egy kiállítás képei

Igazából nem értek a festészethez, szobrászathoz, mégcsak rajzolni sem tudok, nem akarok szakértőnek tűnni, mert nem is vagyok az, szubjektív benyomásaim vannak a képekről, szubjektíve tetszenek, vagy sem, függetlenül attól, hogy az illetőt a szakma mekkora művésznek tartja. Van egy kép, ami mindig felháborít, nem tudom a szerzőjét, Ká tudja, piros és szürke négyzet, állítólag horribilis összegért kelt el, de hogy mi benne a művészet, eddig még nem jöttem rá, ilyent én is tudok festeni, meghogy ez nem is egy pipa, na, azon is mindig mérgelődöm, hogy mi benne a pláne, nem igazán vagyok fogékony az ilyen vizuális humorra, mint ahogy a komolyzenére sem, leragadt az ízlésem Verdi operáinál, mert azok olyan jó dallamosak, najó, Bach még jöhet, de a modern komolyzenével jobb, ha békén hagynak.

Szóval igazándiból azért mentünk Pestre, hogy megnézzük a Van Gogh-kiállítást, ami azért volt nagyszerű, mert pont nem azokat a képeket állították ki, amit már mindenki tud kívülről, hanem a korai képeit, rajzait, kevésbé ismert munkáit. Meglepődtem, mennyire gazdag életművet hagyott hátra, nem értem, mikor volt ideje ennyit festeni és rajzolni.
Párhuzamosan Charles Bargue rajz-leckéi és más korabeli festmények is ki voltak állítva, amiből nekem legjobban Jozef Israels: Katwyki árvalányok (1866) című festménye tetszett, a fény-árnyék játék szépsége miatt. Úgy tűnt, mintha a festmény belülről világítana.

Maga a kiálítás profin ki van építve, bár egyértelmű, hogy a rendezők arra mentek rá, hogy minél többen megnézzék minél hamarabb: nincsenek ülőhelyek, nem lehet egy festménnyel szemben kényelmesen leülni, igaz, akkora tömeg van, hogy mindig minden kép előtt áll valaki. A képek üveg mögött vannak, sajnos, és ez időnként olyan interakciókra is alkalmat ad, hogy a virágcsendélet jobb sarkában látszik az uv-zöld exit-tábla. A tárlatvezetők túl hangosak, és bár mondanak okos dolgokat, nagy baromságokat is elsütnek időnként (“ez a kép a templommal azért lett olyan sötét, mert Van Gogh kivetítette rá apjával szembeni érzéseit, apakomplexusát”), szegény gyerekekkel végigrohantatják a kiállítást, ahelyett, hogy hagynák őket elmélyülni egy-egy képben, vagy csak úgy bóklászni a képek között. Gyakran hallottam a következő megjegyzéset: “ez a kép tök jó” – és rohant tovább.

Van Gogh életműve még egy olyan buta falusi számára is, mint én, világosan elkülöníthető korszakokra oszlik:
1. dark-noir – holland parasztok, krumplik, depresszió
2. szinek – virágok, hagymák, döglött heringek, vendéglők, tájképek, viszonylag kiegyensúlyozott korszak
3. kontrasztok – örvénylő fák, mezők, madarak, felfokozott életérzés
(4. közben: portrék magáról, másokról)

Napraforgók egy viszonylag kiegyensúlyozott korszakból.

Tanulmány a Krumplievőkhöz. Itt nem látszik igazán, de eaz eredtin igen, hogy milyen szomorúság ül ennek a nőnek a szemében. Durva, jellegzetes vonások, szinte sablonosak ezen a sorozaton, engem leginkább az egyiptomi szobrokra emlékeztettek, azok tekintenek ilyen időtlenül a semmibe, ekkora rezignációval a szemükben, arcukon ilyen kevés érzelemmel.

Zöld ház. A kiállított képen minden teljesen zöld, és ettől nagyon barátságos lesz a kép. Az ég meg lila, ettől is jó hangulata lesz a képnek, bár kicsit olyan, mintha vihar készülődne.

A szövőszék és a mester. A rajz, amit be akartam rakni nem ez, hanem egy másik, csak nem találtam meg a neten, de ezen is látszik, hogy a munkás foglya a gépnek, a gép körülfogja, felemészti, életkeretet ad neki, amiből nincs kitörési lehetőség. A szocializmus hitvallása is lehetne ez a kép.

Virágba borul barackfa. Van Gogh pozitív kevés töltetű képe közül az egyik. Gyönyörű.

Íriszek.

Az egyik kedvenc képem. Madame Ginoux egyik képe, ahol egy olyan asszony látható, aki ténylegesen belekóstolt az életbe, és bölcs lett, már mindent tud, nem tudnak neki újat mondani, és éppen ezért szomorú. Noha a szája gúnyos/kihívó/hódító mosolyra húzódik, mint aki valamilyen férfiakkal kapcsolatos titokra gondol, a szeme szomorú, rezignált. A mosoly kényszeredett az arcán, olyan, mint mikor valaki a fényképezőgépbe mosolyog, a szem adja meg az asszony valóságát.

