Máyi Ubul: Április

Az ősmagyar átok

a görbedi dákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiáll.

Rengve a medve

kitoppan a gyepre

s egy hős heuré bambán nekiszáll.

Régi kifáradt

lóteve támad

méla utakba bagolyka huhog.

Teng a kicsinyke

nemzeti címke

híg kicsi jambusa: bacc Ilusok.

Selypit a marha,

már meg akarta

szánni a dákját, vérhavason.

Lót-fut a májam

a déli pohárban,

szökken a pálesz a hótavaszon.

Barma a papja,

bár kikacagja,

rongy-Aranyosba kergeti be.

Cseng Apa tornya,

bonc Hida hornya,

reng ugye kong ugye peng a szived?

Advertisements
Máyi Ubul: Április

Máyi Ubul: Április” bejegyzéshez ozzászólás

  1. annyira szeretem ezt a verset, hogy alig tudtam azt olvasni, amit írtál, és nem azt, ami a fejemben van. de jó :)

  2. Lehetne esetleg úgy kitenni ezeket, hogy valahol lábjegyzetben odaírod, mi az eredeti? Sajnos én kevés verset ismerek, kívülről meg pláne, és bár érzem, hogy ismerős a szöveg lüktetése, esetleg egy-egy szókapcsolat, de a legtöbbet nem tudom konkretizálni.
    (a legutóbbit – Ledőfi Kántorét – azért felismertem .-)) )

  3. Főleg olyan verseket írok át, amik nagyon népszerűek, kötelező őket megtanulni, stb. Persze Áprily csak Erdélyben kötelező, de ez minden olvasókönyvben benne volt annak idején, mikor én iskolába jártam. Szóval az erdélyi olvasók nagy része kívülről tudja :)

  4. Áprilyról én egyáltalán nem tanultam.
    A Fecskék, őzek, farkasok c. könyve egyik gyerekkori kedvenc olvasmányom, és ennyi. Nem is tudtam sokáig, hogy igazában költő volt…
    Ráadásul most nem is rémlik, mikor láttam utoljára a könyvet, majd átbogarászom a polcokat, remélem, nem lett valakinek kölcsönadva (én biztosan nem adtam).

    Köszi, látom, a többit is odaírtad .-))

    Sajnos én sosem voltam lírai alkat, és a kevés versolvasó kedvemet is elvette a sok műelemzés a gimiben.

    Amit azóta is nagy marhaságnak tartok, mert minden vers pontosan annyit mond, amennyit az adott olvasóban megszólaltat. Nem tudom elképzelni, hogy valaki azért írjon verset, hogy másvalaki ezt meg azt gondolja/érezze. Egy költő azért ír, hogy a saját impresszióit közölje, nem? De azt úgyis csak ő tudhatja, hogy azok mik voltak.
    Amúgy ugyanez a véleményem az összes egyéb irodalmi vagy képzőművészeti alkotásról is. Vagy megérintenek és mondanak valamit nekem, vagy nem.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s