avagy miért nem

beszélgetek a játszótéri anyukákkal.

Vica kérdezte egy másik posztnál. Ma megismerkedett velem az egyik nagymama (nem én akartam, ő jött oda), aki megkérdezte, hogy miért nem látott eddig a játszótéren. Mondtam, hogy dolgoztam, azért. Hol, kérdezte. Mondom, hogy doktorandusz és tanár vagyok az ELTÉ-n. Erre semmi perc alatt kifejtette, hogy az ELTÉ-vel kapcsolatban a kormánynak van igaza, mert minek annyi diák, meg hogy az elmultnyolcévben szétloptak mindent, meg hogy az óvodába, ahova Gedeont felvették, az ő unokáját azért nem vették fel, mert az egyetemi tanárok lefizetik az igazgatónőt, és az ő fia cukros és asztmás, és csak egy bolti eladó. Na, többek között ezért nem beszélgetek a játszótéren.

Meg a következő indokok miatt:

1. Én nem vagyok hősanya. Nem hiszek ebben az egész anyasági ezoterikus katyvaszban, amiről mostanában az anyaság szól, nem vagyok és nem is akarok ennek a szubkultúrának a tagja lenni. Nem hiszek abban, hogy bűn az, ha egy gyerek cukorkát eszik és megiszik néha egy fantát.

2. Nem hiszek a jobboldali ideológiában (semmilyen ideológiában nem), de ha már választani kell, akkor – elhatárolódva a teljes magyar baloldaltól – inkább baloldali vagyok, és tgm-ista. Mert ő legalább okos. Semmi szükségét nem érzem annak, hogy ugyanazt a szart halljam a játszótéren, mint amit a média rám borít egész nap.

3. Nekem nincs időm small talkra, azaz udvarias fecsegésre. Akkor inkább az olvasás vagy a semmibe bámulás.

4. Unom az itteniek sablonos Erdély-képét. Unom őket állandóan kijavítani, és magyarázkodni, hogy a dolgok nem is úgy vannak.

5. Mert unom állandóan elmagyarázni, hogy az itteniek nevelési elvei és az enyémek egyáltalán nem találnak, és hogy miért nem.

6. A játszótéri anyukák egy sajátos fajta, sajátos problémákkal. Én már a saját problémáimat is annyira unom, hogy eszem ágában sincs meghallgatni másokat.

7. Mert én olyanokkal ismerkednék, akik olvasnak a játszótéren. De ilyent eddig egyet láttam.

És még sorolhatnám, azt hiszem, napestig.

Advertisements
avagy miért nem

avagy miért nem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. vica57 szerint:

    Huh, köszi a választ, nem gondoltam, hogy ennyire rémes a helyzet és ennyire nem lehet az emberekkel beszélgetni értelmes dolgokról.
    Igaz, én sem beszélgetek senkivel (akit nem ismerek, és hát hogyan ismerjem meg, ha nem beszélgetek??), de nem hittem, hogy akinek nincsenek hozzám hasonló kommunikációs/kapcsolatteremtési problémái, az se talál magának társat…

    Azt tudtam, hogy a hősanya attitűd ingerel, de hogy mindenki ilyen lenne, azt el sem tudtam képzelni, bár persze látom (de nem igazán olvasom :-) ) az ilyen oldalakat, a mai magyar politikáról egyezik a véleményünk, már most aggaszt, hogy miféle kompromisszumokat fogok kötni jövőre a választáskor. Végül, tényleg nem vállalhatod fel az Erdély-kép korrigálását a fejekben (akik nem olvassák a blogodat, mert remélem, aki igen, annak valamivel talán több infója van). Nevelési módszerekről valóban csak vitatkozni lehet, mindenkinek a sajátja a legtetszőbb. Mondjuk, az enyémnek az eredménye már látszik, és semmi baj vele :-)

    Borzasztó, hogy senki sem olvas ott rajtad kívül, látszik, nekem nincs kisgyerekem és nem járok oda játszótérre :-)

  2. Különösen az egyes pont ami nagyon megfogott, mert én mindig is nagyon hülyén éreztem magam az olyan helyeken ahol ezek a típusú nagyon öntudatos és nagyon anyukák voltak… borzasztóan éreztem magam! Mert én leülök a padra és majd megyek, ha hív a gyerek. Főleg, ha már akkora, hogy egyedül megy, és van körülötte nagyobb, aki segít ide-oda mászni, lökni, stb… Nagyon mélyen egyetértek veled! :)

  3. Én is azt gondolom, hogy pótcselekvésként nem kell egy gyerek után koslatni állandóan egy olyan játszótéren, ami viszonylag biztonságos. A másik dolog pedig, hogy én azért viszem oda a gyereket, hogy barátkozzon, lépjen interakcióba másokkal, ne csak engem lásson egész nap.

  4. vica57 szerint:

    Én itthon is ezt csináltam. Egyáltalán nem voltam állandóan a nyomában és nem is szórakoztattam egész nap. Így aztán előfordult, hogy kis talicskával hordta be a homokot a parkettás szobába .-)
    Vagy beletöltött egy kancsó vizet egy pohárba ugyanott (2 évesen), meg a jóégtudja hogyan, szétmancsolt néhány éticsigát a kertben, lehet, meg is kóstolta, (bár nem volt az a mindentszájbavevős, ő csak megszagolta, amit más gyerek megkóstolt) mert igen maszatos volt az arca. Beledobált az emésztőbe egy szatyor frissen szedett padlizsánt :-)

    A veszélyes dolgokat még akkor elraktam szem elől, amikor elkezdett négykézlábazni, és onnantól időnként megnéztem, mi van, ha túl nagy volt a csend. Persze játszottunk együtt, meg mondókáztunk, meséltem, stb., de nem lógott rajtam egész nap.

    Akármikor leültem olvasni, ha játszott, sőt, TV-t is szokott nézni, rajzfilmeket.

  5. vica57 szerint:

    Érdekes, milyen egyformán jár az agyunk :-)
    Játszótérre ugyan nem vittem, nem is lett volna, hová, de itt az utcán kimentem vele a ház elé, leültem az árokpartra, ő meg négykézlábazott a járdán meg az árokban, ami elég mély és füves. Jöttek arra szomszédok, akkor kicsit beszélgetett velük, na meg kritizáltak, miért nem jártatom (mmint nem sétálgattam vele letörő derékkal, a kezénél fogva, hanem hagytam mászni még 14-15 hónaposan is, igen, későn indult el, majdnem 18 hónapos volt, viszont attól kezdve soha egyszer fenékre nem huppant, biztonságosan átlépte az akadályokat, pillanatok alatt megtanult lépcsőzni, bárhová felmászott már előbb is)

  6. vica57 szerint:

    Hirtelen nem értettem, mi a villanypásztor .-)
    Amikor a fiam volt kicsi és nézte a rajzfilmeket, még csak este volt ilyen adás, esetleg délután, meg hét végén nap közben. Csak 2 TV csatorna volt :-)

  7. vica57 szerint:

    Hát ez az.
    Az persze más, ha egy gyerek sérülten születik, vagy előjön rajta valami defekt, akkor kell fejleszteni, de egy ép gyereket hagyni kell a saját ritmusában fejlődni.

  8. Egyébként messziről fel lehet ismerni, hogy melyik az a felnőtt, akit kiskorában jártattak, mert kicsit pingvinjárása van, amikor a lábfeje elejét teszi le, kicsit megemelkedik, rárugózik.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s