lista arról, hogy mit nem szabad itthon felejteni

– bicska
– keserű csoki (a fosás ellen)
– vízforraló
– táp
– naptej
– gyógyszerek G-nek és nekünk
– neszkávé
– G. nyula
– nedves törlőkendő
– lonely planet
– mosószappan, kisszappanok  mosakodáshoz, kissampon
– pelenka
– útlevelek, születési anyakönyvi kivonat Gedeonnak, hogy igazolni tudjam, hogy az én gyerekem
– a lefoglalt repülőjegyek kinyomtatva, valamit a milánói hostel foglalás-értesítője

gyógyszerek:
– lioton
– herpeszkrém
– lázcsillapító
– fájdalomcsillapító
– tiszta szesz
– vitaminok
– hasfogó
– hashajtó
– lázmérő
– szúnyogriasztó
– orrcsepp

Reklámok
lista arról, hogy mit nem szabad itthon felejteni

Az ötlet és a kezdetek

Eredetileg Szíriába akartunk menni. Azért Szíriába, mert megpályáztam egy szír ösztöndíjat, és nagyon beleéltük magunkat, hogy Aleppo, romok, sivatag. Az ösztöndíj nem jött össze, túl sokan voltak előttem a rangsorban. Najó, mondtuk, akkor menjünk oda nyaralni. Jó, menjünk. Egyik barátnőm már volt Szíriában, és nagyon élvezte.

Ekkor elkezdtük nézegetni a repülőjegyeket. A legolcsóbb oda-vissza Bécs-Damaszkusz két személyre plusz egy gyerek 225. 000 Ft., ennyi pénzt egyszerre nem tudunk kiadni, a Pest-Bécs vonatjegy és a Damaszkusz-Aleppo repülőjegy nincs is benne. Elkeseredtünk. Mi az egészre szánnánk kb. ennyi pénzt, vagy kicsit többet. Utazási irodával nem akarunk menni, mert nem az európai turisták számára kitalált helyekre vagyunk kíváncsiak.

Aztán elkezdtem nézegetni a flycheapo oldalát, hogy hova mennek fapados repülők. A felsorolt nevek között Agadir valahol az elsők között van. Agadir neve ismerős volt valamelyik Rejtő-regényből, már nem tudom, melyikből. Megnéztem, mi repül oda: hát az easyjet, amivel Londonban is voltunk, és meg voltam elégedve. Kisakkoztam, hogy Milano-n keresztül, ahova meg a Wizzair repül, egész ügyesen meg lehet oldani. A három jegy oda-vissza Pest-Casablanca útvonalon a hülyeségre felszámított felárral (egyszer át kellett iratni a jegyet) együtt is 226 euro. 

Miután sikerült megrendelni, majd az igazi dátumra átiratni a jegyet (hússzor meg kell nézni ezután, bakker), megrendeltem a bookdepositoryról a marokkói dialektus-könyvet, amjd tegnap a lonely planetet is. Most tanulom a dialektust, ami e-ző, az a betűk jelentős részét e-nek mondják.

Az ötlet és a kezdetek

biztos megint én vagyok a hülye, de

leiratkoztam a kismamaklubos levelezőlistáról. mert:

1. nem állhatom, ha gyerekhalállal riogatnak, meg betegségekkel, meg falusi pletykákkal (szeretek pletykálni, de az ismerőseimről; az olyan típusú pletykákat, amiket megnézhetnék a PRO TV híradójában, ha otthon lennék, nem állhatom, ahol az a cél, hogy elborzadjunk, hogy milyen borzasztó ez a világ, és azt hallottad? stb. bármennyit sír is a szám és az ujjaim, azért nem tartom ezt a világot olyan rémesnek, és főleg nem vagyok kíváncsi más emberek személyes tragédiáira, hat évig voltam lelki szemetesláda, és most is sokszor az vagyok, amint kiderül, hogy teológiát végeztem)

2. mert lelkiismeretfurdalást keltenek bennem, hogy nem vagyok elég jó anya (nem, nem gondolom, hogy elég jó anya volnék, azt gondolom, hogy én így tudok nevelni, és majd ez ellen lehet lázadni)

3. mert nem tudom teljesíteni azt a divatos elvárást, hogy a gyerek legyen az életem célja, mert én nem tőle érzem magam fontos embernek (nb. nem érzem magam fontos embernek, és ez nagyszerű érzés)

4. mert sokan ideológiát gyártanak az anyaságból, és meg akarnak győzni másokat, rosszabb ez, mint a szektások, mert itt tényleg vannak lelkiismeret-furdalásaim, amire hatni lehet, és én utálom, mikor így akarnak hatni rám

