mai menü: túrós puliszka

Bár azt gondolná a zember, hogy ez egy könnyű recept, a hülyéknek is megy, azért van néhány trükkje.

Legelőször is: ami itt Magyarországon kukoricaliszt, abból nem lehet puliszkát főzni. Szigorúan csak a kukoricadara jó hozzá, minél nagyobb szemű, annál jobb. És hiába hívják ezt otthon puliszkalisztnek, az itteni lisztből valami elviselhetetlenül híg izé lesz.

Tehát veszünk – pl. a tescóban – fél kg. kukoricadarát, és juhtúrót. Na, ez a másik probléma. Hogy a túrós puliszka leginkább a burduf-túróval jó, ami keserű, sós és morzsálódik, azaz száraz, de ilyet itt nem lehet kapni, meg kell elégednünk az itt kapható szlovák, különben nagyon finom, csak puliszkának nem jó, kenhető, krémes juhtúróval, amit aztán valahogy rá kell varázsolnunk a puliszkára (nem fog menni). A puliszka másik erdélyi változata friss házi juhsajttal készül, aminek most van a szezonja, ezt kicsit érlelni kell és szárítani (1-2 napot), hogy igazán kesernyés legyen. Szóval, ha egyik sem áll rendelkezésünkre (és nem), akkor próbálkohatunk azzal, hogy átlag trappistát, goudát vagy edámit kint hagyjunk és érleljünk, hátha megkeseredik kissé.

Odatesszük a vizet főni. Kb. egy liter vizet. Ha többet teszünk, a zistennek se fog soha elfőni, utána még mindig lehet bele tölteni, ha túl kemény. Mikor fő, beleszórjuk a puliszkalisztet/kukoricaradát, vigyázva, hogy ne legyen csomós (felesleges az óvatosság, mert úgyis csomós lesz). Ha csomós lesz (kb. mindig), akkor mixerrel el kell dolgozni benne a csomókat. Akkor elég kemény, ha megáll benne a fakanál. Csak kis lángon kell főzni, mert odasül. Ha túl kemény lett, fel kell tölteni egy kis vízzel. Ha túl híg, addig kell főzni, amíg elég kemény lesz, de itt állandóan kevergetni kell, és garantáltan le fog köpni. Abban nincs közmegegyezés, hogy melyik irányba kell keverni a puliszkát, de nekem anno így tanították az órát: hogy abba az irányba megy az óra, amerre keverjük a puliszkát. Hát köszi. Abban sincs közmegegyezés, hogy az egyirányba kavarás használ-e a puliszkának, szerintem nem, míg mások szerint igen. Sózzuk meg, mert másképp ízelten lesz.

Na, ha megvagyunk a puliszkával, keressünk egy nagy tálat, ami befér a mikróba, vagy a sütőbe (ler). A puliszkát így rakjuk össze: egy réteg olaj, egy réteg puliszka, egy réteg reszelt sajt/túró, jó vastagon, ne sajnáljuk, utána megint. Nekem ebből a mennyiségből általában két réteg jön ki, ez három embernek két napi étel. Aki szereti, ha van benne lényeg, az tegyen bele angolszalonnát is, egy-egy réteget. Akkor jó, ha kb. ugyanannyi sajt/túró van benne, mint puliszka.

Az egész miskulanciát betesszük a mikróba/sütőbe/lerbe, és összesütjük. Legalább öt perc. Citromos-cukros salátát csinálunk hozzá.

Teljes elkészítési idő: kb. húsz perc.

Exkurzus: minden puliszkás cuccot azonnal be kell áztatni, ha nem mosogatunk csak este, vagy másnap. Mert az edény falára száradt vagy sült puliszkát lekaparni szinte lehetetlen.

Advertisements
mai menü: túrós puliszka

mai menü: túrós puliszka” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ó te jó ég, ez nagyszerűen hangzik! Összefutott a számban a nyál mialatt olvastam, úgyhogy sürgősen meg kell csinálnom. Köszi a receptet!

