bumszlik

Reklámok
bumszlik

a lény

az egyik tanárommal csónakázom a Temzén, ami furcsán kisebb, mint ahogy lennie kellene. azt magyarázom neki, hogy amikor az óceánjáró hajóval jöttem, és az kikötött a Tower Bridge-nél, miért bűntettek meg: mert túl nagy volt a hajó. közben alulról látom a hidak szerkezetét.

a tanárom felveti, hogy álljunk meg enni valamit, és a csónakból egy hosszú létrán kimászunk egy kisvendéglőbe, ami nagyon koszos, a kenyeret a földre szórják, főtt tojást kérek. ahogy megfő a tojás, kihozzák, én kibontom, és egy sok csápú, soklábú óriásbogár vagy hal van benne, amelyk megpróbál megcsípni. ijedten dobom el. a következő tojásban is ugyanaz van. a harmadik tojást valaki a hátam mögött bontja fel, és a lény rámugrik és megcsíp.

a lény

bumszlik reloaded – harmadik évad, első rész

már két éve nem jelentkeztek, és én megnyugodtam, hogy biztos Végvárra voltam allergiás, mocsaras a terület, mittomén. de három napja újra támadnak a bumszlik, azaz ekcémaszerű nagy, piros kiütések, és az ezzel járó arcdagadás. eddig mindig novemberben jöttek elő, és márciusban múltak el. olyan még nem volt, hogy nyáron is lettek volna. szedek gyógyszert, persze, de a fene egye meg.

eleinte azt hittem, hogy bolhánk van, mert a seggemen volt, és nem láttam, hogy néz ki. most épp a térdemen, a könyökömön és a szemhéjamon vannak. kámforos kenőccsel kenem őket, hogy ne viszkessenek annyira kiállhatatlanul.

ha pedig igaz a kolozsvári allergológus bácsika által felállított elmélet, hogy pszichoszomatikus alapon van, akkor nem tudok mit csinálni. mert ugye az tény, hogy nem vagyok jól, dehát ez már régi mese, a depresszióm szinten van, időnként kitör, de mostanában csak mérsékelt problémákat okoz.

az is lehet, hogy a bébisittelő nénis sztori után túl sokat ülök itthon. nem tudom. illetve nem tudom, hogy mit tehetnék, amitől jobb lenne ez az egész. már ha ettől van egyáltalán.

eddigi bumszlik:

az élet nem habostorta

beszélgetésem az allergológussal

balkéz

murphy kettő három négy

kiütésekről még egyszer

szarsétáltatás

bumszlik reloaded

bumszlik reloaded – harmadik évad, első rész

versek, mesék

nem lehet elég korán kezdeni a művelődést. mostanában elkezdtem olvasni gedeonnak, sokszor azt, ami a kezem ügyébe esik, este pedig verseket. arany jános balladáival kezdtem, azután jött petőfi (aki nagyon vicces hangosan olvasva, mind kedvem volt kuncogni), majd következett a huszadik század. tegnap a gilgames eposzból olvastam, és a kalevalából, ma Pilinszky volt soron.

versek, mesék

mai agymenés

anyagi gondolatokkal küszködik

a nagyi gondolatokkal küszködik

anyai gombolatokkal prüszkölik

állambolgárság

államkontárság

államorbánság

államormányság (“Honnan jöttetek ti, Ormányságból?”)

állambontását

gályát tévesztettünk

málnát lékeztettünk

pálmát kényeztettünk

mármár létezhettünk

mai agymenés

kettős állampolgárság rulez

Nem értem, bassza meg, ha megveszek, akkor se. Mert elvileg ugye a kettős állampolgárság a határon túli magyarságnak kellene jó legyen.

Ehhez képest a felvidéki magyaroknak garantáltan olyan szar lesz, amilyen szarrá csak lehet tenni anélkül, hogy nagyon durván meg ne sértenék az európai egyezményeket. Emellett direkte kérték, ugye, nem egyszer, hogy várjanak ezzel a júniusi választásokig, de nem, a FIDESZ megy előre, éljen a kétharmad, mindenkit leszarunk.

