ezt nem lehet

megszokni, elfogadni, ez nem múlik el az idővel. Hogy vannak, akik nem szeretnek. És hogy semmilyen erőfeszítés nem elég, és teljesen hiába minden, semmit nem tehetsz azért, hogy ne így legyen. Nem lehet se megszerezni, se kiérdemelni.

Sok dolog, amiről azt gondoltam húszévesen, hogy örökké tart, elmúlt, finomodott, lecsendesedett, hétköznapivá vált. Nagy érzések, felkavaró szenvedélyek, kezelhetetlen érzelmek. De azt nem tudom megszokni, és nem is lehet, a gondolatot, hogy a szeretetet semmivel nem lehet elérni, és milyen esetleges, hogy van-e.

Soha semmi nem ennyire szomorú, zavarbaejtő, kiábrándító, nyomasztó, mint ez az érzés, hogy a véletlenen múlik az egész. Borzalmas ez a kiszámíthatatlanság, véresre karmolja a lelkem.

A másik, cinikus énem azt mondja, hogy megint a megfelelési kényszerrel bajlódom, és csendben kiröhög a hátam mögött.

Reklámok
ezt nem lehet

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s