játék a savakkal

Lassú víznek híg a leve.

Reklámok
játék a savakkal

vakáció filing

Nehezen találok vissza a párhuzamos életeimbe. Még sok ilyen utazás a múltba, és végképp elvesztem a kapcsolatot a valósággal.

Nem szeretem a múltat. nem szeretek emlékezni. Vagy csak nagyon ritkán, és csak arra, amire én akarok, a többit legszivesebben kitörölném, betenném a holtsávba. Mikor pedig erőszakkal kényszerülök arra, hogy emlékezzem, és újra előjönnek a régi beidegződések, akkor szomorú leszek, levert, és menekülhetnékem van.

A múlt igen nagy része számomra szomorú, a kudarc szinonímája, mi a francnak emlékezzek rá?

vakáció filing

Kovásznai György kiállítás

Megnéztük Kovásznai György retrospektív kiállítását (és végre megértettem, mit jelent a retrospektív; eddig is értettem, de mindig elfelejtettem, de most leírom).

Namármost én nem értek a modern festészethez, meg a nem modernhez sem. Csak azt tudom mondani, hogy tetszik-e nekem az, amit látok, vagy sem. Ezt nagyjából azzal szoktam lemérni, hogy ha elfogadnék egy festményt a másfél szobából az egyikbe, akkor tetszik, ha nem, akkor meg nem. Kovásznai művei közül szinte mindegyiket gondolkodás nélkül elfogadnám, míg például Mondrian, bármennyire isteníti is Bernie Rhodenbarr, akkor sem kellene, ha ingyen adják. Láttam a Tate modernben, meg persze, ismerem, meg tanultam is róla, és mindig nagyon dühös leszek tőle.

Kovásznai nagyon dinamikus, szinei erőteljesek, az animációi pedig zseniálisak. Belenéztünk a Habfürdő c. animációs filmjébe is, de rájöttünk, hogy láttuk már a nyitott műhelyben valamikor tavaly, amikor Specko Jedno koncerten voltunk, csak akkor nem tudtuk, hogy mi a címe, mert lemaradtunk az elejéről. Így most nem néztük meg, met Gedeon elkezdett nyugtalankodni.

Kovásznai György kiállítás

Cobb, James H: West on 66 (Pokoli sztráda)

Az amerikai irodalom számomra talán legkedvesebb formája az “utazó könyv”, a road movie könyvbeli megfelelője. Bukowsky és Kerouac ennek az igazi nagymestere, de ez a könyv se rossz a maga műfajában. Emellett a road book-ot ötvözi a krimivel, ami még sokkal izgalmasabbá teszi a művet. A regény jól van felépítve, végigfenntartja a feszültséget, az alakok hitelesek, a fordítás remek. Kiváló olvasmány egy hosszú délutánra.

Cobb, James H: West on 66 (Pokoli sztráda)

csak nyuggerek közt ne lakjon az ember

Komolyan, ebben a házban senki se normális. Az egyiknek az a baja, hogy miért csöpög a kiterített szőnyegem (nem volt semmi kiterítve), mert ő kimosta a ruháit és rácsöpög.

A másiknak az a baja, hogy a macskánk miért szarik a pincében a betonra (!).

Meg hogy miért hagyjuk lent nyitva az ablakot, amit egyrészt nem mi hagyunk nyitva, másrészt mi mindig becsukjuk, ha nyitva van.

