persze én csak

játszom a tragikus életérzéssel, de valójában nem szeretem a görög tragédiákat, a tragikusság és sorsszerűség vaslogikáját, és nem szeretem a felkavaró, nagy érzéseket sem, ha tehetem, gyáva módon elfutok, én nem akarok hős lenni semmilyen tragédiában, nem tudok mit kezdeni a monolit, egy tömbből faragott gránitemberekkel, én megfulladnék egy olyan világban, ahol Emerenc a hős, nekem ne muzsikáljanak requiemet, az én hőseim nem szentek, hanem csak emberek, és én sem vagyok se jobb, se rosszabb, az én életemben senki nem veheti át Isten szerepét, az csak neki van fenntartva, ha még úgy gondolja, hogy beavatkozik.

Az ajtó nagyon felkavaró olvasmány, egyszerre a lehető legmélyebben értem minden szavát, és helytelenítem zsigerből az egész történetet, úgy, ahogy van, olyan, mint Mondrian: rettenetesen felkavar és felbosszant egyszerre.

Reklámok
persze én csak

nem vagyok jó

a magyarázatokban, sem a világosan fogalmazásban, azt érzem, hogy az a rend, ami a fejemben van, nagyon nehezen átadható, nyelvi és kulturális korlátaim vannak, és ez sokszor nagyon frusztrál. már hónapok óta zajlik az órai vita a reformációról (írtam, hogy van egy ilyen órám), és persze sokkal impulzívabban reagáltam, mint ahogy szerettem volna, jó lenne fenntartani azt a képet, hogy én egy hűvös és kiegyensúlyozott személyiség vagyok, de ez nyilvánvaló hazugság lenne, bármennyire is szeretném, ha megőrizhetném magamról azt a képet, hogy tudok a témához érzelemmentesen viszonyulni, mint ahogy az nagyon tudományos és kívánatos lenne, és sokszor szó van róla, hogy ez mennyivel szuperebb, európaibb, civilizáltabb, mint az én primordiális félelmeim és felfokozott lelkiállapotaim, de azért ennál sokkal többre becsülöm az őszinteséget.

A könyvnek ez a vállalt szubjektivitás a legnagyobb előnye és legnagyobb hátránya. Sokkal-sokkal rokonszenvesebb emberileg egy olyan szerző, akivel lehet vitatkozni, mert markáns véleménye van, vállalt szimpátiái, még akkor is, ha félóránként kell felpattannom, és járnom egy kört, mert ismét feldühített. Tudom, tudom, bezzeg mindenki más sokkal felnőttebb, okosabb, etc., de én szeretem az érzelmeket. A rosszakat is. Hajlok arra, hogy minél idősebb és kövérebb leszek, a temperamentumom annál olaszosabb lesz. Rajongok a színpadias megoldásokért, a széles gesztusokért, a látványért, ezért a játékért, amit életnek nevezünk.

De visszatérve a reformációra, és az ezzel kapcsolatos önazonosságra: nagyon nehezemre esik megfogalmazni, hogy mitől is ragaszkodom az identitásom ehhez a részéhez. Sokszor érzem úgy, hogy igenis meg kell fogalmazni, hogy mitől olyan nagyszerű és különleges dolog reformátusnak lenni (mert azt, hogy mitől szar és nehéz, egészen pontosan tudom). És szükségét érzem egy olyan környezetben, ahol egyrészt az emberek egy része alig vallásos, de ha mégis igen, nem református. Most itt van egy kiváló idézet Szabó Magdától, épp ezt olvasom, és ez elég pontosan kifejezi az egész cucc egyik, és nagyon fontos lényegét:

Az én vallásom nem ismeri az egyéni gyónást, mi a pap szájával ismerjük el, bűnösök vagyunk, kárhozatra méltók, mert minden módon vétettünk a parancsolatok ellen. Mi úgy kapunk feloldozást, hogy Isten nem kíván tőlünk se magyarázkodást, se részleteket.

(Az ajtó)

nem vagyok jó

lehetséges-e

hogy az ember bármit is mondjon önmagáról, ami igaz és releváns? Arra gondolok, hogy ha már elkezdek beszélni valakivel, akkor nem per se állok, hanem viszonyban, és meghatároz az, hogy a másik hogyan viszonyul, és ő csakis azt az arcomat fogja látni, amelyiket felé mutatom, de azt soha, hogy milyen vagyok én önmagamban.

Ugyanez van a bloggal: aki olvas, mindig csak azt az arcomat látja, amit az íráshoz használok, de azt, hogy milyen vagyok, amikor nem állok viszonyban és nem írok, azt nem látja soha senki.

Néha rettenetesen egyedül érzem magam.

lehetséges-e

hogyan készül a regény?

