a mai nap nagy tanulsága

ha zöldet akartok pisilni, egyetek meg 20 db. dekaseptet (torokfájásra). garantált az eredmény.

(basszam, de megijedtem, mikor tusolás közben elengedtem magam…)

Reklámok
a mai nap nagy tanulsága

énekóra az oviban

Nem hívott senki, magamtól jöttem én* (vedd ki a szádból a madzag végét)
Színeztüst vonattal, keresztül hét megyén. (ne verekedjetek)
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet (Nándor, vedd fel a papucsod)
Remélem, nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek. (Annuska, nem megmondtam, hogy ne üsd fejbe??)

És mind így, fél órán át.

*Halász Judit: Játsszunk most együtt

énekóra az oviban

zene reggel, kávé közben

zenész családom átka, vagy áldása, hogy különösen fogékony vagyok a zenére, különösen arra, ami gyermekkorom zenéivel kicsit is rezonál. a komolyzenét nagyjából sikerült egy életre megutálni, de a country alapú, akusztikus zene mindig megmozgat. mivel pontosan a gyermekkoromra rezonál, olyan érzéseket hoz elő, amivel magam sem tudok mit kezdeni, a gyengédség, biztonság, kiegyensúlyozottság homályos, és azóta csak a zenében fellelt emlékét. az sem mindegy, természetesen, lehet-e táncolni rá, nagy szenvedélyem, a tánc, nem maradhat ki ebből a játékból. a napokban sikerült találni egy olyan nőt, akiben minden olyan tulajdonság megvan, hogy hosszú időre a toplisám élére kerüljön, lenyomva onnan Janis Joplint és a Credence Clearwater Revivalt. Norah Jonesnak hívják, nagyon erotikus hangja van, legalább annyira, mint Janisnek, lassú, összebújós zenéket énekel, háttérben zongora, gitár, basszus, vokál. semmi társadalomkritika, csak szerelem, elmúlás, fájdalom, amit ébredés után (még húsz perc) szeretek ignorálni. Ajajaj, feleim, milyen jó ilyen zenére ébredni és kávézni. ajánlom nektek is.

zene reggel, kávé közben

konferencica módszertan

ne röhögjetek, de csak a tegnap fedeztem fel, hogy a yahoon konferencicázni is lehet. ez olyan, mint mikor leülsz sörözni a haverekkel, és megy a süket duma, és mindenki egyszerre nyomja, mint a süket a csengőt, és nem várja meg a másikat (mert az a szex, és itt biza senki nincs tekintettel senki érzékeny küs lelkére, sem pedig egyebeire), és időnként valaki bekiabálja, hogy “MIVAAAAAN????”, mert éppen elvesztette a fonalat, és nem találja az asztal alatt, ahova ejtette, mert túl részeg hozzá.

a virtuális térben sajnos sem sör nincs, sem sörösüveg, amit a másik ember fejézhez lehet vágni úgy dartvéderesen, ha szemtelenkedik, és akkor a maradék sör a pullóvered ujjába folyik, nem lehet gyanútlan lábakat rugdosni gyanútlan pillanatokban, amikor a másik (harmadik, negyedik) a lírai résznél tart és álmodozó, sörtől homályos tekintettel, rebegő (tremoló) szempillákkal régi szerelméről mesél. nem lehet orvvul oldalba bökni/megcsiklandozni a másikat, miközben a harmadikkal beszél, és nem lehet laza csuklómozdulattal (ajánlott gyakorolni a tükör előtt) megbillenteni a könyökét, miközben issza a sörét, hogy az egész a nyakába folyjon. de ettől függetenül a konferencica az egy érdekes dolog, és itten elmondom nektek is, hogy miért, hogy legyetek olyan okosak és szépek, mint én (úgysem lesztek, felesleges az erőlködés, csak azért mondtam, hogy lássátok, milyen nagylelkű is vagyok, úgy ám, biza):

szóval, ahhoz, hogy konferencicázhassál, kellenek a következő dolgok:

1. éjszaka – érdekes, ezt megfigyeltem, merthogy én jó megfigyelő vagyok, és csak úgy magamtól megy, hogy megfigyeljem a dolgokat, nappal a zember hajlamos komoly ember lenni, mint a kishercegben a fölnőttek, ilyenkor a konferencica (aminek a nappali változata a konferencia, mert hiányzik belőle a lényeg) csak szakmai megbeszélésre szolgál. pfujj. hervasztó.