Újabb tanulmány a krumplievőkhöz.

Varró nő – rajz. Van Gogh rajzai még a képeknél is érdekesebbek, különösen azok, ahol látszik a perspektíva (ez pont nem olyan), és a technika, amivel VG rajzolt. Kedvenceim a Tanulmány a Langlois-i hídról, Nyárfasor, Út visszanyesett fűzfákkal.

Bánat. Gyönyörű ez a rajz.

Szintén a dark-noir korszakból. A tűz fénye nagyon eleven a képen.

Ezen a képen látszik, hogy Madame Ginoux-nak hényféle arca is van. Itt teljesen nagymamás, de olyan nagymama, aki nagyon sokat tud a világ dolgairól.

Tanulmányfej a krumplievőkhöz. Ez azért olyan érdekes, mert ennek a fickónak vidám a szeme.

van gogh műveinek jegyzéke
online-tárlat
kiállítás-katalógus

egy kiállítás képei

szarsétáltatás

Ha még nem mondtam volna, akkor most megismétlem: az orvosok szerint azért nézek ki úgy heti minimum egy alkalommal, mint egy elfuserált dinnye, és azért nőnek hűv-ör-ös halmok minden részemre, mert kukacok vannak a vastagbelemben. állítólag mindenkinek vannak, csak nem mindegy, hogy hányan. az én kukactenyészetem eléggé népes lehet (bejött nekik az Áldás-népesség program, höhö), ha ilyen fesztivált csinálnak odalent. ezt a fekáliából tudják megállapítani, de nem mindig sikerül elsőre, mert a kukacok hajlamosak offline lenni, ilyenkor a vizsgálatot meg kell ismételni. aki még nem élt át ilyesmit, annak elmesélem.

úgy történik, hogy a doki kiadja az utasítást, hogy a szarból mintát kell vinni. ha otthon nincs bili (normál kétszemélyes felnőtt háztartásban nincs), akkor meg kell oldani valahogy, javaslom a kistányért, mert elmosható, vagy az eldobható műanyag-tányért, mert az meg eldobható. ha sikerült eltalálni a tányért (ne vihogjatok, nem is olyan egyszerű), akkor már csak ki kell halászni belőle egy darabkát, amit mintaként bemutathatunk a laborban: hello, nelli vagyok, a kakimat hoztam.

Szóval a mintát bele kell rakni valami kis üvegbe, vagy dobozkába, ami lehetőleg steril (bár ez is jó kérdés, hogy mivel rakjuk bele), lezárni, és hűvösre tenni (nb. a doki azt mondta, hogy rakjam a hűtőszekrénybe), majd beszállítani a laborba. Esetemben a szállítás azt jelenti, hogy buszozok egy órát (a szar a táskában, kis dobozkában, a telefon, kencék, napló, pénz, nassolnivaló mellett), majd a városban mászkálok vele 20 percet, amíg megérkezik a laborhoz.

Újabban kiderült, hogy a labor ide is kijön, ami azt jelenti, hogy a vizsgálathoz szükséges három adag szart egyszerre kell leadni. A hűtőszekrényben tehát közvetlenül a feta és a szalámi mellett ott állnak majd a kis szaroküvegek sorban: szar1, szar2, szar3.

szarsétáltatás

a semmi apoteózisa

blog-performasz 2007. február 28.-án, 19.30-tól (kelet-európai idő szerint). részletek itt

várjunk együtt godot-ra 168 órán át itt

my godot:

“leül, leveti a cipőjét. végigsimít őszülő haján, rámnéz, zavartam elfordul. hosszú ujjaival babrálja az inge nyakát, ismét rámnéz, mintha nem látna, gondolkodik kicsit, megigazítja az ágy sarkán a terítőt, ismét végigsimít a haján. megnézi az óráját. ismét rámnéz, lassan gombolni kezdi az ingét, feláll, hogy levethesse a nadrágot magáról. lyukas a zoknija a sarkánál. lassú mozdulatokkal oldja ki óráját és három bőr karkötőjét, leteszi az éjjeliszekrényre. lefekszik, elnyújtózik az ágyon, lassan, félve felém fordul, és csendesen így szól:
– Vártalak, Godot. ”

a semmi apoteózisa

barátok

Olyannak szeretjük őket, amilyenek. Még akkor is, ha kell szaladni nekik az udvariassági köröket udvariasságból, hogy a könyvet, amit tőlük kaptunk (kölcsön), mind jobban megdicsértessék, és ezáltal hasznosnak és fontosnak érezzék magukat. A könyv a nehezen kezelhető férfiakról (és nőkről) szól, és nagyon hasznos taktikai segédeszköz, ha az embner pszichológiával és emberekkel (barátokkal) foglalkozik. Ebból kifolyólag olvastam a könyvet, amit kölcsönkaptam, és ezt említettem meg ennek a Monónak, a félfülő menyasszonyrablónak, és ez lett az eredménye:

