a szektásodásról

Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy az ember beszektásodjon, minden kisközösség – valóságos vagy virtuális  – ugyanígy működik.

Tégy megkülönböztetést és nevezd el Első Megkülönböztetésnek. Már nem emlékszem, melyik görög mondta. Az első megkülönböztetés a mi és ők közötti szellemi határ felállítása. Főleg a bezzeg mi-értelemben. Mi jól csináljuk. Nekünk igazunk van. A helyes úton járunk. Egyáltalán van olyan, hogy mi, akik a főbb kérdésekben ugyanazt gondoljuk. Bármiről lehet itt szó, nem csak vallásról, a kulturális divatok is így születnek. A mi egyszer csak elkezd szemben állni a ti-vel és az ők-kel. Képződik az ellenségkép.

Engem nem érdekel, hogy ezek a kulturális divatok hasznosak-e. Csak az érdekel, hogy az ideológia lesz az első számú rendezőelv. Milyen protestáns ez, még akkor is, ha semmi köze a valláshoz. Vallásfenomenológiailag ugyanaz, mint a reformáció puritán szakasza, csak Európában mindenki úgy tesz, mintha nem lenne köze a valláshoz. (Pedig kellene egy kis politikai teológiát olvasni, hogy minden világossá váljon.) És milyen protestánsak az önjelölt prédikátorok. Mert minden csoportnak van egy igen jellemző vezéralakja. Hatalma van a lelkek felett. Nem tudom, van-e ennél veszélyesebb dolog a világon.

Egy ilyen környezetben egy vezető ideológia van, ezt lehet lájkolni, egyetérteni vele. Valódi párbeszédet folytatni vele nem lehet, mert ő nem beszél, hanem kinyilatkoztat. Társadalmi változásokat sürget, az igaz ügyért emeli fel a fáklyját. A (vallási) megújulásért küzd. Ez is milyen mélyen protestáns. Sokszor igaza is van. Sokszor mélyen megérint, amit mond, ezért nem vagy elég óvatos, amikor olyasmiről beszél, amivel nem értesz egyet. Megfogalmazza a nagy igazságokat. Helyetted is. Nem kell gondolkozni, mert ő megteszi helyetted.

Már többször végignéztem ezt a folyamatot. Voltam szenvedő alanya is egyszer, és egyszer megpróbáltam előidézni. De eljött az a pont, amikor el kellett döntenem, hogy mit tartok fontosabbnak: az ideológiát, vagy az embereket. Önként letettem erről a hatalomról. (Rétyusa: ez az egyik ok, amiért nem prédikálok.)

Reklámok
a szektásodásról

a szektásodásról” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hát pedig valamiben hinni kell. Van, amit nem lehet nem észrevenni. És gondolkodni, tépelődni, dolgozni is kell, sokat. Nem, kifejezett céllal. A közösség meg egyszer csak lesz, megjelenik, megképződik. De egyáltalán nem gondolkodnak ugyanúgy a tagjai.

  2. Csak azért írtam ezt, mert nagyon nagy, váratlanul nagy figyelmet kap a blogom. Én ezt nem akartam, nem terveztem. Sokan, akik csak odatévednek, vagy komment nélkül olvassák, ugyanezzel vádolnak: hogy ez kinyilatkoztatás, szekta, hogy én vezérszerepre török, hogy Cipollaként manipulálom és tévútra viszem a nőket a bloggal. Nem, én érvelek, jelenségekről írok, és nagyon igyekszem, semmi sem voltam ennyire még, mint a blog. Egyszer csak megtörtént velem, hogy löki magát nekem a szöveg. Én mindig is írtam, de erről a tudatállapotról nem tudtam. Nagy szerepe van ebben, hogy van kinek, van értő fül és párbeszéd, de egy blogon ez nem lehet teljesen egyenrangú, mert én kezdeményezek. Viszont nem rajtam múlik, mit vált ki ez az egész az olvasókból. Hogy a blogom valami nagy-nagy jó így a halál árnyékának völgyében, azt biztosan érzem, mert rendkívül szuverén, intelligens olvasóim és köztem olyasmi áramlik oda-vissza, ami nem lehet tévedés, ami a gyötrelemnek az égi mása. Nekem nagyon személyes a blog, és nagyon rosszul esik, ha ilyen érveléssel találkozom. Nagyon könnyű egy-két mondattal elintézni a másik munkáját. Írni, igazán írni, azt nehéz.

