Nem, reggel nem tudtam felkelni. Aztán némi krém és fájdalomcsillapító hatására mégis összeszedtem magam, kis segítséggel felöltöztem. És megoszthatnám veletek a szaftosabb részleteket, hogy milyen az, amikor a zember nem tud lehajolni, mert a dereka egyáltalán nem szuperál, de ehelyett inkább örüljetek, hogy nem veletek történt.
Aztán valahogy bevánszorogtam az egyetemre, ahol szerencsére van lift, és közben legalább ötször elejtettem a kesztyűm (máskor sose ejtem el), úgyhogy kissé csillagokat láttam.
Lement a vizsga, valahogy hazajöttem, és azóta igyekszem a lehető legkevesebbet mozogni. Nem tudok nevetni, se köhögni, se leülni, se felállni.
Ülni se igen tudok, de azért mégis ez az egyik elviselkhető pozíció, körbe vagyok bástyázva párnákkal.
Most akkor sírok egy sort.
Jajjj. Jobbulást!
Sajnálom, drukkolok, hogy javuljon az állapotod.
Köszönöm! Akinek volt már: hány nap alatt múlik el?