a kilenc életem

Nem hiszek a horoszkópokban, sem semmiféle new age-es ideológiában. Van egy vallásom, ami épp elég problémát okoz önmagában is. Nem hiszem azt, hogy a születési időpont jellembeli tulajdonságokat határozna meg, és hogy hozzátenne a magamról szóló tudáshoz. Az, hogy az Oroszlán jegyében születtem, csak annyit jelent, hogy vonzódom a macskafélékhez. Vagy még ennyit sem. Nem vagyok babonás. Nem kopogom le, nem érdekel, ha fekete macska megy át az úton, nem érdekel, ha az asztal sarkára kell ülni, vagy ha eltörik a tükör. A halottak nem nyomasztanak (és nem is érdekelnek különösebben). Persze, mint mindenki más, én is megfordultam egy csomó ezoterikus társaságban, jártam agykontrollozni, nézték az aurámat, kerestem rézpálcával mágneses erőteret, olvastam Pap Gábort és a többieket. Az egészből a végső konklúzióm az: persze, vannak megmagyarázhatatlan dolgok a világban, de ettől függetlenül én egészen jól elvagyok a magam istenhitével. Nincs szükségem semmiféle valláspótlékra. De ez mind csak bevezető és mellékszál.

Igazából a kilenc életemről akartam írni, és kiszámolni, mennyi maradt még. Nem, nem hiszem, hogy szó szerint ennyi lenne. Ez csak egy jó metafora vagy hasonlat, sose tudom ezeket az irodalmi alakzatokat. Az életveszélyes helyzetekről akartam írni, meg hogy metaforikus értelemben hányat használtam el.

1. Majdnem elütött a vonat. Ez Kolozsváron volt, teológus-koromban, egy olyan helyen, ahol mindenki csak úgy átmászkál a síneken, a Bulgária-telep szélénél. Beléptem a sínek közé, láttam, hogy jön a vonat, kiléptem, és elment a brassói gyors az orrom előtt. A mozdonyvezető annyira be volt szarva, hogy nem is dudált, én meg nem hallottam, hogy jön a vonat, al voltam gondolkozva. Olyan közel volt, hogy láttam az arcát.

2. Egy sikeresen elkerült autóbaleset, ami hajszálon múlt. Stoppoltam Kolozsvárról Váradra, szintén teológus-koromban. Az előttünk levő busz indexelés nélkül fordult be balra. Az autó, amiben ültem, ügyesen kikerülte, de már a padkán. Utána megállt, és megkérdezte, mivel foglalkozom. Mondtam, hogy teológus vagyok. A tag megköszönte, hogy vele utaztam (biztos volt benne, hogy ez mentette meg az életét), és kérte, hogy imádkozzak majd érte.

3. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet néhány gyógyszerrel és egy liter ginnel. Szintén a teológián, egy szakítás miatt. Kihánytam, túléltem.

4. Egy sikertelen gyilkossági kísérlet, amikor az első férjem megpróbált leszúrni, miután megvert és megerőszakolt. Nem talált el, de nem sokon múlott.

5. Az a bizonyos mászás a Retyezátban. Az könnyen fordulhatott volna úgy, hogy rossz vége van.

Ezek az esetek nem azt eredményezik, hogy bízom magamban, hogy semmi bajom nem lehet. Hanem inkább az alázatot: bármikor történhet bármi, a zember mindig legyen felkészülve a legrosszabbra. Mindig a halál árnyékának völgyében járunk.

Amit kapunk: napokat, embereket, gyerekeket, pozitív visszajelzéseket, szeretetet, mind ajándék, és nem “jár” csak úgy magától. Amikor én azt mondom, hogy hála Istennek (vagy arabul al-hamdu lillá), akkor ezt komolyan is gondolom.

Reklámok
a kilenc életem

a kilenc életem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “Persze, mint mindenki más, én is megfordultam egy csomó ezoterikus társaságban, jártam agykontrollozni, nézték az aurámat, kerestem rézpálcával mágneses erőteret, olvastam Pap Gábort és a többieket.” – én egyiket se csináltam. és ki az a Pap Gábor? :D

  2. Pap Gábor nekem kimaradt, de kineziológushoz egyszer nagy rábeszélésre elmentem.
    Érdekes eredménnyel, szóval, “válámi ván”, de azóta is meglehetősen szkeptikusan állok hozzá, úgy vélem, a legtöbben (az ezzel foglalkozók) azért inkább a csalók táborát gyarapítják.
    Bár az egyik barátnőm lánya pránanadival foglalkozik (tanulja), és tényleg van valami gyógyító erő a kezében. De ő amúgy is kivételes egyéniség az anyukájával együtt (aki viszont abszolút szkeptikus minden ezoterikus és hitbéli dologgal szemben). Valami hihetetlen pozitív erőtér van körülöttük.