mezeinelli: tök hasznos könyv, teljesen jó, a fürdőkádban olvastam, és el voltam tőle ragadtatva
Andalgó Manó: bááááááááááááááááááááááááááá, trililli-trállállá csudijó, háháháhá, szerintem csak a melegvíz vitt ilyen pozitív következtetésre
mezeinelli: nemisigaz; ne szaladtasd már velem az udvariassági köröket, hogy mind kelljen dicsérjem azt a nagyokos fejed, mert akkora arcod lesz, hogy nem fér ki az ajtón
Andalgó Manó: azt hittem, h fejemhez fogod vágni, h na legyek szíves és kussoljak mán szilgi létembe és ne prédikáljak bele mások közös életibe. – no, efelől eztán nyugodtan alhatom; de igaz naaaa, mert tudom, h a fördővizembe még fahéjas fürdősót, habfürdőt tettél és telekented az arcodat mindenféle mackal, és még a bábid körmeit is éppen valami tulililával pingálgattad! attó vót jó a könyv
mezeinelli: a sörösüveg lesz az, amit a fejedhez vágok, hogy jöjjenek helyre benne a dolgok
Andalgó Manó: hát én nem szalasztom az udvariassági köröket. és csak nem szeretnék túlokoskodni. nem akarok a “még + 1 jótanács az n-ik embertől” lenni. akkor mán szívesebben maradok az, aki mellett halgatni, csendben maradni is lehet
Andalgó Manó: hát a sörtől bennem nehezen. én amúgy is boros vagyok inkább
mezeinelli: te nem vagy a pluszegyjótanács; vigyázzá, mert kiírlak a blogomba
Andalgó Manó: és nem hiszem, h helyre fognak jönni. én ilyenné lettem és ha igyexem így fogna a hamvasztóba es bétolni
mezeinelli: úgyis kiírlak
Andalgó Manó: írjál, írjál; nagy nagy kíváncsisággal várom az véleményed, és pervez nárcizmussal élveni fogom minden egyes karakterét
mezeinelli: hehehe, csak várd ki a végét

itt a vége

barátok

kvóta vagy nem kvóta?

Az tűnne normálisnak, ha a kérdés fel sem merülne, mert egyenlő társadalmi elbírálás jellemezné a férfiakat és nőket, hasonló lehetőségek lennének mindkét nem birtokában. Már maga a tény is meglepő, hogy az erem-téesz a magyarság, érdekképviselet, autonómia és gondolati sleppen kívül bármivel is foglalkozik, ez ugyanis olyan előremutató intézkedés lehet, ami megváltoztathatja az erem-téesz belső arculatát – már feltéve, hogy megszavazzák, amit én kétlek. Annyira azért nem mondernek ők, jobboldali pátrhoz nem illenek liberális elképzelések, bár a erdmagyrom politikai életben semmi sem lehetetlen, pl. a liberális pártban van a legkevesebb női vezető, hmmm.

A szomorú az, hogy a lobbioldalon nyilatkozó hölgyek jelentős része nem tartja igazán járható útnak a pozitív diszkriminációt, merthogy ad. 1. igazságtalan, ad. 2. nincs elég nő hozzá, ad. 3. a probléma nem is létezik, mert a nők érvényesülhetnének, ha akarnának, de nem akarnak, ez így van jól, hagyjuk is ennyiben a dolgot, minek foglalkozni vele, mikor nyakunkon az Eu. Aki ki akarta kaparni magának a gesztenyét, az már úgyis kikaparta, függetlenül attól, hogy mi van a lába között, a többiek meg….

Mostmár csak arra vagyok kíváncsi, hogy akkor a férfiak promoválják ezt az egészet? És miért is jó ez nekik? És ki fogja megszavazni?

kangresszusi lobbi
erem-téesz kifejezés

kvóta vagy nem kvóta?

balkan-stories 2

Mindig nevetségesnek tartottam, hogy ha felnőttek lenyúlták a gyermekek játékait, és végül a gyerekeket nem engedték játszani velük. Karinthy is írt erről, persze a saját nevében. A hétvégén a MVSZ királyságosdizott egyet az óföldeáki gázmezőnél, lefoglalták a gázmezőt, és majd ingyen akarják kiosztani, ha “kedvező fordulat” áll be. Sámándob, szent korona, nemesi öltözetek, turulmadár: gyertek, játsszunk királyosdit, ez elmegy egy 10 éves gyerek szájából, de a hétvégi hazafias orgiát ortopédsebészek, mérnökök, pszichológusok tartották. Itta link.

balkan-stories 2

eljegyzési kosztüm

tegnap előadást kellett tartanom, ilyenkor azért illik kosztümöt felvenni, van is egy, amit még szeretek is, az eljegyzésemen viseltem, kék, trapéznadrágja van és nem gyűrődik. pesten vettem hozzá egy nagyon szép kék blúzt. a probléma csak az volt, hogy egy évvel ezelőtt, amikor a kosztümöt megvettem, 52 kiló voltam, most meg 60. szorított is a nadrág rendesen, úgyhogy elhatároztam, hogy a sokak által kipróbált diétát én is kipróbálom, életemben először fogyókúrázni fogok. ime, itt a diéta:

A reggeli minden nap ugyanaz: gyümölcs, esetleg 100 %-os, cukor hozzáadása nélkül készített gyümölcslé. Gyümölcs a délelőtt folyamán is fogyasztható, ebéd előtt 1 órával azonban már nem. (A banán is gyümölcs, tehát ez is ehető.)

