolatban van néhány dolog, ami igazán említésre méltó. Az egyik az, hogy mindig akad a falusiak között valaki, aki rettenetesen szükségét érzi az orromra kötni, hogy “azok a városiak nem is dolgoznak, csak jön a pénz”, mert az a munka, mit ők végeznek, nem munka, bezzeg szegény falusiak, akik majd megszakadnak a fizikai munkában.

Ha van valami falun, amitől elborul az agyam, akkor ez a mondat biztosan az, annyiszor hallottam ezt lelkészként, hogy igen, mert én nem dolgozok semmit. Mikor elkezdett idegesíteni, találtam is néhány jó választ, amik mindig kéznél voltak, és általában elő is vettem őket:

– Ha annyira szuper nekünk, papoknak (havi 800 lej fizetéssel/55.000 Ft, amiből a parókia költségeinek egy jelentős részét is én fizettem), akkor maga miért nem ment papnak? Ki akadályozta meg, hogy tanuljon?

– Akkor vasárnap maga prédikál, és meglátjuk, hogy el tud-e mondani egy 25 perces beszédet fejből.

– A következő halottat akkor maga temeti.

Nem állítom, hogy lelkészként megszakadtam volna a munkában, főleg nyáron, uborkaszezonban, de meg kell mondanom őszintén, hogy bármennyire nyugdíjas állásnak is tűnik egy lelkészi hivatal, főleg, ha az ember beprotezsálja magát egy jobb anyagi helyzetben levő gyülekezetbe, az állandó cseszegetést, ami ezzel jár, nagyon nehéz kibírni úgy, hogy a zember ne kezdje el maga is hasonló stílusban kommentálni a falusiakat, hanem megmaradjon a keresztény erényeken belül.

Mert hétfőn, amikor átmentem a turkálóba, bent voltak ketten, az egyik az eladó, a másik a barátosnéja, akinek volt facér másfél órája “tanyázni”, majd a barátosnéjától a másik barátosnéjához menni, hogy “megnézze, mit csinál”. Nos, én nem állítom, hogy falun mindenki ezt csinálja (mert igenis vannak, akik nagyon keményen dolgoznak), de ha én ilyen munkamorálban “dolgoznék”, és nem koncentrálnék a feladataimra, akkor soha semmire sem jutnék (bár az kétséges, hogy e sok, lázasnak látszó tevékenység között jutottam-e valamire egyáltalán).

Szerintem a pontos, céltudatos munkavégzés – bármilyen területen – nagyon fontos erény, és nagy butaságra vall (amitől én mindig ideges leszek) úgy felosztani a társadalmat, hogy csak az a munka, amit a két kezünkkel végzünk, bármennyire népszerű is ez az álláspont mostanában. Mert persze, mi ott fenn a székesben csak urizálunk és lógatjuk a lábunkat, és dől a pénz, meg lefizetjük az óvónőket, hogy a gyerekünk bejusson az óvodába, gyalázatos ez az értelmiség, komolyan.

 

Advertisements
avagy így jár az, aki

avagy így jár az, aki” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Teljesen egyetértek! De amúgy a “szellemi foglalkozásúak” címkéjű csoportban is ugyanilyen lenézően bánnak egymással az alcsoportok, én már sokszor megkaptam a magamét mérnököktől és informatikusoktól, amiért bölcsész szeretnék lenni, vagy legfeljebb a társadalomtudományok felé mozdulok el. És még magamat is folyton győzködnöm kell, hogy valami haszna azért belőlem is lesz a világnak. :(

  2. vica57 szerint:

    Ó, hogy ezt én hányszor hallottam az exemtől, mert nem volt energiám még a plusz egyedik műszakra is, és este nyolckor ha akármi is volt, beszüntettem a házimunkát, ha elmaradt a mosogatás, hát elmaradt, megvárt úgyis. Előtte ugye dolgoztam 8-at, meg közlekedtem 3-at, meg vacsorát főztem, kutyát-macskát etettem, gyerekkel leckét írtam (később meg anyámat gondoztam). Keltem hajnali 4-kor, mert anyunak is segíteni kellett megfürödni, mielőtt elmentem dolgozni, meg a reggelijét, gyógyszerét odakészíteni (az utolsó években, azt megelőzően ráértem fél 5-kor kelni…).
    Mert én csak ülök a számítógép előtt, az is munka??
    Hát annyira nem munka, hogy már többször volt ínhüvely gyulladásom, tegnap is majdnem beszereztem egyet, csak már felismerem időben a jeleket és gyorsan bekentem, befásliztam…

  3. vica57 szerint:

    Nem is beszélve a stresszről.Részben amiatt, mert teljesítménykényszer van: a megoldott ügyek db száma elő van írva, és sok a bonyolult, amit nagyon gyakran nem lehet az ügyfelek megelégedésére elintézni, továbbá nem minden kommunikálható kifelé, ami nekem külön stressz, és akkor ott van még az, hogy sokan nem tudják jól megfogalmazni, mi a problémájuk, láthatóan iskolázott emberek sem.
    Mivel én alapból ügyfélbarát vagyok, próbálom kitalálni, mit is akarnak, csak épp ez idő, és ugye ott van a teljesítménykényszer…
    És végül vannak a teljesen elmebetegek. De szó szerint. Az egyikük egy hosszú levelet küldött arról, hogy a tartozását a Szent Korona Banktól hajtsuk be, mert mindenkinek jár havi 1000 Szentkorona (1 Sztkorona=100 Ft), meg a rezsit is kifizeti, meg ilyen hagymázas ötletek. :-)

  4. vica57 szerint:

    Igen, nagyon rossz. Erdélyben is így van, vagy ez magyarországi sajátosság?
    Jó, tudom, Kraszna nem ideát van, akkor a magyar néplélek lenne ilyen??

    Olyan jó lenne ezen változtatni valamiképpen.

  5. Miséző pap: Hát még a kántor, aki egyszerre csak egy órát dolgozik s még azt se tölti ki teljesen, de azért szeretné hogy megfizessék! Meg még azt is beképzeli magának, hogy ő értelmiségi, pedig nem végzett teológiát… bezzeg a kántortanítók tisztességgel ledolgozták a heti x órát, mert akkor úgy kellett!
    (Ez a légkör és háttér, amiben az ember hűdemilyen késztetést érez, inkább nem mondom meg, mire…)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s