  3. Nem értelek. Miért gondolod, hogy ez rád és a te személyes munkádra vonatkozik?

    Arról nem is beszélve, hogy az utolsó két mondattal tkp. engem minősítettél.

  4. 1. IGAZ. 2. kikerülhető-e? 3. ha igen, akkor HOGYAN (a nem veszek benne részt nem opció, pl. ha lelkész vagy). 4. mit kezdesz azzal a mozzanattal, hogy rettentő sok ember ha NEM akarod, akkor is így fog rád tekinteni? Am, köszi a bejegyzést!
    Üdv: Sz.

  5. Szabi: 2. nem, szerintem nem. legfeljebb enyhíthetők a hatásai. Úgy tűnik, hogy az emberek akkor érzik magukat “jól”, ha megtehetik ezt a megkülönböztetést.

    4. Nem tudom. Úgy látom, hogy két opció van: vagy lényegtelen a közösség szempontjából az, amit egy lelkész csinál, azaz nem alakul ki közösség körülötte. Azzal – gondolom – egyetértesz, hogy ez nem jó. A másik opció, ha kialakul. Mindenki erre törekszik, hogy legyen ilyen. Akkor viszont a klikkesedés elkerülhetetlen.

    Nekem az a kérdésem, hogy lehet-e ezt a jelenséget úm. normális mederben tartani, hogy megmaradjon a MI élménye, de ne képződjön ellenségkép.

  6. Szeretném azt hinni, hogy nem minden közösség szerveződik az ellenségkép összefüggésében. Szerintem ez egy egyszerű séma, és MINDIG benne van ez a mozzanat, a MI-érzés köt össze, de a MI-érzés MÁS mi-érzésekkel ütközik. Szerintem ha a MI-érzés belső koherenciájára építesz, és nem a MÁSOKKAL SZEMBENI mi-érzésre, akkor lehetséges az egészséges közösség. Ha a MI nem azt jelenti, hogy NEM TI, tehát a TI nélkül is MI marad: belső koherencia. Nem befelé-fordulás, mert az még mindig szektás, hanem annak a ténynek a felismerése, megélése, hogy minden közösség ugyanarra vágyik: otthon legyen valahol. Ami nekem (lelki, szellemi) otthonom, egy közösség, akkor tudatában kell lennem, hogy nem mindenki ugyanott érzi magát otthon. Szerintem akkor marad egy közösség nyitott, ha nem az ellenségkép tartja össze, de nem is a önmagáért-lét, hanem a MI-élmény. Itt tartok, de sokat gondolkodom ezen.
    Sz.

  7. Igen, én is sokat gondolkodom ezen. Szerinted lehetséges a protestantizmusban valamiért, és nem valami ellenében közösséget létrehozni? Te láttál már ilyent? (Én igen, de az minden szempontból kivétel, ezért nem tudom, hogy mennyire általános.)

  8. igen, de ha csak kivételként lehetséges, akkor nem jó a rendszer. Avagy kódolva van-e a kiscsoportba/protestantizmusba ez a fajta logika, vagy “csak” emberi gyengeség?

  9. az EMBERISÉGBE van “kódolva” szerintem csoportdinamikailag probléma, mert a “szektásodás” nem vallásos jelenség, vagy ha vallásos, akkor rettentő sok olyan szekuláris szektásodás van, ami vallásos alakot ölt. Lényegében minden olyan közösség, ami valamilyen fajta kizárólagosságot fogalmaz meg, amiben ő annak az egyedüli birtokosa (pl. igazság), és ebből kifolyólag mindenki másra úgy tekint, mint eltévelyedettekre, “szektás” úton jár. Nem protestáns vonás szerintem.

  10. ezzel nem értek egyet. szerintem a monoteizmusra építő vallásokba (és a velük kapcsolatos társadalmi jelenségekbe, és ezek továbbélésébe a szekuláris társadalomban) van kódolva a probléma.

    de ugyanakkor a jelenség létezik a törzsi társadalmakban is. úgyhogy lehet, hogy mégis neked van igazad :)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s