1. nap: Fehérjenap
EBÉD: Főtt vagy sült hús, hal, tojás, sajt, valamint joghurt, kefir, túró (20 dkg összesen).
Ehhez bármilyen nyers salátát fogyaszthatunk, korlátlan mennyiségben. 1 szelet kenyér is fogyasztható (bár elhagyásával eredményesebb a diéta). Ebéd után 2 dl tészta nélküli levest kell inni. (Vannak, akik elhagyják, a diéta így is működik!)
Tejet, sajtot csak ezen a napon lehet enni.
VACSORA: Ugyanaz ehető, ami ebédre, csak leves nélkül, kicsit kisebb mennyiségben.

2. nap: Keményítőnap
EBÉD: Bármilyen zöldségféle(bab, borsó, zöldbab, kukorica, lencse, sárgarépa, burgonya…), főzve vagy sütőben sütve. Keményítő a rizs is. Ételízesítő, só, ketchup, főtt paradicsom használható. Nyers salátát is ehetünk korlátlan mennyiségben, valamint 1 szelet kenyeret (elhagyásával eredményesebb a diéta).
VACSORA: Bármilyen zöldségféle főzve, sütve, párolva, saláta… vagyis ugyanaz, mint az ebéd, csak kisebb mennyiségben.

3. nap: Szénhidrátnap
EBÉD: Főtt tészta vagy pizza.Vagy bármilyen sós sütemény (egy adag pizzának megfelelően). Ízesítésként paradicsomszósz vagy kevés zöldség használható.
VACSORA: Két kisebb szelet torta vagy 2-3 apró kalács, esetleg 3 gombóc fagyi, és 1 szelet étcsokoládé. (Aki nem kívánja az édes ízeket, ehet sós süteményt is…)


4. nap: Gyümölcsnap
EBÉD: Bármilyen gyümölcs, korlátlan mennyiségben.
VACSORA: Bármilyen gyümölcs, minden mennyiségben! :-)

eljegyzési kosztüm

és akkor elraboltuk sipit

mivel a mulató társaság jelentős része nem tudja, hogy is történt a rablás, hát akkor elmondom.

az egész akkor kezdődött, amikor az első sörömet nyúlták le, miközben nándikával dumáltam. nándika mondja, hogy nem is igazi lakodalom az, ahol a menyasszonyt nem lopják el. jó, mondom, akkor lopjuk el. de nem lehet, így ő, mert az az izgalmas, hogy ha a hajánál fogva ráncigálják le a lépcsőn, és ezt egy várandós nővel azért nem lehet megcsinálni. ekkor elmesélt valami menyaszonylopásos sztorit, amire nem emlékszem, majd a lányokkal kisütöttük, hogy akkor lopjuk el sipit. sipivel a teremben közöltük, hogy el van lopva, majd kivittük a tornácra, valaki visszarohant, hogy kihozza a kabátját, kihozta, majd visszarohant, hogy ez nem az elődé, és kihozta az elődét, mi is bementük felöltözni, rdekes, hogy ez senkinek sem tűnt fel, sipi békésen tűrte, miközben mi raboltuk, elmentünk vele a bogyába, ahol csak a nemdohányzó részlegen volt hely. rendeltünk neki sexondöbicset, és kezdtek érkezni a váltságdíj-sms-ek, mert 50 sms volt a kiszabadulásának feltétele, de csomhá akarta a legjobban, mert ő írt a legtöbbet, nagy vihogások közepette olvastuk, sipi ott volt kb 8 nővel, nem emlékszem pontosan, hányan voltunk, és szexondöbícset szopogatott. mivel rékutól nem érkezett egy sms sem, kitaláltuk, hogy írjon egy szerelmes verset jambusokban, kancsal rímekkel sipinek, négysorost. végül megszületett a vers, és mivel senki nem tudta biztosan, melyik is a jambus, és mi a fene is az a kancsal rím, elfogadtuk a verset, és sipit kiszolgáltattuk rékunak. hátígy.

és akkor elraboltuk sipit

arról, hogy hogyan mentünk sipi esküvője után pestre

Előjáték

– Nelli, kedves, fél három, kellene menni csomagolni. – mondja Ká.
– Mivan?
– Fél három. Megy a vonat.
– Ja. Jójó, megyek. Nem mehetnénk egy későbbivel?
– Nincs későbbi, csak holnap hajnalban.
– Nem hiszem.
– Nézd meg a menetrendet.
– Nem látom, be vagyok rúgva. Nem látod?
– Menjünk, jó?
– Jó, csak elköszönök. Sziasztok.
(mindenki sziázik, puszilozik, de nem emlékszem, kik voltak)
– Itt a könyv, amit ígértem. – mondja Tücsi.
– Mivan?
– Kell vagy nem kell?
– Igen, kell mennem, asszem, megy valami vonat. Meg hánynom is kell. Pedig milyen finom volt a szexondöbícs-koktél, mikor elraboltuk Sipit, a menyasszonyt. Ezt rajtunk kívül senki nem tartotta olyan viccesnek, bár szerintem, főleg a koktél után, nagyon vicces volt.