5. mert sokan butaságokat írnak (sokkal több a marhaság, mint a hasznos információ), és nekem erre nincs időm

6. mert soha nem szerettem, ha sok nő van együtt, elég volt a tíz év bentlakás

7. mert szerintem a gyereknevelésben a józanság és a lazaság a legfontosabb, de úgy tűnik, ezzel a véleményemmel eléggé egyedül vagyok

8. mert szerintem a gyerek nem az én függelékem (nem beszélek magunkról többesszámban, csak mikor indokolt), ő nem az én teljesítményem, hanem egy független entitás, és a leveleimben nem szerepel az ő aláírása is, mintha ő is tudna arról, hogy levelet írtam, nem írok naplót a nevében, mintha tudnám, hogy mit gondol, és nem akarom megszabni neki, hogy mit gondoljon, mert joga an ahhoz, hogy dühös legyen rám, és duzzogjon, ameddig csak akar, mert így tanulja meg, hogy mit csináljon az érzelmeivel

9. mert utálom az olyan szavakat, mint tejcsi, szopcsi, pelcsi, és társaik, meg azt, ha valaki gügyög és finomkodik egy gyereknek

10. mert ez a mai normák szerint önzőnek tűnik (ezt is utálom), de én ragaszkodom a saját személyes életteremhez és időmhöz és identitásomhoz, és ezért nem lógok állandóan a gyerek nyakán, sőt, azt gondolom, hogy neki ez jót tesz, mert önállóan fedezheti fel a világot

11. mert szerintem a mai nagyon divatos kötődés természetes módon is kialakul, nem kell külön tenni érte, sőt, egy idő után sok is, mert könnyen akadállyá válhat, és mert én nem magamnak csináltam gyereket, hanem saját magának, vagy mittomén, ezért csak akkor szeretném, hogy viszontszeressen, ha neki ez nem teher, és semmilyen módon nem szeretném tudatosan érzelmileg befolyásolni (mert tudattalanul amúgy is megteszem)

12. mert szerintem a magabiztos önállóság a legfontosabb dolog, amire egy gyermeket meg lehet tanítani, de ehhez az kell, hogy ne telepedjen rá az én egyéniségem, így is elég nagy hatással lesz rá, és súlyos harcokat fog vívni, amíg a hatástól függetlenné válik, illetve kiválogatja, hogy neki mi a jó belőle, és mi az, ami felesleges vagy káros

biztos megint én vagyok a hülye, de

öngyilkos

mostanában újra menekülési kényszerem van az életemből, mindenből és mindenkitől. persze egyrészt nincs, ahova, másrészt a zember annyira megszokta már, hogy akkor se megy el, ha már hosszú ideje minden nagyon szar, hogy akkor se megy el, ha már hosszú ideje minden nagyon szar. tegnap reggel a buszon megvontam a mérleget: minden évben van két hét, ami jól telik, a többi gyötrődés, vacakolás, életgyűlölet, depresszió. persze szociálisan jól képzett, hasznos társadalmi tag vagyok, nem terhelek senkit, csak e blog olvasóit, akiket ha fáraszt (és tudom, hogy igen, sőt, sokan ezt teljesen komolytalannak tartják), hát ugorgyanak. az emlékekkel ugyanez a bajom: nincsenek igazából szép emlékeim, amiért kis mütyűrkéket kellene őrizgetnem. nem szeretem a fényképket nézegetni, mert akkor rögtön bőgnöm kell. a fejemben megmaradt emlékeim nagy része szomorú, a nosztalgia is szomorú, és szinte minden, amire visszaemlékszem, valami nagy disznósághoz kötődik. ha azt mondjátok, hogy ez negativista hozzáállás, ám legyen. jó volna időnként átkapcsolni pozitívra, power on, amikor az egész világ szép, a világok lehető legjobbika abban az értelemben, hogy érdemes élni benne. abban az értelemben, hogy ha az emberiség akart volna jobb világot csinálni magának, már megcsinálta volna, hát tényleg ez a legjobb. ahhoz képest nagyon siralmas, hogy mit tudunk produkálni. mostanában megint nagyon fáradtnak érzem magam, és nincs kihez, vagy mibe elbújni. megint írok, megint gyilkos és öngyilkos történeteket.

öngyilkos

négy éves a blog

Hát, kedves olvasók. Valamikor 2006 januárjában kezdtem. Nem tudom, ki maradt az akkoriak közül, Nándika talán, csomhá és balettka. Nagyon hiányzik Dreams (www.lettticia.blospot.com), editéva, gada, garat, glória, lókupecz.