2. hülyeség – ez az, ami elengedhetetlenül szükséges, illetve ha valakiben nincs meg, a többi konferencicára nagyon hervasztó lehet, és akkor mindenki lepukkan, és senki nem ír semmit percekig, akkor meg minek a konferencica? ez olyan érzés, tudjátok, mint lufinak lenni Micimackó kezében.

3. villámgyors kéz – Incsu-csunna puskája (jajistenem, hol van már a boldog indiánregény-korszak, Nso-csi, Winnetou, Sólyomszem azóta reszkető kézzel törölgeti a szemüvegét), Legolas gyorsan-előkapom-a-hátamról-a nyílvesszőmet-és-kilövőm trükkje itt már nem elég, ennél sokkal gyorsabbnak kell lenni, mert ha nem, aztán szaladhatsz a mondanivaló után, amely már a negyedik sarkon lohol előtted, lemaradsz, kiesel, püff, megütöd magad. nem ám, hogy a kezed lassan húzogatod (a betűkön), és kivársz a megfelelő pillanatra, hanem durr bele, mint Beethoven, ta-ta-ta-daaaaaaaam, gyorsan-gyorsan.

4. cica – ennek a csúfabb neve a körbebaszakodás (de nem mondjátok meg az anyukámnak, hogy ismerek ilyen csúnya szavakat), vagy szebb nevén virtuális körbepörgőrugás, amikor felkészülsz, kilőssz, start, mindenkit le-körbe-pörgő-rúgsz, mindenkinek beszólsz, mindenkit az érzékeny pontján találsz el, és igyekszel kikerülni, hogy neked mások beszóljanak; olyan ez, mint a Gyalog galoppban, amikor Lancelot beront a várba, és mindenkit lekaszabol, és utána annyit mond: “bocsibocsi, nem tudtam magam visszatartani. baj?” ebben az a lényeg, hogy minél több humolos bejegyzésed legyen, a többiek ugyanis röhögés közben lényegesen lassabban gépelnek majd, és neked hízik a májad, hogy ugyanbiza, milyen vicces voltam. és az is lényeg benne, mert ha mindenkire rámászol, és mindenki rádmászik, ez a szitu alkalmat ad újabb humolos megjegyzések megszülésére. ehhez persze kell az a mazochizmushoz közel álló vágy is, hogy az ember kéjvánja, hogy rámásszanak, mert akkor érzi jól magát a virtuális térben, ha minél többen, és minél intenzívebben.

5. macsó erények – nyomod a szöveget, mint süket a csengőt (ezt a kedvenc szófordulatomat soha nem hagyom ki a nyomás szónál, mindig elképzelem, hogy a süket rátehénkedik a csengőre, mintha az nem is csengő voltna, hanem ajtófélfa), ez nem szex, hogy bevárjál valakit is, ha te vagy a gyorsabb, te vagy a jobb, és nem fordítva, mint a szexben, ahol ugyanezért mindenki utál.

konferencica módszertan

mit is írjak ma?

már két napja gondolkodom azon, hogy kellene valamit írni, valami vicceset, humolosat, jelentőségteljeset mégis, amit mindenki szivesen olvas, de mégis felvidul rajta, kacag, fogja a hasát, és összepisili magát a röhögéstől. de mivel ma meg vagyok fázva, inkább alszom.

mit is írjak ma?

kényes kérdések – kiértékelés

1. Az első kérdés az volt, hogy hol nem borotválkozom. A 20 válaszolóból 15-en (kücsük, nándika, kutymuty, szcs, cs, nbogi, misu, réku, emőke, editéva, zappa, idoor, felméripéter, boglár és dalmusz) eltalálták, hogy a hátamon nem. Réka szerint a tusolóban nem, Z, tempetőfi, gada és schatz szerint a hálószoban nem.

2. Hányas síbakancsot hordok álmomban? 10 ember sejtette meg (szcs, editéva, tempetőfi, idoor, réku, boglár, schatz, z., réka és felméripéter), hogy a síbakancs nagyobb kell legyen, mint a mindennapi cipők, de azért a 42 és 41 túlzás, nem gondoljátok? A helyes választ (40-es) cs, gada, nbogi, emőke, zappa és dalmusz találta el, kücsük, nándika, kutymuty és misu szerint elég nekem a 39-es, de most megmondom nekik, hogy nem, mert két zoknival már szorít.

