a mi mindennapi megaláztatásunkat

Ha az ember Pesten jár-kel, nem múlhat el nap anélkül, hogy valaki meg ne alázná. Olyan szinten paraszt az emberek jelentős része, hogy elkerülhetetlenül belebotlok néhányba. A buszon, a metróban, a boltban, az orvosnál, bármiféle interakcióban. Eléggé megszoktam már ezt a jelenséget, de mikor több időt töltök máshol, ahol a bunkóságnak ez a kultúrája kevésbé dívik, vagy érzékenyebb korszakomat élem, akkor az egész napomat el tudja rontani. Komolyan, Kolozsváron (és Romániában általában), ami igencsak úgy él a közvéleményben, hogy az eladók meg az emberek parasztok, sokkal kevésbé jellemző ez, csak sikerült elsajátítani valami alapvető udvariasságot az utóbbi néhány évben, vagy legalább az eladók nem fintorognak állandóan (és a hivatalokban elkezdtek normálisan viselkedni).

Persze, keresztényi alázattal és megbocsátással kellene viselni ezeket a helyzeteket, de nekem azért el szokott telni egy nap, amíg megnyugszom annyira, hogy nem kél káromkodni kedvem.

Ma visszavittem Gedeont az orvoshoz, ahol az orvos kedves ugyan, de mivel nem a saját gyerekorvosunkhoz mentünk, mert mikor begyulladt a füle, nem értük volna el, én logikusnak tartottam, hogy kontrollra is ahhoz az orvoshoz menjek, aki megállapította a fülgyulladását, az ápolónő bizony elég lekezelően beszélt, de ezen már meg se lepődöm, ki az az idealista, aki bármiféle orvostól és egészségügyi személyzettől kedvességet várna el. De itt Magyarországon azzal a ténnyel, hogy az emberek nem mindig viselkednek szabályosan, és az élet nem szorítható be a poroszos szabályokba, nem tudnak mit kezdeni, legyen szó bármiféle hivatalnokról (de sokszor még az egyetemi tanárok sem, de ez mellékszál).

Ezután elmentünk a boltba vásárolni, ahol egy vén banya beszólt nekem, mert nem vettem elég gyorsan a kosarat (kissé nehéz, mikor egy hároméves gyerek rángat a másik oldalról), hogy ő már mióta vár, hogy visszategye a kosarat (kb. tíz másodpercet kellett várnia). Persze nem bírtam ki, és visszaszóltam neki, hogy “sőt, az én anyám picsája”, de Pesten nem nagyon értik, hogy otthon ezt mire mondják, de mikor hirtelel kell beszólni, csak és kizárólag a Székelyföldön tanult káromkodások jutnak eszembe.

Ezek után megvettünk mindent, amit kellett, és Erzsébet-utalvánnyal akartam fizetni, mert ez volt a prémium a tavaly, mire az eladónő szabályszerűen hajléktalannak nézett, hogy mit képzelek én, Bözsivel fizetni, ráadásul hogy lehet az, hogy én nem tudom, hogy csak élelmiszert lehet rajta venni, budipapírt viszont nem, most neki akkor sztornóznia kell és áll a sor (mert a másik kassza nem működött, azért). És akkor, mikor kiszedtem a budipapírt, a hajbalzsamot, a gyufát, a hipót, meg amik még nem férnek a Bözsibe, megkérdezte tőlem nagyon lekezelően, hogy akkor ezeket ott hagyom, mert ugye nincs pénzem?

És én ezt – már azon túl, hogy olyan dühös voltam, hogy meg se tudtam szólalni, mert miért nem írják ki látható helyre, hogy mit lehet vele venni, és miért én teszek szivességet az eladónak, ha a boltban vásárolok – nem értem. Becsszó nem nézünk ki szegényeknek, se hajléktalannak, jó, hátizsákkal járok vásárolni, de azért, mert kényelmes, és mert szabad marad a kezem, hogy fogjam a Gedeonét. Miből következtetett arra, hogy én nem tudok fizetni?

És az a bosszantó, hogy a jó beszólások mindig utólag jutnak eszembe. Mindig. Damn.

