egy világzenei

fesztivál szólóénekese voltam álmomban, ahol mindenféle kelet-európai népdalt kellett énekelni, és utána iszonyatosan nagyon buliztunk a cigány fellépőkkel. Utána gyorsan váltott a kép, a tengeren voltunk valami konferencián, és én mindenáron miccset akartam enni, és a végén sikerült, és épp indultunk haza, és azon ment a vita, hogy ki ki mellé üljön a repülőn. Kicsit sajnáltam, mikor fel kellett ébredni.

egy világzenei

Kondor Vilmos: Budapest Noir és Bűnös Budapest

Nem titkoltam soha, hogy bár érzékelem, hogy van Budapestnek egy igen sajátos hangulata, nekem eddig ebbe soha nem sikerült igazán belehelyezkednem, vagy csak néha, olyan kivételes pillanatokra, amikor két tanárommal ülök egy kávé mellett, és valami elképesztően szürreális dologról beszélnek, ami nagyon vicces, és mindenki nevet. De az ilyen pillanatok nagyon ritkák, nem tudom felvenni ennek a városnak a ritmusát, és bár vannak emberek, akiket nagyon szeretek itt, valahogy mégsem megy ez a ráhangolódás. Ahogy Temesváron, Valenciában és Rabatban azonnal otthon éreztem magam, úgy ez Pesten valahogy soha nem sikerül.

A fent említett két könyv azért különleges, mert úgy érzem, hogy általa kicsit közelebb kerültem ehhez a városhoz. Mintha sikerült volna valamit megfogni abból a hangulatból, amit érzek sok itteni barátomon. Ez már egy kifejezetten nagy jópont Kondor Vilmosnak. Ugyanezt Nádas nem tudja elérni, ott csak az idegenkedés marad meg a fintorgás, nagyon plasztikusan festi meg a pesti hangulatot, csak nem jön közelebb, ugyanolyan távoli marad, mint előtte.

A Noir-ban a történet kissé nehezen indul, nagy volt a kísértés, hogy letegyem, de épp nem volt semmi más olvasnivalóm. A regény a közepe fele kezd belendülni, és onnan már letehetetlen, mint ahogy a második kötet is. Meg kell szereznem valahol a harmadikat, látom már, hogy holnap könyvtárba megyünk, még egy utolsó körre a nyár előtt.

A történet izgalmas, jó krimi, és kb. ennyi, amennyit a zember egy krimitől elvár. De ez azért ennél több: számomra a jó krimi irodalom, többször érdemes újraolvasni, és ez is ebbe a kategóriába tartozik. Meg ha jól belegondolunk, az európai gondolkodás sarokkövei, a görög drámák, az ószövetség és Shakespeare tele vannak gyilkosságokkal.

Kondor Vilmos: Budapest Noir és Bűnös Budapest

agnosztikus dialógusok 58 – a szél

1.

– Miért fúj a szél?

– Hidegfront van, ilyenkor fúj.

2.

– Miért fúj a szél?

– Cserélődik a hideg és a meleg levegő.

3.

– Miért fúj a szél?

– Nem tudom.

4.

– Miért fúj a szél?

– Csak.

5.

– Miért fúj a szél?

– Mert észak-atlanti légtömegek érkeztek az ország felé.

6.

– Miért fúj a szél?

– Édesapa majd elmagyarázza, ő a meteorológus a családban.

7.

– Miért fúj a szél?

– A hideg levegő felnyomja a meleget, és attól lesz a szél.

8.

– Miért fúj a szél?

– Hogy susogjanak a fák.

9.

– Miért fúj a szél?

– Mert jön-megy a levegő.

10.

– Miért fúj a szél?

