La théme fatale

Valamikor hazafi (hazaleány) voltam. Úgy vágytam a szülővárosom után, mint József Attila a libacombra. Semmi egyéb nem számított, ez volt a cél, amiért érdemes volt küzdeni, kibírni a hétköznapokat, az elviselhetetlen hiányokat, a kommunikáció lehetetlenségét. Minden és mindenki eltűnt, csak az álmokép lebegett előttem. Az illat, ahogy átjövünk a Királyhágón. A Körös-völgye. Az emlékek. A Vlegyásza.

És – bár ez oly ritkán történik meg – az álom megvalósult. Gyönyörűszép szerelmetes hegyeim ott voltak, karnyújtásnyira. Felmentem az áruház legfelső emeletére, hogy minden héten lássam őket. És az emberek. Végre értették a szóvicceket. Végre újra lehetett kezdeni, tiszta lappal. Végre azt hittem, hogy minden jó lesz.

És nem lett jó – ez a álombeli csalás, ó, Csokonai, hogy mégsem lesz jó. Nem lehet önmagunk elől haza menekülni. Sehova sem lehet. Az emlékek kétszeresen nehezek lettek, hogy minden nap láttam a hegyeket, kétszeresen éreztem valaminek a hiányát, amivel soha nem rendelkeztem, mégis annyira kellett. Hol van a megígért libacomb? Hol van a teljesség érzése? Hol van, hogy majd megvigasztal a “lét elviselhetetéen könnyűsége”? Hol vannak a meséből ismert történetek, a puzdrai szilveszterek, a retyezáti kalandok, az indián-háború, a gitáros tábortüzek, “a sízőgyerek / sose kesereg”, hol van Tárnica és a sátorozó társaság? Miért nem lehet az emlékekből a jelent építeni? Miért ébredek minden nap arra, hogy az illúzió – nem létezik? Nem azért, mert elrontották, hanem mert nincs, talán nem is volt, mesét szőttem, gyönyörűt, rettenetes arra ébredni, hogy minden hamis volt, hogy a cél – délibáb, hogy az áldozat – nevetséges, és hogy megint újra kell kezdeni. Miért kell olyan nagyon a gyökér, ha azután olyan elviselhetetlen a kötöttség?

Reklámok
La théme fatale

Demeter Szilárd és a sötét

Van valami sötét és tragikus a Székelyföld légkörében. Régóta – amióta éltem ott – gondolkodom azon, hogy mi is lehet, és mitől van. Azóta sem tudom pontosan megfogalmazni, csak érzékelem, hogy a félelem, az embertelen indulatok, a sok családban természetesnek tekintett fizikai és verbális erőszak, a tekintélyuralom, a kizárólagosság kultúrája ott hagyja nyomát az ott élő emberek lelkében. Ezt a nyomasztó hangulatot ébreszti fel bennem újra Demeter Szilárd Egérfelügyelő c. könyve (IJK, Arad, 2005). A szereplők félelmetesek, éppen azért, mert természetes nekik ez a légkör. Mintha nem létezne más, ez lenne a Sors (lehet, hogy ez is), mintha nem látezne kiemelkedés, csak menekülés valamerre, vagy az sem. Kemények, és mindenki, aki nem olyan kemény, mint ők, városi puhány.

“Sajnáltam azt a kis mérnököt” – mondja magában Radu, a román rendőr, aki a Székelyföld iránti nosztalgiából megtanult magyarul -, “vajon mivel tudták rávenni, hogy lefénymásolja azokat az ötezer forintosokat.” Ennek a sajnálatnak nincs helye, ez nem odavaló érzés, Radu is érzi, mert visszatér az alföldre, ahol – talán – szelídebbek az emberek.
Aki sajnálkozik, az gyenge, aki gyenge, az meghal (Tóni bácsi), vagy elmegy (Radu). A tragédiák természetesek (Egyszemjankó elég a tranzisztorházban), a pozitív emberi érzésekkel rendelkezők (akik megsajnálják a debilt) is pofonnal osztanak igazságot, a tinédzserek között is az a természetes, ha verik a lányokat, attól nagyok (“a harmadik sátorból kiugrott egy zömökebb fiú, a kibaszott istenit, megharapta a fülem, hajánál fogva ráncigált ki egy csúf, kövér kislányt, és körberugódta a katlanban, senki nem sajnálta”). A kegyetlenség, az erő a túlélés egyetlen eszköze, a rend szigorúan hierarchikus, az erősebbnek van több joga, nincs más választás, punktum.

