sokáig azt

gondoltam, hogy az Arisztotelész-szövegolvasások, amikre már két éve járok, valami olyasmik, mint az üveggyöngyjáték: nagyon szép agytorna, de azokon kívül, akik nem ezzel foglalkoznak életvitelszerűen, másoknak nem túl hasznos. Annyi hasznot láttam belőle, hogy az arab filozófia, amivel tulajdonképp foglalkoznom kellene, nagyon erősen támaszkodik az arisztotelészi problémákra és nyelvezetre.

De a napokban arra jöttem rá, hogy Arisztotelész megtanított nekem egy nagyon fontos dolgot: mégpedig azt, hogy hogyan kell egy problémát módszeresen az alapjaira szétszedni, majd összerakni újból, körbejárni minden oldalról, végiggondolni az összes lehetséges felvetést a problémával kapcsolatban.

És úgy jártam vele, mint minden, kezdetben teljesíthetetlennek tűnő, majd szép lassan a bőröm alá kúszó dologgal: hirtelen azon kapom magam, hogy élvezem a fordítást és az arisztotelészi problémák felett való problémázást.

Reklámok
sokáig azt

sokáig azt” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. :-)
    Az érzés ismerős, bár nem éppen filozófiai téren. Én a matek, fizika példákkal voltam így gimiben, majd főiskolás és egyetemista koromban. Kellő gyakorlás után az ember villámgyorsan rájön, hogyan fogjon hozzá, még egy ismeretlen típusú feladathoz is.
    Aztán később is lehet belőle profitálni, mert megtanulja az ember a problémákat átlátni (esetenként jóelőre) és megoldani.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s