3. Ki a legjobb barátom? Zappa kivételével mindenki kitalálta, hogy a cici. Zappa szerint Nagy Zsolt. Nem tudom, hogy juthatott erre a következtetésre azok után, amiket írtam róla.

4. Jóvan, hogy elolvad a hó, de mi van a fehérrel? Cs és idoor szerint megdöglik, emőke, tempetőfi, felméri, schatz szerint kipurcan, kücsük, nándika, kutymuty, szcs, réku, editéva, z., zappa, boglár és dalmusz szerint felszívódik, és csak nbogi, misu, gada és réka tett tanúbinonyságot helyes politikai tudásról, mikor felismerte a helyes választ: rmdsz-es lett.

5. Hol lakik a Télapó? Nándika, szcs, zappa, idoor, felméripéter, dalmusz gondolta, hogy nála. Nem tudom, hol élnek ezek az emberek. Nándikának végül is igaza volt, mert tényleg nála lakik, csak ehhez a “nándikánál” választ kellett volna beikszelni, amit nbogi, emőke, editéva, z. és boglár meg is tett, nekik biztos infóik voltak a télapó hollétéről. Tempetőfi azt gondolta, hogy boginál (noha bogi tudta, hogy nándikánál), kücsük, gada, kutymuty, cs, misu, réka, schatz viszont azt gondolta, hogy a mókusoknál.

6. Miért nem jött bloggertalálkozni a szomszédnéni? Zappa azt gondolta (és egyedül maradt a véleményével), hogy túl részegek voltak. Szcs, cs, gada, nbogi, misu, editéva, z., réka, tempetőfi, felméripéter, boglár, dalmusz gondolta, hogy azért nem jöttek, mert fellépésük volt, nándika, kutymuty, emőke, idoor, réku és schatz jó emberismerők, mert beikszelték, hogy azért nem, mert nem volt semmi pija. Kérdés, hogy ezt a szomszédnéni honnan tudta előre.

7. Hányan voltak tegnap(előtt) este az insomniában? Kiderült, hogy a jelenlevők közül egyedül réku számolta meg helyesen, hogy 12,5-en voltunk, tempetőfi és boglár, aki ott sem volt, megtudta rékutól, és így eltalálta, editéva, felméripéter, nándika, cs – akik pedig ott voltak- nem vette magának a fáradtságot, vagy túl részeg/álmos/fáradt volt, kücsük, gada, kutymuty, zappa, nbogi, z., misu, schatz, idoor, réka arra tippelt, hogy senki nem számolta meg, pedig de, emőke megszámolta a jelenlevőket, de nem számolta bele réku babáját, és csak 12-t írt, és szcs is megszámolta telepatikusan, noha ott sem volt. Persze nem találta el, mert csak 11-ig tud számolni.

8. A legérdekesebb kérdés az lett volna, hogy miért van a férfiaknak mellbimbója, és a válaszokról jó kis gender-tanulmány lehetne írni. 5 férfi (nándika, idoor, zappa, cs és szcs) , 4 nő (boglár, editéva, kutymuty és emőke), valamint egy meghatározhatatlan nemű (z.) gondolta úgy, hogy a prototípuson mindig szoktak hibák lenni. Schatz, nbogi, réku, gada, mint nők, és misu, mint férfi azt gondolták, hogy azért, hogy ne érezzék frusztrálva magukat (misunak ezt már csak kell tudni :) ), és végül két nő (kücsük, réka) és egy férfi (tempetőfi) hozta a jó választ: hogy legyen hol a méret állítani. Ők már nagyok, és tudnak valamit.

9. Milyen színű nándika fénykardja? Kücsük, misu, z., réku, felméripéter, gada, dalmusz, schatz eltalálta: ződ (ld. tempetőfi versét, mint alapvető irodalmat). Nándika ellenben nem tudta, hogy milyen színű a kardja: szerinte, szcs, nbogi, emőke, réka, idoor és tempetőfi (nb. ő találta ki ezt az egész ződ-kard-marhaságot a versében, amivel nyert, nem ismeri a saját versét, cöcöcö, nyalóka visszavonva) szerint piros, editéva, zappa, boglár szerint fehér, kutymuty, cs szerint kék. Látszik, hogy nem látták még nándikát a fénykarddal.