A történetek reálisak. A lélektani folyamatok a szövegen belül teljesen hitelesek, kevés szóból is értjük, hogy mi történik, és ami történik, rettenetes – legalábbis azoknak, akik nem ebben nőttek fel. A novellák félelmetesek. Félelmetesek, mert igazak. Félelmetesek, mert valóságosak. Mert a tudatalattinkban talán magunk is ilyenek vagyunk. Vagy mert szerencsésebb helyzetben nőttünk fel.

Demeter Szilárd és a sötét

kérdések

ha riporter lennék, és hinnék abban, hogy őszinte válaszokat kapok, a következő kérdéseket kérdezném meg Gyurcsány Ferenctől:

1. Amikor készült erre a beszédre, belekalkulálta-e azt, hogy ez egyszer nyilvánosságra kerül? Tehát számított-e arra a beszéd elhangzása előtt, hogy ezt egyszer nem csak az MSZP fogja hallani?

2. Az indulatos beszédstílus retorikai fogás, vagy tényleg fel volt háborodva, és ha igen, miért? (mert ez nem következik a teljes gyűlés hangulatából) Blöff volt-e a nagy lebaszás, vagy komolyan gondolta? Ha blöff volt, kit akart elbizonytalanítani?

3. Miért hagyta benne az ööööö-zést? A nyögdécselés nyomatékosítás, vagy elbizonytalanítás?

kérdések

újabb válasz sz.cs.-nek

“Köszi, hogy kifejtetted, és megtisztelő, hogy egy teljes bejegyzést szántál a válasznak.”
szivesen, megjegyzésnek túl hosszú lett volna.

1. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy jogi szempontból Gyurcsányt nem terheli felelősség. Tulajdonképpen adatokat hamisított azzal, hogy elhallgatta őket, és az ellenkezőjét nyomta. Persze én nem értek hozzá, de elképzelhetőnek tartom, hogy ez büntethető.

jogi szempontból én sem vagyok meggyőződve. De ez a parlament, és nem az utca dolga, nyújtsanak be kollektív bizalmatlansági indítványt, pereljék be, mittomén. Ez lenne a Fidesz dolga, nem pedig szónokolni. Ha Gyf. tényleg büntethető, akkor tessék az adott jogi kereteket felhasználni ellene. De mivel ez nem történik meg (Orbán jogász, neki tudni kell, nem hiszem, hogy kihagyna egy ilyen ziccert), szerintem erre nincs jogszabály.

2. Gyurcsány nem mindig hazudott, tehát amikor azt mondja, hogy reggel, éjszaka meg este hazudtak, akkor hazudik. Nem értem, miért látják sokan megtisztulásnak ezt a vallomást, és vonják le azt a következtetést, hogy szakított az eddigi gyakorlattal, ezután nem fog hazudni. Nincs erre semmilyen garancia. Sőt, a felvételt kommentáló nyilotkozataiban is tetten érhetőek hazugságok.

well, a politika hazugság. Gyf. hazudik, amikor az mondja, hogy hazudik. Én nem látom megtisztulásnak, egyszerűen nem tulajdonítok a ténynek akkora jeletőséget. Szerintem minden politikus hazudik, ilyen a rendszer, ez a polgári demokrácia. Engem nem Gyf hazugsága zavar igazán, mert ezt eddig is tudtuk, hogy így van, hanem a magyar társadalom önámítása, amikor nincs tisztában a politikai hazugság jelenlétével a közéletben, illetve amikor azt hiszi, hogy egyesek nem hazudnak. Ez illúzió. Erről beszélt Esterházy, és ezért volt számomra fontos ez a vélemény.

