Kedves újságírók!

Nem, nem kell tudni arabul ahhoz, hogy megtudjuk a magyar nyelv alapvető szabályát: azokat a nyelveket, amelyek nem latin karakterkészlettel dolgoznak, fonetikusan írjuk át, mint pl. az oroszt. Az arabot is. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint megtanulni arabul megkérdezni valakit, aki tud arabul, és ki tud olvasni néhány nevet és fogalmat. Nem értem, miért akkora feladat ez, ha valaki veszi a fáradtságot, és iszlám/egyiptomi témáról ír. És gondolok itt az origora, az indexre, a transindexre, a 444-re és a hvg-re. De belinkelhetném bármelyik cikket (bármelyik újságból), mindegyik tele van hibával. És ez még csak a helyesírás. Nem hiszem el, hogy egyszerűen egy külügyi újságírónak sem jut eszébe ez az apró körülmény. És nem, nem az angol átírást használjuk hozzá, hanem a fonetikusat.

Nos, akkor egy kis exkurzus:

Mubárak. Hosszú ával. Mert ez egy olyan á, amit jelölnek írásban, ergo kötelező kiírni. Mert ettől megváltozik a hangsúly. Nem hátulról a harmadikon van, hanem mindig ott, ahol a hosszú magánhangzó van.

Muszlim Testvérek. Vagy esetlen Muszlim Testvériség. A Muzulmán Testvériség az egyik legrosszabb választás.

Nászir.

I. Fárúk. Hosszú ával és hosszú úval.

‘Adlí Manszúr.

‘Abdul Fattáh asz-Szíszí. A névelő hasonul, és mind a két í hosszú.

al-Dzsamá’a al-iszlámijja (vagy esetlen al-gamá’a al-iszlámijja).

tamarrud. szigorúan 2 r-rel. Mert ez egy ötös maszdar (-ás- és végű főnévi igenév, és lázadást jelent).

Házim (Házem) Szaláh Abú Iszmá’íl. Az aposztrófot ki kell tenni bizonyos esetekben, mert az egy betűt, az ajint jelöli, amit a muszlimok kiejtenek.

Mohamed/Muhammad el-Barád’ej – a második a hosszú, utána egy kötelező aposztróf, ami egy betűt jelöl, a végén j, és nem i.

Kadafi: al-Qazzáfí – kötelező módon az al-névelővel, és q-val, középen kettős mássalhangzóval

Ahmed/Ahmad at-Tajjib (az Azhar nagysejkje)
Házim al(el)-Babláví(Bebláví)
Hisám Barakát.
‘Abdel Medzsíd (Megíd) Mahmúd.
Al-Dzsazíra.
A rövid magánhangzók nem számítanak. A a lehet e is, az u o is. Az mindegy, mert ez egy ilyen nyelv. A hosszúakat viszont kötelező kiírni, mert azok látszanak az írásképen. Az egyiptomi dialektusban a dzs betűt g-nek ejtik, így az egyiptomi neveknél mind a két ejtési mód helyes. És mert magyarul sem Micimackó-stílusban (mg sk bldg szltsnpt kvnk) írunk.
Reklámok
Kedves újságírók!

Kedves újságírók!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Teljesen jó, de csak akkor lenne használható egy olyan ember számára, aki nem tud arabul, ha az angol wikin és az angol lapokban követnék az átírást, ami közel sincs így. Tehát mindig meg kell nézni azt, hogy arabul hogy írják.

  2. Warda szerint:

    Szia Csilla!
    Ne haragudj meg a hozzászólásom miatt, de tudálékos mivoltom arra kényszerít, hogy hozzá szóljak.
    ناصر:, Nászir (Nāṣir)
    فاروق:, Fárúq (Fārūq)
    عدلي منصور. ‘adlí Mansúr (‘Adlī Manṣūr)
    معمرالقذافي, Muʽamar al-Qaḏḏāfī
    stb
    Az újságírókból kiveszett a profizmus, hisz alapvető lenne, hogy utána néznek, hogyan kéne írni, illetve híradóban hogyan kell kiejteni… De ezek a nevek nem igazán érdekelnek senkit itthon, csak az események. Ha érdekel valakit részletesen, akkor valamely külföldi sajtóban értesül. Ezért jobb lenne, ha az angol tudományos átírás, vagy az angol sajtótól átvenni írásban, egységesítésképpen.
    Az arabnál nem érdemes úgy átírni, ahogy átírtad, ahogy ejtjük, úgy írjuk, mert nemcsak az ع nincs meg, hanem még legalább másik 13 mássalhangzó. Meg következetlen a ة, kötése a következő szóhoz, ha a kiejtést nézzük.
    A rövid magánhangzóknak igen is van jelentősége, mert a nyelv része. Nem teszik ki az arab írásban, mert egy arabul tudónak felesleges, eltekintve egy-két esettől, lassítja az olvasást. Nálad teljesen következetlen, hol a nyelvjárás, hol az irodalmi arab.
    Az írás sosem adja vissza a nyelvet teljes egészében.
    Áldott Ramadánt!

