a kisebbségi lét, mint előnyömre vált hátrány

427363_471275659600668_1791675492_nSokszor írtam itt arról, hogy nekem mit jelent kisebbségnek lenni. A sok hisztérikus, identitászavaros nagymagyar mellett vannak azért Erdélyben sokan olyanok, akik azt, hogy ők kisebbség, nem hátránynak, hanem előnynek tartják. Pl. én.

Gyerekkoromban jártam egy évet román óvodába, majd két évet román iskolába. Ezen kívül szervezett formában nem tanultam románul, sőt, hatodik osztályos koromtól az egyetemi felvételiig nem használtam a román nyelvet egyáltalán. Most mégis anyanyelvi szinten használom, egyszerűen azért, mert szeretek románul olvasni. Napi rendszerességgel olvasom a román sajtót, és irodalmat is, havonta.

Az, hogy ilyen kicsi korban tanultam meg egy másik, a magyar nyelv logikájától teljesen eltérő nyelvet, azt eredményezte, hogy meglehetősen könnyen tanulok nyelveket. Ha a magyart is beleszámítjuk a nyelvekbe, jelenleg kilenc nyelvnél tartok, amelyet tanultam. Persze nem mindegyiket ismerem ugyanazon a szinten: a magyart és a románt anyanyelvi szinten használom, az angolt, spanyolt és arabot valahol a felsőfok közelében, a latint középfokon, a görögöt valahol a középfok alatt, a hébert, mivel nem használtam nagyon rég, valahol az alapfok és középfok között, a szanszkritot pedig csak nagyon kezdőként. Emellett értek olaszul és franciául, csak úgy, a román, a spanyol és a latin miatt, és meg is fogok tanulni ezen a két nyelven. Tanultam még németül és hollandul is, de ezek felesleges kísérletek voltak, a két nyelvből csak a hangzásuk ragadt rám. Ebben, hogy rám így ragadnak a nyelvek, óriási szerepe volt a kolozsvári kétnyelvű környezetnek. De ez csak az egyik előnye.

A másik előnye, hogy nem érzem zsenírozva magam, amikor egy idegen nyelven meg kell szólaljak. A románok általában hallják, hogy nem a román az anyanyelvem, de legtöbbször pozitív visszajelzéseket kaptam arra nézve, hogy ennek ellenére szépen beszélek románul. De mivel 18 éves korom óta egyedül intézem a hivatalos ügyeimet, mindenféle román hatósággal, muszáj volt elmagyarázni, hogy mit akarok, és lélekjelenlétem is kellett legyen, ha esetleg kiabálni kell kicsit a hivatalnokokkal. Mindig volt a tarsolyomban egy-két jól megfogalmazott román mondat.

A harmadik előnye, hogy hozzáférek a román kultúrához. Ha valaki csak egy könyvesboltba megy be, már akkor is látszik, hogy mekkora kulturális boom van román nyelvterületen. A könyvek sokkal olcsóbbak, mint a magyarok, és sok esetben a fordítás jobb, mint a magyar.

A negyedik, hogy nem érzem frusztrálva magam akkor, amikor idegen nyelven beszélnek körülöttem (sőt, az, hogy itt Pesten mindent értek, amit beszélnek a buszon, nagyon fárasztó).

Az ötödik, hogy gyerekkoromtól megtanultam, hogy vannak, akik mások, és ez teljesen természetes. Más nyelven beszélnek, más a kultúrájuk, más dolgok a fontosak. Ez a blokkban, ahol felnőttem, természetes volt, a román gyerekek számára ugyanolyan természetes.  Sokkal könnyebben fogadok be egy idegen kultúrát, sokkal kevésbé érzem idegennek. Könnyebben adaptálódom egy másféle környezetbe.

A hatodik, hogy alapvető empátiával viseltetem azokkal szemben, akik hozzám hasonlóan kisebbségben vannak.

A hetedik, hogy az erdélyi magyar kisebbségi stratégia alapvető eleme az, amit gyerekkortól kezdve mondanak: egy erdélyi magyar kétszer többet kell teljesítsen, mint egy erdélyi román, hogy érvényesüljön. A léc sokkal magasabban van, és ez nagyobb teljesítményre sarkall.

