keresőszavak: a férj

kedves valaki, aki arra kerestél, hogy gyöngyösi csilla férj, jelentem, van. Aki ismer minket személyesen, az ismeri őt is, aki meg nem, annak ez az infó bőven elég.

Ez volt az esküvői képünk, hét évvel ezelőtt, a család egy részével. A képről sokan hiányoznak, mert mindenki mászkált ide-oda.

blogyba.1

keresőszavak: a férj

vannak olyan

filmek, amikkel az ember egyből szerelembe esik. Na, ilyen a Django unchained. Ha meg kellene nevezni kedvenc rendezőt, akkor hirtelen három jutna eszembe: Tarantino, McDonagh és a Coen-fivérek. Jó, ez már négy.

Django blue boy 2

A humor. Ha nem is annyira abszurd, mint a Ponyvaregény, a Hét pszichopata vagy a Fargo, de majdnem.

A jó zene.

De ezek  mind mellékesek a lényeg mellett. Mert Tarantinonak sikerül elérni, hogy úgy érezzem magam, mint kislánykoromban, amikor minden mesehősbe beleszerettem. Milyen hihetetlen ereje van ennek a mesének (hogy jön a királyfi és megmenti a királylányt). És Tarantino úgy csinálja ezt, hogy nem érzem kínosnak az érzést, és a film cseppet sem giccses.  És akárki akármit is mond, minden nőben valahol mélyen ott lapul az a kislány, aki meghatódik a romantikus történeteken, a délceg királyfin, aki belelovagol a pusztába, és aki várja a happy endet.

vannak olyan

keresőszavak:

a görög irodalom fogalma: amit a görögök írnak, görögül.

meghallgattam: én is meghallgatnám.

hamis címbejelentés: fú, ebből baj lesz.

oravázlat: ezt meg kellene próbálni még egyszer.

pi élete melyik az igaz: szóval nem csak szövegértési, hanem filmértési problémák is vannak.

gyászidő: egy év, ha közeli volt.

designer nyaklánc szalonna: van ám egyeseknek ízlése. a fészen is traktor a jele.

mórgó utcai: kisfijam, nem figyeltél.

beutalót ki adhat: mihez?

rossz anya vagyok: nem baj, a netem majd megvigasztalnak.

hiszek hitetlenül istenben. milyen isten képet mutat?: ó, my, ó my, ó my! szegény magyartanárok.

 

keresőszavak:

persze, savanyú a szőlő

– mondhatnád, és igazad lenne. Még egyszer, és akkor utoljára a blogversenyről.

Eddig összesen tizenhárman szavaztak. Ez még ahhoz is kevés, hogy egyáltalán versenyben maradjak. De nem is ez a baj, tudom, hogy engem nem érdekelnek a “csajos” témák: szex, szerelem, gyengédség, párkapcsolat, műköröm, sütés-főzés, diéta. Szerencsés vagyok, mert nincs mit írnom róla, nem feszeget ez a fajta mondanivaló. Igen, tudom, sokkal izgalmasabb lenne ez a blog, ha hozzátennénk egy adag drámát. De nem. Inkább meg szeretném tartani egy csendes, néha unalmas gondolkodósaroknak. Igen, a boldogság unalmas, viszont lehetőséget ad arra, hogy a zember (én) magán kívül másra is koncentráljon. Örülök, hogy (úgy tűnik) elmúltak azok az idők, amikor magamon kívül semmi másra nem tudtam figyelni.

Csak egy kicsit mocorog bennem az érzés, ez a mindig másodiknak lenni érzése. Aki kistestvér, az tudja jól, miről beszélek. Hogy mindig van egy bezzeg. Hogy nem csak te vagy, hanem mindig csak ahhoz képest vagy. Engem ez az érzés végigkísért eddig mindenhol: soha semmiben nem voltam a legjobb, nincsenek kiemelkedő képességeim, amik látványossá tehetnék azt, amit csinálok. Mindig mindenben van valaki, aki bezzeg. Aki jobban tudja, jobban csinálja. Ez azért néha nagyon elszomorít.