  3. Kedves Warda, qazzáfi és Nászir és mások javítva, köszönöm. Mindig mindent százszor meg kell néznem.

    Nem az a kérdés, hogy érdemes-e, hanem hogy ez a magyar nyelv szabálya. Osiris idegennyelvű szótár, kitudjahányadik oldal. Ha nincsenek meg a megfelelő hangok, akkor a hangzáshoz legközelebb eső hangot kell megadni.

    Azért írtam, hogy a rövid magánhangzók nem relevánsak, mert a magyaros átírás szerint mindegy, hogy Ahmed vagy Ahmad. Neked is áldott ramadánt :)

  4. Gondolom, egyszerűen átveszik az átírást az angol nyelvű forrásokból. Indiai nevekkel ugyanez a helyzet, az egyik indológus barátom ezen szokott háborogni.

  5. Az arabhoz nem tudok hozzászólni, legfeljebb a Muʽamar al-Qaḏḏāfī átírást bámulom meg, mert emlékeim szerint mindig Moamer al Kadhafi-nak láttam, évtizedekig (igen, h-val).
    A kínai átírások viszont kiakasztanak, egyszerűen nem ismerem meg a földrajzi neveket, az emberek nevét. Nekem Peking van, nem Beijing, meg Szucsou, Jangce, Csang Kaj-sek, stb.

    Egyszerűen nem értem, miért kellene magyarul az angol átírást használni??

  6. Mathae szerint:

    Tetszik a cikk szemlélete. :) Néhány megjegyzéssel élnék csupán, pár év magyarra átírós, wikipédiás tapasztalat birtokában:
    a Nobel-díjas NAÜ-vezér átírása nem jó (البرادعي) az eredeti, tehát az 3 a d után áll (és klasszikus alapon muszáj mgh-nak lenni a d és 3 között). És hogy j legyen a vége, az semmi sem indokolja, ugyanúgy í az, mint másutt.
    A líbiai emberrel Q-ja nem magyaros átírás, és kerülném, mint a tüzet. Tapasztalatom szerint az emberek reflexből “ku”-nak ejtik (kuazzáfi), de olyat is láttam (ezek már sejtették, hogy az arab nem olyan egyszerű) hogy azt hitték, ez valami ch-szerű hang.
    Nasszer meg, ha felhagyunk ezzel a rettenetes, német-angol alapú sajtószörnyűséggel, Alláh-igazából Abd an-Nászir (Abdannászir, Abden-Nászer, tagolás igény szerint)…
    A valós ejtéstől pedig – így néhány év után elfogadtam – nem szabad idegenkedni. Tulajdonképpen fuszha alapon átírni aktuális dolgokat abszurd. Tlemszen lakói valószínűleg meglepődnének, ha tilimszáninak neveznénk őket, Misel Szulejmán libanoni elnök sem Mísál, Egyiptomban meg büszkén vallják, hogy a dzs az igazából g. (Mellesleg, midőn a fuszha szabályrendszere kovácsoltatott, amúgy tényleg az volt.)

    A kínairól ne is beszéljünk, A pinyin katasztrófa, és ami még rosszabb, hogy a hozzáértők életüket és vérüket áldoznák érte, mert “hivatalos”, meg “jobban lefedi az ejtést” – persze, annak, aki sejti, hogy azokat a latin betűket hogyan is kellene kiejteni. Mert az hétszentség, hogy nem úgy, ahogy azt egy pinyintől meg nem fertőzött magyar, aki mindent gyárilag németesen vagy angolosan ejtene, elképzeli.

  7. Mathae: igen, elviekben igazad van, csak előbb el kellene dönteni az 1400 éves vitát a fuszha és az ámijja használtáról :) Bár látom mind a két opciónak a hasznosságát, mégis inkább a fuszha mellett tenném le a voksom, mert egy egy újságírónak (és itt most csak erről van szó) nem kellene a milliónyi dialektusnak utánajárni, mert ez azért elég irreális elvárás olyantól, aki nem tud arabul, mert ott a standard átírás. Egyedül az egyiptomival tennék kivételt, mert azt az arab világban is mindenhol ismerik.

