Mi az, ami egy hónap után nagyon hiányzik?

1. A mixer. El kellett volna hoznunk.

2. A könyvek. Interneten olvasni nem ugyanaz. Jó lenne valami jó kis krimi, amivel egy kis időre ki tudnék kapcsolódni.

3. A parfűmjeim (el kellett volna hozzak egyet)

4. A jól felszerelt konyhám. Elég nehéz így főzni, hogy semmi nincs kéznél, vagy nincs egyáltalán.

5. A bodza- és málnaszörp.

6. A valóvilág.

Mi az, ami egy hónap után nagyon hiányzik?

“Árulkodós mese”

Gedeon

– kirágott a szótáramból egy darabot és összefirkálta (mármint a szótárt, nem a darabot)

– eltörte a napszemüvegem

– eltörte az egyik nyakláncomon az egyik gyöngyöt (csak a felét találtuk meg, remélem, hogy a disznók elé hányta és nem ette meg, mármint a gyöngyöt, nem a disznókat)

– tegnap a kacsával kiverte a biztosítékot (rásuttyintott a kapcsolóra)

– leette a felnit az autójáról

– megtanulta be- és kikapcsolni a mikrót

– váltakozva mondja, hogy Apa, Anya, tite, kacsa, autó, ajtó, oda, aggy, hááám. ebből csak a hááám és a kacsa biztos.

 

“Árulkodós mese”

Seven things I love in Morocco

1. Gardens – I’ve never seen such beautiful, peaceful, colorful gardens. The Jardin Majorelle is one of my best experience in my whole life.

2. Bread

3. Weather – sun, sun, hot, sun, sun

4. aldaif, the best chicken!!!

5. handcrafts and souks

6. cheap taxies

7. the terraces on the roofs

Seven things I love in Morocco

Seven things I hate in Morocco

1. traffic. noone is respecting any kind of rule. if there’s a traffic light, it’s not working. if it’s working, noone takes care.

2. cars parked on sidewalk. I really have very serious tenptation to get my key and mark them.

3. the “hello, how are you”-guys. do they really think I will stop and talk with them?

4. the tought that every foreigner is french, so they speak with me in french.

5. if you’re not french, you’re american.

6. the “hello, how are you, dear, can I show you around”-replies in the Couchsurfer team to any kind of problems.

7. the sidewalks. they look like they woud have been bombed in the near past.

Seven things I hate in Morocco

A koldus

Amikor Temarából jöttünk visszafele (negyven perces út), egy nagyon zsúfolt buszon jöttünk, ahol én voltam a egyedüli fehér nő, hát, annak ellenére, hogy G. is ott volt, elég félelmetes volt (ezért nem értem, hogy miért megy fehér nő milliós tömegbe európai ruhában, hacsak nincs tisztában a tömegpszichózis jelenségével, ha nekem mindenképp dolgom lett volna akkor a Tahrír-téren, amikor még másik egymillió embernek dolga volt, és felvettem volna egy abayát és a szemet is elfedő niqábot, de ez mellékszál).

Felszállt egy koldus, aki aztán elkezdett szónokolni a zsidók ellen, ennyit értettem belőle, mert nem irodalmi arabul beszélt (:) ). Nem tudom, mit mondhatott, de kb. úgy hangzott, mint egy dörgedelmes prédikáció, végig felszólítómódban.  Miután beszélt két-három percet pont mellettünk, elkezdett kéregetni, de persze nem adtunk neki.

A koldusokkal én itt különben is úgy vagyok, hogy ritkán adok, akkor is kisgyerekes anyáknak, öregeknek vagy vakoknak (vagy akikről látszik, hogy nem tudnak dolgozni). Gyerekeknek és egészséges felnőtt férfiaknak sose (otthon se).

A koldus

A szomszédok

Blokkban lakni sok helyen kiváltság, és azok után, amit a tegnap láttunk (szegénynegyedek), nem is csodálkozom. Az Agdal kerület, ahol most lakunk, a meggazdagodott sznob középosztály lakóhelye, olyan, mint a Monostor Kolozsváron, csak nem tízemeletes, hanem négy emeletes blokkok vannak. Mindenesetre beton az egész.

