és még egy annyit

akartam mondani, hogy nekem ne jöjjön senki azzal, hogy nincs ideje. Én is két szakot végzek egyszerre két éve, plusz van egy gyerekem, egy lakás, amit rendben kell tartani, a főzés, az egész családi logisztika, terhes vagyok, ráadásul veszélyeztetett, nyugodtan mondhattam volna, hogy ülök itthon az ágyban és kész; emellett heti háromszor másfél órában tanítok (ingyen), amire legalább egy napot kell készülni. Három nyelvet tanulok egyszerre: a görögöt, a latint és az arabot. Tudom, hogy mi az, amikor nincs ideje a zembernek. Az időt nagyon nehéz jól beosztani. Havonta egy-két napom van arra, hogy azt csináljam, amihez kedvem van. Nem járunk este bulizni, és ünnep, ha egyszer eljutunk moziba. Fél évben egyszer.

És ha nekem nem volt időm felkészülni egy vizsgára, vagy nem tudtam bejárni egy doktori órára, akkor azt megmondtam, és kértem az egyest, akármilyen kínos is ez azokkal a nagyon kiváló tanárokkal szemben, akik tanítanak.

Reklámok
és még egy annyit

és még egy annyit” bejegyzéshez ozzászólás

  1. bocsi, de szerintem nem vagy összehasonlítási alap, mert extrém sok(féle) dolgot csinálsz egyszerre, és ha az ember ebből indulna ki, csak azt érezné, hogy elcseszi az életét értelmetlen hülyeségekre, ami részben nyilván igaz is. de ettől még a mezei, egyszerre csak két, max. három dolgot csináló ember is érezheti azt, hogy nincs ideje. mert előfordul, hogy csőstül jön a minden, és akkor mindegy, hogy egy normális napon nagyon is ráér, ha épp akkor nem, akkor mindegy.
    de no offense!
    gondolom, történt valami vagy valaki mondott valamit, amire ez a reakciód, mert különben nem szoktál ilyen indulatos lenni.

  2. Te átlagon felül terhelhető és szorgalmas vagy, meg okos és ami a lényeg: tudsz tanulni (mmint megtanultál tanulni).
    Ezért a mezei egyetemi hallgatót nem igazán lehet a te mércéddel mérni.
    Persze, jó volna, ha csak a hasonló képességűek, motiváltságúak kerülnének be (ez annak idején többnyire így is volt, most lehet visszasírni…).

    Ezzel együtt igazad van: ne vegyen fel valaki egy tárgyat, ha nem képes bejárni az órákra és felkészülni a vizsgákra. Vagy vállalja az egyest és adott esetben pótvizsgázzon belőle, ha a tanár lehetőséget ad erre.

  3. Szerintem ez illusztrálja legjobban azt, h mennyire elfuserált módon csak magát az elvégzett kreditet, megszerzendő diplomát tartják fontosnak, nem pedig a tudást magát. Aztán mivel az esetek tetemes részében a társadalom/munkaerőpiac is ezt kéri számon, hajlamosak vagyunk tényleg így gondolkodni… csak meglegyen, mindegy hogyan. (És sajnos én sem a szabályt erősítő kivétel vagyok, de azért igyekszem észnél lenni. :)

  4. Én ezzel főleg azt akartam mondani, hogy fegyelmezett időbeosztással sok mindenre juthat ideje a zembernek, ha akarja. Mert nekem a a tapasztalatom (látom magamat és másokat), hogy a tanulásból 10 % tanulás, és 90 % fészbúk. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor ne fészbúkozzunk, hanem azt, hogy vállaljuk be, hogy akkor fészbúkoztunk (takarítottunk, olvastunk, söröztünk, bármi mást csináltunk), és vállaljuk a következményeket.

    A másik dolog: ha valaki nem tud bejárni az órára, akkor szólljon az elején, és megbeszéljük, és nem a vizsga után.

  5. A fészbúk (meg az internet) tényleg nagy kísértés, mondjuk nekem az olvasás is :-)

    Itthonról dolgozom (távmunkában, ugyanazt, amit az irodában), és amíg a benti dolgokkal foglalkozom, a saját gépem nincs bekapcsolva, pedig ugyanazon az asztalon áll a monitor + klavi, egér, mint a munkahelyi cucc (az utóbbiról viszont csak a céges dolgok elérhetőek).

    Egyik barátnőm könyvelő (vállalkozó), ő úgy nevezi a különböző bevallások előtti időszakot, hogy netletiltáson van. És valóban, a közösen használt zárt fórumunkra olyankor nem jön be amíg nincs kész a munkával, nyilván az egyéb szórakozási célú netezést is felfüggeszti addig.

  6. Nekem is nagy kísértés az internet, de mikor koncentrálnom kell, inkább lekapcsolom. De olyan már sokszor volt, hogy tanulnom kellett volna, és helyette takarítottam, átrendeztem a ruháimat, vagy valami egyéb, egyáltalán nem sürgős dolgot csináltam. Addig, amíg nekifogok, nehéz, aztán már megy magától.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s