ó, damn!

Annyira köhögtem reggel, hogy valószínűleg becsípődött egy ideg a derekamban, mert alig tudok mozogni. Nem akarom azt vizionálni, hogy vesegyulladásom van, nem akarom.

Az egész eléggé hip-hop történt. Reggel a szokásos köhögőruham a fulladással, plusz egy kis hányás. Tegnap éreztem kicsit a derekam, meg ma reggel is, mintha valami nem lenne rendben. Aztán leszállítottam Gedeont az óvodába, hazajöttem, és leültem tanulni. És mikor mennem kellett volna, hogy egy huszonöt éve nem látott ismerőssel találkozzam, nem tudtam felállni a székből. Aztán mégiscsak felálltam valahogy, és megpróbáltam bekötni a cipőm. Még az a szerencse, hogy nem vagyok nagyon kövér, és fel tudom emelni a lábam, mert nem sikerült lehajolni.

Mindenesetre azonnal bevettem egy fájdalomcsillapítót, és valahogy bemanővereztem magam egy kád forró vízbe (a szüléskor ez segített, tényleg enyhíti a fájdalmat), és ültem benne addig, amíg tudtam. Ott és akkor tényleg nem fájt, csak azóta, minden mozdulat.

Mindenesetre négyig valahogy formába kell hoznom magam, mert nekem kell menni a gyerekért. Utálom a telet, utálom, ez is a tél hibája. Egyszer bizisten elköltözöm innen.

Advertisements
ó, damn!

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s