10. Az utolsó kérdés arról szólt volna, hogy ki mennyire ismer engem (“Miért csináltam ezt a kérdőívet?“). A kvíz eredményei szerint kutymuty, cs, nbogi, misu, z., réka, idoor, réku, gada, boglár és schatz eléggé jól ismer, mert eltalálták, hogy azért, mert fel akarom hívni magamra a figyelmet. Nándika, tempetőfi és felméripéter gondolta azt, hogy azért, mert irigylem emőke hosszú haját (ők ezek szerint biztosan irigylik), emőke azt gondolta, hogy azért, mert fáradt vagyok, kücsük, szcs, editéva, zappa, dalmusz szerint pedig unatkoztam.

Köszi mindenkinek.

(Huh, ha ezt tudom, hogy ilyen sok ideig tart egy ilyen egyszerű kérdőívet kiértékelni, bele sem fogok.)

kényes kérdések – kiértékelés

hogyan inzultáljunk másokat és magyarázzuk el, hogy ez jó nekik?

erről akartam írni a tegnap, csak túl fáradt voltam. most is az vagyok, de ez lényegtelen. arról akartam ugyanis írni, ahogy és amiért én blogot írok. számomra ez az egész a valóság és fikció keveréke, emberekről szól, irodalmat írok. hogy aztán mi határozza meg az irodalmat, ez jó kérdés, erre más sok okos ember kereste a választ és nem találta. az egész téma tulajdonképpen a bloggertalálkozón jutott eszembe, és két kérdés köré lehet csoportosítani:

1. a témák (elvesznek-e egy idő után, kimerül-e, mint divat, vagy lesz miről írni)

2. a szubjektívitásSzilágyi Julika nénivel, aki mindig nagyon okosakat mond, abban egyeztünk meg, hogy a világirodalomban nagyon kevés téma van (szerelem, élet, halál, hétköznapi történetek, alapjában véve minden író magáról szeret beszélni, és ezzel le is redukáltuka témák számát), a stílus az, amiben viszont különböznek ezek az írások. Hogy élvezetesen tudja-e megírni azt, ami hétköznapi banalitás történik vele, legyen szó akár reggeli kávézásról és szarásról. Nem a témák miatt olvasok egy könyvet, kit érdekel egy újabb szerelmi háromszög, az emberek nagy tragédiái, amelyek annyira banálisak tudnak lenni a hétköznapokban, ha rosszul vannak megírva. Illetve minimálisan érdekelne, de ha ugyanez a téma a júlia füzetek között szerepelne, mint ahogy szerepel is, az ott megszokott minőséggel, már rá sem tenném a kezem. Van egy minőségi határ, ami alatt az írott szöveg élvezhetetlenné válik. De miről is szól tulajdonképpen az irodalom? Pontosan arról, ami ellen lolka kitört a bloggertalálkozón: grandiózus kukkolás, beleskelődöm Raszkolnyikov, Monte Christo grófja, és a többek életébe, elkísérem őket mindenféle tevékenységbe. Addig nincs semmi probléma, míg fel nem fedezem azt, hogy én is válhatok ilyen kukkolt személlyé. A posztmodern irodalomig ez nem is volt olyan nagyon nagy baj, mert addig a legtöbb regényíró nem írt teljesen profán dolgokról, de Nádas Péternél igenis zavarba ejtő, amint az egyik főszereplője saját fekáliájához való viszonyát írja le. Vannak-e az irodalmi alakoknak személyiségi jogaik, mitől válik egy szöveg irodalommá, ebben a pletykatengerben ki szabad-e pletykálni élő személyeket?

Az én válaszom az, hogy de még mennyire. A kényelmetlen az lehet benne, hogy az illető magára ismer, különösen terhelő ez a közeli családtagoknál, így azért vannak témák, amiket csak a fióknak tudok megírni. De én, mint író, hogyan legyek tekintettel szereplőim (akik az irodalom által elvesztítik azonosságukat a valóságos emberekkel) személyiségi jogaira és érzékenységére? Hát pontosan erről szól az irodalom, hogy nem szépítek, hanem a saját sajátos szempontjaim szerint rendezem át a valóságot. Látok valamit, embereket, akikről van mondanivalóm. Nos, hogy ez adott esetben nem túl hízelgő, hát kérem, ez nem politikai kampánybeszéd, ahol kicsit mindenkinek meg kell simogatni a buksiját. A szövegek, amiket írok, személyes vallomások egy világról, amit csak én látok, a valóságról alkotott képem szövegbe való átültetése. Nos, hogy ez a kép nem mindig tetszetős? Hogy egyesekre nézve nem túl hízelgő? Főleg magamra nézve nem? Hogy mások elé tárom azokat a viszonyokat, amely alapján az agyam kategorizál? Hogy előítéleteim vannak? Hogy személyeskedem? Dehát, kéremszépen, egy regény szerzőjét senkinek nem jutna eszébe kérdőre vonni, hogy miért azt írta, amit. Ha valaki nagyon megsértődik, álltalában azt szokta jelenteni, hogy nagyon eltaláltam az érzékeny pontját.