3. Nem az a fontos abban a beszédben, hogy milyen szavakat használ. Az csak retorikai szempontból lényeges, amúgy lényegtelen. Esterházynál ez olyan önigazolás-féle is, újból elmagyarázza, hogy a nyelvet hogyan szokjuk használni.

lényegtelen. ez jó. ebben egyetértünk.

4. Ebben igaza van, de ezt bárki látja, aki kívülről szemléli, nem kell hozzá egy E.P.

igen, néhol ismételte azt, amit már mások is mondtak.

5. Háááát… ez olyan kristálygömb. Megmondom, mi van és mi lesz, aztán vagy úgy lesz, vagy nem.

E. azt mondja, hogy az eredmények fogják megmutatni, hogy milyen politikus Gyf. meglátjuk négy év múlva.

Szóval nem tartom olyan fontosnak ezt az interjút. Ha nem E.P. mondja ugyanezt, hanem pl. egy fiatal rádiós, akkor nem szánnánk neki akkora figyelmet.

nem tudom, szerintem nem EP személye a fontos, hanem az, amit mond, és amivel lehet vitatkozni. én pl. teljesen névtelen – számomra névtelen – újságírók véleményét is szoktam olvasni, és ha jó, akkor belinkelem.

újabb válasz sz.cs.-nek

válasz sz.cs.-nek

szerintem E. a következőket mondja, ami nagyon fontos:

1. ‘nem vesszük észre saját antidemokratikusságunkat” – az pl. antidemokratikus, hogy egy demokratikusan megválasztott kormányt illegitimnek neveznek; azok, akik a kossuth-téren a kormány lemondását követelik, nem tartják tiszteletben a parlamenti demokrácia játékszabályait; össze vannak keveredve a fogalmaik; ez egy egyszerű embernél is súlyos, de annál súlyosabb Orbánnál, aki jogász; a helyhatósági választással nem lehet kormány megdönteni, az nem népszavazás, a kormány nem illegitim, nem az utca váltja le. ezt egy jogásznak tudni kell, ha pedig nem tudja, vagy nem akar tudomást venni róla, demagóg. a demokrácia szerintem nem azt jelenti, hogy mindent megtehetek, mert demokrácia van; hanem tiszteletben tartom azokat a játékszabályokat, amik alapján játszom. demokrácia = a többség akarata dönt; ezt, ahogy E. mondja, általában el szokták felejteni; a tényleges valóság, bármilyen fájdalmas, az, hogy az MSZP, annak ellenére, hogy pocsékul kormányzott, és ezzel mindenki tisztában volt, megnyerte a választásokat. Innentől arrafele a parlament dolga az összes többi. Ez a parlamenti demokrácia. Azért írtam korábban, hogy a jobboldal vallássá kezd válni, mert nyilvánvaló, hogy sokan inkább HISZNEK a saját retorikájuk igazságában, minthogy elfogadnák a tényeket.

2. “Épp azt mondja, hogy elég a hazudozásból, és legyen vége a kivételezősdinek. A privilégiumoknak. Nem a Fidesz privilégiumainak, hanem az övékének, értsd meg, bazmeg, rólad van szó, mondja mintegy Gyurcsány az elvtársainak. ” – igen, szerintem az egész Gyurcsány-szövegben ez a legfontosabb rész, nem az, hogy hazudtak. minden politikus hazudik, ez benne van a pakliban, különösen választások körül súlyosbodik a hazugság-helyzet. de nekem a beszéd alapján úgy tűnt, hogy ez a fickó TÉNYLEG szociális gondolkodású, és bántja a társadalmi igazságtalanság, főleg az, amit az MSZP követett el. Ha erre az a kérdés, hogy akkor két évig miért nem bántotta, az én válaszom az: nyilvánvaló számomra, hogy ahhoz, hogy valaki tényleges változást tudjon véghezvinni, meg kell erősödjön a pozíciójában, és kell hozzá olyan csapat, aki tenni is tud. Ez most következett be. GyF ezen érvét el tudom fogadni, hogy ezért volt rá szükség.