Faszkivan. Beraktam a winampba a tankcsapdát, felhúztam a basszust a maximumra. Kár, hogy nem tudok legényest táncolni.

csak nyuggerek közt ne lakjon az ember

montemarte-i beszélgetések

Pedig nagyon igyekszem, Jean Paul. Régen se ment ez igazán, most meg főleg nem, tudod, amióta történtek azok a dolgok, amikről nem beszélünk. Vannak emberek, akik körül szinte automatikusan kialakul a közösség, akik közelében jó lenni, és nem csak egyfajta embert vonzanak, hanem mindenkit. Mindenki velük akar barátkozni, és törekszik arra, hogy minél közelebb legyen hozzá. Azt gondolnád, ugye, hogy ilyen csak a gyerekek és a kamaszok között van. Pedig nem: ha random módon több felnőtt gyűl össze, és elkezd csinálni valamit, a régi gyemrekkori beidegződések ugyanúgy elkezdenek működni. Azt gondolod, hogy kinőjjük őket, pedig nem. Még csak észre sem vesszük, és néhány nap alatt ugyanúgy kialakulnak az erőviszonyok: én a barátod vagyok, és nem vagyok a barátod, én bennfentes vagyok, te nem vagy bennfentes.

Ahogy elindul bármi jó és érdekes, rögtön úgy kezdenek viselkedni, mint Jézus és a tanítványok. Mindig visszatérünk ehhez a paradigmához, ugye? A tanítványok igazán igyekeznek azon, hogy minél hamarabb bennfentesek legyenek ennél a jófej tagnál, hogy a dicsőségből kicsit rájuk is vetüljön. Aztán buzgón igyekeznek azon, hogy mindenkit távol tartsanak a belső körtől, majd elkezdenek azon vitatkozni, hogy ki az, aki a legtöbbet tette a Mesterért. Így azok, akik eredetileg Jézusra voltak kíváncsiak, a tanítványok szorosra zárt gyűrűjébe ütköznek. És ez újra és újra megismétlődik, ami kiábrándító.

Valahogy mostanában nincs kedvem újra és újra végigjátszani ezt a forgatókönyvet, ezt, gondolom, megérted. Az unalomig ismerem már. Arról a hiúsági kérdésről nem is beszélve, hogy nekem soha nem sikerült sehol ilyen benfenntessé válnom, ezért aztán esz az irígység, hogy másoknak meg igen. De nekem nem megy könnyen sem a barátkozás, sem a közösségi életforma, állandóan cinikus megjegyzések jutnak eszembe, amiket sokszor ki is mondok amik meg azért jutnak eszembe, mert soha, sehol nem sikerült bennfentessé válnom, amitől cinikus lettem, ami megakadályoz abban, hogy be tudjak bárhova is illeszkedni. A bomlasztáshoz és az illúzióromboláshoz értek a leginkább, és ezek a tulajdonságok nem hoznak túl nagy népszerűséget.

Kifele ebből nem sok minden látszik. Nehéz ezt neked elmagyaráznom, hogy igen, egyrészt tényleg magabiztos vagyok, és igen, tényleg félelmet keltek bizonyos fajta emberekben azzal, ahogy viselkedem. Nem, ez nem szándékos, de nem tudok rajta változtatni, ez vagyok én. Jó lenne, a nem így lenne, de így van. Másrészt hogyan tudnám elmagyarázni neked, hogy ez mennyire felszínes, ha te magad sem akarsz a felszín mögé látni, és észrevenni a félelmeket, bizonytalanságot, a megfelelni vágyást, és azt a szomjúságot, hogy olyannak szeressenek, amilyen vagyok.

És ha már itt tartunk, én nem értem, miért olyan nagy kérés ez, hogy hadd lehessek önmagam. Miért kell mindig küzdeni a prekoncepciók ellen. Magamtól is nagyon igyekszem, hogy a rossz tulajdonsgaimon változtassak, és hidd el, hogy tudom, mik azok. Senki se olyan őszinte velem, mint ahogy én vagyok magammal. Most ennyire futja az erőmből és akaratomból, már ha lehetséges az, hogy erőből és akaratból más legyek, mint ami valójában vagyok.

