harminc, amelyben Vanek úr kiesik a szekrényből, és ennek súlyos következményei lesznek

– Jaj, Vanek úr, jaj, jaj, és újra, jaj.
– Mi van már, ég a tank?
– Nem, Vanek úr, de ma rádöbbentem, hogy holnap harminc éves leszek. Ráncosodom, hullik a hajam, megereszkedett a bőröm, lóg a mellem, lazulnak ki a fogaim.
– És hülyül.
– Vanek úr!
– Hát ezért kár volt akkorát ordítani, kiestem a szekrényből ijedtemben.
– Vanek úr, nem érzi át ennek az évfordulónak a tragikumát?
– Így felkelés közben valahogy nem. Nem értem, mit számít ez, asszonyom. Szerintem megint csak újabb bókokat akar bezsebelni arról, hogy szép, és hogy nem is néz ki harmincnak.
– Vanek úr, ez egy tragédia.
– Az a tragédia, hogy engem soha nem hagynak aludni reggel. Mi baja asszonyomnak az én reggeleimmel? Miért kell mindig ordítva felköltenie?
– Vanek úr, ne terelje el megint a szót a saját mondvacsinált problémáira.
– Na, mert mintha asszonyom problémája nem volna mondvacsinált. Kit érdekel, hogy asszonyom harminc éves lesz?
– Engem, Vanek úr, ez bőven elég. Harminc éves korban az ember elkezd azon gondolkodni, hogy mit tett le eddig az asztalra.
– Szerintem a reggelit tegye le, el fog állni a keze.
– Hülye.
– Attól még megehetem.
– Vanek úr a hülye.
– Nahát.
– Vanek úr, értse meg, eddig semmit nem valósítottam meg az életben. Nincs házam, nincs autóm, nincs gyerekem, nincs munkám, csak egy kibaszott tank, azzal is állandóan tüntetőnek néznek.
– Megmondtam, hogy fessen rá nagy rózsaszín virágokat.
– Vanek úr, itt most nem a tankról van szó, hanem arról, hogy nincs semmink.
– Hát asszonyom szónokol állandóan a magántulajdon káros hatásairól.
– Hát másra károsak is, az biztos.
– Ez nem túl korrekt magatartás.
– Hol van az megírva, hogy nekem korrektnek kell lenni? Bökjön már rá Vanek úr a kis pufók kacsójával, hol van az megírva.
– Csak azt akartam ezzel mondani, hogy ha asszonyom az elvei szerint él, akkor nem is tarthat máshol. Vagy kezeltesse ki az elveit, vagy hagyja abba a nyafogást. Asszonyom már nem kisbaba, hogy feszt nyafogjon, hovatovább harminc éves lesz, ideje, hogy megkomolyodjon, és vállalja kötelessége teljesítését.
– Mi a kötelességem, Vanek úr?
– Hogy engem ne cseszegessen, például, mindenféle nőies hülyeséggel. Méghogy öregszik. Kit érdekel ez?
– Jaj, Vanek úr, maga ma olyan gonosz és szexista.
– Nem csak ma.
– És ettől jobban érzi magát?
– Nem.
– Akkor minek csinálja?
– Mert én ilyen gonosz, rosszindulatú, önsajnálatban elmerülő titkár vagyok. Nem baj az, ha egy titkár tisztában van a jó tulajdonságaival. Mondtam én, hogy asszonyom hozzám fog jönni sírni. Máskor nem kellene a Vaneket bántani, és akkor a Vanek sem lesz ennyire goromba.
– Vanek úr, ez egy szép hazugság volt.
– Hú, bazmeg, lebuktam.

Reklámok
harminc, amelyben Vanek úr kiesik a szekrényből, és ennek súlyos következményei lesznek

Itt kommentelhetsz.

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s