Eközben többször cseréltem szolgáltatót (blogger, nolbog, freeblog, wordpress), volt a blog neve olvasó, stílusgyakorlatok, béterv, szürreália, meg még valami, amire már nem emlékszem, volt a nevem Mezei Krisztina Nelli, Mezei Nelli, Dada Galadriel Genezius, írtam személyes blogot, román blogot, irodalomidézetes blogot, fotóblogot, zeneszöveges blogot, volt olyan, amikor 15 blogom volt egyszerre négy szogáltatónál, közreműködtem a vajszínű árnyalaton, és a maghiaromanian, halálosan összeveszten két emberrel (egy régebbi barátommal és egy frissel), szakítottunk és kibékültünk, meghalt Kis, elköltöztem Pestre, elkezdtem egy másik egyetemet, megszületett Gedeon, megjelent a blogkönyvünk.

Lett csomó blogbarátom, akikkel közelebbi vagy távolabbi barátságba, olvasottságba  keveredtem. (Balettka, Editéva, Réku, Lókupecz, Billencs, Kinga, Vera, Kücsük, Timó, Nagyem, Blogi, Lucia, ric, nandyolsubjective, Emőke, VeraLinnEdó, zarekFelméripéter, Tsz és BéFé, Garat, Tempetőfi, Szultánusz Böjátusz, Nándika, Bognár, Text, Dreamdancer, Psyclone Jack, Zuh Deodáth,  Sütőzsolt, Tivadar, Bit, Szekler, Gábor, Csomhá, zez, és még bizonyára néhányan, akiket kifelejtettem).

négy éves a blog

Isten, الله, יהוה

A zsidóság Istene a kispolgár, a törvényhez szőrszálasogatóan ragaszkodó Isten. Isten mindent elvár, és cserébe általában szívás van, elég megnézni az Ószövetséget. Parancsolatokból összesen 613 van, igaz, hogy ez csak a férfiakra kötelező, de olyanok is vannak közötte, mint például az, hogy szombaton még egy kulcs-csomó sem lehet nálad. Alapjában véve a zsidó Isten roppant szigorú, és az ember teljes mértékben elégtelen arra, hogy a parancsolatokat tökéletesen teljesítse, előbb-utóbb úgyis elbukik valahol, amivel jogosan vonja magára a nagyon hirtelen haragú Isten nagyon hirtelen haragját. Mit vétett szegény Mózes, ami miatt nem mehetett be az ígéret földjre? Senki nem tudja. Azt gondolnánk, hogy Isten legalább azokkal kedves, akik ragaszkodnak hozzá, de nem: azok szívnak a legnagyobbat. Ld. pl. Ábrahám, aki fel kellett volna áldozza a fiát, és ld.Dávid, akitől Isten el is vette Betsabé miatt. Sztem indokolatlanul nagy ár egy dugásért, nem? Meg az is bosszantó, hogy Isten az olyan kellemetlen alakoknak ad igazat, mint Náthán, meg a pukkancs kis Illés: Nem megmondtam, hogy nem lesz eső? Nemmegmondtamnemmegmondtam??? És nem lett eső három évig!

A kereszténység Istene a vakhit és a gyengeség Istene. Higgy, és minden jó lesz. Úgysem leszek soha elégedett veled, vacakolj állandóan a lelkeddel, vájkálj magadban, hogy megfelelhess nekem. Persze a gyengeséget megpróbálja úgy feltűntetni, mintha erő lenne: legyél alázatos, nyelj le mindent, mert kincsed lesz a mennyben. Ideális út a frusztrációk kialakulásához.

Allah (ami szintén Istent jelent) az iszlám hagyományban kétarcú: egyrészt teljesen megközelíthetetlen, amikor tulajdonképpen mindegy, hogy van-e, vagy nincs, aki nem igényel semmiféle személyes kapcsolatot, és nem is igazán érdekli, hogy a hívei mit csinálnak, másrészt az emberarcú kalmáristen, akivel meg lehet egyezni, ő is enged, én is engedek. A kedvenc mondásom ezzel kapcsolatban egy muszlim barátomtól származik, aki este kijött velünk sörözni. Megkérdeztük tőle, hogy nem tilos-e neki alkoholt fogyasztani, mire a válasz ez volt: Allah nem lát a sötétben.