 

Az arabok önmaguktól is elég zajosak, és este kezdenek igazán élni. Két szomszédunk van, egy mellettünk, egy pedig felettünk. A mellettünk levők hajnalban járnak haza, és akkor kapcsolják be a tévét ezerrel, a felső szomszédok pedig valszeg verekednek, legalábbis a puffanásokból ítélve. Az egyik délutn akkora csapkodás és kiabáls volt, hogy még én is megijedtem.

A mellettünk levőknek borzalmas a zenei ízlése, állandóan manelet  (aki nem tudná, a hastekergető álpop és álnépzene keveréke, amit minden “keleti” országban nagyon szeretnek, fene se érti miért) hallgatnak.

A szomszédok

Az Oudaiák kertje

Még azelőtt, hogy kibuszoztunk volna Temarába, ismét a legszebb városrészben voltunk. Ez a Kasbah des Oudaias, külön fallal körülvéve (azért kasbah). Itt laktak az Andalúziából menekült kereskedők. Szép kis házak, szűk utcák, nem nagy az egész, közel a tengerhez. Van benne egy andalúz kert, egy pasa építtette. Mindenki odajár a környékről, meg persze rengeteg turiszt. Gedeon gyermek irtóra szereti, hogy szabadon mászkálhat.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az Oudaiák kertje

a szörpről és a kölnivízről

Otthon rengeteg szörpöt iszunk (ezért vagyunk olyan kövérek, mint disznó, meg a sok bigmek, az), itt is elkezdünk szörpöt keresni. Van: eper, meggy, gránátalma, menta. Eddig vettünk gránátalmát, rémes volt, nagyon édes és ízetlen egyszerre. Most vettünk mentát, olyan, mintha fogpasztát innék.

 

Emellett ma vettem magamnak egy levendulaszagú eau de cologne-t (sajnáltam a pénzt parfűmre), de gedeon egy mozdulattal eltörte, és a kétharmada kifolyt. most az egész házban átható levendulaszag van.

a szörpről és a kölnivízről

Tyúkok

A Királyi Palota egy egész városrészt elfoglal Rabatban, és ebbe a városrészbe csak engedéllyel lehet bemenni (kipróbáltuk). És az persze az egyik egfontosabb szabály, hogy katonák által őrzött ojektumot nem fényképezünk, így nem sikerült megörökíteni az utókornak a királyi palota egyik kapujában kapirgáló tyúkokat (ugye sokan vannak, akiknek beugrik a Nagy Romulus?).

Tyúkok

Újabb PhD hallgató

Értem én, hogy a kicsi kutya jobban kell ugasson, hogy észrevegyék, meg új seprű jól seper, és hasonló közhelyek. De ez, ami az ELTÉn megy, lassan kezd jelenségszámba menni.

Van nekünk egy tantervünk, ami önmagában véve is elég zsúfolt, azokra a tantárgyakra, amik magyarul vannak, nem marad túl sok idő, a zember egyszer elolvassa és megy be vizsgázni, mert fizikailag nincs több idő rá. A múlt félévben volt egy teológia-órám, ami kötelezően benne van a tantervben (vallástudomány-minor), és olyasmiket kellett rá olvasni, ami így 14 év folyamatos teológiai képzés után is nehéznek bizonyult, képzelem, hgy egy átlagos teológiai műveltségű ember mennyit érthetett belőle. És annyit kellett, mint a többi magyarul tanított tantárgyamból összesen. Szóval a követelmény irreális volt.

Emellett a fickó – azt hiszem, írtam már erről – nem tudja leírni görögül a doxa-szót (ami elég alapvető, már itt kellett volna gyanakodnom), és tele szájjal mesélte el, milyen jót röhögött a szó szerinti ihletettség tanán (voltak muszlimok is az órán). Hát ezzel lett volna két órám ebben a félévben.