    Ami az életveszélyt illeti, szerintem mindannyiunknak kijut belőle. De a tiéd tényleg nem semmi lista…
    Nekem eddig, ha jól összeszámolom, a kis híján végzetes megszületésemen kívül jutott 1 betegség kisgyermek korban (amelyben haldokoltam is), valamint 2 nagyon komoly autóbaleset, amelyeket karcolásokkal megúsztam, bár a második nyomait viselem (a kocsik kevésbé úszták meg, és a sofőrök sem, bár azért túlélték.).
    Ja és volt még egy, amely hajszámon múlt, hogy NEM lett baleset. Valahogy úgy, mint neked a brassói gyors. Csak nem vonat, hanem két, lakott területen 200-as tempóval száguldó gépkocsi, amelyek centire tőlem húztak el mellettem hátulról jőve (az úttest “jó” oldalán gyalogoltam, csak előztek egy kocsisort). A szerencse az volt, hogy az elsőtől teljesen ledermedtem az ijedtség miatt, és nem rántott a másik kocsi elé a menetszél. A kocsisor megállt, és többen kiszóltak, segítsenek-e, tovább tudok-e menni, annyira megrémültek…

    Igen, nagyon ügyes őrangyalaim vannak :-))

    Valóban, a szeretet nem jár, azért meg kell dolgozni, minden pozitív visszajelzés ajándék, amit meg kell becsülni…
    Csak sajnos sokan késve jönnek rá erre…

  3. Simi szerint:

    és a betörés az alattatok lévő lakásba? úgy emlékszem, azt is a kilenc életeddel hoztad kapcsolatba…. :)

  4. Árpád szerint:

    Remek metafora és remek történetek. Egyezem vele: a halál árnyékának völgyében járunk minden nap, de jobb ettől eltekinteni, vagy csak alsó hangon említeni. Ami igazán fontos, hogy hogyan élünk, hogy valóban úgy éljük-e minden napunk, mintha az az utolsó lenne… :)

  5. Vica: én nem hiszem, hogy a szeretetért meg lehet dolgozni. Az vagy van, és akkor van, vagy nincs. Nem lehet kiérdemelni. Vagy lehet, hogy másnak ez jöbban megy, nekem ez nagyon nem szokott, sose tudom, mit is kellene csináljak ahhoz, hogy jobban szeressenek, és ha tudnám is, alkunak érezném. Valszeg.

    A megmagyarázhatatlan jelenségeknél olyasmire gondolok, mint a tibeti/indiai vallási jelenségek (Ld. LL. Lawrence). Valami olyan hatalommal rendelkeznek a testük felett, amiről itt Európában nem sok fogalmunk van. De én ezt racionálisan megmagyarázhatónak tarto, csak még épp nem magyarázta meg senki.

    A másik pedig az öngyógyítások. Mert az tagadhatatlan, hogy vannak ilyenek.

    De ez az egész számomra nem “mágikus”, hanem valamilyen formában Istenen belül van. De ebbe nem akarok nagyon elemenni, mert alapvetően nem akarok vallásos blogot írni.

  6. Nekem a tordai hasadékban tett összevissza kódorgás, pardon kirándulás is ezek közé tartozik (nem voltál ott véletlenül te is? bátyádékra még emlékszem), mikor végül az orrom után kimásztam egy faluba, ahonnét el tudtam már stoppolni egy rendesebb vasúti pontig. Mikor elfogy a kajád, nyers kukoricát eszel és már két napja hasmenéssel kínlódsz a nagy büdös semmiben… brrr.

  7. nem, szerintem akkor nem voltam ott. én egy ilyen kiránduláson voltam, ami a tordai hasadékban kezdődött, és torockón ért véget, és utána már nem akartam még egyszer túravezető lenni.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s