Édes Erdély, itt vagyunk!

a Ki szavatol a lady biztonságáért? blogon is.

Nehéz egy magyarországi magyarnak magyarázni, mi az az Erdély, főleg, hogy egyesek politikai céllal kisajátítják a határokon túli magyarság szeretetét. Aki jobboldali, hivatalból szereti Erdélyt, de úgy, mint egy skanzent: ott még száz évvel hátrább van a történelem, és az az igazi világ, ahol még a kertbe járnak szarni, és kézzel fejik a tehenet, maradjon is így, ne törjön be oda semmi, ami bemocskolhatná ezt a kívülről tisztának látszó világot. Aki baloldali, és egész véletlenül nincsenek családi vagy baráti kapcsolatai, az azt mondja, hogy nincs különbség a magymagyar és az erdmagyar között, és ugyanazok a klisék érvényesek Erdélyben, mint Magyarországon. Mind a két elképzelés hamis.

Ha van ki nem mondott kiáltványa a transzilvanizmusnak, mint szellemi, kulturális, irodalmi irányzatnak, akkor Kós Károly Kiáltó szó c. írása az. Ez az első kísérlet arra, hogy önálló, Magyarországtól független, erdélyi identitás alakuljon ki, és a két világháború között több kísérlet is történik, hogy ezt az önálló erdélyi identitást, aminek vannak történelmi gyökerei, megalapozzák. Ilyen például a Szépmíves Céh megalakítása. Itt gyülekezik az erdélyi magyar szellemi elit (Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Bartalis János, Bárd Oszkár, Berde Mária, Endre Károly, Gulácsy Irén, Gyallai Domokos, Hunyady Sándor, Kacsó Sándor, Kádár Imre, Kós Károly, Kovács Dezső, Kuncz Aladár, Ligeti Ernő, Makkai Sándor, Molter Károly, Nagy Dániel, Olosz Lajos, Nyirő József, Reményik Sándor, Sipos Domokos, Szentimrei Jenő, Szombati Szabó István, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László), amelyik, miután kiesett a cukrospixisből, keresi az önkifejezés lehetőségeit. A hazaszeretet és a közös felelősségtudat történelmi hagyományokkal rendelkező, nagyon is erdélyi érzése hozza őket össze, ami ott és akkor teljesen érthető érzelmi reakció volt. Ez az érzelmi-húr-pengetés, amit tekinthetünk akár a trianoni sokk utórezgésének, akár a harmincas évek helykeresésének, olyan erdélyi klisé lett, amitől elég nehéz szabadulni, ez lett ugyanis az erdélyi irodalom fő témja hosszú időre, és még az is, aki igyekezett ettől távol tartani magát, még az is írt egy-két honfi-kebel-remegtető valamit.

Az erdélyi fiatalság jelentős része ezeken az írókon nő fel, nagy többségüket tanítják az iskolában, de ha nem is, akkor különféle hazafias rendezvényeken, aminek mindig van egy kis lázadó (és éppen ezért szimpatikus), „majd mi megmutatjuk nektek”-felhangja, elszavalják, elszavaltatják. Ezek az írók sokkal jobban ismertek, mint a második világháború utáni nemzedék, amelyik megpróbált – több-kevesebb sikerrel – ebből a kliséből kitörni. Erdélyhez ragaszkodni egy erdélyi számára érzelmi kérdés, és ebben nincs különbség, hogy ki milyen politikai hozzáállású különben. Erdélyt szeretni azt is jelenti, hogy az erdélyi műveli az anyanyelvét, igyekszik tájékozott lenni kulturális téren, tenni valamit a közösségért. Ezért tud a transzilvanizmus mind a mai napig fontos érzelmi reakciót kiváltani. Aki pedig erdélyiként nem Erdélyben él, ezt a nem-Erdélyben-élést kudarcnak értékeli, akár bevallja, akár nem. Ha valaki Erdélyben nő fel, ez egész életében meghatározó közeg marad a számára, persze ezt sok mindenért ott lehet hagyni, de akkor is viszonyítási pont marad, másságot jelent, és ez a gyökértelenség-érzés szintén tápot adhat mindenféle nosztalgikus érzéseknek, amiket a transzilvanizmus közvetít. Így szokott az az anakronizmus megesni, hogy egy Magyarországon élő szatmári tele torokból énekli a székely-himnuszt.

Az elmúlt néhány évben a transzilvanizmus kispolgári és ultra-konzervatív felhangot kapott, a kozmopolitizmus ellentéte lett. Az, ami a két világhábozú között a megmaradás egyik eszköze volt, mára akadály lett. Most nem lehet úgy élni értelmiségiként, hogy az ember nem vesz részt a modern világ áramlásában, ehhez viszont olyan helyre kell menni, ahol a modern világ áramlik, és ez semmiképp sem Erdély (ami jó kis meleg fészek, de nagyon kicsi és nagyon tradicionális életér), még csak nem is Magyarország, hanem más. Ha az ember élni akar, és látni, ki kell lépnie az anyanyelvbe zárt világól – akár Keletre, akár Nyugatra.

Reklámok
Édes Erdély, itt vagyunk!

Édes Erdély, itt vagyunk!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. M! szerint:

    Az a baj, hogy az utóbbi időben üzletileg, anyagilag is kifizetődő volt az erdélyi magyar közéletnek (ha van ilyen, de ezen azért én gondolkodnék még egy kicsit) fenntartani ezt a csak az érzelmekre és kulturális hagyományokra (értsd: falusi népdalkörök és egyletek) támaszkodó erdélyi identitást. A kilencvenes években a magyarországi pályázati pénzek főként olyan programokra mentek, melyek a tévesen értelmezett, vagy megkövült transzilvanizmust éltették és ünnepelték (vö. templom és iskola). Valahogy kimaradt a fogalomból az egymás mellett élés, a kulturális sokszínűség, az nemzetiségek egymásra hatása. Én nem kétlem, hogy fontos a nyelv, a kultúra ápolása, és nyilván megtartó erő, és a szórványvidéken lehet, hogy ez az egyetlen lehetőség, de hogy a Székelyföldön sírjanak és szavaljanak Wass Albertet Reményikkel (akinek egyébként szeretem a verseit, csak na, ez a magányügyem, a kisszobába való kérdés, nem színpadra) fűszerezve – na, nálam ez szokta kiverni a biztosítékot.
    Ha akkora energiát fordítanánk üzleti tervek megírására és vállalkozások működtetésére, amekkorát erdélyi hagyományőrző rendezvények megszervezésére, akkor hol lennénk, Istenem, hol! (én tuti, hogy otthon)

  2. a vállalkozók kénytelen-kelletlen
    kitörtek már a szilván-transzból.
    muszáj nekik átlépni a kárpátokat,
    ha engedélyért, pénzért, piacokért
    folyamodnak. ma már csak a
    kultúrgőg életi a transzilvanizmust.

Itt kommentelhetsz.

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s