Szóval ennyi volt. Lehet még szavazni, persze, de innentől kezdve én nem reklámozom magam.

persze, savanyú a szőlő

mert van olyan orvos

is, akitől a zember nem gyomorideggel jön el, hanem megnyugodva. Aki nem otromba, hanem igazán kedves, gondosan kérdez és nem pökhendi. Aki nem néz hülyének, ha kérdéseim vannak, és nem torkol le, ha butaságot kérdezek. Aki örül, ha jó nekem, és azt érezteti, hogy nem csak egy páciense vagyok.

Ma két ilyen orvossal is találkoztam.

mert van olyan orvos

terjedt régebb Kolozsváron

néptáncos körökben egy urban legend, hogy a románok könyvből tanultak táncolni, azért lett a román tánc olyan bonyolult. Az tény, hogy annyira bonyolult, hogy nekem nem sikerült megtanulni. De itt van egy videó, ami szerintem bizonyíték arra, hogy ez egy urban legend.

Elképesztő, hogy ezt a nagyon bonyolult mozdulatsort hatvan-hetvenéves mamák milyen játszi könnyedséggel táncolják, biztos vagyok benne, hogy akkor tanulták, amikor még gyerekek voltak. De én is láttam vegyes esküvőn moldvaiakat, akik – kínai estélyiben – úgy járták a hagyományos népi táncaikat, ahogy magyarokat már nemigen látni. Román környezetben ez valahogy sokkal élőbb.

terjedt régebb Kolozsváron

újabb öt tévhit az iszlámról

Népszerű volt a múltkori poszt, itt egy újabb ismeretterjesztő kis szösszenet. Nagyon fontosnak tartom a tudományos ismeretterjesztést, ez sokban segíthet lebontani az előítéleteket, felkelteni az érdeklődést egy teljesen más, titokzatos, izgalmas, ismeretlen világ iránt.

Az iszlámban alapvetően öt etikai kategória van:

1. Jó, ami szükséges az üdvösséghez. (Az öt pillér: Isten egységének és Mohamed prófétaságának megvallása, zarándoklat, alamizsnaadó, napi ötszöri ima, böjt ramadán havában, esetenként és egyénileg elbírálva a kivételeket).

2. Inkább jó, de nem szükséges az üdvösséghez. Ide tartoznak a kegyes cselekedetek, alapítványok, személyes kegyesség, éjszakai ima, Isten 99 gyönyörű nevének recitálása.

3. Közömbös. Pl. a válás. Vallási szempontból se nem jó, se nem rossz, ha valaki elválik.

4. Inkább rossz, de nem visz a pokolba.

5. Bűn, abszolút tilos dolgok. Egy ilyen abszolút tilos dolog van, a társítás, ha Istenhez valaki valamilyen isten-jellegű dolgot társít. Emellett nagyon szigorúan tilos még az alkoholos italok fogyasztása (és mimnden tudatmódosító szeré), a disznóhús (kivéve, ha nincs más ennivaló). A neten sokféle bűnkatalógus kering; ahhoz, hogy ezeket hitelesnek találjuk, először is azt kell eldönteni, hogy mit kezdünk a hadíszokkal, ahonnan ezek a bűnkatalógusok származnak: beemeljük őket a szent könyvek közé, vagy meghagyjuk őket a másodlagos vallási irodalom szintjén, ahol jó támpontot adhatnak a hétköznapi kegyességre.

És akkor lássuk a félreértéseket.