    A fuszha pont arra jó, amire használják: hogy senkinek nem az anyanyelve, és a sok különbséget, amit az ámijja jelent, egységesíti egy olyan rendszerben, amit mindenki megért. Mint a középkori latin.

    A kínaihoz nem tudok hozzászólni.

  8. Érdekes téma, hasznos cikk, de az nem derül ki, hogy a Muslim Brothers végül hogyan helyes magyarul, pedig azzal gyakran találkozni, kíváncsi vagyok. Hát, ha nincs meg a hang a magyarban, hasonuláskor a legközelebbi hangot kell alapul venni. Pl., ha angol a név, Fifth-szel. Ez a szabály. Gondolom átíráskor is, ugye? Vannak ezek a laringális spiránsok, ami nálunk nincs a köznyelvben.

    Én szerencsére nem utazom külpolitikai hírekben, de szerintem az a kolléga, akinek nem szakterülete az arab világ, nem fogja tudni, miként ejtendő helyesen egy arab név. Az, ahogy a CNN vagy a BBC munkatársai ejtik (ahonnan átveszi a hírt), nem feltétlenül jó, hiszen ők is a saját hangrendszerükhöz alakítják a nevet (már a prófétát is hol Muhammadnak, hol Mohamednek ejtik). Egy ügyeletesnek, címlaposnak nincs ideje angolul guglizható arab műsorokra keresgélni, hogy megtudja, mi a helyes kiejtés, hiszen óránként 10+ hírt kell kiraknia. De van egy olyan gyanúm, hogy az arabok sem mindent, egységesen ugyanúgy ejtenek, hiába adott egy szűk mozgástér pl. a személynevek esetében. Csak YouTube-on hallok néha arabot, de hol azt mondják sokran, hol meg sukran, hol bokra,hol bukra… egy műsoron belül is, hihetetlen.

    (És minden :D arab szövegben van jella, dezdúr, insallah, masallah, súfi, masí, ezeket már megjegyeztem, ismerem.) (Mi lehet az az ekdir? Azt is mindig mondják. Segédigének tippelem.)
    Nincs valami jó kis fonetikus arab szótár? Persze nem magyarul, angolul fonetikus, nyilván… Hasznos lenne. :)

  9. ps.: Jaaaaa, mert a rövid magánhangzókat nem jelöli az arab írás??? Na jó, ezt az előbb is elolvastam, de csak most értettem meg. Akkor ezért a mohamed-muhamed-sokran-sukran dolog. Jaaa. Leesett, bocs, kicsit lassan.

  10. Az Ikhván al-Muszlimín helyes, szó szerinti fordítása a Muszlim Testvérek.

    Én azt értem, hogy nekik maguknak nincs idejük, de ilyenkor meg kell kérni valakit, aki ért hozzá, hogy a legfontosabb neveket írja át. Pl. engem.

    Az arab nyelvvel van egy nagy probléma: az irodalmi arab, a fuszha, ahol kötött a kiejtés, senkinek nem az anyanyelve, mindenki az iskolában tanulja, itt a kiejtés egységes. A bemondók ezt használják a tévében, meg az újságok is, meg a könyvek. A beszélgetős műsorokban már használnak diaketust, ámijját, aminek a kiejtése jelentősen eltérhet a fuszhától, de ezt a legközelebbi múltig (internet) nem írták le. És kis túlzással, de ahány arab van, annyi dialektus. Ezért kell a fuszha, hogy értsék egymást.

    Egyelőre még nem látszik, hogy a folyamat arrafelé tart-e, hogy eltűnnek a dialektusok, vagy hogy irodalmi nyelvvé emelkednek (akkor nem fogják érteni egymást). Az egyiptomi dialektusnak nagy esélye van arra, hogy fuszhásodjon, a sorozatok miatt, amit mindenki néz.

    A fuszhában 3 rövid magánhangzó van (a, i, u), amit csak akkor jelölnek, ha muszáj (azaz ha nem nyilvánvaló a szón, hogy mit kell ott ejteni, de ez is már új fejlmény), és 3 hosszú magánhangzó: á, í, ú: ezek látszanak az írásképen. A hosszú magánhangzókkal az a baj, hogy mássalhangzókkal jelölik őket, így az í időnként j, az ú időnként w.

    az ekdír:

    mivel ez dialektus, több tipem is van (de javítson ki valaki, aki biztos):

    vagy azt jelenti, hogy a legtöbb (akthar) (ez a legvalószínűbb), vagy azt, hogy zavaros (akdar), vagy még a kismillió változat egyikét :)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s