Csomagolás

– Kedves, ne aludjál a fürdőkádban el.
– Hork, grrr, zümzüm. Tramtaram.
– Kihül a víz.
– Ja, mivan? Mi most hova megyünk?
– Pestre.
– Miért? Hánynom kell Pesttől.
– A sok sörtől kell hányjál.
– Nem is ittam olyan sok sört, mert mindig kértem egyet, letettem valahova, és mindig lenyúlták. Micsoda egy lakodalom! A végén jöttem rá, hogy ez a megoldás.
– Gyere, mert tényleg kell menjünk.
– Nem ülhetnék mégis kicsit a fürdőkádban még?
– Nem.
– Miért is megyünk mi Pestre?

arról, hogy hogyan mentünk sipi esküvője után pestre

szomszédnénit az euba!


a Giccses Tárgyakat Minden Nőnek Március Nyolcadikára Betiltásáért Harcoló Jobb és Baloldali Cilindrikus Szemüveges Magas Szőke Allergiás Nők Öntörvényű Egyesülete Elit Öngyilkos Alakulata

(röviden

GITÁMINNŐMÁNYBEHAJOBACISZEMASZŐALNÖEGYELÖNAL)

nevében, mint a rend nagymestere, felhívok mindenkit, hogy támogassa a szomszédnénit, hogy bejusson az euba. Már csak azért is, hogy legyen ott két emberünk. Nőket a politikába, igen.

szomszédnénit az euba!

tegnapi beszélgetésem az allergológussal

– Na, mi újság, asszonyom?
– Jobban vagyok, amióta rájöttem, hogy ha minden nap takarítok, kevesebb kiütésem van.
– Úgy érti, több.
– Nem, úgy értem, kevesebb.
– Úgy érti, akkor jönnek elő, ha takarít.
– Nem, úgy értem, akkor tűnnek el.
– Hát akkor takarítson többet. Különben lehet, hogy a portól van, mert tudja, a kiütések nem azonnal jönnek elő, előfordul, hogy eltelik egy nap is, amíg előjönnek. Az eredményei alapján különben teljesen egészséges, a teszt nem mutatta ki, hogy érzékeny lenne a porra.
– És akkor mit tehetek, doktor úr?
– Imádkozzon, majd az Isten meggyógyítja. Egyelőre úgysem tehetek semmit önért.
– Felírhatná azt a gyógyszert, ami hatott a kiütéseimre.
– Kedves asszonyom, annak egy csomó mellékhatása van, és különben is egy negyven éves gyógyszer. Inkább szedje azokat, amiket én írtam fel.
– De azoknak nincs hatása.
– Nem baj, addig, amíg nem dagad fel az arca, mit számít, ha vakaróznia kell? Most egészen szépen néz ki.
– Igen, mert azt a gyógyszert szedem, aminek hatása van.
– Ne szedje, hanem azt, amit én írtam fel.
– De annak nincs hatása.
– Viszont mellékhatásai sincsenek. Nem fog elhízni tőle.
– A pirítóskenyér diétától, amit ön rendelt, biztosan nem fogok elhízni.
– Akkor nem lesz aluszékony.
– De eddig sem tudtam aludni a kiütések miatt. És meddig szedjem őket?
– Amíg elmúlnak a kiütések.
– És hogy fognak elmúlni, ha nincs hatása a gyógyszereknek?
– Kedves asszonyom, nem vagyok én mindentudó. Ön az eredményei alapján teljesen egészséges.
– És mikor lehet a következő viszgálatot megcsinálni?
– Majd ha nem lesznek kiütései.
– És mikor fognak elmúlni, ha az ön által adott gyógyszer nem használ?

tegnapi beszélgetésem az allergológussal

felment bennem a pumpa

Nagy Zsolt a választásokról, egyebekről

“hát azt nem mondjuk el előre, mert akkor az ellenfeleink lenyúlják az ötletet. Legfontosabb üzenetem a választók fele az lesz, hogy van Brüsszelben egy emberük

nem is kell a választóval megosztani előre, hogy az RMDSZ mit fog képvisleni, viszont utólag lehet arra hivatkozni, hogy igen, ez a választók véleménye volt. minek program, mikor az erdmagy szavazógép úgyis bejuttatja érdekvédelmi szervezetét az EP-be, aki majd képvisel ott valamit, fene se tudja, hogy mit, nem baj, lényeg az, hogy legyen ott egy emberünk, aki a mienk. mintha az, hogy valaki a mienk, garancia lenne arra, hogy a véleményemet fogja képviselni. Oké, van valakim Brüsszelben, aki nem mondja meg, mit képvisel, de az enyém, jó ez az érzés, ecsém, nekem is van valakim Brüsszelben, akihez fordulhatok a blogjában, amire persze nem válaszol érdemben. Aki ott van, hogy legyen, de hogy mit csinál, és hogy miért, ahhoz senkinek semmi köze, senki nem tudja, mert véletlenül lenyúlhatja az ötletet. Szavvazatok rám, de nem mondom meg, hogy miért. Csak úgy, szimpátiából, szokásból, mert magyarnak születtél, ez a kötelességed. Nincs politikai programom, nem tudok semmit érdemben mondani arról, hogy mit fogok ott csinálni, de nem is ez a fontos, hanem hogy ott legyek, mert akkor nektek is lesz ott valakitek, jólesik majd arra gondolni csendes téli éjszakákon, hogy van egy emberem Brüsszelben.