– Már tízszer megkérdezted.

agnosztikus dialógusok 58 – a szél

a zember csak

kínosan vigyorog, amikor a legújabb egészségügyi kényszerismerőse, aki – mikor megtudja, hogy erdélyi vagyok – rögtön elkezd Tamás Gáborról áradozni, meg valami nosztalgiarendezvényről Verőcén, hogy ő mennyire szereti az erdélyieket. S hogy nem voltunk még? Feltétlenül menjünk el egyszer. OMG. Hogy lehetne az ilyennek megmondani, hogy Erdély nem csak szívhasogtató népies műdal népiesch műdalhangon és bocskaiban, és tehénszarszag és kintibudi, és fenyőfák meg medvék, hanem Cs. Gyimesi Éva, KAF, tanárgenerációk, Varzaria, TIFF, Szeben, Electric Castle, Félsziget, Máramaros, Szaplonca, mócok, biológiai kutatóközpont, organikus építészet, Insomnia, Nightlosers, pléhkrisztusok, és még sok minden. És nem csak magyar, hanem egyszerre magyar, román, szász, zsidó, cigány, örmény, katolikus, protestáns, ortodox, neo-protestáns és ateista egyszerre.

 

a zember csak

az az érzés, amikor

reggel hétkor, több órás és több napos ógörög preparálás után rájössz, hogy nem, nem a Nikomakhoszi etika első könyve kellett ma délelőtt 11-re, hanem a harmadik, na, az felér egy májon rúgással.

Aztán persze gyorsan mentettem a menthetőt, nekifogtam a harmadik könyvnek is, de ez azért nagyon kínos.

Nem érzem úgy, hogy hiába dolgoztam volna, de azért lett volna egyéb dolgom is, pl. némi Avicenna és Abelard-fordítás, ami olyan lassan készül, mint a Luca széke.

Szeretnék minden nap három órát, amikor se a kedvem, se a hasamban levő alien, se egyéb teendők nem szabotálják el a munkám.

az az érzés, amikor

de hogy minden

jó legyen, kiderült, hogy Gedeon himlős, ami alapvetően nem lenne baj, mert jobb, ha a gyerekbetegségeken átesik gyerekkorban. Viszont én terhesként nem lehetek himlős és nem lehetek himlősök közelében, mert Jakabra igen veszélyes lenne. Szerencsére Gedeon két hete az anyáméknál van, és így ott is marad még egy darabig, és így valószínű, hogy engem nem fertőzött meg (remélem, mert valószínűleg ott kapta el a szomszéd kislányoktól), és ez egy enyhébb lefolyásó lepkehimlő, ami közel sem olyan veszélyes, mint a többi.

Szóval egy kicsit aggódom, de nem nagyon. Mindenesetre fel fogom hívni az orvosom, ha másért nem, hogy megnyugodjak.

de hogy minden

a diktatúra vicces oldala

“(Elena Ceausescu) Hamarosan teljhatalmat gyakorol az országban folyó tudományos kutatások és a csúcstechnológiai eszközök tervezése felett. Személye árnyékként borul az összes román kutatóintézetre. Kutatói ösztöndíjaktól kezdve a tudományos pályamodellig mindenről egy személyben ő dönt. Szakmai inkompetenciája miatt a kutatóintézetek dolgozói körében a gúny céltáblája, a tudományos beszédeit író vegyészek – a maguk szórakoztatására – szándékosan badarságokat szőnek szövegeibe. A “kutatóasszony” rezzenéstelen arccal számol be nem létező kémiai formulákról.” (BBC History II.7)

És ültek a beszéd alatt, és ki kellett bírják röhögés nélkül a hülyeségeket! Erre még én is emlékszem, hogy mennyire abszurd volt Elenának a tudományos munkássága, az még egy tíz éves gyerek számára is világos volt, hogy mekkora kamu ez az egész.

És azt hiszem, a román kommunizmus és a magyar szocializmus között ez az egyik nagyon jelentős különbség: Romániában senki nem hitt igazán ezekben az emberekben, hiába volt teljhatalmuk, mindenki tudta, hogy hamis az egész, és ha már lázadni nem lehet ellene, legalább titokban nevetni igen. És ez a rendszer háta mögötti titkos összekacsintás eredményezett egyfajta társadalmi szolidaritást.