Virtuális valóságomban a szereplők figurák, akik különböző dolgokat cselekszenek, amiket hol érdemes megírni, hol meg nem. Az én világom, az én sablonjaim, amiben elhelyezem ezeket, a játszótér, ahol felállítom őket, sokszor köszönő viszonyban sincs a valósággal, vagy azért, mert a fikció ott és abban a helyzetben sokkal érdekesebb, vagy mert nem rendelkezem elégséges információval az alakjaimról, és ezeket fiktíve pótolni kell, bagy maguk a személyek nem is léteznek. A valóság csak indok az írásra. Objektivitás nem létezik.

A valóság ilyen módú átalakítását sokan inzultusnak értelmezik saját személyiségük ellen (amit felfedezni véltek az írásaimban), vagy mert saját személyiségértelmezésük nem talál az általam bemutatott képpel (hogyan is találna, mikor ez az én képem, nem az övék), vagy mert véletlenül annyira hiteles, hogy az már sértő. Kifigurázni más embereket, feltárni gyengéiket, rádöbbenteni őket arra, hogy az író, mint egy gonosz manó, kukkolja őket, és arra vár, hogy valami hibát kövessenek el, hogy nevetségessé tehesse őket: nos, nem kellemes érzés. És azt már a franciák is megmondták, hogy mindent jóvá lehet tenni igazából a társasági életben szereplők előtt, de a nevetségességet nem. Azzal, hogy valaki gúnyt űzött belőlünk, és mi komolyan vettük, bélyeget ütöttünk magunkra. És mindig azok az emberek a legnevetségesebbek, akik véresen komolyan veszik saját magukat. Őket lehet egy eltalált bon mot-val leteríteni, hogy az arcukból visszavegyenek egy cseppet. Ők a legjobb regénytéma.

hogyan inzultáljunk másokat és magyarázzuk el, hogy ez jó nekik?

nem erről akartam írni, de…

igazság szerint először nem akartam leleplező bejegyzést írni azokról, akik a tegnap az asztal alá itták magukat, mert az csak arra szolgált, hogy minél többen nézzék meg kíváncsian ma a blogot, hogy nagy leleplezéseket olvashassanak, hogy ez a blogger-társadalom milyen részeges, elitista sznob banda, hogy csak a mobiltelefonokkal játszottak egész este, meg majdnem elrontották a pixemet, meghogy felneméri lefrusztrált a bámulatos technikai tudásával, ahogyan kockába vágta a blogokat, meg a template-ről magyarázott, aminek kb. a felét se értettem, de okosan bólogattam, hogy ne lássa rajtam, milyen hülye vagyok, meghogy talpas betűket használok, és az ronda (megnéztem, tényleg talpasak), meghogy nándikával akkorát röhögtünk, hogy percekig nem tudtuk elmondani a többieknek, hogy min röhögünk, meghogy editéva majdnem elaludt, és két elalvás között csendben a pasikat kommentáltuk, és réku sört ivott, és cigarettázott, és nándika a gyereket féltette, és hogy eljött bit, és ezen mennyire meglepődtem, viszont nem jött el bogi, aki utólag sajnálhatja, és tempetőfi, mert ő már fölnött, és komoly ember, és a szomszédnéni, mert ők meg mindig föl kell lépjenek valahol, és hogy nekem el kellett tizenegykor rohanni, mert a vonat nem vár, a vonat az vonat, de mint már említettem, nem erről akartam írni. de arról, amire gondoltam, ma nem fogok, mert túl fáradt vagyok hozzá, így csak felsorolom az enapi agymenéseket:

1. Én vagyok a gyűrűk urinája.
2. Körbepörgő-dugás.

