szűkül be

a világ. Mert nem vagyok hajlandó olyan emberekkel barátkozni, akik:

– minden alkalmat megragadnak a zsidózásra, és az egyházat arra használják fel, hogy gyűlöletet keltsenek;

– akik meg vannak győződve arról, hogy csak nekik lehet igazuk, ők csinálják jól, és mindenki más rosszul;

– aki szunnitaként kijelentik, hogy a szúfik és a si’íták nem muszlimok;

– akik ortodox zsidóként kijelentik, hogy a fekete zsidók nem zsidók;

– akik protestánsként kijelentik, hogy a katolikusok és az unitáriusok nem keresztények;

– akik katolikusként kijelentik, hogy a protestánsok nem keresztények;

– akik ortodoxként kijelentik, hogy a görög-katolikusok nem keresztények;

– akik koptként kijelentik, hogy az iszlám célja, hogy őket elpusztítsa;

– akik zászlóégetésre hívnak.

Elegem van már belőletek, nincs elég bajotok, hogy feszt kell valakit utálni?

Igen, tudom, megint én vagyok a hibás. Rég le kellett volna iratkoznom (most megtörtént) az olyan oldalakról, ahol sok buta, agresszív és csak a maga igazában hívő ember van.

Belőlem a butaság agresszivitást vált ki. Nem, nem védem magam: agresszív vagyok, tudom jól. Nem a másik butasága a hibás, hogy én agresszív vagyok, ezt is tudom. De egyszerűen elborul az agyam, és a konfliktusok elkerülése végett, meg hogy ne dühöngve feküdjek le, az a legjobb, ha oda se megyek.

Mindig reménykedem benne, hogy az embereknek kell adni esélyt, hogy jók lehessenek, és egymást szeretők. És mindig kiderül, hogy a közös gyűlölet jobban összetart, mint a közös szeretet. Ha van egy csoport, akik ugyanazt utálják, akkor ez sokkal nagyobb csoportszolidaritást eredményez, mint ha közösen szeretnek valamit.

Mindig csalódom az emberekben, még azokban is, akik közel állnak hozzám. Mindig.

Advertisements
szűkül be

szűkül be” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Ez nézőpont kérdése ám.
    Az enyém pl. éppenséggel kitágult, Mivel a politika miatt a közbeszéd polarizálódik, ráadásul az internet névtelensége mögé bújva az emberek könnyebben/őszintébben vállalják a tényleges nézeteiket, egy idő után összeverődhet olyan csapat, amelynek tagjai közel azonos nézeteket vallanak.
    Ez nem megy könnyen és gyorsan, persze. Nyilván sok csalódással, szívfájdalommal is együtt jár, de kellő türelemmel átrendeződnek a kapcsolatok.

    Bízzál benne, hogy kialakul neked is olyan baráti-ismerősi köröd, akikkel egy nyelvet beszéltek,

    Erre én vagyok az élő példa, az internet, a politikai/társadalmi viták olyan emberekkel hoztak össze, akik nélkül szegényebb volna az életem. Sokakkal igazi jóbarátok lettünk, együtt sírunk, nevetünk, és már rég nem a politika a fő beszédtárgyunk, mert tudjuk, úgyis mind ugyanazt gondoljuk.
    Ráadásul nekem korábban nem is voltak (mmint felnőtt koromban) barátaim, mivel kapcsolatépítési nehézségeim vannak (ennek részben oka a hallássérülésem, de inkább az egyéniségem, neveltetésem, a szülői példák). De “összetalálkoztam” olyanokkal, akikkel szinte szóról-szóra ugyanazt kommenteltük, egyidejűleg ráadásul, és kezdtem úgy érezni, végre valaki olyan, mint én. Pedig amúgy – mint azt korábban mondtam már – nem is éreztem a hiányát az elfogadásnak, legalábbis nem tudatosan, találtam más társaságot: a könyveket, mert nem voltam hajlandó alkalmazkodni a kortárs többség elvárásaihoz (a felnőttekéhez sem igazán, hacsak meg nem győztek annak helyes voltáról, viszont meggyőzhető voltam, ha nem is könnyen).

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s