öt dolog, amitől

felnőttnek érzi magát az ember. A bejegyzés alapötlete innen származik, csak az én világképem se nem pozitív, se nem vidám. Főleg nem így este, a kedélyhullámzás sötét szakaszában, némi Nádas-nyomasztással megspékelve.

1. Ugyanazok a játszmák. Márai azt írja a füveskönyvben, hogy aki elmúlt negyvenéves, az már mindent látott az életben. Én még nem múltam el, de nagyon sokszor úgy érzem, hogy minden emberi interakció csak valami korábbi már átélt eseménynek az újrajátszása, variációja. Ami persze sokszor azt eredményezi, hogy a zember nem marad érzelmileg érintett. Legyint, és ugrik. És unatkozik, mert semmi új nincs a nap alatt. És tudja, hogy holnap is minden ugyanígy lesz, semmit nem tehet. Esetleg kezdhet új életet, hogy aztán az újdonság varázsának eltűnésével rájöjjön, hogy megint minden ugyanaz, mint volt, vagy valaminek a variációja.

2. A felelősség. Az enyém, nem veheti el senki, ha elrontom, én rontom el, és senki nem jön, hogy megvígasztaljon, ha elrontottam, mert a vígasztalás nem lehetséges. A bűn és bűnhődés át nem ruházható, meg nem osztható magánya.

3. A felelősség tologatása. Amikor vannak olyan dolgok, amiket át lehet tolni a másiknak. Ma te olvasol neki mesét, mert én olvastam a tegnap. A hősiesség hiánya a hétköznapokban, és a kiegyensúlyozott kötélhúzás, ahol a kötél csak egy-egy millimétert mozdul jobbra vagy balra. Vagy csak az illúzió.

4. A cselekvés/lázadás feleslegessé válása. Könnyebb bólintani, és hagyni a dagadt ruhát másra. A konfliktusok jelentéktelenné válnak, csak az apróságok miatt érdemes néhány izgalmas, de könnyen múló csörtét megvívni, a komoly dolgok miatt nem. Az állóháború fárasztó. A megideologizált középszer és belenyugvás. A csend igénye és a tao.

5. A boldogság. Szőke volt, és másfél mázsa. A nagy érzelmek elkerülése, a kicsi nippszerű csillogó hamisságok megőrzése. A jól konzervált szomorúság és pózok.

Reklámok
öt dolog, amitől

öt dolog, amitől” bejegyzéshez ozzászólás

  1. 1-es hez: egyszer egy filmrendező ismerőssel (volt nekem olyan és ez így visszaolvasva, sokkal jobban hangzik, mint amennyire izgi volt a valóságban) beszélgettünk erről és ő azt mondta, hogy százhuszonakárhány drámai elem van, tehát az összes könyv és film (és az élet) ezekből épül fel. A Rómeó és Júliától a Sikoly-ig. Ha így nézzük, valóban nincs új a nap alatt, de ha úgy, hogy ezekből hányféle érdekes kombinációt lehet megélni, marha izgi is lehet a dolog.
    Végtére is az összes hangoz ismerjük, de mégis mindég jön újabb zene, ami ledöbbentően jó (vagy szar).

  2. elvileg a játszmákan rengeteg-féle kombináció lehet, de valahogy mégis mindenki ugyanazokat a játszmákat játssza. nem tudom joban megmagyarázni, mint egy Szabó Magdás példával: hiába írt sok regényt, valahol mindig ugyanazt a történetet írta többféle formában.

  3. postmodernystka szerint:

    Galád kommentjéhez még annyit, hogy van a “Mese morfológiája” c. tanulmány, ami pont azt fejti ki, hogy a népmesék is egy megadott számú elemből építkeznek világszerte, ezért teljesen univerzálisak a gyerekmesék. Egyébként nagy vonalakban mindenki arra törekszik, hogy saját magát igazolja, ezért megy bele gyáva játszmákba, de szerintem azért más más korosztálynak más más problémái vannak, és ebből adódóan más játszmái. De lehet, hogy én csak nem vagyok olyan borúlátó, mint te :)

  4. Ezt a mese morfológiáját el kellene már olvasnom, annyian ajánlják.

    Én annak örülök, ha azt mondjátok, hogy van még remény a változatosságra, mert nekem most elég egyformának tűnnek a játszmák, néhány elem kombinációja.

  5. postmodernystka szerint:

    nekem tényleg úgy tűnt, hogy ezek fázisok, körülöttem most pl. mindenki párkapcsolati aljasságokkal küzd (vagy azokat űzi), de ha 5-10 évvel idősebbeket/fiatalabbakat nézek, sokkal üdítőbb a helyzet.
    a mesemorfológiája egyébként sajnos elég emészthetetlen egy mű, én többször nekifutottam, de a különböző egyenletektől és függvényektől kiakadtam és feladtam.

  6. tzo szerint:

    A Mese morfológiája két részből áll – a grafikonokat, statisztikákat szerintem Propp-on kívül csak néhány őrül megszállott bogarászta végig. Az első felét pedig talán úgy a legjobb olvasni, hogy közben néhány konkrét mesére gondolsz, vagy újraolvasod őket.

    És tényleg: a népmesék is adott számú karakterből (“funkcióból”) állnak össze, és a meseterápia gyakorlata éppen arra épül, hogy a mesekészlet lefedi az összes előforduló emberi konfliktust – és megoldást, feloldást is kínálnak.

    (Ettől függetlenül azért brutálnyomasztó belegondolni, hogy a helyzetek nagy részét már láttam…)

  7. Az emlegetett mesemorfológia tartalmazza az Európán kívüli mesekincs elemeit is?
    Elsősorban afrikai, óceániai, japán, hasonló mesékre gondolok, amelyek teljesen kívül esnek a babiloni-görög-római-keresztény-arab kultúrkincsen.
    Az egykor volt Népek meséi sorozat alapján nekem – laikusként – nem tűnik úgy, hogy sok hasonlóság lenne.

    Ami a játszmákat illeti, a játékelmélet sok érdekességet kínál :-))
    Pl. Mérő László vonatkozó írásai.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s