Romániában az RMDSZ ugye kormányon van. Namármost milyen opciói lesznek, he? Ha azt mondják, hogy hurrá, legyen kettős állampolgárság, kibasszák őket a kormányból, és ők lesznek a bűnbakok, hogy megszorító intézkedések lesznek (mert lesznek). Ha azt mondják rá, hogy nem kell, mert ez egy szimbolikus lépés, és akkor kellett volna megadni, mikor még nem volt Románia az únió tagja, az útlevél miatt, most meg már kurvára mindegy, akkor a szavazótáboruk elfordul tőlük, mert az otthoni magyaroknak is kell a kardba dőlés, a szimbólumok, a hőzőngés, a jelképes gesztusok. Orbán Viktor attól lesz 15 millió magyar miniszterelnöke, hogy kurvára nem érdekli, hogy nekünk jó lesz-e vagy sem. Két oldalról kapjuk a pofot. Hát kinek kell ez (mármint a FIDESZen és ahőzőngőkön kívül)?

Ez csak a kivándorlást fogja felerősíteni, és azok a határontúliak, akik kivándorolnak, mert ugye a szemét államok nem engedik meg nekik, hogy hőzőngjenek és trianonozzanak, a FIDESZre fognak szavazni, ergo ez az egész arra szolgál, hogy a FIDESZ majdani szavazóbázisát erősítse, szó sincs a szülőföldön maradásról. Ahhoz nem kellene leszarni, hogy a határon túliak mit gondolnak.

kettős állampolgárság rulez

most már biztos, hogy

szinesben álmodom, mert ma délután, mikor GedeOFF volt, szinekkel álmodtam, konkrétan, hogy egy könyvben kapcsolgaton a pirosat és a sárgát. de hogy tényleg láttam-e a szineket, vagy csak a tudatomban tudtam úgy, hogy ez piros s sárga, ezt nem tudom megmondani. ez nagyon furcsa a szines álmodásban, hogy nem ugyanaz az élmény, mint amikor ébren látok egy pirosat.

most már biztos, hogy

rózsaszín

színes szürrealista mese – rózsaszín

rózsaszín, rózsaszín
morzsainggel vár a kín
barna csipkés kankalin
rózsa-margarin

rózsaszád rózsaszád
fostól foltos rúzsnaszád
rúzsra hajló fűkaszád
eztet elbaszád

rózsa sun, rózsaszán
rózsahintós éjszakán
tuja-bimbós szeszkazán
fejem kókusz ám

rózsatál, rózsatál
minden rózsa halban áll
mindenkinek reklamál
vitéz rózsa pál

rózsa fenn, rózsa lenn
rózsa sándor meztelen
felbujtásra képtelen
ha rendszertelen

rózsakert, rózsakert
minden rúzsnak lába kelt
rózsavízzel fejbevert
tubaszín kevert

rózsatank, rózsatank
rózsaszínre vált a bank
rúzst a hajra gyáva pank
ez a manga-rang

rózsatáp, rózsatáp
seggig érő szarkaláb
csókos mellű szalmabáb
füstös rúzsra háp

rózsapink, rózsapink
mindenféle dolgaink
szétágazó blogjaink
áldjon meg a link

szürreália színei
vanek úr
vanek úr versei
a butuska kutyuska versei
begyedem gomolyan