nem erről akartam írni, de…

frusztrált bloggerek, figyelem!

alternatív kocsmázás este nyolctól az insomniában mindanok számára, akikben kielgíthetetlen űrt hagyott a tegnap este, és azok számára is, akikben nem, csak jönnének, vagy akik ott se voltak tegnap, mert nem kaptak meghívót, vagy kedvelnek engem annyira, hogy miattam eljönnek kocsmázni. vigyázat, gonosz, szubjektív beszámoló várható az esti eseményről is! garantáltan meg fogom írni mindenkiről, hogy berúgott, és összehányta az insomniát, miután kijózanodtam!

frusztrált bloggerek, figyelem!

kozmopolisz-este a tranzitban

kedves feleim, hivatalos voltam tegnap este egy blogger-találkozóra (ahova az alábbi bejegyzés után többet nem fognak hívni). és el is mentem. elmondom, ki mit csinált két óra alatt.

1. én – kukkoltam az embereket, hogy okos blogbejegyzéseket írjak róluk. hintáztam a széken. gonosz megjegyzéseket suttogtam réku fülébe. sajnáltam felméripétert.
2. kövisára – balett-táncosokat vagdosott ki ollóval.
3. felméripéter – unatkozott. az elején megpróbált humorizálni, de mivel úgy találta, hogy ez a közönség nem az a közönség, és itt mindenki véresen komolyan veszi az önértelmezését, abbahagyta, és a zippzárjával játszott. sajnálta magát.
4. editéva – az elején jegyzetelt, tényképezett, aztán meg már nem. saját bevallása szerint a végére teljesen lefrusztrálták.
5. kívánságomnarancs – hol felült a széken, hol meg lefolyt róla. nem sokat beszélt.
6. bence – sört ivott. a végére teljesen piros lett.
7. mókusbirodalom – ült szerényen a széken és egész este szinte semmit sem szólt. néha ránézett felméripéterre, és mosolygott.
8. kaméleon – rejtőzködött.
9. réku – a hasát simogtta, és röhögött a csendben elhangzott megjegyzéseimen.
10. kolozsvári – moderált, basszus, mint állat. egy adott pillanatban jelentkezni kellett, mit az iskolában, és ő felírta, hogy ki következik.
11. web-café – olyan halkan beszélt, hogy majdnem szóltam neki, hogy beszéljen hangosabban, mert süket vagyok.
12. és akkor voltak hárman, akik a kezükbe vették a beszélgetés irányítást és aztán nem engedték el. akik annyira szerették hallgatni magukat, hogy akár politikusok is lehetnének. akik annyira véresen komolyan vették ezt az egészet, hogy mindenki mást leradíroztak a beszélgetésből, mint a radírpók, és akik mindent megmagyaráztak, kielemeztek, irodalomelméleti, etikai és egyéb alapokra helyeztek, kifejtettek, deklaráltak, kategórikus imperatívuszokkal ledorongoltak. akiknek irigylésre méltóan mindenről van véleményük, és mindig el is mondják. mint clevinger a 22-esben. félelmetesek. nem tudom az ilyen emberek miért nem ülnek össze hármassával, és vitáznak egy nagyot, váltják meg a világot, oktrojálják egymásra magasan szárnyaló erkölcsi elveiket. miért volt szükség a többiekre. vagy mi volt ez, pofavizit?

különben érdekes vita csak egyszer volt: mikor arról beszéltünk, hogy blog hatalmi helyzet. ha akarom, kimoderálom azt, aki nekem nem tetszik. ki is fogom, legyetek nyugodtak. a blog az enyém és kész. aki bújt, bújt.
akit hiányoltam, mert szivesen beszéltem volna vele: tempetőfi, répa, garat, szomszédnéni, usualvisual, gada, kücsük.

aztán elmentünk a krajcárba, és elittuk a hazamenő pénzünket. személyeskedtünk (főleg én) egy kicsit, és össze is vesztünk. de aztán kibékültünk.

kozmopolisz-este a tranzitban

húsz év

tegnap találkoztam egy volt osztálytársammal, akit húsz éve nem láttam. nagyon furcsa volt, úgy beszélgettünk, mintha a tegnap váltunk volna el, mintha a húsz év nem is létezne. négy órán keresztül beszélgettünk nagyon személyes dolgokról, amit találn soha senkinek nem mondtam még el. hogy létezik az, hogy a gyerekkor, amiből három évet töltöttünk együtt a zeneiskolában, ilyen erős kapocs legyen? hogy egy emberrel, aki harmadik osztályos koromban láttam utoljára,meg tudom osztani a legbenső érzéseim?