5. Minden muszlim férfi viseljen szakállt! A médiában az ábrázolt muszlimokon szakáll van. A Koránban van ugyan szó szakállról, pontosabban Áron szakálláról, de ez nem tekinthető kötelező jellegűnek, és nem is hord minden muszlim szakállt. Én személy szerint nem bánnám, mert nagy szakáll-fan vagyok, de hát nekem már mindegy, ugye. A szakállviselés iránti szeretet egyrészt onnan jön, hogy Mohamed prófétának nagyon szép szakálla volt, másrészt a sivatagos területeken kényelmesebb, mint minden nap borotválkozni, arról nem is beszélve, hogy a “rúmiak”, azaz a rómaiak voltak azok, akik minden nap borotválkoztak, az arabok nyilván nem akartak rájuk hasonlítani .A hetvenes években a szakáll mekkora kulturális divat volt, csak mostanában azonosítják az elmaradottsággal, ami persze butaság.

4. Az iszlám az arabok vallása. Ez kb. annyira igaz, mintha azt mondanánk, hogy a kereszténység mind a mai napig egy zsidó szekta. Utoljára bizonyára Mohamed idejében volt az arabok vallása. Rögtön Mohamed halála után tömegesen tértek át a nem arab  emberek az iszlámra. Ma a világ muszlimjainak nagyobbik része nem arab származású, és Indonézia a legnagyobb muszlim állam.

Mapa-para-ilustrar-la-propagacion-del-Islam

 

Kattints a képre, ha nagyban akarod látni, rajta vannak az évszámok.

3. Könnyű az araboknak, bezzeg ők értik a Koránt. Az a nyelv, amin a Korán íródott, azaz a kalsszikus arab nyelv senkinek sem az anyanyelve, és nincs olyan, hogy egységes arab beszélt nyelv. Van egy modern standardizált változat, ez a sajtó, a média, a leírt szövegek nyelve, de beszélni mindenki dialektusban beszél, és egyből tudják, hogy idegen vagy, ha az irodalmi nyelven kérsz kenyeret a boltban. Valószínűnek látszik, hogy a Korán nyelve az egyik akkor élő törzs dialektusa volt, és ez standardizálódott később, az iszlám terjedésével. Ezt azonban mindenki az iskolában tanulja, az arabok is, akiknek adott esetben sokkal nehezebb megtanulni irodalmi arabul, mint egy külföldinek, mert nekik a különbségeket kell megjegyezni. A diakeltusok elég széles skálán mozognak: egy marokkói és egy iraki nem érti meg egymás dialektusát. A klasszikus nyelv szerkezete teljesen kész, mire a Koránt leírják, egyedül a magánhangzók és a diakritikus pontok írása nem rögzül, csak később.

Ez azt jelenti, hogy egy átlag arabnak szüksége van magyarázatokra a Koránhoz. De egy átlag-magyarnak is szüksége van a Bibliához.

2. A parázna nők büntetése a halálra-kövezés. A 24,2-4 szerint a paráznaság (nő és férfi egyaránt) büntetése 100 korbácsütés. És ha valaki paráznasággal gyanúsít meg egy nőt, de nem hoz négy (!) tanút, annak a büntetése 80 korbácsütés. Halálbüntetés két esetben lehetséges: gyilkosságért (talio-elv), vagy ha valaki nagymértékben megrontja a földet és a rajta lakókat (5,32). Ezt az ószövetségi joggal kell összevetni, ahol a paráznaság büntetése a halálra kövezés.

1. A 72 huri a mennyben. Erre nincs koráni hagyomány, hogy 72-en lennének. A húr szó többször előfordul (pl. 44,54; 52,20), ők azok, akik szórakoztatni fogják őket (az igazhívőket). Csak azt nem tudják sokan, hogy az ők, őket névmás egyaránt vonatkozhat csak férfiakra, vagy férfiakra és nőkre vegyesen, illetve a hur egy többesszámú alak, ami a hímnemű ahwar és a nőnemű hawra szónak is egyformán a többesszáma. Tehát lehet hímnemű és nőnemű egyszerre. Az bizonyosnak látszik, hogy ezek a hurik szórakoztatni fognak a paradicsomban, és hogy szelíd a szemük.