Magyarországon pedig az emberek közül sokan hitelesnek tartották Kádárt.

a diktatúra vicces oldala

a tegnap esti

partin, ami csak a nevében volt parti, mert inkább ilyen beszélgetős, nevetgélős, vinetta- és tortaevős, bodzaszörpös, borivós üldögélés volt, mint sokalkoholos táncikálós ereszdelahajamot, meg hogy is nézett volna ki, hogy én nagy hassal léggitározok Ramsteinra meg Tankcsapdára, nyitva volt az összes ablak, és a kertből az összes állat mind bejött, aminek az lett a eredménye, hogy hiába aludtam a negyven fokban talpig felöltözve, már amennyit aludtam a zümmögéstől, a dögök az arcomat csípték össze,  úgyhogy ma a dm-ben bevásároltam citronella-gyertyából, citronella-szagú testrefújható szúnyogriasztóból, citronella-illatú bizbaszból meg egyéb szúnyogirtóból,

és most itt ülök a negyven fokban tetőtől talpig olajos citronella-felhőbe csomagolva, enyhe fejfájással, és várom, hogy múljanak el a szúnyogok és fáradjon el az orrom a szagtól.

A parti különben úgy sikerült, hogy mind erdélyiek voltunk, mind ugyanazokon a buta vicceken nevettünk (the dacs came from the tracs), lelkesedtünk és meséltünk (és dicsekedtem, nahát, ugye?), és kicsit olyan volt, mintha otthon lett volna.

a tegnap esti

agnosztikus dialógusok 56 – a giccses

– Ugye nem akarsz most Csík zenekart hallgatni?

– Miért?

– Már az eredetit se szerettem, ez pedig giccses.

– Vannak az embernek giccses érzései. Pont erről a számról írok, hogy mennyit hallgattam.

– Na jó, akkor bedugom a fülem.

agnosztikus dialógusok 56 – a giccses

a legnagyobb dícséret

amit egy képzésre el lehet mondani, az, hogy annyira jó volt, hogy szívesen visszamennék még egy kőrre. Tegnap, mikor jöttem hazafelé az államvizsgából, ezen gondolkoztam, hogy mennyire sajnálom, hogy vége. A legnagyobb előnye talán mégis az volt, hogy egy nagyon fontos készséget adott: megtanított értelmezni egy vallási jelenséget, azaz gondolkodni tanított, ami nagyon ritka eredmény egy képzéstől.

Az államvizsga két órát tartott, ketten feleltünk egy-egy órát.

Sokféle zenét hallgattam ez alatt a két év alatt, de valahogy az alapvető hangulatomat a “most múlik pontosan” határozta meg, a zenék, amiket hallgattam (Örök kalotaszeg, Tom Waits, Kispál, Janis) mind ennek az alaphangulatnak a variációi voltak. Nem tudom, hogy mi múlt állandóan most pontosan, de ahogy visszanéztem a bejegyzéseimet, ez lépten-nyomon előkerül: a befejezettség, a véglegesség, a tehetetlenség tudata, az emberi akarat és képességek határa és az efölött érzett – néha kissé nyálas szomorúság és értelmiségi fanyalgás.

Volt persze úgy is, hogy kalotagsegi legényest hallgattam reggel, hogy lélekben valamiféle harci állapotba hozzam magam, de ez volt a ritkábbik eset.

Úgyhogy akkor most mindenkinek egy kis Csík zenekar.

a legnagyobb dícséret

ma beírattam Gedeont

a óvodába, aholis a kezembe nyomtak egy négyoldalas kérdőívet, amelyben mindenféle kérdés szerepel a terhességről, a szülésről meg a gyereknevelési elveinkről.

Miért fontos tudni egy óvónőnek, hogy szedtem-e gyógyszert a terhesség alatt, hogy meddig szopott, mikor fordult a hasára, mi volt az első kimondott szava?

Attól tartok, hogy a válaszokkal előre befolyásolni fogom azt, ahogy a gyerekre tekintenek. Mit lehet pl. egy olyan kérdésre felelni, hogy van-e időnk beszélgetni a gyerekkel? Van-e olyan anya, aki erre nemmel felel?

Több fogas kérdés is van, pl. hogy milyen megbízatása van a családban. Jó lenne tudni, hogy mire gondolnak. Vagy hogy véleményem szerint a gyerekem nyugodt-e vagy élénk, zárkózott vagy közlékeny, lassú vagy gyors, kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozatlan, szófogadó vagy engedetlen, kötelességtudó vagy felelőtlen, alapos vagy felületes, érzékeny a dorgálásra vagy nem.

