bassza meg!

a CEU 13 pont miatt nem sikerült, nem írtam meg a TOEFL-en az 570 pontot, csak 557-et. Ha az ELTE sem jön össze, azaz jövő héten nem írom meg angolból és magyarból az emelt szintű 90 %-ot, és majd a szóbelin kevesebbre felelek, akkor szeptembertől valszeg munkát keresek.

bassza meg!

tegnap esti film

a tvr1-en sokszor igazán jó filmek vannak. mint a tegnapi is, az Edmond. kicsit olyan ez filmben, mint az amerikai psycho könyvben. az agresszió fura világa, a korlátok nélküli, a csak a belső logikára hallgató ember világa, aki végül mindent a sorsra fog, tetteiért nem vállalja a felelősséget. tipikus antihős, nem tudunk vele azonosulni, mint pl. a mesterségem a halál hősével, Merle regényében ugyanis az a remek, hogy milyen könnyű azonosulni a főhős motivációival, az ember csak a végén borzad el, hogy muramisten. itt nem, itt távolságot lehet tartani, érezni lehet, hogy nem, ilyen én nem leszek sosem, eddig nem jutok el. aztán naponta látunk a híradóban ámokfutókat. kicsit Édes Annás történet is. mindenképpen érdemes megnézni, ha másért nem, hát a párbeszédekért. Érzékeny gyomrúaknak nem ajánlom.

“- Did you kill that girl?
– Yes. But I didn’t mean to. I think I just have drunk too much coffee. ”

tegnap esti film

ma összeszámoltam

Nyolc blogot vezetek rendszeresen, több-kevesebb időszünettel, három álnév és egy igazi alatt. Ez meglehetősen bonyolulttá teszi a jelszavak és felhasználónevek világát. Az egyik blogom igazán jól megy, napi 500-as átlaggal, napi 100 körüli kommenttel. Ezen kívül még van néhány, aminek a címét és jelszavát elfelejtettem, egy, ahova írni kellene, de nem akarok, és kettő, ami közösségi blognak indult, és behalt (mert csak én írtam, és egy idő után meguntam). Ha azt mondjátok rólam, hogy grafomán vagyok, többé-kevésbé igazatok van.

ma összeszámoltam

a coleur locale – 2sodik rész


Komolyan mondom, félelmetes ez az ország – mondta Larry, és harciasan felénk fordult, mintha mi volnánk a felelősök az uralkodó légköri viszonyokért -, alighogy partra lép az ember, már Dovernél a náthabacilusok zárótüze fogadja… Tudjátok, azt, hogy húsz éve most vagyok először nádhás? Csupán csak azért, mert mindmostanáig volt annyi eszem, hogy elkerüljem ezt a Puding-szigetet. Akivel csak találkoztam eddig, mind meg van fázva. Azt hiszem, a brit szigetek lakói nem is csinálnak mást Újévtől Szilveszterig, mint csoszognak körbe-körbe, és kéjesen beletüsszögnek egymás arcába… Megy a nátha vándorútra, vagy hogy hívják ezt az országot. Van itt az embernek egyáltalán esélye az életbenmaradásra?

Gerald Durell: Madarak, vadak, rokonok

Maradjunk annyiban, hogy London minden előnye ellenére Larryvel értek egyet. Nem volt olyan nap, hogy ne esett volna, hogy a tengeri szél ne fújt volna agresszíven a pofámba, minek következtében most nem hallok a fél fülemre, és az az állandó szellőztetési mánia, nyitott ablaknál alszanak ebben az időben, mintha Görögországban lennének, hát csoda, hogy alig lábaltam ki a náthából, megint meg vagyok fázva? Az angolok becsszóra nem normálisak, kitiltják a dohányosokat a kocsmából, aztán az utcára hősugárzókat szerelnek nekik, ahol kedvükre arénázhatnak rövidujjú ingben, amikor én nyakig kabátban, fejemre tekert kendőben, gyapjúkesztyűben, két pullóverben, zokniban, harisnyában és gyapjúzokniban vagyok csak képes létezni. A legfőbb jelszavuk a takarékosság, de minden üzlet ajtaja tökig ki van nyitva, minek következtében sokkal jobban kell fűteni. A legtöbb helyen két csap van, egy a hidegnek, egy a melegnek, minek következtében lehetetlen normálisan kezet, vagy bármit mosni, vagy megfagysz, vagy összeégeted magad. A duplaablak extrának számít. Jövőre mese nincs, délre megyünk.

a coleur locale – 2sodik rész

a coleur locale – 1ső rész

a kávés coleur locale

A coleur locale olyan gyorsan beszél, hogy alig értem meg, hadart valamit a reptéren a kávémról, és én azt mondtam, biztos, ami biztos, hogy nem kérek bele. Erre nagyon bizonytalanul rám nézett, hogy nem érti, mit nem kérek bele, merthogy ő azt kérdezte, mekkora kávét szeretnék.

azannya!

Kurva hideg van, ahhoz képest, hogy bukiban éjjel is volt tíz fok, itt nappal is csak nulla fok körül van, fúj a szél, nálunk ez azért komoly télnek számít, itt sok lányt látok kis nyári cipőben, zokni és harisnya nélkül, szinte teljesen mezítláb mászálni, sokan járnak rövidnadrágban, vagy csupasz nyakkal, jönnek-menek lehúzott cipővel, csak harisnyában, vagy leülnek a betonra, kemények ám, mondom magamnak, itt nőttek fel a hidegben, nem fáznak, viszont az indiaiakés pakisztániak is egy szál lebernyegben, nadrágocskában lötyögnekebben a szélben, pedig ők nem itt nőttek fel. Nálunk ez nagykabátos, vastagharisnyás, gyapjúzoknis idő. Nem hoztunk kesztyűt.

hogy egyesek milyen!

– This is the beginning of impressionism – mondta egy amerikai Paul Cézanne egy festménye előtt. – I always say that to my students.

mit csinálnak a londoniak délben, na?

Komolyzenei koncert a St. Andrews templomban, délben, a templom nagyon puritán, pedig katolikus, csak egy nagy Krisztus-kép és egy ikon (!) van az oltár előtt. A templom megtelik, és nem csak nyugdíjasokkal, hanem mindenféle korú emberrel. Nekünk már csak a karzaton jut hely. A koncert alatt két, üzletembernek kinéző pasi levelezik egymással, mint mi annak idején az iskolában, izgatott arccal várják, hogy a másik mit válaszol.

A műsoron három komolyzenei mű: Handel, Bach, Norgren, nem szeretem a komolyzenét, Bach alatt alszom is egyet, de a Norgren-darab kifejezetten tetszik, a vonósok nemcsak huzigálnak, hanem pengetek és ütlegelnek is. Bach alatt bejön a templomba egy hajléktalan, ő az első, akit látok, a sok nagyvárost összehasolítva, ahol eddig jártam, Budapesten van a legtöbb, Londonban a legkevesebb, amikor becsoszog a teplomba, kezében szatyrok sokasága, a szatyrokon és a táskáin sípoló és zörgö kütyük, legalább tíz kulcstartó, szerencsére nem sípolnak, zörög velük, mindenki őt nézi, leül az egyik padra, a férfi, aki mellé leült, azonnal, reflexszerűen felpattan, és inkább áll a koncert végéig.

a coleur locale – 1ső rész