pesti underszleng

eszem-telefaxom megáll

takker: taxi

kerianyu: keresztanya

napszemcsi

tol: gyakorlatilag bármit lehet “tolni”, a kaját befele, olvasásra is hallottam, általános érvényű cselekvő ige lett belőle

szépjóreggelt

Reklámok
pesti underszleng

mai napi

– mosogatás

– takarítás

– ablakpucolás

– budipucolás

– főzés

– vásárlás

– mosás

– terítés

– a ruha leszedése, elrakása

– vasalás

– ágyneműcsere

faszkivan. komolyan, ezért akár fizetést is kérhetnék.

és az ember emellett még adjon magára, legyen vékony, csinos, kipihent, illatos, kedves, szexi, türelmes, hogy fel tudja venni a versenyt az üde huszonévesekkel, vagy a ejárónős harmincasokkal, és vágjon jó képet a dolgokhoz.

mai napi

Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

Kicsit sajnálom, hogy belekezdtem ebbe a könyvbe, igaz, amikor kivettem a könyvtárból, nem olvastam el a fülszöveget (soha nem olvasom el). Már olvastam tőle egy krimit (Megmondják a csillagok), meg a Szinuhét, és mind a kettő jó volt.

Ez a regény a csontig lerágott témárról szól: Nero és kora. Így hirtelenjében csomó regényt tudok felsorolni, amelyik ugyanezzel a korszakkal foglalkozik:

Spiro György: Fogság

LLoyd C. Douglas: És köntösömre sorsot vetettek

Sienkiewitz: Quo vadis

Par Lagerkvist: Barabás

Kosztolányi: Nero, a véres költő (bár erre nem emlékszem, hogy miről szól)

Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Claudius, az isten

Úgyhogy ugyanarról olvasni kilencszáz oldalban úgy, hogy most nemrégiben fejeztem be a Claudius, az istent, kissé unalmas. Maga a regény nem rossz, különben, bár meglehetősen dagályos, és nem sok izgalom van benne, és mindenki meghal.

Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

napi menet

Most jutottam odáig (dél), hogy leüljek reggelizni. Fél kilenckor keltem, addigra Gedeon már evett s tisztába volt téve. Megittam a regeli kávém, hogy térjek magamhoz, lehúztam az ágyneműt, betettem mostni, Gedeont kétszer megfürdettem, háromszor megetettem, kétszer lecsillapítottam a hisztirohamát, elmosogattam, odatettem a cumisüvegeit főni, meg az ebédet is, kiterítettem a közben kimosott ruhát, rájöttem, hogy a gyapjú ágytakarót és a díszpárák huzatait figyelmetlenségből hatvan fokra tettem be mosni (már késő), kirágattam Gedeon kezből a távirányítót, a rádió távirányítóját, a telefonomat és egy pelenkát. Elfáradtam. Most alszik, ergo ehetek, tanulhatok és takaríthatok. Jó lenne aludni, miközben ő is alszik, de nincs időm.

napi menet

lista

akkor a két (esetleg három) lehetséges téma közül ma jöjjön az arabos. a nyelvkönyveim listája kezd kissé kaotikusá válni, azaz kezd annyi nyelvkönyvem lenni, hogy listát kell vezessek arról, hogy melyikben hol tartok. mert ha nem, szét vagyok esve. meg amúgy is.

1. Kalila wa dimna – meséskönyv – a tolvajos történet szavait megtanulni, megcsinálni a feladatokat; lefordítani a következőt, megcsinálni a feladatokat, megtanulni a szavakat.