  2. Érdekes, én eddig csak csípős/keserű és száraz juhtúróval találkoztam. De persze ez még a kimért juhtúró időszaka volt, X… évvel ezelőtt. Fogalmam se volt, hogy mainapság kenhető állagban kapható csak (sőt, hogy egyáltalán van olyan).
    Igaz, nem is kerestem, mert rajtam kívül senki se ette, én se sokszor, még leginkább sztrapacskával, na azt is, ahányszor főztem, egy kézen meg tudom számolni.
    Puliszkával régebben próbálkoztam párszor, de nem aratott nagy tetszést, hát elmaradt (a fiam krumplit krumplival eszik, a többi köret felejtős, néha egy kis rizs, néhány féle kifőtt tészta, slussz).

  3. Mi a Fény utcai piacon vásárolunk, és ott csak ilyen van.

    Mi nagyon kevés krumplit eszünk, sok rizset, tésztát, kuszkuszt, kukoricalisztből sütött fokhagymás lepényt, ilyeneket.

    A rizs akkor jó, ha nem magyarosan csinálják, én pl. nem szeretem, amikor lefőzik róla a vizet és szétfő az egész valami fehér masszává. Az én rizsem rágható és fűszeres, általában curryvel, kurkumával, kínai ötfűszerrel, mentával, szerecsendiával szoktam fűszerezni.

  4. Magyarosra a rizset?? Lefőzik róla a vizet?? :-O
    Jesszus, ezt még sosem olvastam sehol, mondjuk nem is érdekelt, mert én kizárólag pirított-párolt rizst készítek (ha egyáltalán), vöröshagymával, borssal, petrezselyemzölddel, néha csemege kukoricával.
    Esetleg petrezselyem helyett mazsolával (ez sem édes köret!)..
    És igen, rágható, minden szeme külön áll :-) Mivel nagyon óvatosan adagolom a forró vizet párolás közben, inkább többször fél decit, mint egyszerre túl sokat.

    Egyetlen egyszer került elém valami iszonyat, ahol a rizst leöntötték paprikás zsírral, hogy előzőleg miként főzték meg (lehet, hogy bő vízben, mert az adott családból származó férfit láttam tarhonyát kifőzni, vizet róla leönteni, phűűűűű), azt nem tudom, nekem a paprikás zsír is pont elég volt ahhoz, hogy NE kérjek belőle a rántott húshoz…
    (amelyet szintén majdnem ehetetlennek találtam, mert javarészt tarjából volt és jóóól megszívta magát a prézli is a sütő zsiradékkal, + még pont vágás után voltak és a zsírszalonnát is épp kisütötték. Pedig amúgy nem vagyok finnyás, de a tömény zsír- és olajszag brutális volt.)

  5. Én is leöntöm a tarhonyáról a vizet, mármint először megpirítom, feltöltöm vízzel, aztán szűröm és fűszerezem.

    Az a rizs, amiről én beszélek, minden menza és étterem egyik kedvenc körete, biztos ismered. Gyakorlatilag ehetetlen.

  6. Na igen, ehetetlen, persze, hogy ismerem, nem is szoktam kérni belőle :-)

    De minek a tarhonyára annyi vizet önteni, amennyit már nem vesz fel?
    Egyébként én túrós csuszát is készítek úgy, hogy a tésztát lepirítom, mint a lebbencshez, majd kevés vízzel öntögetem fel, hogy ne legyen semmi leszűrni való róla, majd ezt kaporral, kevés fokhagymával elkeverve ráteszem a szalonnapörcöt, túrót és tejfölt is. Egyszerűen fenséges, és pl. marhapörkölt, kakaspörkölt köreteként is megáll, persze ilyenkor kevesebb túróval.

    És ami a lényeg: erre senkinek nem jut eszébe cukrot tenni :-)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s