3. “már régóta nem úgy van, hogy csak a kocsisok beszélnek úgy, mint a kocsisok, mindnyájan így beszélünk, ez akkor is igaz, ha konkrétan én, te, ő nem így beszélünk. Tehát szemforgatás ezen nagyon felháborodni, miközben persze szeretnénk, hogy legalább a miniszterelnök lenne finom úr. Gyurcsány kétségkívül nem az, igaz, soha nem is mondta, hogy az volna. Nincsenek finom urak és hölgyek, legföljebb mintegy véletlenül elszórva, egy-egy. Ez csak annyiban tartozik ide, hogy a valóságtisztelethez tartozik.” – nos, az alpári beszéden felháborodni akkora farizeizmus, hogy az már felháborító.

4. “- Ha kedvenc pártunk vezetői azt sulykolják, hogy amazok persze, mint mindig, csaltak, kutyából nem lesz szalonna, csak setét üzelmek és gonosz összeesküvés, ha kedvenc újságunkból azt halljuk naponta, hogy az igaz magyarnak csak megcsúfoltatás az osztályrésze, akkor nem sok választás marad. Pláne ha a kormány is vacak. Meg hazudott a miniszterelnök. A tüntetés hozzátartozik a demokráciához, elfogadott eszköz, csak kéne tudni, mit akarunk. Itt ez elég homályos. Nem olyan szépen van, hogy ha leválasztjuk a randalírozókat, akkor ott marad a szelíd, ártatlan, jó szándékú, Gyurcsányt legitimen (!) utáló tömeg. Mert kerekedtek szóvivők, nem tudom mik, és most ők reprezentálják a tömeget. Nemzeti kerekasztal? Alkotmányozó nemzetgyűlés? Vász für ejn nemzeti bizottmány? Mi a bánatról beszélünk? És kik beszélnek? Történelemparódia plusz nívótlanság.” – naja, akik ezeket az “intézményeket” megalakították a kossuth-téren, mit tudnak az alkotmányos, parlamenti demokrácia játékszabályairól? királyságot akarnak? Jöjjön vissza Habsburg Ottó? Kikiáltjuk a királyságot?

4. “- Nem érdemes versenyeztetni hazugságban a politikusokat. Hazudunk magunknak, ha azt mondjuk, nem tudjuk, hogy hazudnak. De tudjuk, kicsit el is várjuk. Jobbat akarunk hallani, mint ami van. A társadalom amúgy is elmulasztotta azt a légkört megteremteni, amely honorálná az őszinteséget, lásd például a három per hármas maszatolásokat.” – ez persze nem menti fel a politikusokat, de most épp GyF egyszeri őszinteségén háborodtak annyira fel. GyF mint az igazmondó juhász – nem tudom, ez kinek volt az ötlete, de nagyon találó.

5. “- Jobb lett volna, ha kér, mert az azt mutatta volna, hogy átlátja pontosan a tetteit, és ez persze érdekünkben állna. Meg általában kevesebb hetykeség – bár lehet, hogy ez nem javítható hiba, hozzátartozik az erőhöz. De nincs most nagy jelentősége, evvel nem nyer meg senkit, és nem is veszít senkit, és nem is reparál semmit. Vagy alig. Ha immár jól végzi a dolgát, akkor ez el lesz felejtve. Vagy mégse egészen, és bekalkuláljuk a következő választáskor.” –

szóval szerintem mondott fontos dolgokat.