újabb öt tévhit az iszlámról

na, mától lehet szavazni

Elindult a nőklapjacafén a szavazás. Ha úgy gondolod, hogy jó itt, ebben a cyberspaceben, ha olvastál vicces, hasznos vagy elszomorító dolgokat, akkor szavazz a blogra. Szerencsére öt blogra lehet egyszerre szavazni, nem csak egyre, így a zember nem kerül nehéz választás elé. Győződjetek meg róla, hogy sikeres volt a szavazás (meg kell jelenjen egy kis lila ablak, hogy még még blogra szavazhatsz), mert kissé nehézkes a rendszer.

 

na, mától lehet szavazni

szűkül be

a világ. Mert nem vagyok hajlandó olyan emberekkel barátkozni, akik:

– minden alkalmat megragadnak a zsidózásra, és az egyházat arra használják fel, hogy gyűlöletet keltsenek;

– akik meg vannak győződve arról, hogy csak nekik lehet igazuk, ők csinálják jól, és mindenki más rosszul;

– aki szunnitaként kijelentik, hogy a szúfik és a si’íták nem muszlimok;

– akik ortodox zsidóként kijelentik, hogy a fekete zsidók nem zsidók;

– akik protestánsként kijelentik, hogy a katolikusok és az unitáriusok nem keresztények;

– akik katolikusként kijelentik, hogy a protestánsok nem keresztények;

– akik ortodoxként kijelentik, hogy a görög-katolikusok nem keresztények;

– akik koptként kijelentik, hogy az iszlám célja, hogy őket elpusztítsa;

– akik zászlóégetésre hívnak.

Elegem van már belőletek, nincs elég bajotok, hogy feszt kell valakit utálni?

Igen, tudom, megint én vagyok a hibás. Rég le kellett volna iratkoznom (most megtörtént) az olyan oldalakról, ahol sok buta, agresszív és csak a maga igazában hívő ember van.

Belőlem a butaság agresszivitást vált ki. Nem, nem védem magam: agresszív vagyok, tudom jól. Nem a másik butasága a hibás, hogy én agresszív vagyok, ezt is tudom. De egyszerűen elborul az agyam, és a konfliktusok elkerülése végett, meg hogy ne dühöngve feküdjek le, az a legjobb, ha oda se megyek.

Mindig reménykedem benne, hogy az embereknek kell adni esélyt, hogy jók lehessenek, és egymást szeretők. És mindig kiderül, hogy a közös gyűlölet jobban összetart, mint a közös szeretet. Ha van egy csoport, akik ugyanazt utálják, akkor ez sokkal nagyobb csoportszolidaritást eredményez, mint ha közösen szeretnek valamit.

Mindig csalódom az emberekben, még azokban is, akik közel állnak hozzám. Mindig.

szűkül be

a hajnal hol talál rám

Normális ember ezt nem csinálná, belátom. De a napból ez az egyetlen időszak, már ha fel tudok kelni, amikor valóban csend van.

Nem csak a szobában, hanem az interneten is. Senki se mocorog a fészbúkon, ki tudom kapcsolni magamban a függőséget. Azon is elgondolkoztam, hogy leíratkozom, de aztán rájöttem: nem gondolom komolyan. Inkább kikapcsolom.

Néha nosztalgiával gondolok a betelefonálós net időszakára, amikor minden hívás pénzbe került.

***

A csend, főleg egy ilyen zajos városban, a szükséges luxus. Csend nélkül nem lehet gondolkodni. Csend kell ahhoz, hogy minden nap legyen tere a reflexiónak.

Amikor itthon vagyok egyedül, nincs háttérzaj, az én háttérzajom a csend. Nem hallgatok zenét, nem megy a rádió. A tévé könyvespolcként működik, nem fizettünk elő.