“Azt szeretném tudatosítani az emberekben, hogy Brüsszel nagyon közel van olyan szempontból, hogy minden döntés, ami ott születik, előbb vagy utóbb jelentős mértékben érinti az ő hétköznapjaikat.”

hát igen, nagyjából én is ezért lennék kíváncsi arra, hogy az engem képviselő akárki merre is fog szavazni fontos kérdésekben, hogy ténylegesen az én érdekemben fog-e majd dönteni. de ezt a program alapján én szeretném eldönteni, és nem pedig úgy, hogy bemagyarázzák nekem, hogy akármit döntenek Brösszelben, az az én érdekemben van.

“Igen ám, csak egy hónap múlva be fog jönni az Európai Parlamentbe a média- és informatikai ügyekért felelős biztosasszony, hogy fogadjuk el a roamingdíjak újraszabályozását. Attól a perctől kezdve ez minden mobilost nagyon fog érinteni, mert kinek-kinek a zsebére megy a játék.”

Továbbra sem derül ki, hogy Nagy Zsolt milyen irányban akarja majd befolyásolni a folyamatot, ha már az én zsebemre is megy a játék.

“Kulcsfontosságú kérdés, hogy az, aki most odakerül az EP-be, képet tud-e alkotni arról, mi az, ami ott történik, és azt közvetíteni tudja-e a megyék, kisrégiók fele.”

ez azért furcsa, hogy valaki akkor alkot képet magának, amikor már odakerült. Menjünk, csináljuk, fogalmunk sincs arról, hogy mi lesz belőle, de majd csak lesz valahogy, majdcsak eladjuk magunkat újra és újra a választóknak, úgysincs halavány fogalmuk sem arról, hogy nekünk ott mi is lenne a dolgunk, mi sem tudjuk még igazándiból, de majd belejövünk idővel.

“Az az elképzelésem, hogy állandó kapcsolatban lehet majd velem lenni blogon”

ami nem is rossz ötlet, ha ténylegesen információforrásként szolgálna, és olyan helyként, ahol meg lehet vitatni kérdéseket, ahhoz viszont a kérdésekre érdemi választ is kell adni.

“Félreértés ne essék, én nem zsarolok senkit, amikor azt mondom, hogy az erdélyi magyarság brüsszeli képviselet nélkül maradhat. “

A lehetséges verziók:
a. bejut Tőkés László és Nagy Zsolt
b. bejut Tőkés László, Nagy Zsolt nem
c. bejut Nagy Zsolt,
Tőkés László nem
d. egyik sem jut be, de
más pártok listáján bejut valaki magyar
e. senki magyar nem jut be

“a politikai érdekvédelem szembehelyezkedik az egyházzal”
márpedig az egyház segítséget fog nyújtani Tőkés Lászlónak, a református mindenképpen, mert nem utasíthatja el az ilyen irányú kérést. akkor innentől kezdve az RMDSZ nem fogja képviselni a történelmi egyházakat? akkor átalakul párttá, és nem lesz tovább érdekvédelmi szervezet? igen ám, de akkor majd nem lehet hivatkozni az erdélyi magyarságra, egységes egészre, csak azokra, akik nem tagjai a történeli egyházaknak.
“Az EPP-ben megszülető döntéseket, állásfoglalásokat, véleményeket – legyen szó európai alkotmányról, a kereszténység megjelenítéséről az EU alkotmányában, a bevándorláspolitikáról, a nemi vagy más jellegű kisebbségekhez való viszonyulásról – megbeszéljük azelőtt. Minden ilyen döntésnél az elsőrendű szempont, hogy az ember fel tudja-e vállalni, elviekben egyetért-e vele. Utána mérlegeli, hogy egyezik-e azzal a szervezeti programmal, melynek a jegyében ő odajutott, és ennek függvényében szavaz.”

azt viszont nem fogja tudni a választó, hogy előtte mit beszéltek meg. Ki lesz tehát zárva a döntési folyamatból. Előre nem mondják meg neki, hogy mit várhat a képviselőjétől, ugye, hogy mások ne nyúlják le az ötletet. Utólag sem vele fogják megbeszélni a döntéseket, ez nem is így szokás, gyakorlatilag ezzel az RMDSZ azt modja, hogy bízzatok bennünk, mi tudjuk, hogy mi a jó nektek, majd úgy döntünk, de nektek ehhez semmi közötök. Szavazzatok csak ránk, majd mi ügyesen döntünk helyettetek, és higgyétek el, hogy a ti érdeketekben. Nektek nincs más dolgotok, csak ügyesen pecsételni, a többi majd a mi dolgunk. Felesős, demokratikus gondolkodás ez, kérem, még az orrom alá is dörgölik, hogy semmi közöm azokhoz a döntésekhez, amiket Brüsszelben az én nevemben is meghoznak.

