mikoron penig Isten megteremté vala

Kelet-Európát, a kelet-európai Ádám és Éva felette igen nagy bűnt követe el vala az Úr ellen. És bár látá a Úr, hogy Kelet-Európa igen szép és jó, minden ékekkel teljes, hegyei és völgyei tejjel és mézzel folyók, halmai, mint szűz lejányok kebele, megveré az Úr Kelet-európát igen nagy veréssel, és ruházza vala reájok az magyarázkodás kényszerét, amelyben nem nyughatnak vala, és a egymás torkának esés kényszerét, míg el nem jőnek azok a napok, amelyekben megfakul az aranypohár, eltörik a korsó, és felrobban vala a puliszka, és az apokalipszis hét lovasa végig nem vágtat a Duna-menti köztársaságokon.

Iuon apokríf 3,11-14

És ezért van az, hogy aki Kelet-Európába születik, az folyton magyarázkodásra kényszerül. Igen, székely vagyok, de nem úgy, csak kicsit, nézd, a bicskám is svájci. Meg kicsit erdélyi is, kicsit román is. És rendesen beszélek románul. És magyarul. És még néhány nyelven, ha már ide születtem, és nem Ámerikába. Nem, nem vagyok román, na jó, egy kicsit, pl. állampolgárságilag, meg néha kulturálisan is. De, Erdély Románia. Ja, persze, vannak román rokonaim, meg szászok, olaszok, székelyek, hóstátiak, és zsidók is. És nem utálom a románokat, miért, kéne? A székelyeket se utálom. Meg a mezőségieket se, a szatmáriakat se. És igen, voltam a búcsúban, de nem talpig tarsolylemezben, hanem tényleg a búcsú miatt. És igen, hiszek Istenben és a baloldali értékrendben egyszerre, hol itt a probléma? És nem utálom se a székelyeket/nemszékelyeket, se a románokat, se a cigányokat, se a melegeket, mert kinek van erre ennyi ideje, hogy látszatproblémákkal foglalkozon? És nem, nem szavazok se Gyurcsánya, se Orbánra, se az RMDSZre, se a MPP-re (vagy bármire, amilyen néven most épp fut ez az izé), és nem két politikai pólusban képzelem el a világot. És vannak konzervatív és liberális barátaim is egyszerre, és nem érdekel, hogy ők milyen pártra szavaznak. És néha magamon belül se tudom eldönteni, hogy akkor most inkább konzerv vagyok vagy liberó, mert néha ez van, néha meg amaz.

És a liberális barátoknak sokszor ugyanúgy magyarákodni kell, mint a konzerveknek, ugyanolyan bocsánatkérő mosollyal mondom az egyiknek azt, hogy hiszek Istenben, mint a másiknak azt, hogy hiszek az európai nemzetközösségben és butaságnak tartom a nacionalizmust.

Utálom, ha politikai preferenciák alapják ítélnek meg, és azt is, ha etnikai alapján, ezt az egész magyar (mindenfélemagyar) közbeszédet nagyon utálom, amikor semmi más nem számít, csak az, hogy te kivel vagy, és ugyanolyan apokaliptikus-mítikus a egyik nyelve, mint a másiké, az általánosítás ugyanúgy jellemző, és ha valaki megpróbál rávilágítani valami következetlenségre, akkor rögtön mindenki azzal jön, hogy ellenség, meg sem fontolják, hogy esetleg igaza lehet. Az egész álprobléma, álvallás, ál-talánosítás, érzelmi reakciók sokasága, riogatás és apokalipszis, az érvek sehol, mindenki kiéli a frusztrációit.

Én már sokszor megpróbáltam megfejteni, hogy mi is vagyok. És magyaráztam és magyaráztam, és sehogy nem jutottam a végére, mmert ez mindig attól is függ, hogy kivel beszélek: a románnak túl magyar, a magyarországinak túl román, a kolozsvárinak kicsit székely, a székelyeknek szórvány, a keresztényeknek liberális, a liberálisoknak konzerv, az európaiaknak maradi, az araboknak európai, a spanyoloknak román, a spanyolországi románoknak honfitárs, a városiaknak falusi, a falusiaknak túl értelmiségi. Nem egyszerű kelet-európainak lenni.

Advertisements
mikoron penig Isten megteremté vala

mikoron penig Isten megteremté vala” bejegyzéshez egy hozzászólás

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s