van valami a balkáni

népzenében, amitől kiráz a hideg, annyira szép. A zene valami olyan misztérium, amit nem tudok megmagyarázni, hogy miért hat az egyik, és miért nem a másik, úgy tűnik, a gyökerek sokkal mélyebben vannak, mint amennyire a tudatban le lehet ásni.

Mert az egy dolog, hogy az eszemmel kedvelek valami zenét, és teljesen más az, amikor a zene olyan mély rétegeket érint meg, amiről a hétköznapokban nem is veszek tudomást.

A Balkan Melodie c. dokumentumfilm tele volt ilyen zenével. Jó, persze, tudom, most hormonálisan is érzékeny vagyok, de ez egy olyan film volt, hogy végig sírtam rajta, a zene letámadott, áttört minden, később lerakódott  viselkedési mintát.

A balkáni népzenében minden benne van, az egész balkáni feeling, a tragédiák, a sírvamulatás, a puliszkanemroban, az abszurd, az életnek ez az elviselhetetlen könnyűsége. A film rendezője erre nagyon jól ráérzett. Eddig ez volt a legjobb film az idei TIFF-en.

És akkor a film főcímdala.

Advertisements
van valami a balkáni

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s