Ha azt írom oda, hogy OMG, fogalmam sincs, mert nem szoktam más gyerekekkel összehasonlítgatni, illetve mihez képest, akkor az persze nagyon gáz. De hogyan is várják el, hogy egy anya a gyereke jelleméről nyilatkozzon? Egyrészt nyilván nem vagyok elfogulatlan, másrészt nem én vagyok az etalon, mert a gyerek mással nem úgy fog viselkedni, mint velem, illetve, hogy fogalmam sincs, hogy viselkedik közösségben, mert hol így, hol úgy.

Meg egy ilyen cseles kérdés: kihez ragaszkodik legjobban a gyerek? Úristn, honnan tudjam? Nyilván hozzám, meg a család azon részéhez, akiket gyakran lát. Vagy ki tudja. Kellene ezt nekem tudni?

Rossz lesz a bizonyítványom, úgy érzem.

ma beírattam Gedeont

az egyik legzseniálisabb

dolog ebben a lakásban, hogy szinte tökéletes vinettát lehet sütni. Betettem a lerbe, vártam sokat, és aztán kész is lett, a héja* könnyen lejött, belül megpuhult, és nem is melegedett át nagyon a lakás. Ennél már csak a nyílt lángon, faszénen sült vinetta jobb.

*hogy írják azt, hogy héja? héjja? hélya? nem, így biztos nem. fuck diszgráfia.

A vinettát különben többféleképp is el lehet készíteni: majonézesen, olajosan, hagymával, fokhagymával, de ha valaki csak azt a kiherélt változatot ismeri, amit pesti éttermekben méregdrágán padlizsánkrém néven árulnak, az nem evett még igazit.

az egyik legzseniálisabb

mikoron penig Isten megteremté vala

Kelet-Európát, a kelet-európai Ádám és Éva felette igen nagy bűnt követe el vala az Úr ellen. És bár látá a Úr, hogy Kelet-Európa igen szép és jó, minden ékekkel teljes, hegyei és völgyei tejjel és mézzel folyók, halmai, mint szűz lejányok kebele, megveré az Úr Kelet-európát igen nagy veréssel, és ruházza vala reájok az magyarázkodás kényszerét, amelyben nem nyughatnak vala, és a egymás torkának esés kényszerét, míg el nem jőnek azok a napok, amelyekben megfakul az aranypohár, eltörik a korsó, és felrobban vala a puliszka, és az apokalipszis hét lovasa végig nem vágtat a Duna-menti köztársaságokon.

Iuon apokríf 3,11-14

És ezért van az, hogy aki Kelet-Európába születik, az folyton magyarázkodásra kényszerül. Igen, székely vagyok, de nem úgy, csak kicsit, nézd, a bicskám is svájci. Meg kicsit erdélyi is, kicsit román is. És rendesen beszélek románul. És magyarul. És még néhány nyelven, ha már ide születtem, és nem Ámerikába. Nem, nem vagyok román, na jó, egy kicsit, pl. állampolgárságilag, meg néha kulturálisan is. De, Erdély Románia. Ja, persze, vannak román rokonaim, meg szászok, olaszok, székelyek, hóstátiak, és zsidók is. És nem utálom a románokat, miért, kéne? A székelyeket se utálom. Meg a mezőségieket se, a szatmáriakat se. És igen, voltam a búcsúban, de nem talpig tarsolylemezben, hanem tényleg a búcsú miatt. És igen, hiszek Istenben és a baloldali értékrendben egyszerre, hol itt a probléma? És nem utálom se a székelyeket/nemszékelyeket, se a románokat, se a cigányokat, se a melegeket, mert kinek van erre ennyi ideje, hogy látszatproblémákkal foglalkozon? És nem, nem szavazok se Gyurcsánya, se Orbánra, se az RMDSZre, se a MPP-re (vagy bármire, amilyen néven most épp fut ez az izé), és nem két politikai pólusban képzelem el a világot. És vannak konzervatív és liberális barátaim is egyszerre, és nem érdekel, hogy ők milyen pártra szavaznak. És néha magamon belül se tudom eldönteni, hogy akkor most inkább konzerv vagyok vagy liberó, mert néha ez van, néha meg amaz.