Ebből is látszik, hogy mennyire jellemző az istenképre az, ahogy az emberek hisznek. Egy másik blogban felmerült a probléma, hogy mi volt előbb, Isten, vagy az Istenről alkotott képzetek. Elvileg a fenti három ugyanaz az Isten, mégis mennyire más arcú. Tulajdonképp ha csak a hagyományokat olvassuk, nagyon keveset tudunk meg azokról a tulajdonságokról, amik közösek. Azt mindenképp állítani lehet, hogy ez az Isten egy (mégha a keresténység ezt olyan logikai bakugrással oldja is meg, mint a szentháromság), valamit akar kezdeni az emberekkel (aka. jó útra akarja terelni őket), és felesleges vele vitatkozni (bár Mózes azért sikerrel próbálkozik), mert úgyis neki van igaza. Az engedelmességért cserébe (ami mindhárom vallásban igen lényeges) különböző dolgokat ígér, amire vagy szüksége van az embernek, vagy nincs. Mindhárom vallásban ott van egy-egy nagyon markás egyéniség: Mózes, Jézus, Mohamed, akik egyszeri, karizmatikus figurák, igazból nem lehet hozzájuk felnőni. És mindhárom vallásban kérdés: van-e humorérzéke ennek az Istennek?

Isten, الله, יהוה

filmes lapta

** aka MÉM. A játékszabályok: írj öt filmről. Válassz ki néhány bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére. Linkeld be őket a bejegyzés alján. Hagyj nekik üzenetet a blogjukban.

Nagyem mondta, hogy írjak én is erről. (Kicsit meg is sértődtem, hogy kb. utoljára maradtam, ez az én egommal nagyon szar érzés. Hogy ennyire nem jutok eszébe senkinek. Ez most moralizálás volt. Annak persze örültem, hogy neki legalább eszébe jutottam. Na, mindegy, ez mellékszál.)

A legkedvesebb 5 filmem, ami inkább 10, mert nem tudtam ötnél megállni:

1. Brian élete – ez az abszolút kedvenc. Kívülről tudom az egészet, mindig találok benne valami találó idézetet. Kevés dologra tudom ezt kimondani, de az a film hibátlan.

2. Fargo – Ezt a filmet a vállalt kispolgáriságáért, hétköznapiságáért szeretem. Persze nagyon butának tűnik úgy élni, ahogy a rendőrnő és a férje, mégis hiteles. És ha belegondolok  a saját, mamag előtt sem túl hiteles életébe, akkor valami múlhatatlan nosztalgit érzek az ilyen élet iránt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy megpróbáltam, és nem ment.

3. A nagy kékség – Ez a film két teljesen különböző egyéniség párhuzamoságának tragédiája. Mind a kettő nagyon szimpatikus: a magába forduló francia és a kirobbanó, élettel teli, gátlástalan és kegyetlen olasz. Hozzám (ugye mindenki magát szereti elsősorban) az olasz áll közelebb, mégis valami primordális nosztalgiával gondolok a finom, udvarias, és éppen ezért sebezhetetlen, és éppen ezért elérhetetlen emberekre.

4. Dogville – Ez a film sebészi pontosággal mutatja be az emberi természetet, és a enne rejlő kegyetlenséget. Mivel sokszor felmerült számomra kérdésként a kegyetlenség prolémája, akár úgy, hogy én gyakoroltam, akár úgy, hogy más rajtam, mindenképp érdekel. Ez a kegyetlenség sokkal kifinomultabb, mint ami az Antikrisztusban látható, abból igazán csak az első jelenet volt érdekes, de így visszagondolva az is kompromittálódott.

5. Veszedelmes viszonyok – Ez is a kegyetlenség, és a másik ember feletti győzelem miatt fontos. El lehet-e érni, hogy a másik úgy ugráljon, hogy én akarom. Vannak-e erre bejáratott módszerek (mert nekem ez sohasem sikerült, ami nagyon frusztráló).

6. Aaltra – Ez a film szimplán őrült.

7. Snatch – Romantikus történet a bosszúról és a hülyeségről.

8. The village – Mi lenne, ha egy hermetikusan elzárt világban élnénk? Mi az ára annak, hogy a közeli hozzátartozóinkat meg akarjuk óvni a fájdalomtól?

9. A rajzoló szerződése – Ezt a filmet a dekadenciája miatt szeretem.

10. Leon, a profi – A bennem élő Romantikus Én számára ez testesíti meg a romantikát (ami, ha belegondolok, nagyon beteg, így inkább nem gondlok bele). Két ember összetartozik, és értenek egymás nyelvén.

És akkor menjen a lapta Verának, Billencsnek, Felméri Péternek és zeznek.

filmes lapta