tatou és jean paul

rózsaszín

második képzelt beszélgetés egy montmarte-i kocsmában

Tatou fáradtan megtörölte a szemüvegét.
– Talán a két emberből lehetne egyet összerakni, és akkor minden rendben lenne. De ha összeraknám a két embert, akik fel nem oldható ellentmondásban állnak egymással, akkor egyik gyorsan kioltaná a másikat.
– Mindig olyasmiken töröd az agyad – fújta ki a füstöt Jean Paul -, aminek nincs értelme. Az emberek nem olyanok, mint egy blog, hogy kedvedre beállítod a widgeteket rajtuk, amiket egy hosszú listából választasz ki. Az emberek olyanok, amilyenek, fel kellene hagynod azzal, hogy meg akarod őket változtatni.
– De az még nehezebb, ha nekem kell megváltozni, márpedig más opció nincs.
– Önző vagy.
– Persze. Te is az vagy.
– Most nem rólam van szó.
– Nem, soha nem rólad van szó, te csak ülsz az elméleteid elefántcsonttornyában, és osztod nekem az eszet.
– Te vagy az, aki állandóan megoldásokat keresen a képzelt és valós problémáira. Azért beszélgetsz velem, mert engem érdekelnek. Nem várhatod el, hogy ezért cserébe nekem is legyenek megosztásra való problémáim.
– Miért nem?
– Mert nekem nincsenek. Illetve ha vannak, nem osztom meg őket. Ez nem a kölcsönösségen alapul, hanem a te igényeiden.
– Beképzelt vagy.
– Nem, csak realista. Én ugyanis nem hiszek abban, hogy a problémák megoldhatók, és éppen ezért nem gondolok rájuk. Nincs szükségem arra, hogy megbeszéljek olyasmiket, amiről tudom, hogy úgysincs rájuk megoldás.
– Akkor miért foglalkozol az enyémekkel?
– Egyrészt mert érdekesek. Másrészt te akartad, hogy foglalkozzam velük.
– Ez elszomorító.
– Mit vártál?
– Nem mindegy?
– De, tulajdonképp igen, mindegy.
– Látod, ez az, ami elszomorító.

második képzelt beszélgetés egy montmarte-i kocsmában

tegnapi szüret

– Tessék, üljön le.

– Köszönöm szépen, nem ülök le, a gyerek nyomja a hasam úgy.

– Pedig le kellene ülnie, mert el fog esni, miért nem babakocsiban viszi azt a gyereket?

***

– Húzzon zoknit a gyerek lábára, mert meg fog fázni.

– Mi köze hozzá?

– Orvos vagyok, és a kórházak tele vannak beteg gyerekekkel, akik a szülők hülyesége miatt vannak kórházban. Maga az anyja?

– És ehhez meg mi köze?

– Az ilyenek miatt, mint maga, van annyi beteg gyerek.

Mind a kettő tegnap történt, az első a 22-es buszon, a második a metrón.

Békésen utazom a metrón Gedeonnal, a metróban legalább harminc fok van, a gyerek a hordozó miatt le van izzadva, én is, kint is legalább huszonöt. És akkor nekem rontott ez a perszóna, de komolyan, ezért felállt, és odajött hozzám, hogy kioktathasson és moralizálhasson nekem egy sort. Két kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor voltam úgy Gedeonnal az utcán, hogy ne inzultáltak volna, főleg a hordozó miatt (biztos kényelmetlen a gyereknek), meg hogy nincs rajta sapka ilyen időben.

Becsszóra, én nem értem az embereket, hogy hogyan engedhetik meg maguknak az ilyesmit. Kolozsváron egész ottani pályafutásom alatt háromszor fordult elő, hogy inzultáltak volna, egyszer még gyermekkoromban valami hülye mama, hogy nem adtam át neki a helyet, és kétszer azért, mert magyarul beszéltünk. De ez, ami itt van, hogy nem tömegközlekedhetek úgy, hogy be ne szóljanak valamit, ez réms, feláborító, frusztráló, megalázó. Gyűlölöm ezt a várost.

Holnaptól a tömegközlekedésen nem fogok magyarul érteni. Sőt, angolul sem.

tegnapi szüret

a vízvezetékszerelő és a pizzafutár

mivel eláztatjuk az alattunk lakó nénit, aki ezt különben meg is érdemli, mert állandóan feljön, mint a háromnapos hulla, és sipít, mintha ki lenne herélve, ezért ma kijött a vízszerelő.

aki elmondta, hogy neki is van egy ötéves lánya, akit elrontott az anyja, mert olyan szemtelen, valamint hosszan értekezett nekem Zámbó Jimmy és a hogyishívják haláláról, aki Liptai Klaudia miatt lett öngyilkos (?), mert miért járt buzibárba (bocs, ezt a szót használta a Nép Egyszerű Fia), hogy ő soha nem menne ilyen helyre, mert egy buliban is nem a férfiakkal táncolunk, hanem a nőkkel, nem igaz? micsoda izé már, hogy azt állította, hogy ott táncolhatott nyugodtan, mert ott nem cikizték, biztosan máshol sem cikizték, ha Liptai Klaudiával akart táncolni.