És a liberális barátoknak sokszor ugyanúgy magyarákodni kell, mint a konzerveknek, ugyanolyan bocsánatkérő mosollyal mondom az egyiknek azt, hogy hiszek Istenben, mint a másiknak azt, hogy hiszek az európai nemzetközösségben és butaságnak tartom a nacionalizmust.

Utálom, ha politikai preferenciák alapják ítélnek meg, és azt is, ha etnikai alapján, ezt az egész magyar (mindenfélemagyar) közbeszédet nagyon utálom, amikor semmi más nem számít, csak az, hogy te kivel vagy, és ugyanolyan apokaliptikus-mítikus a egyik nyelve, mint a másiké, az általánosítás ugyanúgy jellemző, és ha valaki megpróbál rávilágítani valami következetlenségre, akkor rögtön mindenki azzal jön, hogy ellenség, meg sem fontolják, hogy esetleg igaza lehet. Az egész álprobléma, álvallás, ál-talánosítás, érzelmi reakciók sokasága, riogatás és apokalipszis, az érvek sehol, mindenki kiéli a frusztrációit.

Én már sokszor megpróbáltam megfejteni, hogy mi is vagyok. És magyaráztam és magyaráztam, és sehogy nem jutottam a végére, mmert ez mindig attól is függ, hogy kivel beszélek: a románnak túl magyar, a magyarországinak túl román, a kolozsvárinak kicsit székely, a székelyeknek szórvány, a keresztényeknek liberális, a liberálisoknak konzerv, az európaiaknak maradi, az araboknak európai, a spanyoloknak román, a spanyolországi románoknak honfitárs, a városiaknak falusi, a falusiaknak túl értelmiségi. Nem egyszerű kelet-európainak lenni.

mikoron penig Isten megteremté vala

és még egy annyit

akartam mondani, hogy nekem ne jöjjön senki azzal, hogy nincs ideje. Én is két szakot végzek egyszerre két éve, plusz van egy gyerekem, egy lakás, amit rendben kell tartani, a főzés, az egész családi logisztika, terhes vagyok, ráadásul veszélyeztetett, nyugodtan mondhattam volna, hogy ülök itthon az ágyban és kész; emellett heti háromszor másfél órában tanítok (ingyen), amire legalább egy napot kell készülni. Három nyelvet tanulok egyszerre: a görögöt, a latint és az arabot. Tudom, hogy mi az, amikor nincs ideje a zembernek. Az időt nagyon nehéz jól beosztani. Havonta egy-két napom van arra, hogy azt csináljam, amihez kedvem van. Nem járunk este bulizni, és ünnep, ha egyszer eljutunk moziba. Fél évben egyszer.

És ha nekem nem volt időm felkészülni egy vizsgára, vagy nem tudtam bejárni egy doktori órára, akkor azt megmondtam, és kértem az egyest, akármilyen kínos is ez azokkal a nagyon kiváló tanárokkal szemben, akik tanítanak.

és még egy annyit

kevés bosszantóbb

dolog van egy tanár számára, mint az, hogy arra hivatkoznak, hogy úgyis mindjárt végeznek, nem lehetne-e megoldani valahogy a vizsgát.

De, kérem, meg lehet, tessék tanulni, és akkor meg lehet. Akkor, amikor fél évvel ezelőtt felvették a tantárgyat, szintén tudták, hogy végezni fognak és nagy lesz a hajtás. Most jut eszükbe, hogy nem fogják tudni abszolválni a tantárgyat, amire amúgy sem jártak be.

Nem értem. Előre meg vannak mondva a tételek. Jó, persze, utána kell olvasni. Van kb. húsz név, akiről beszéltünk, mint az iszlám szempontjából jelentős emberekről. És van kb. ötven fogalom. És akkor arra hivatkozik, hogy sok vizsgája van, és nincs ideje tanulni az enyémre, nem lehetne-e valahogy abszolválni a tárgyat, mert úgyis mindjárt végez. Hát köszi, meg lehidalok.

kevés bosszantóbb