2. Teach yourself Arabic – az első hat lecke szavait megtanulni, megcsinálni a feladatokat

3. Michigan SA – megtanulni az első két lecke szavait

4. Hüvelyk Matyi fordítás – lefordítani a negyedik-ötödik oldalt

5. Al-Kitaab – megtanulni az első két lecke szavait, megcsinálni a feladatokat (letölteni hozzá a dvd-t)

6. Karaván 1.  – megtanulni az első hat lecke szavait, megcsinálni a feladatokat

7. igeragozási táblázatokat töltögetni

8. gyakorolni a számokat, írni mindegyik mondattípusból öt mondatot (szerdáig), megcsinálni a Rashid által feladott házit

9. a ház témához szószedetet gyártani és megtanulni

lista

nem történik semmi

rájöttem, hogy Gedeonon kívül mostanában nincs témám. már a kitudjahányadik posztot teszem a piszkozatokba. hetente egyszer megyek el itthonról, akkor is arab órára, bár, gondolom, erre se kíváncsi senki, hogy most épp a számokat vesszük, és hogy ez milyen bonyolult. szűkülök befele, érzem.

gedeon minden enegriámat lemeríti, már attól elfáradok, hogy nézem, mennyit ugrál. nem lehet egy percre sem egyedül hagyni, mert rögtön valami hülyeséget csinál, ma reggel pl. a takarítás után egy perccel kiborította a szemetet, majd a málnaszörpöt. és tessék, megint róla írok.

nem történik semmi

á lá fészbúk

ma láttam egy akkora pénztárcát, hej. illetve maga az eszköz nem volt nagy. átlagos méretű női tárca, de nem a retikül-méretű, hanem az a normál. de tele volt rakva mindennel, a sárga csekkektől kezdve* a bankkártyákon keresztül a törzsvásárlói kártyáig minden volt benne, legalább tíz centi széles volt, a kezében alig tudta megfogni, külön táskát hordott hozzá.

ma találkoztam egy kislánnyal, akit Ludmillának hívtak.

ez, ami a lábamban van, vagy reuma, vagy köszvény, vagy izomsorvadás. fáj, de nem úgy, mint mikor eltörtem, hanem tompán, az izom. (hipokonder lettem.)

kinyílt a kaktusz, nagyon szép.

* ezt a sárga csekkes befizetési rendszert már rég át kellett volna alakítani bankkártyássá.

á lá fészbúk

mindenki egyéniség

fene se érti a gyerekeket, becsszóra. mert ugye elvileg gedeon fiú, így kellene érdekeljék az autók, az összes unokatestvér el is szörnyedt, hogy micsoda dolog ez, már ekkora, és még nincs autója, erre én, a lelkiismeretes anyuka elrohantam, és vettem neki autót. csúnya, de olcsó volt, és a miénk. és hát persze hogy nekem lett igazam, Gedeon le se szarja az autóját, pedig betenni és kivenni lehet belőle dolgokat, és képességfejlesztő, meg minden.

najó, ha nem autó, akkor fajáték,  gondolta erre a hősanya, vettünk Gedeonnak egy olyan  karikákat, na. mondom az eladónak, hogy láttam a kirakatban egy játékot, olyan egymásba rakható baszt,  szinesek, meg minden, azt kérem. az egy montessori-torony – mondta az eladó nagyon elítélő hangsúllyal, én meg azt gondoltam magamban, hogy honnan a fenéből kellett volna nekem tudni kezdő anyaként, hogy hogy hívják azt a szines izét, rá volt írva? nem. nahátakkor. én persze nagyon örültem neki, hogy né már, ettől aztán majd jól fejlődnek a képességei. szerintetek mennyit játszott vele? igen, egy este.

a sláger mostanában a púderesdoboz,  a vállfák, a szemetesveder, a könyvek, a porszívó, egy halkonzerv és a lámpák.

mindenki egyéniség

Don Winslow: Drogháború

Végig, amíg olvastam a könyvet, az járt a fejemben, hogy nem, talán mégsem akarok gazdag lenni. Jó nekem az alsó középosztálybeli posvány, az arany középszer. Ha meg akarom őrizni a (nagyon viszonylagos) cselekvési szabadságom, akkor jobb, ha elcsomagolom a nagyzási hóbortjaimat. Ha ennek a könynek csak a fele is igaz, akkor még a közelébe sem szeretnék kerülni semmiféle hatalomnak, se politikának, nem akarok (még a legkisebb léptékben sem) döntéseket hozni. Nem tudom, hogy lehet-e outsider maradni úgy, hogy a minimális értelmiségi léthez szükséges kényelem megmaradjon, és a partvonalról kommentelhessem a dolgokat.