Hogy gondolja ezt az RMDSZ, hogy rendelkezik ekkora bizalmi tőkével, hogy ezt a pimaszságot megengedheti magának? Nagy luxus politikai választásokon program nélkül indulni, és még nyíltan ki is mondani.

felment bennem a pumpa

miénkitta tér

nem volt amúgy is elég baj, kellett még csinálni egy kicsit, hogy legyen még több. hogy megint ne a konszenzuson alapuló politizálás, hanem a cirkusz legyen az újságok főoldalán. amikor végre úgy tűnt, hogy kezd a reformokról valami (olyan, amilyen) társadalmi párbeszéd kialakulni, mire elkezdte volna a média is tárgyalni a reformok értékét, hasznát, célját, értelmét, és egyáltalán, addigra megint kell egy kis cirkusz.

jelképes cselekedet ez a javából: a célja nem az volt, hogy a kordon eltűnjön a miénkitta térről, hanem hogy megint megmutassák, hogy ők az igazság bajnokai, még akkor is, ha ehhez beismerten törvénytelen cselekedetek szükségesek. ahhoz, hogy megmenthessem a hazámat, előbb a szomszédot le kell lőnöm, mert szerintem áruló. Félelmetes a magyarországi jobboldalban a cselekedetek fétisizáló hajlama. Jobboldalinak lenni immár nem politikai meggyőződés (itt is vannak kivételek, persze), hanem egy vallás-szurrogátum, ahol a szent és a profán újból összekeveredik egymástól abban a világban, ahol úgy tűnt, végre sikerül a kettőt megnyugtatóan szétválasztani. Ráadásul olyan vallás-szurrogátum, amely figyelmen kívül hagyja eredetét, a külsőőségeket megtartva teszi kerek egésszé a világot. Az igazi vallás lényege éppen a fejlődés, önvizsgálat, szubjektívizmus lehetőségében van, amely kizárja a gondolkodás nélküli cselekvést. A szurrogátum legveszélyesebb hatása, hogy az igazság birtoklásának érzésével ruház fel, és ez (csakis ez) jelenti a motivációt.

miénkitta tér

széljegyzetek

Csatlakozunk-e tényleg az unióhoz, vagy csak úgy tűnik? Úgy teszünk, mintha európai polgárrá válnánk? Az europarlamenti választások kapcsán több helyen is olvastam hozzászólásokat a kérdéshez, de az alapvető élményen nekem is ugyanaz, mint Koncz Attilának, hogy az RMDSZ-nek fogalma sincs arról, hogy mit is jelent számára a csatlakozás, egy képviselő milyen kritériumoknak kell megfeleljen, és hogy az etnikai képviseleten túl mit is kellene képviseljen az unióban.

Eddig az egyetlen érv, amiért az RMDSZ elvárja, hogy rá szavazzak, a következő: legyen ott emberünk. Miért? Hogyan képviselhet egy európai nagycsaládban egy etnikai alapon szerveződő szervezet csak etnikai érdekeket, és közös európai problémákat nem?
Mit fog az az ember – az erdélyi magyarság nagyon nehezen megfogható közös érdeke mellett, már ha létezik ilyen – képviselni? (Bár személy szerint én kételkedem abban, hogy létezik az erdélyi magyarságnak közös nevezője. Mi közös érdekem lehet nekem, a bérből és fizetésből élőnek a szintén magyar nemzetiségű nagypolgárral, aki minden hónapban Fidzsire megy nyaralni, ha akar?)

a teljes szöveg itt olvasható:
http://reply.transindex.ro/?cikk=14

széljegyzetek

olvasói kommentek és válaszok

fusztrációjának az az egyik oka, hogy akar, de nem hisz istenében. Én láttam ilyen embereket

attól függ, mit nevezünk hitnek. Nem kételkedem Isten létezésében, a gond csak ott van, hogy én most haragban vagyok vele. Szerintem a hit lényege, hogy Istennel kapcsolatban legyünk, és ez a kapcsolat nem is szakadt meg. De egyelőre nem magyarázta meg, hogy miért szükséges a gyermekgyilkosság (miért halt meg Jézus, miért halt meg Kis, miért hal meg annyi gyerek, miért nincs ezeknek a gyerekeknek lehetősége élni). Nem tudom felfogni, hogy Isten hogy volt képes ilyen áldozatot hozni, hogy Jézust feláldozza. Hogy követelheti Ábrahámtól, hogy áldozza fel Izsákot, miért ölte meg Dávid gyermekét.

abban bíztam, hogy egy hívő embernek, ha van isten, akkor a halálát is megkönnyíti

nalátod, ez a másik, amit kifogásolok Istenben. Hogy attól, mert hiszek, semmi, de semmi nem lesz könnyebb, csak még sokkal nehezebb, mert az emberek az erőt is elvárják hozzá, amiről ugye kellene szóljon a kereszténység, de nem szól, nekem legalábbis nagyon nem erről szól most. Isten nem könnyít meg semmit. éppen ez a gondom, hogy elvárnám, hogy megkönnyítsen dolgokat, de nem teszi. miért nem? mi az a beláthatatlan bölcsesség, ami visszatartja a bár a magyarázattól?

