a nyelvtanulási technikámról

Soha olyan nehéz dolgom nem volt, mint az arabbal, igaz, görögül soha nem akartam igazán megtanulni (aztán muszáj lett, de messze vagyok még attól, hogy azt mondjam: tudok görögül; és itt nem a koinéra gondolok, hanem a klasszikusra).

Azt hiszem, minél később fog bele valaki egy nyelvbe, annál nehezebb, főleg, ha az egy ilyen fifikás nyelv. A nyelvtanja tulajdonképp egyszerű (néhány sajátos problémától eltekintve), de addig, amíg az ember eljut odáig, hogy egyszerűnek lássa, szinte belehal a problémába, annyira idegen mindentől, amivel addig találkozott. Ha pedig már tanult sémi nyelvet (mint én), akkor abba hal bele, hogy állandóan párhuzamokat keres, az elsőből próbálja megérteni a másikat, és rohadtul nem megy.

De a legnehezebb nem a nyelvtan, hanem a szavak memorizálása. Alig van újlatin szó. Na jó, mondjuk hirtelen három jut eszembe, a televízió, a telefon és a busz. De mindegyikre van arab megfelelő is. De nem csak ez a probléma, hanem az, hogy a betűket sokszor pontok különböztetik meg egymástól, és a mi európai fülünk nem hallja a különbséget. És nem csak magát a szót kell megjegyezni, hanem külön a pontokat is, amelyek a mássalhangzókhoz tartoznak, és a mahánhangzókat is, amelyeket, ha rövidek, ki se írnak. Nem mondom azt, hogy teljesíthetetlen feladat, de majdnem.

Emellett ott van a diszgráfiám is, amiről tudtam ugyan, de most hirtelen zavaró lett, sokszor úgy érzem, képtelen vagyok a szavak helyes alakját megjegyezni.

Úgyhogy listáim vannak, szólistáim, az eddig megtanult könyvek szavaiból, ez kb. 4-5000 szavas szókincs. Az egyik lista magyar, a másik arab. Kb. 7-800 szó van egy listában. Minden nap megoldok ezekből egyet. Van, ami 90 % feletti, de van, ami 60 alatti. Szigorú vagyok magammal, minden kis hibát lepontozok.

Vannak szótanuló könyveim, azaz kinyomtattam egy adag listát és lefűzettem, Mindenhova magammal viszem őket, időnként megoldok egy-egy oldalt, ha várnom kell valahol. A plafonra mászok, mikor rájövök, hogy nincs elég időm az egészet megcsinálni. Egy lista kitöltése (kb. 10 oldal, két hasábban) kb. két óra, attól függően, hogy az adott lista mennyire megy. Utána még ugyanennyi a javítás.

Emellett még négy könyv listáin dolgozom folyamatosan: egy tematikus szótárén, egy igei gyűjteményén és két tankönyvén. Ezek még nincsenek meg, csak részletek. Ha már nagyon tudom az eddigieket, ezeknek fogok nekifogni.

Reklámok
a nyelvtanulási technikámról

a nyelvtanulási technikámról” bejegyzéshez ozzászólás

  1. El tudom képzelni.
    Nekem annak idején az orosz is szinte áthághatatlan akadályt jelentett a maga főnév-melléknév ragozásával. Ahhoz képest a francia igeidők rendszere kismiska volt, legalábbis nekem, és persze középiskolás fokon (érdekes módon, franciából többre emlékszem, szótárral egész jól elboldogulok az olvasással, a mindössze 4 évi tanulás ellenére, az oroszt kb. 10-ig nyüstöltem, és épp csak el tudom olvasni a cirill betűket…). Ebben persze szerepet játszott az is, hogy az oroszt nem én választottam, a franciát pedig igen…

    Ha már itt tartunk: miért pont az arab? És mi a másik sémi nyelv? Héber?
    Egyáltalán, hogyan találtál rá az arab kultúrára, mint érdeklődési körre?

  2. Jut eszembe, magyarul is van az említett újlatin szavakra nem újlatin .-))
    Távolbalátó, távbeszélő (sokáig – amikor még a MATÁV, ill. az elődje, a Magyar Posta kebelében dolgoztam, ez is volt a hivatalos megnevezés, azt nem tudom, mainapság már modernebbek-e), társaskocsi (még a lóvontatású időkből).

  3. ez úgy volt, hogy doktorira akartam menni kolozsvárra. de kiderült, hogy a kolozsvári teológia, ahol kilenc évet tanultam, nincs akkreditálva, ezért romániában nem mehetek (azóta azt hiszem, akkreditálták). a teológiai doktorira nem vettek fel.

    kissé elegem lett a rendszerből, és úgy döntöttem, hogy elvégzek még egy egyetemet, hogy legyen egy rendes diplomám. mikor azon tanakodtam, hogy mi legyen az, akkor G. azt mondta, hogy ha már ilyen nyelvérzékem van, tanuljak valami idegen nyelvet, és mivel két nyelvnek van igazán jövője, az arabnak és a kínainak, végezzek valamit a kettő közül. így kezdtem egy 4,5 évvel ezelőtt az arab szakot (rengeteg előítélettel), és így lettem a muszlim kultúra szerelmese.