***

A csend olyan, mint a napi szuszogás. Hogyan is lehetne életben maradni enélkül?

A csend az igazi pihenés, a tükörbenézés, meditáció. A szent könyvek olvasásának ideje. Bármi olvasásának ideje.

A csend, amikor nézem, hogy nő az asztalomon a mikulás-virág.

A csend az, amikor észreveszem: nincs rend .Amikor a listákat írom.

A csend: egy csésze tea. Megállás, pauzába teszem magam.

A csend: meditáció a hátamon fekve, a földön. Apró, finom mozgások, ahogy tanultam. A csend: a belső fegyelem.

A csend: a köztes állapot, a bevezető és a kivezető rítusok után.

A csend: a nagy keleti semmittevés. Egy gyertya fénye imbolyog a plafonon.

A csend: béke önmagammal.

a hajnal hol talál rám

kis éji zene – Irene, good night

Aki velem együtt a sárga country-lemezeken szocializálódott zeneileg, mert a kommunizmusban azt nem tartották veszélyesnek, és aki még emlékszik Johnny Raducanura, az erre is fog emlékezni, gyerekkora tükörcsrepeire.

Nagy tábortüzek Tárnicán, sítáborok Kisbányán, Gebefügi bácsi ordít utánam a pálya végéből, hogy “hajlítsd be a térded” (azóta se tanultam meg rendesen beleguggolni a lécbe), László-Bakk Anikó néni zeneóvodája, aki was a hippi before it was cool, az első sziklamászás a Tordai-hasadékban, a csehek, akik egy kukkot se tudtak se románul, se magyarul, de a Hello, Mary Lou-t ugyanúgy énekelték a tábortűz mellett. És az elhatározás, hogy egyszer megtanulok angolul, hogy értsem a szövegeket. Hát, most már értem, a nagy álmokból ennyi legalább valóság lett.

És akkor a sweet memories emlékére néhány feldolgozás:

1. Eric Clapton

2. Willie Nelson

3. Jerry Lee Lewis és Van Morrison

4. Nightlosers

5. és végül a legdekadensebb, Tom Waits:

kis éji zene – Irene, good night

az ő tiszteletükre

írja a kedvenc erdélyi multikulti zenekarom, a Nightlosers új klipjének a felirata.

És a klippben, a táncban minden benne van: a nagyok figuráznak, dirigálnak meg szökdösnek, a kicsik meg hagyják, hogy rájuk támaszkodjanak.

Nem hiszem, hogy életemben még egyszer akkorát táncoltam, mint az ő koncertjükön Temesváron, egy cigány kisfiúval.

az ő tiszteletükre

ma négykor

keltem. Tanultam. Leszállítottam Gedeont. Bementem az egyetemre. Fénymásoltam egy kollégának jegyzetet holnapra. Kiderül, hogy a vizsga fejenként fél óra. Legalább. Tizenöten vagyunk. Nyugalmamban elmentem a könyvtárba tanulni. Ettem. Vártam az ajtó előtt másfél órát. Vizsgáztam két sorstárssal együtt kettőt. Kiderült, hogy nem a jó olvasmánylistát olvastam, hanem azt, ami a honlapon volt, és amin legalább 20 tétellel több volt – avagy így szivasd mg magad vizsgaidőszakban. Bementem a turkálóba egy kis vígasztaló turkálásért, túrtam egy blúzt. Hazajöttem. Holnap megint négykor kelek.

ma négykor

nem tudom, van-e

szomorúbb, és demoralizálóbb, mint amikor egy el-vagyok-keseredve-napon, amikor minden félresikerül, mindenki nyűgös, szomorú, és odacsukjuk a macska lábát az ablakhoz, és Gedeon hazafelé végig sír, Webernél azt olvasom, hogy a kálvinista vallásos érzület alapja a magány, amit senkivel nem tud megosztani. Ne olvassatok Webert, ha szomorúak vagytok, mert legalább annyira elveszi a kedveteket, mint Az üvegbúra.