Emellett kifejtette, hogy ez az ország soha nem lesz már igazi, mert a bankok ellopnak mindent, és azt hitte, hogy Kolozsvár ide két óra autóval. meghogy a gyermeke a poéntv-t nézi, azon is Zámbó Jimmyt (az utolsó mozdulatán kívül mi poénos van Zámbó Jimmyben?), akit a felesége lőtt le, mert ugye ki tudja, mi történhetett ott, mert nem engedték be a helyszínelőket, csak később. és hogy mindenki szétlopja az országot. és a tulajjal ki akar fizettetni 50.000 forintot egy négy órás munkáért (kicserélt hat csempét, két lefolyónyílást, egy műanyagcsövet és leszigetelte a kádat körbe, hozott egy szilikonostubust, 6 csempét, egy szegőlécet), amiben max. 6-7 ezer forintnyi anyag van. mert ezek a kurva kommunisták szétlopják az országot, azért.

a pizzafutár meg kifejtette nekem az életét: hogy volt egy balesete tíz évvel ezelőtt, amiben elvesztette az emlékezőképességét, viszont beszédes és hűtlen lett, de most már rendben van, mert már tud hűséges lenni, meg hogy miért jöttem le a pizzáért, mert felhozta volna, na persze, én se vagyok síkidióta a jólfejlett üldözési mániámmal. mondtam neki, hogy másoknak baleset nélkül is megy a hűtlenség, mire ő kifejtette, hogy azokat nem tartja férfiaknak, mert hogy bánnak a nőkkel (mivan? hogy jön ez ide?)

a vízvezetékszerelő és a pizzafutár

a dolgok állása

két nap hétvége, amikor nem csináltam semmit. mármint az egyetemnek nem csináltam semmit. mert a házimunkákat persze megcsináltam, kivasaltam az egy hónap alatt felgyűlt ingeket. fú, ezt nagyon nem szoktam szeretni, de fú, megvan. a takarítás, mióta Gedeon is székben eszik, kétnaponta esedékes. úgyhogy ezt külön meg sem kellene említeni, megcsinálni viszont meg kell. de két nap pihenés remek volt.

el vagyok fáradva, na. nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog ez a félévem, mert nincs bennem annyi energia, hogy megint rendszeresen négykor keljek, mint a  múlt félévben. kicsit kilátástalannak tartom ezt az egészet. mert persze, érdekes az, amit tanulunk, de mostanában az összes tantárgy közül három érdekel: az arab nyelv, amiből különórára járok, a szanszkrit és a sajtótörténet. ha most sikerül ez a félév, és nem rontom el nagyon, akkor esélyem van, hogy jövőre befejezzem az egyetemet. addigra talán a teológiai diplomámat is akkreditálják, és kiderül, hogy megvan-e kilenc év tanulás után az MA fokozat. mert akkor mehetnék egyenesen doktorálni.

Most két tárgyból van esélyem, hogy nem fogom megkapni a kettest, de mindkettő hat féléves, tehát akkor biztosan csúszni fogok. Eh, nem is érdekel.

ösztöndíjra nem sok esélyem van, szét kellene nézni az Erasmuson.

a dolgok állása

keksz majálisra

holnap megyünk majálisozni, mitvigyünk, mitvigyünk. há mézeset. van itthon minden hozzá? nem, kevés a méz. akkor gyömbéreset. végül lesz egy adag kókuszos-fahéjas, és egy adag mézes-citromos-gyömbéres (mert ezek voltak itthon tartalékban).

a módszer a következő:

citromos-mézes-gyömbéres

200 g liszt, 200 g vaj, két tojás, 100 g cukor (és barnacukrot szoktam tenni), 200 g méz, házi gyömbérszörp, egy citrom leve, négy citrom héja, 1 csomag sütőpor, legalább egy csomag gyömbér (ez attól függ, ki mennyire szereti, hogy csípjen)

összegyúrom, hagyom egy napot állni (és megállom, hogy ne egyem meg nyersen az egészet), és megsütöm.

a fahéjas-kókuszosba a citrom és a gyömbér helyett fahéj (kb. két púpozott kávéskanál) és kókuszreszelék (150 g).

keksz majálisra