Engem nem akkor ért igazából trauma, amikor a román iskolában kiderült, hogy nem tudják a nevem kiejteni, ezt senki nem várta el egy ilyen névnél, mint az enyém (bár mind a mai napig emlékszem az osztályfőnökömre, aki órán elmagyarázta a román osztálytársaimnak, hogy hogy kell kiejteni, és hogy mi az, hogy magyar). Az igazi trauma akkor ért, amikor a magyarországi bizonyítványomban úgy szerepelek, mint akinek az anyanyelve román, mert az igazgató (BP, VII. kerület, Köztársaság téri általános iskola) nem tudta, mi a különbség az állampolgárság és az anyanyelv között. De most már nem zavar ez annyira, amóta tényleg anyanyelvi szinten beszélem a románt, és ugyanúgy a román kultúra részese is vagyok.

Úgy érem, hogy a másság gyerekkori traumáját azzal lehet a legjobban feldolgozni, ha valaki előnyére tudja fordítani. Nálam ez a pohár félig tele van, és örülök annak, hogy egyszerre lehetek erdélyi magyar (nagyon), erdélyi román (kicsit, inkább csak kulturálisan) és magyarországi magyar.

Advertisements
a kisebbségi lét, mint előnyömre vált hátrány

a kisebbségi lét, mint előnyömre vált hátrány” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Életem egy pillanatában úgy tűnt, hogy Magyarország kiszabadíthat a kisebbségi lét kelepcéjéből, de ma már tudom, hogy ott az itteninél is fájdalmasabb kisebbségi létbe csöppentem volna. Megúsztam a dolgot, talán hogy ráébredhessek: kisebbséginek lenni rang. A többségi tudat az intellektuális leépülés nyitánya.
    Meggyőződésem, hogy nem a demokráciát tagadom, csupán egy másfajta demokráciában gondolkodom, amikor úgy vélem: ép eszű ember nem válhat többségivé. (Bíró Béla)

    http://szabadter.wordpress.com/about/

  2. Szerintem egyébként bármelyik kisebbséghez való tartozást ugyanígy kéne felfogni :) Nyilván nem lehet minden esetben így érezni, de ez lenne a jó hozzáállás, hogy mindkét kultúra csak gazdagít. Persze az is számít, hogy hozzád hogy állnak, mert ha az egyik kultúrából kitaszítva érzed magad, akkor hiába gazdagítana.

  3. a székelyzászlós miatt moderálom még egy darabig, rengeteg gyűlölködő komment érkezett, olyan is, hogy az én ka-m, és olyan is, hogy a székelyeké. értelemszerűen egyiknek sincs helye itt.

  4. Valóban jó lenne, ha így lehetne megélni a kisebbségi létet.
    Van, amit lehet is, pl. a svábokét, zsidókét, lengyelekét, stb., de hogy a cigányokét nem, az bizonyos.
    Már eleve, nincs is egységesnek nevezhető cigány kultúra, mivel jelentősen különböző szokásrendszerű/nyelvű népcsoportok alkotják azt, amit mi “nemes egyszerűséggel” cigányságnak nevezünk.

  5. Monika szerint:

    Mint felvidéki magyar sokmindenben egyetértek a fent leírtakkal.Kedvenc mondatom:”egy erdélyi magyar kétszer többet kell teljesítsen, mint egy erdélyi román, hogy érvényesüljön. A léc sokkal magasabban van, és ez nagyobb teljesítményre sarkall.” Ez pontosan így van. Nekem sokat adott az hogy Szlovákiában magyarként élhetek, mindkét nyelven tanultam(az egyetemen csak szlovákul)Nem mondom hogy mindig rózsás volt az élet de eljutottam arra a szintre hogy sok magyarországi magyarral nem cserélnék. Viszont!!..furcsállom amit írtál, hogy egyszerre érzed magad magyarnak és románnak…Ha átfordítom az én esetemre soha nem tudnám azt mondani hogy szlováknak érzem magam. Semmi gondom az átlag szlovák emberrel(politikus az más állatfaj) meg a más nyelvekkel és kultúrákkal sem de én magyarnak érzem magam és csak magyarnak

  6. a felmenőim között vannak románok. miért ne érezhetném magam kicsit románnak is? bár ez nem teljesen nemzetiségi, inkább kulturális identitás.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s