válasz sz.cs.-nek

kedvenc cikkeim a MO.-i helyzetről

Karcagi Lacika, harmadik cé a népszabiban

Esterházy Péter szintén a népszabiban

elkúrtuk 2006 blog az indexen

Lengyel László publicisztika irodalmi stílusban

túrórudi-forradalom

fogyasszon skandálvaa kossuth-téren

kedvenc cikkeim a MO.-i helyzetről

üzenetrögzítő

forrás: krisztina viccküldő

-Nem tudom az MDF hangokat beállítani

-Azt mondja be a telefon, hogy ezen a számon postabank nem található.

-A számlám hogyléte felől érdeklődnék.

-A számlám állagáról szeretnék érdeklődni.

-Érdeklődni szeretnék, perpillanat kb. a számlaállásom pontosan mennyi?

-Néminemű érdeklődéssel lennék önök után.

-A telefonom blokád alatt van.

-Képzelje, annyira lemerült a telefonom, hogy azt írta ki, hogy néma üzemmód.

-Díjzacskót szeretnék módosítani.

-Azt mondja be a telefon, hogy ezen a számon adófizető nem található.

-A számlacsalási főosztályt kérem.

-Jó napot kívánok, szertném bejelenteni, hogy a telefonfülke nem működik a tanyán.

-Jó napot kívánok, Tóth István nevét szeretném mondani: Tóth István.

-Tessék mondani, a Szervusz-csomagot házhozszállítják?

-Ha az R gombot megnyomom, azt írja ki a telefon, hogy Behívás, ez azt jelenti, hogy be kell mennem a Westelhez?

-Jó napot kívánok, Pálinkásné Sörös Ildikó vagyok a Zwack Kft.-től.

-Belegabalyodtam az üzenetrögzítőbe, mint majom a hózentrógerba.

-Szeretném lemondani a bolyongásomat.

-Érdeklődni szeretnék az erotikus munka után, ahol fiúkat keresnek.

-Jelenleg egy 60-as körzetszámú telefonom van. Mibe kerül átlépni a Pannonos 30-as körzetszámba a II-es díjcsomagba?

-A Nokia 2110I-nél az I azt jelenti, hogy igen intelligens?

-Tessék mondani, kurblis telefont hol lehet jegyeztetni?

-A kolléganője az előbb azt mondta, hogy nyomjam meg a kettős-csillag-kereszt gombot, az melyik?

-Tessék engem áttenni a bébi-csomagba!

Ügyfél: -Engem állandóan hívogat a PIN-kódom!
Ügyfélszolgálatos: -Milyen típusú telefonja van?
Ü: -Aquatelem, és ha megnézem a menüben, négy csillagot ír ki!
Üsz: -**62*…
Ü: -62??? 62 csillagot azt, hogy üssek be?

Ü:-Szeretném a jelszavamat rövidebbre módosítani.
Üsz: Miért?
Ü: -Mert mire bebillentyűzöm a hangpostának, hogy quatro, megszakad a hívás.

Ü: -Baj van a telefonommal, nem jelzi ki a sürgős üzeneteket.
Üsz:-Csak a sürgőseket nem jelzi?
Ü:-Igen, hagytam üzenetet magamnak, és direkt a végére rámondtam jó hangosan, hogy SÜR-GŐS!

Ü:-Díjcsomagot szeretnék váltani.
Üsz: -Melyikre?
Ü:-Arra, amelyikkel rá lehet állni a Pannon-toronyra.

Üsz:-A jelszót kérem szépen.
Ü:-Ja, jelszó is kell…!(sutyorgás hallatszik a háttérben) -Ati a jelszó.
Üsz:-Igen, jó a jelszó.
Ü: (sutyorgás a háttérben:”Jó a jelszó.”) /üvöltve/-Nem “jó”, hanem “Ati”!