A könyv maga a drogháború huszonöt évéről szól. Mindenki megöl mindenkit, alig néhányan maradnak életben (azért az író nem öli meg a főhöst, de fene tudja, tán jobb lenne neki, ha meghalna). A bizsnyicben mindenki benne van, ebből kifolyólag lehetetlen igazságot szolgáltatni. Az író erőlködik, hogy az amerikai álmot a törvények objektivitásáról, mindenhatósgáról és betarthatóságáról ne nagyon kérdőjelezze meg, de ha félig is igaz a könyv, akkor a nyugati típusú demokráciák és az egyéb, nem demokratikus berendezkedésű országok között nagyjából annyi a különbség, hogy nyugaton leírhatod a véleményed.

Persze nyilván a világ ennél sokkal bonyolultabb, és egyszerűbb egy grandiózus összeesküvés-elméletbe belesűríteni a politikai eseményeket.

Don Winslow: Drogháború

oan jó volt, annyit hántunk!

Na, megjártuk az esküvőt, mennyegző volt, szóval a család dekadensebb ága elvonult cigizni, és kb. ezt csinálta (-tuk) egész délután.

Gedeont sorban végigédeselte mindenki, jól bírta, csak másnapra dőlt ki, összeszedett valami torokgyulladást, amiből én megtudtam, hogy kisgyerekkorban ez hányással és fosással jár együtt, hát beszartam én is rendesen, arról nem is beszélve, hogy valamit ettem az esküvőn, ami nem volt friss, így Gedeonnal versenyt hánytunk. jó, én egy nap alatt túl lettem rajta, meg koplaltam még vagy két napot, de neki öt napjába telt. az esküvő után Krasznán voltunk G. nagymamájánaál, ott volt a negyed család (14 ember), és mindenki sorra végighányta és végigfosta a napokat. Aztán G. születésnapjára, szombatra mindenki helyrejött, így ihattunk pálinkát, és ehettünk sült szalonnát, amit a kertben sütöttünk. Én is ittam és ettem, mert az allergia kezdett elmúlni, így két és fél hónap után ideje volt.

oan jó volt, annyit hántunk!

tíz plusz egy olvasmány a nyárra

tegnap arról (is) beszélgettünk M!-mel, hogy miket olvasunk. legyen akkor ez egy labda. a szabályok:

írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. nevezz meg öt bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. jó olvasást.

1. Lawrence Block: Ha a szent kocsma is bezár – keserű krimi nem csak alkoholistáknak
2. Lin Yutang: Egy pillanat Pekingben – történelmi regény a kínai kommunizmus kezdeteiről
3. Philip Roth: A Portnoy-kór – felszabadítja az elméd
4. Frederick Forsyth: Isten ökle – izgalmas krimi Szaddám Irakjából
5. Friedrich Dürenmatt: Ígéret – hogyan gyilkolnak Svájcban? hát trüffel-csokival
6. Gerald Durrell: A hahagáj – hogyan lehet megmenteni az ombu-fát és a hahagájt, ha egy paradicsomi szigeten repülőteret akarnak építeni
7. Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték – utópia a szellemtudományok életéről és hiábavalóságáról
8. Isaac Asimov: Gyilkosság a könyvvásáron – egy komplexusos kis íróról, és arról, hogy hogyan fejti meg a rejtvényt, és ogyan karikírozza saját magát
9. Robert Merle: Védett férfiak – amikor a nők átveszik a hatalmat
1o. Spiró György: Fogság – egy újabb regény Jézus korából
+1. Nádas Péter: Párhuzamos történetek

És akkor lássuk, hogy M!, Böjátusz, KöviSára, Vera és Kinga mit ajánlanak.

tíz plusz egy olvasmány a nyárra