És ha nem lett volna ez az egész?

VB-nak, utólag átgondolva azt,

amiről vitatkoztunk, és bocsánatkérésként,

mert kissé elragadtattam magam.

 Ezért jó egy szellemi műhely, mert olyan problémákat vet fel, amik ellátnak gondolkodnivalóval egészen hosszú időre.

Annak, aki protestáns környezetben nő fel, teljesen természetes az a narratíva, hogy a reformáció egyértelműen pozitív, az igazak lázadása a hamisak ellen. Olyan szemlélet ez, ami annyira alapvető, hogy senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni, hogy igaz-e. A Könyv egyik legfontosabb hozadéka, hogy ez a szemléletváltás megtörténhet. Ha más nem is történik, mint a holt költőkben, hogy az ember megnézi az egészet a másik oldalról, már az is nagy dolog, és izgalmas szellemi kaland.

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy vajon az egész protestantizmus egyik jellemző tulajdonsága, az arrogancia (a különállási hajlam, és az, hogy csak egy igazság van, és az náluk van) lényegi része ennek a folyamatnak, vagy mellékterméke. A protestantizmus szelleme ugyanis nagyon sokszor szekuláris környezetben ebben az arroganciában mutatkozik meg, és itt most főleg azokra a 19. századi német vallástudósokra és kulturális arroganciájukra gondolok, akik protestáns világképpel jönnek.

Vajon lehetséges-e protestantizmus enélkül a mi és ők közötti megkülönböztetés nélkül, a szembenállás nélkül?

És ha nem lett volna reformáció, megmenekült volna az egyház ettől a szemlélettől?

Ahogy olvastam ma reggel a János evangéliumát, ott is ezt az alapvető elhatárolódást találtam. És sok más, nem keresztény vallási szövegben is. Vannak a MI (a jók), és vannak az ŐK (a pokol kénköves tüzén fognak égni). Az már csak értelmezés kérdése, hogy kit tekintünk MI-nek és ŐK-nek.

Már megint össze vagyok zavarodva kissé, amikor a valóság és az elképzeléseim párhuzamosak.

 

Advertisements
És ha nem lett volna ez az egész?

És ha nem lett volna ez az egész?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Az ortodox egyházak (és egyházfők) viszonyulása a “protestáns” katolikushoz (és a… a… “csürhéhez”, értsd itt a protestáns “egyházakat”) megérne egy külön fejezetet. Hogy ők hogyan állanak hozzá ehhez az egészhez. Dogmatikai és gyakorlati hozzáállásuk tapasztalatom szerint meglepő, de nem mindig ugyanaz – kapcsolódván az előző kommenthez (is).

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s