De azért az is biztos, hogy ez volt az utolsó, hogy ebben a boltban vásároltam (János kórháznál a Spar), mert nem először fordul elő, hogy olyan parasztok, hogy meg lehet őket kapálni, az egyik kasszás állandó cigányozásáról nem is beszélve (amikor ő a kasszás, mindig megjegyzést tesz a cigányokra). És mivel semmit nem lehet ezzel csinálni, csak annyit, hogy a zember nem vásárol náluk (meg leírja az internet nyikvánosságának, hogy milyen rémes a kiszolgálás), ezért innentől arrafele nem vásárolok náluk.

 

Advertisements
a mi mindennapi megaláztatásunkat

a mi mindennapi megaláztatásunkat” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Igen, a Homáron a kommentek borzalmasak, még csak nem is a felvetett témáról szól a 99%, nem is értem, minek irkálnak oda, ha nem képesek legalább nyomokban a témánál maradni…
    Érdekes, úgy látszik az egyes Spar üzletek nem egyformák. Az itteni legközelebbiben az ajtóra is ki van plakátolva, hogy mi vásárolható a bözsin.
    Azt azért nem értem, hogyhogy nem tudtad, csak élelmiszerre költhető.
    Nekem nincs ilyenem, nem kértem, mert amikor dönteni kellett, mit akarok a kafetéria keretből, még csak a CBA meg a Reál fogadta el, én meg azokba elvből nem járok (nem nehéz betartani, mert a közvetlen közelben nincs ilyen üzlet :-))
    De azt hiszem, idén se fogok kérni.

    Sajnálom a bunkóságokat, amelyekkel elrontják a napodat. Sajnos tényleg rettenetes népség vagyunk, de az is ám a “mókás”, hogy valójában a szabálykövetésünk távolról sem poroszos. Legtöbbször MÁSOKTÓL várnánk el a szabályok betartását, mi magunkra nézve inkább azt kérdezzük: minek olyan merevek a szabályok??
    (ez konkrét mai tapasztalat, ügyfélszolgálatos vagyok és valaki kifogásolt bizonyos, szerinte túl merev eljárást – amit én amúgy gyakran meghajlítok az ügyfelek érdekében, de ez nem általános a kollégák között)

  2. Nem, azt smmiképp nem akartam mondani, hogy a Spárosok mind ilyenek. Hozzánk közel egy CBA van, ahol nagyon kedvesek. Csak egy kicsit kicsi, nincs benne minden, amit venni szeretnék.

    Azért nem tudtam, mert eddig sodexo volt, és azon bármit lehetett venni.

    ez a megfigyelésed viszont találó: előbb mindig a másik tartsa be a szabályokat :)

  3. a sodexo is hivatalosan csak kajára volt költhető, illetve abból volt külön hideg- meg melegutalvány (:P), meg iskolakezdési, na és azt aztán tényleg mindenre elfogadták :) sztem a Bözsivel is így lesz lassan, hogy a Tescóban meg az Auchanban mindent lehet majd rajta kapni.
    még egy off: a CBA-val nem az a baj, hogy ne lennének kedvesek, vagy hogy drága.

  4. igazából elmehetnék vásárolni a rákóczi úti tescoba, mert az bizonyára olcsóbb, csak nagyon fárasztó mindig onnan cipelni a cuccot. auchan hozzánk nincs közel egy sem, és autónk meg nincs.

  5. Réka szerint:

    Vera, a teszkóban decembertől átállították a gépeket, és fillérre pontosan nem számítják erzsébetbe a nemételt. :(

  6. bartfaiagnes szerint:

    régen a hasonló helyzetekben meg se mertem szólalni, rá se mertem nézni arra aki épp alázott engem. De most már jól ki vagyok kupálódva és simán elmagyarázom a bunkónak, hogy igyekezzen illedelmesen viselkedni, mert nem engem éget, hanem saját magát, ha ez nem hat akkor el tudom neki mondani szép szavakkal azt, hogy kussoljon mert megvárom munkaidő után és megetetem a harci kutyámmal. (két csivavám van… amúgy..)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s