Megkérdeztem emilben, hogy mi legyen, elvégezhetem-e így az óráját, mire ő azt felelte, hogy igen, mondjam meg, hogy hozzáférek-e szakirodalomhoz, mert ha nem, megoldjuk valahogy. Mondtam, hogy nem (nyilván, nem, Marokkó egy muszlim ország, valszeg van valami az egyetemi könyvtárban, de fransziául), de amikor hazamegyek, szivesen megcsinálom azt, amit a többiek (kiselőadás, beadandó, vizsga). Ő ezt úgy értelmezte, hogy én ki akarom húzni magam a dolgok alól, mert hogy nem fogok készülni óráról órára, és különben is, nincs papírom arról, hogy különleges elbánásban részesülök, és nem egyezettem vele személyesen. És hogy én elfoglaltam mások helyét, mert mennyien akartak az órájára járni.

Hála Istennek és az ETR-nek, még időben kibújt a szög a zsákból, és leadtam az óráit, és felvettem egyebet. wattafák.

Bah, annyira dühös voltam ma, hogy az arab órámon erről beszéltünk, mikor arról kellett beszélni, hogy kivel mi történt, amióta nem találkoztunk. Nem az dühített fel, hogy azt mondta, hogy nem, hanem a moraliálás. Ezért hagytam ott a hebraisztika-minort is annak idején, mert egy adinisztratív problémát morálisként tálalnak. Akármilyen szakember is az illető, néha van egy olyan elképzeléem, hogy én azért vagyok az ELTÉn, hogy végre olyasmit tanuljak, amit én akarok (az abarszak, ahol nincs választási lehetőség, persze kivétel).

Újabb PhD hallgató

A nemi alapokon szerveződő poénokról

Kedves mindenki, mindenkinek (nőknek) melegen ajánlom, hogy jól becsülje meg azokat az (arab) ismerőseit, akik nem poénkodnak a női nemmel *, mert nagyon kevesen vannak.

 

A tanárom, aki egy (másképp) roppant szimpatikus figura, és kiváló tanár, állandóan ezen lovagol. A dolog odáig fajult, hogy rászóltam, hogy most már ugorgyunk. Mert ha az ember elsüt egy szexista poént, először még (talán) vicces, másodszor jó képet vág hozzá az ember, mert hát persze, arabok, de huszadjára már unalmas ugyanaz a poén.

 

*illetve nem reflektálnak rá állandóan valamilyen formában, hogy az ember lyukat hord a lába között.

A nemi alapokon szerveződő poénokról

Az édes (római) kömény (kámún)

Minden országnak van valamilyen jellegzetes szaga. Tavaly még nem voltam benne teljesen biztos, mi is ez a szag, most már tudom: az édeskömény. Minden ételben van egy kicsi, és a sütödék és kifőzdék irányából is ez az illat terjeng. Nehezen lehet olyan ételt találni, amiben nincs benne, na jó, a tabuli ilyen, de az különben is libanoni étel.

 

De ettől függetlenül a legváratlanabb ételekben fordul elő: a sajtban pl. Így a mai sajtos tarhonya is marokkói lett.

 

A fűszerfelhozatal nagyon gazdag, csak azt nem tudjuk, hogy mi micsoda. Eddig sikerült gyömbért, oregánót, és (bármilyen meglepő) köményt vásárolni.

Az édes (római) kömény (kámún)

A lovarda

Minden nap a lovarda mellett megyek el, ami nagyon szép: vannak benne pálmafák, egy szökőkút, gondosan rendben tartott szerviz-utak, kisollóval nyírt fű, sőt, tegnap reggel egy egész csapat gólya is ott volt. Csak lovakat nem láttam még benne, és embereket, akik lovagoltak volna.

A lovarda

Képek 7. – A keresztény temetőben (géza írja)

Vasárnap délelőtt a temetőben mászkáltunk, ami húsz-huszonöt perc járás a lakástól, túl a strekkkken és a Rabat Agdal állomáson. Az elhaltakon és rajtunk kívül összesen öt lélek volt jelen. Egy középkorú úr és a lánya mikrobusszal jött az egyik kriptához, és volt két őrnek látszó valaki meg egy robogós ember. Amúgy elég új a temető, a legrégebbi sír, amit láttam, 1883-ból való volt. Plusz felfedeztem, hogy Rip Van Winkle 1990-ben halt meg, és tényleg amerikai vót.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Képek 7. – A keresztény temetőben (géza írja)