0. Találj egy lehetetlen élethelyzetet.

1. Legyél egy kicsit őrült. Nem nagyon, csak egy kicsit.

2. Figyeld meg a körülötted levő embereket.

3. Gyűjts össze jellemző mozdulatokat, szófordulatokat, öltözködési szokásokat, furcsaságokat.

4. Gyűjts össze lelki habitusokat.

5. Az egészet rakd be egy kalapba, és rázd össze.

6. Egy képzeletbeli motívumra kezdd el felfűzni az összegyűjtött dolgokat.

7. Tépd ki a hajad.

8. Adj hozzá némi abszurdot.

9. Kerülj felfokozott lelkiállapotba.

1o. Kerülj a legmélyebb szomorúság állapotába.

11. Kerülj katatóniába.

12. Váltogasd ezeket tízpercenként.

13. Szarás közben írd a budipapírra az ötleteidet.

14. Előadás-hallgatás közben írd a füzeted hátsó oldalára az ötleteidet.

15. Ebéd közben írd a szalvétára az ötleteidet.

16. Se hallj, se láss.

17. Minden nap írj egy oldalt.

18. Képzeld azt, hogy az, amit írsz, maga a valóság.

19. Álmodj a regényed szereplőivel.

2o. Próbáld ki a regénybeli helyzeteket a valóságban.

21. Fejezd be a regényt, sírjál, hogy vége van.

22. Add oda a kiadónak, és soha többet ne vedd elő.

hogyan készül a regény?

mai menü: magdaléna

Mikor Spanyolországban dolgoztam, és csinos voltam, és nem kellett vigyáznom arra, hogy mit eszek, mert hatvan kiló voltam vasággyal, állandóan magdalénát ettem, ez az egyik édesség, amit nagyon szeretek, persze, ha jól van sütve. Az egyik adagom prímán sikerült, a második elszaródott, most sül az utolsó, remélem, ez is sikerül.

1 dl olaj

100 g liszt

3 tojás

100 g porcukor

narancshéj

1 tasak sütőpor

1 tasak vaníliás cukor

fűszerek (fahéj, gyömbér, kesudió, szerecsendió, tetszés szerint)

mai menü: magdaléna

belebonyolódtam ebbe

a regényírásba mostanság, lassan semmi máshoz nincs kedvem, mint ehhez, pedig rengeteg egyéb dolgom és írnivalóm és gondolkodnivalóm volna, de valahol a tizedik regény-bejegyzésnél elkapott a gépszíj, és most úgy érzem, hogy nem tudom abbahagyni. Meg persze mindenki mondja, aki írt már regényt, hogy minden nap kell írni egy oldalt, másképp soha nem lesz meg. Nincs kész terv a fejemben, csak annyit tudok, hogy mi lesz a vége, és azt sem tudom biztosan, hogy melyik szereplőnek hogy fog végetérni a regény, kicsit a regény írja magát, és én csak gépelek, ha érted, mire gondolok.

Nem akarom, hogy nagyon hosszú legyen, de azt se, hogy egydélutános regény legyen, sőt azt érzem, hogy a regény egyáltalán nagyképű szó erre.

belebonyolódtam ebbe

a következőket vettük a könyfesztiválon

1. Fodor Sándor: Csipike, a gonosz törpe

2. Jack Kerouack: Úton (az eredeti tekercs)

3. Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret

4. Akerlof-Shiller: Animal Siprits

5. Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

(még meg szerettem volna venni, de na: Hervai életműkiadás, egy könyv a platóni metafizikáról, Philip Roth 3 könyve, a mérai népviselet története, a rózsa szimbolikája 3 kötetben, Haas: Örök élet, Eco két frissebb regénye, Komoróczy: A zsidóság története Magyarországon, és sok más egyéb)

a következőket vettük a könyfesztiválon

hagyományozta Abu Hurayra

Isten Prófétájának, Salamonnak, legyen neki áldás és béke, hatvan felesége volt, és mondta: Na, bemegyek a feleségeimhez és velük hálok ma éjjel, és mindegyik terhes lesz, és fiút fog szülni, akik harcosok lesznek Isten ügyében. És be is ment és velük is hált, de egyik sem szült, kivéve egyet, az is torzszülöttet. Mondta erre a Próféta, Isten tegye őt áldottá és adjon neki üdvösséget: Ha Salamon azt mondta volna: “Ha Isten is úgy akarja”*, mindegyik terhes maradt volna, és harcosokat szült volna, hogy harcoljanak Isten ügyében.