húsz év

hamvaim

Önzés-e, ha bele akarok szólni saját temetésembe? A temetés a hozzátartozók játéka, és én, a halott, beleszólhatok-e, hogy milyen formában játszák el? Mert ha igen, akkor most hagyakozom:

1. szeretném, ha elhamvasztanának – még a gondolat is rosszul esik, hogy a férgek egyék meg a testem, nem akarok elrothatni (jó, kérdés, hogy egy hulla mennyire én, de akkor is), és aki már érzett hullaszagot, van valami halvány segédfogalma arról, miről beszélek.
2. szeretnék egy szép, ízléses urnát, nem pedig valami konzervdobozt – legye jó, nagy, kényelmes, hogy a lábam is elférjen benne, legalább halálomban (ami úgy tűnik, elég hosszú lesz) ne kelljen azzal kínlódni, hogy szűk a hely. az urna legyen valami vidám színű, szó sem lehet feketéről, szürkéről. legyenek rajta nagy virágok, vagy minták.
3. vagy ássatok el urnástól valahol, és ültessetek fejem fülé sok virágot, vagy szórjatok szét valami szép helyen, mondjuk a Tordai hasadékban, a tengeren, vagy bárhol. el szeretném kerülni, hogy emléktábla legyen belőlem, szóal ne zarándokoljatok ki a síromhoz bizonyos időközökben. A szüléetésnapom augusztusban van, és ha majd virágot akartok vinni a síromra, azt én inkább előre kérem. Úgyszintén a koporsó, temetés, koszorúk, tor, árát is. Velem ne akarjátok a halált kifizetni, mert nagyon rossz lesz neki, ha meghallja a nagy számat. Még az is lehet, hogy közétek menekül félelmében. Tényleg, a halál milyen nemű?

hamvaim

verspályázat eredményhirdetés

teljesen szubjektív véleményeb szerint Felneméri Péter verse lett a jobb (jobb-közép, mert benne van az állanelnök), és tempetőfié lett a még jobb (radikális jobboldal a verekedés miatt). A jutalmuk egy-egy pirosfehér-ződ nyalóka.

verspályázat eredményhirdetés

én is beszállok a ringbe a versemmel

leng a zászló, tamtadam,
menetelnek, prampapam,
kajabálnak, dömdödöm,
kaszabolnak, zümzüzüm,
március van, hajahó,
mexikóban is az van,
ők mégse törnek-zúznak
mint a mókus, csuhajja,

fenn a fán ül Yossarian
meztelenül nézi az
ünnepelő tömeget
öreg nénik és bácsik,
megnőtt a papsűrűség,
úgy néznek ki, mint batman,
mondja egyik iskolás,

mindenki azt mondja, hogy
szent a nagy magyar nemzet
pedig a szájával még
senki se nem, nem nemzett
mondta egyszer Nagy Költő
Hobó volt az, azt hiszem,
leng a zászló, zümzüzüm,
ünnepelnek, prampapam.

én is beszállok a ringbe a versemmel

dj tempetőfi verse

Fény
Felneméri Péter dallamára

A véred piros,
fogad fehér,
a fénykard ződ.

Ha szájbabaszlak egy fénykarddal,
hát minimum magyar zászló lesz belőled.
Vagy olasz.

Petőfinek nem volt fénykardja,
De Nándikának van,
És figyeljétek meg,
hogy milyen jól néz ki vele.

és felneméri péter verse itt
nándikajeti verse
emőkeverse

dj tempetőfi verse

három vers

én szent szerkesztőségembe megérkezett az első három vers. az első ká verse.

1. március tizenharmadikai vers (ez egy hagyományőrző vers, nagybetűkkel kezdődik)

Itt a tavasz,
Hull a hó,
Halihó,
Nagyanyó,
Nagyanyó.
Kész.

A másik kettő a Tesó találmánya:

2. Vers március tizennegyedikén:

Itt a tavasz lehellete,
Hihi, haha, huhu, hehe.

3. Vers március tizenötödikén este, a Kossuth-téren:

Itt a tavasz lehellete,
Hihi, haha, hűha.

három vers