Nekem úgy tűnik, senkitől nem kapja meg azt a bizonyosságot, hogy szeretik, elfogadják olyannak, amilyen.

Igen, ebben igazad van, időnként tényleg úgy érzem, bár szerintem ezzel mindenki így van. Ez az érzés az alapérzésem gyermekkoromtól fogva, tudom, hogy mitől van, és tudom, hogy milyen helyzetekben áll elő. Időnként azzal áltatom magam, hogy kezelni is tudom. Egy dolog azonban biztos: az alkotás közege ez a hiányérzet. Ez tesz képessé az írásra. Csak egy ideig úgy tűnt, mintha mégis lehetséges volna, hogy nem kell írjak. Sokáig nem írtam, mert nem volt szükségem rá.

ez így szart se ér

Na, ebben értek legkevésbé egyet veled. Az elfogadott, vállalt áldozatot lehet szublimálni, az írásban pl.. És írni akarok, talán jobban, mint bármikor máskor, mert úgy érzem, hogy az írásaim jók, érdemes folytatni, tudok velük mondani valamit. A szembenézés, azt hiszem, megtörtént, mert tudom, hogy mi történik velem, és felvállalom. És egyelőre nem akarok változtatni a rajta. A mélység ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint az öröm.

nem tudom mit szabad gondolnom

Bármit. Semmiféle elvárásaim nincsenek az olvasókkal szemben

sokkal jobban érteném, ha nem volna nyilvános. Az exhibicionizmusnak ez a formája, minden ellenkezőt állító magyarázkodás ellenére segélykérő kiáltásnak hangzik. Olyan mint a koldus aki a sebeit mutogatja. A legbensőbb legféltettebb érzések egy világhálón

a blogban pontosan ez a legjobb. Hogy úgy tudok személyes lenni, hogy közben mégis teljesen személytelen az egész. Tudatosan írok ilyen dolgokról, amiről személyes kapcsolatban beszélni nagyon nehéz. Az írás az a közeg, ahol nem érzem úgy, hogy alkalmazkodnom kell bárkinek az elvárásaihoz, a szabadság élményét nyújtja, ezért felszabadító. Exhibiconizmus, valóban. ahhoz, hogy az ember magáról beszéljen, írjon, ez azért elengedhetetlen. az írás nekem az a pszichológiai kezelés, ahol feltárhatom a mozgatórugókat. Nos, hogy ezt nyilvánossá is teszem? Hogy segélykiáltás? Igen is, meg nem is. Azért nem, mert nem várom el, hogy ténylegesen segítsen bárki is. És azért igen, mert maga az írás oldja fel a legtöbbször a frusztrációimat, és szabadít fel.

Próbálok világos lenni. Ha ez hiteles amit írt ez a lány oltári nagy bajban van önmagával és a világával, de rossz nyomon jár a megoldással. Intim problémára intim megoldás kell. Senki nem ül le a koldus mellé aki a sebét mutogatja egy kiadós beszélgetésre.

Miért is nem? A koldust csak kifizetni lehet, hogy megnyugodjon a lekiismeretünk? Lehet, hogy tényleg nagy a baj, nem tagadom, viszont tisztában vagyok a baj minőségével. És azt kell mondanom, hogy ez a baj jelenti számomra az írás lehetőségét, így – megmondom őszintén – nem is igyekszem, hogy nagyon segítsek magamon. Elfogadtam, hogy ez is hozzátartozik az életemhez, ez is én vagyok, és nem lázadok ellene, vagy csak nagyon ritkán. Érteni és felhasználni próbálom, szublimálni, az önromboló energiáimat valami olyanba fektetni, ami értékes lehet. De, igenis, mutogatom a sebeimet (ez lehet bárkinek antipatikus, beteg emberre nézni általában nem kellemes), de a sebek mutogatásával jól meghatározott célom van: elsősorban az őszinteség fontosságának hangsúlyozása, másrész mások rádöbbentése saját sebeikre, illetve az általuk okozottakra, és nem utolsósorban annak az életformának átadása, amiben élek. Közlés, emberi kapcsolat (mégha nagyon egyoldalú is), a létformám közlése. Szóban ezt nem tudom megtenni, vagy csak nagyon ritkán, arra viszont képtelen vagyok, hogy magamban tartsam, tehát leírom. Ez biztonságérzetet nyújt, mert fizikailag mégsem vagyok jelen, de mégis kapcsolatban tart.

És persze közben tudom, hogy ő maga egy segítő, miközben valójában segítségre szorul.

Ez így van, segítségre szorulok, nem is tagadom. Mint minden ember, nem élhetek segítség nélkül. Mikor rendelkezem vele, mármint a segítséggel, nem érzem szükségét az írásnak. Mikor nem rendelkezem, írok. Ha tehernek érzed egy másik ember kitárulkozását, ne olvass tovább, minden harag nélkül.

olvasói kommentek és válaszok