Sahih Buhari 9, 93, 561 (at-Tawhid 7469)

 

* Ez M. Khan magyarázata. A szó szerinti szöveg: Ha Salamon megkülönböztetett volna.

hagyományozta Abu Hurayra

tegnap annyira

fáradt voltam, hogy úgy aludtam el, hogy rajtam maradt a melltartó, de ezt csak ma reggel vettem észre. Tulajdonképpen ha jól belegondolok, halvány fogalmam sincs, hogy aludtam el. Arra még emlékszem, hogy szó volt valami Trainspotting-nézésről, és abban is többé-kevésbé biztos vagyok, hogy végül semmi nem lett belőle. De hogy körülötte mi volt, arról nem sok fogalmam van.

tegnap annyira

mai teendők

szigorúan a legszükségesebbekre korlátozva

1. arab fordítás – megvan a mai penzum

2. jegyzet-gépelés – holnap reggelre marad

3. Reformáció-olvasás – mindjárt megvagyok

4. latin-fordítás (meg kellene kérdezni, hol tartunk) – holnap reggel

5. takarítás – nyáhhhhh

(be fogom fejezni? Nem.)

 

Viszont megfestettem a hajam, főztem rendelt pizzát, és elolvastam csomó hadíszt.

 

mai teendők

ha empirikus úton

akarnám eldönteni, hogy van-e gondviselés, vagy sem, akkor ma eléggé gondolkoznom kellene, hogy melyik oldalra is billenjen a mérleg. Mert igaz ugyan, hogy a trehányságom nem nyerte el méltó büntetését, tehát van, másik oldalról viszont esment megérkezett a pof, igaz, ennek következménye közel sem akkora, mint ami annak lett volna, ha elveszem méltó büntetésem a trehányság miatt. Szóval a mai mérleg mégis pozitív.

ha empirikus úton

hagyományozta Abdullah

A Prófétával, Isten tegye őt áldottá és adjon neki üdvösséget, sétáltam Medina egy mezején,  és ő botra támaszkodva járt. Elhaladt egy csoport zsidó mellett, akik egymás között beszélgettek. Egyesek azt mondták:

– Kérdezzétek meg őt a lélek felől. – Míg mások azt:

– Ne kérdezzétek meg.

Végül megkérdezték, és a Próféta ott állt, a botjára támaszkodva, én pedig a háta mögött álltam és azt gondoltam, hogy isteni ihletés alatt van. Aztán azt mondta:

– Amikor megkérdeznek téged a lélekről, mondd: A lélekről való tudás az én Uramnál van. És ebből a tudásból nektek oly kevés adatott!

Mire a zsidók azt mondták maguk közt:

– Nem megmondtuk, hogy ne kérdezzétek meg?!

(Sahih Buhari 9,93,548)

hagyományozta Abdullah

ma elolvastam

183 hadíszt, megírtam belőle egy dolgozatot, miközben az egyik laptopon megy a net, a másikon a word. Nem könnyű! De szinte teljesen befejeztem, csak egy harmadikon be kell illesztenem a végére az internetes hivatkozásokat. A harmadikon beletettem az internetes hivatkozásokat, itt viszont nem mentek a speciális karakterek. Ezután visszatettem arra, ahol van word, hogy nyomtassam ki, de safe módban erre nem hajlandó. Csináltam belőle pdf-et, de azt sem volt hajlandó. Így a pdf-et áttettem a másik gépre, mert azon működik rendesen a pdf-reader, és kinyomtattam. Akkor most alszom, holnap este van a határidő.

ma elolvastam

Az összes

Kurva járdán bicikliző száradjon el még ma még mámma. Nem elég, hogy ő a szabálytalan, de még neki áll feljebb! Mert ő azért biciklizik a járdán, mert nincs bicikli-út. Miközben van, csak a másik oldalon, de ő lusta átmenni.

Ezért tart itt ez az ország, mert mindenki sír, hogy nagy a korrupció, de a maga kompetenciáján belül mindenki ott csal, ahol csak tud.

Az összes

Csak a szél

Tegnap este voltunk a vetítésen. A téma biztos fontos, meg minden. De. A film kézikamerával van felvéve, és gyakran váltogatja a fókuszt, és mozog. Biztos vagyok benne, hogy ez szándékos, de én 5 perc után nagyon rosszul lettem, olyan, mintha éhgyomorra felszálltam volna egy régi büdös buszra, és még olvastam is volna, vagy felültem volna egy körhintára. Az, hogy az egész film rázkódik, elhomályosodik, engem nagyon zavart, annyira, hogy fél órát ha kibírtam, és ki kellett jönnöm, hogy ne hányjak bele a szomszéd ölébe.

Ha csak és kizárólag az esztétikai részét nézem, ilyen filmből a TIFF-en tizenkettő egy tucat. Nem jobb és nem rosszabb, mint az átlag.

Csak a szél