És tessék, itt van megint két félbehagyott gondolatsor. Ülök, vakarózom, és nem tudom folytatni. Elvesztettem önmagam iránt az érdeklődésem.

montemarte-i beszélgetések

mai menü

Húsleves nyakból (és farhátból, de az most nincs)

a farhát azért jó, mert az a legzsírosabb része a tyúknak. de a legjobb, ha az egész tyúk belefő.

szóval bele a nyakak, murok, petrezselyem, petrezselyemzöld, bors, 1 db. chilipaprika, karalábé, 1 krumpli, 1 hagyma, egy kis sáfrány, egész bors, és – aki szereti – szerecsendió.

másodiknak pörkölt: marhahús, kissé meg kell pirítani hagymával, majd megfűszerezni: oreganoval, babérlevéllel, chilivel, paprikával, szálviával (na, ez mi lehet magyarul), kakukkfűvel. mindegyikből csak egy keveset. feltölteni vízzel, és sokat főzni, amíg a víz szinte teljesen elfő róla. köretnek rizs, vagy krumpli, nagy nokedli.

mai menü

a mindennapi rémálmomat add meg nekem ma

Nos, rendben, akkor elmondom, hogy mi a bajom.

1. Itt ülök egész nap egyedül a házban, és nincs akivel szóljak két szót.

2. Amit én gondolok, az senkit nem érdekel.

3. Eddig az volt, hogy bezzeg a tesóm, mostantól az lesz, hogy bezzeg Gedeon. Miért nem lehet engem olyannak elfogadni, amilyen vagyok?

4. Nem tudom eldönteni, hogy mi az igazság, mert minden hazugságnak látszik.

5. Állandó késztetést érzek, hogy kiugorjak a teraszról.

6. Az oké, hogy én mindenkinek megteremtem a lehetőséget ahhoz, hogy önmaga legyen, de nekem ki fogja ezt megtenni?

7. Miért nekem kell feláldoznom magam?

8.  Miért fáj a lábam, a fejem, és az operáció helye? És miért van, hogy mindezek ellenére nem engedhetem meg magamnak a pihenést, hanem güzülnöm és cipekednem kell?

9. Lassan egy éve nem érzem, hogy kipihentem volna magam. A mindennapi rémálmokról nem is beszélve. És nem, nem én vagyok ebben a hibás. És a megtörtént dolgokat nem lehet meg nem történttekké tenni, ergo álmodni is fogok velük.

10. Vannak dolgok, amiken nem fogok tudni túllépni, bármennyire is szeretném, hogy csak úgy elmúljanak. Nem arról van szó, hogy megbocsátlatatlanok, hanem, hogy egyáltalán megtörténtek, és újra megtörténnek, függetlenül attól, hogy engem mennyire nyomasztanak.

11. Már a cigaretta sem segít.

a mindennapi rémálmomat add meg nekem ma

arab számok

Van egy arab mondatom. Vettem 14.548 krumplit a piacon (mindegyiket külön csomagolva).

Akkor a következő történik: a vettem tárgyas ige, ezért a tárgyát, a krumplit tárgyesetbe kell tenni.  tehát első lépés: vettem.

második lépés: tizennégy ezer. a tizen és a négy ellentétes nemmel egyeztethető, azaz ha a tizen hímnemű, akkor a négy nőnemű, és fordítva. ezt az ezerhez is egyeztetni kell, ha az ezer hímnemű, a négy hímnemű. a tizen nőnemű.az ezret többesszámba kell tenni.

harmadik lépés: az ötöt a százhoz kell egyeztetni, ellentétesen. a száz nőnemű, és mindig egyesszámban áll, tehát az öt hímnemű.

negyedik lépés: a negyvennyolcat a krumplihoz egyeztetem. ha a krumpli hímnemű, akkor a nyolc nőnemű, a tizen hímnemű, és a két szám birtokviszonyban van egymással.

ötödik lépés: a négy, az öt és a nyolc tárgyesetbe kerül, mert a krumpli is tárgyeset, viszont egyesszám.

azt hiszem, hogy így van.

arab számok