És még csak azt se mondhatom, hogy nem értek vele egyet.

A rémálmok. A sötétség délben. A mindig szotyogó vagy felgomolygó nedvesség. A hosszú magánhangzók elviselhetetlen pökhendisége. A hideg. A hányinger. A nedves gyapjú bűze. A napi két liter csalántea. A takony és a köhögés. A reggeli hányás. A bizonytalanság. Az undor. A csömör. A hat réteg ruha. A szél. Az álló levegő. A fakó színek. A télikabátok. A feketék. A zaj. A csend.

nem tudom, van-e

vannak az olyan

emberek, tudod, akik azt mondják, hogy kíváncsiak rád, de meg se várják, hogy befejezd a mondatod, amivel válaszolnál a kérdéseikre, már teljesen máshol tartanak. Szavadba vágnak, belekérdeznek a gondolatmenet kellős közepébe, nem veszik fel a tempódat, lökdösik a beszélgetést jobbra-balra, ami immár nem beszélgetés többé, csak egy egyszemélyes performansz, róluk szól, te csak egy díszlet vagy. Nem figyelnek rád, csak saját magukra.

Soha nem értettem ezeket a mohó, nyüzsgő, mindent egyszerre megtudni akaró, és végül semmit meg nem tudó embereket. Nem én keresem a társaságukat, messzire menekülök. De mindig megtalálnak, úgy tesznek, mintha fontos volnék, rátapintanak a gyengeségeimre, ez is egy játszma, mert ki ne szeretné azt érezni, hogy fontos az, amit mondani akar, vagy amit gondol, tudom előre, hogy nem lesz jó, mégis mindig belemegyek, amolyan keresztényi adok még egy esély, ne írjam le egyből őket, és mindig megbánom. Nem szeretem, amikor valaki arra használ, hogy a saját egóját erősítse. Nem szeretem, amikor tárgyiasítanak.

Mert a beszélgetés eleje még talán rendben is van, még visszanyomja a zsizsgő türelmetlenséget, legalább a főmondatot kibírja nyüzsgés nélkül, anélkül, hogy rávilágítana, hogy bezzeg az ő véleménye. De ahogy haladna a folyamat, mert folyamatosan kérdez, hogy érezd, milyen fontos vagy, úgy ereszkedik le közénk valami szomorúság és sötétség. Újra egy, mondom magamnak. Soha nem tanulsz a jelekből. És már csak a közhelyeket mondom. Nem figyel oda, magára figyel, a maga tempójára, csiklandozza belülről a sokminden.

Aztán egyszer csak hazudok valamit, amiről nagyon nyilvánvaló, hogy nem így van, valami nagyon oda nem illőt. Csak kíváncsiságból, kísérletképpen, hogy vajon figyel-e rám. Nem figyel. Párhuzamosak vagyunk, lett volna lehetőség valami igazira, de elmulasztottuk. Lelassulok, kinézek az ablakon. Hagyom, játsszon. Magának játszik csak, nem nekem.

Egyszer csak észreveszi, hogy eltelt az idő, elrohan. Semmi fontosat nem mondtam magamról, nem mondhattam. Semmi fontosat nem tudtam meg róla. Eltelt hiába az idő. Szomorú vagyok.

vannak az olyan

az a nagyon csendes

pillanat, amikor a világ megáll, kívülről látod magad, a társaid, beszélnek hozzád, de a csendedben nem hallod, nem is kell, egy ki megállás, mint egy glottal stop, tudod, hogy minden újra felgyorsul majd, és nem lesz soha többet lehetőséged így látni a világot, a maga teljességében, mint egy utolsó lélegzetvétel,

mielőtt megragadod a gépfegyert, belelősz a tömegbe és az visszalő.

Az éjjel terroristának rémálmodtam magam.

az a nagyon csendes