  4. Az biztos, hogy sokat nyertél vele .-)

    Meg én is, mert végre valaki meg tudja fogalmazni, amit én nem pl. az iszlámmal kapcsolatban.

    Érdekes, hogy sok esetben a saját gondolataimat olvasom vissza nálad, csak sokkal jobban rendszerezve és kifejtve. Ennek nyilván a tanulmányaid is oka, én valójában inkább műszaki beállítottságú vagyok, és ha valamilyen humán elméleti dolgot szeretnék kifejteni, akkor nagyon bele tudok bonyolódni a részletekbe, mert mindenfelől körül akarom járni és végig gondolni a különféle lehetőségeket, aztán persze az egész széthullik és hülyének érzem magam.

  5. Én is gyakran érzem hülyének magam, egy kb. 3000 karakteres bejegyzés semmilyen alapos körbejárásra nem elég. Másrészt számtalanszor kiderült már, hogy ami az én gondolatmenetemben teljesen világos, legalábbis én úgy érzem, az mások számára nem az. De ez még nem is lenne probléma. A problémát én itt főleg abban látom, hogy a nyugati média nagyon negatív képet fest az iszlámról, azonosítva a vallást a fanatizmussal, és nekem nagyon nehezemre esik, mikor valakivel érzelmi alapon kell vitáznom, mert nem érvel logikusan, vagy szándékosan félreérti azt, amit mondani akarok.

  6. Érzelmi alapon könnyebb vitázni, mert nem is kell gondolkozni, nemhogy logikusan, sehogyan. Pontosabban, az már nem is vita, hiszen általában érvekkel valóban nem legyőzhetőek az érzelmek. Csak hajtogatja mindenki a magáét, egyre indulatosabban.

    Igazában ez jól is lenne így, ha nem globalizálódó világban élnénk, hanem olyanban, ahol a láthatár megáll a szomszéd falu tornyánál, minden menne a maga megszokott keretei között, a más vidékről származó emberek legfeljebb a vásárokon találkoznak (meg a katonaságnál, esetleg amikor summásként/kubikosként dolgoznak messzi vidékeken) egy-egy kis időre. Meg persze háborúk idején, de akkor világosan látszik, ki az ellenség: akinek másféle színű a zubbonya…

    Ilyen körülmények között elég, ha csak az érzelmeket kötik valamihez, gondolkodni nem kell különösebben, mert az elöljárók úgyis tudják, mire van szüksége a közösségnek (a szükségletek szintén behatároltak, öröklöttek, szóval sokat nem kell ezen se töprengeni).

    Nem magamtól vagyok ilyen okos amúgy. Nagyon szeretem Csányi Vilmos etológiai cikkeit (mindegy, hogy humán, vagy állatokról szóló), majd megpróbálom megkeresni, hol olvastam erről. Rengeteg dolgot megvilágított már nekem, Mérő László szintén, aki pszichológiával is foglalkozó matematikus :-))

  7. Igen, nekünk is megvan a Csányi Etológia, meg Mérő könyvei is. Egyszer nekifogtam Mérőnek, de – be kell vallanom – nem értem őket. Vannak szerzők, akikre nagyon könnyen rá tudok hangolódni, mint pl. Nádas Péter, Philip Poth, Joseph Heller, és vanak olyanok, akik teljesen idegenek maradnak.

  8. kissé elkalandoztam. Igen, mivel teológiát végeztem, tanultam héberül, görögül és latinul. Az ELTÉn aztán kiderült, hogy mindez szinte semmit nem ér, így most a latint és a görögöt tanulom tovább, és volt az egyetem ideje alatt egy fél év héberezés is, de két sémi nyelvet egyszerre tanulni sokkal nehezebb, mint egyet, úgyhogy azt abbahagytam. Emellett tanultam három félév szanszkritot, amit nagyon szerettem, de nem volt időm vele eleget foglalkozni, ezt majd be akarom pótolni.

    Emellett felsőfokon beszélek románul és angolul, és középfoknál jobban spanyolul.

  9. Húú, nem semmi .-)) Tényleg jó nyelvérzéked van, és hát persze szorgalmad és kitartásod is, anélkül a nyelvtanulás nem megy.
    A szanszkrit milyen? Tudom, hogy India ősi nyelve (Mahábhárata pl., amit imádtam olvasni tizenévesen, sajnos csak könyvtári volt és szégyelltem “elveszíteni”), és mindig izgatott, hogy milyen a nyelvezete.
    Az India-szerelem azóta is tart nálam :-))

  10. Logikus, és a logikája viszonylag könnyen követhető, mivel indo-európai nyelv. Sajnos én az írást nem tanultam meg, csak az átírást, de hátha lesz egyszer időm rá.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s