Ü: Egy telefonszámot szertnék megtudni.
Üsz: Igen, kérem szépen a nevet.
Ü: (felháborodottan)Hát a nevét, azt én is tudom!

üzenetrögzítő

pig-ride

tegnap bejött az udvarra egy disznó. a kutya annyira levadult tőle, hogy elszakította a láncát, és elkezdte terelni. a kutyát persze megkötöttem, a disznót pedig betereltük a hátsó udvarra, ahonnan nem tud megszökni. a disznó már tapasztalt lehet a menekülési technikákban, mert lazán kibillentette a kertkaput, és elvágtatott a szilvafához, hogy felmarja a földre lehullott szilvákat. miután azokat mind megette, a virágoskertben kezdte legelni a dohányvirágokat – nem elég, hogy alki, hogy a rothadt szilvát megeszi, még nikotinfüggő is. este megjött a gazdája, aki megpróbálta hazaterelni. a disznó azonban nem hagyta magát. szegény szívbeteg bácsit fél órán keresztül futtatta körbe-körbe, amíg méltóztatott kimenni a kapun. miután elmentek, jól kivihogtam magam.

pig-ride

az igazság illúziója

Naiv ember az, aki nincs tisztában azzal, hogy a politikusok hazudnak. Naiv, aki elvárja, hogy igazat mondjanak, és hogy ez kimerítse az általános igazság fogalmát – ha egyáltalán létezik ilyen a 21. században. Ha pedig az emberek tudják, hogy a politikusok, szakmájukból adódóan pártállástól függetlenül hazudnak a népnek – ld. a választási ígéreteket -, akkor miért csodálkoznak azon, hogy ezt a politikusok is tudják? Sokkal jobb volna, ha a politikusok abban az illúzióban ringatnák magukat, hogy ők igazat mondanak, miközben hazudnak?

Jobb-e a jobboldal-féle politizálás, amely bőszen döngeti a mellét, hogy ő igazat mond, miközben a háttérben ugyanúgy konspirál, mint bármely más politikai szervezet? Vajon a jobboldal ténylegesen azt hiszi, hogy az igazság az ő oldalán van, és hogy ő szent, és tiszta? Mert ha igen, akkor hazudik önmagának, az önbecsapás pedig ebben az esetben nagyon fájdalmas, és főleg azokat fogja nagyon fájdalmasan érinteni, akik bedőlnek ennek az illúziónak, aztán kiderül, hogy nem is igaz. Sok jobboldali beállítottságú ismerős inkább a nyilvánvaló tényeket tagadja, minthogy elveszítse hitét ebben az illúzióban, így jobboldalinak lenni Magyarországon mostanában sokkal inkább vallás, mint értelmiségi magatartás.

A jobboldali hazugság tényét a baloldal ellenkonspirálásának tartja, és megnyugszik ebben az illúzióban, hogy az általa választott politikusok őszinték, nem hazudnak.
A felháborodást nem a hazugság ténye okozta, hanem annak a hallgatólagos egyeségnek a megsértése, hogy bár mindenki tud a politikai hazugságokról, senki nem beszél róla. Az ún. nép sokkal inkább hazudott, amikor bebeszélte magának, hogy politikusai őszinték. Ezzel a hazugsággal szembesítette GyF beszéde, hogy ti. a hazugság tényével tisztában van, és hogy erre figyelmezteti a politikai osztály tagjait is, akik hajlamosak elhinni azt az illúziót, hogy ők nem hazudnak. Cinikus magatartás, semmi kétség. Nagy cinizmus kell ahhoz, hogy egy egész ország előtt felvállalja valaki, hogy “faszra vettünk, babám, és ti bedőltetek”. Szembesíteni az embereket a butaságuk, hiszékenységük tényével: júj, ez nagyon fáj. És mégis ebben a helyzetben a cinizmus jelenti a viszonylagos őszinteséget.

Mindenki azt szeretné, különösen a politikusok, hogy az emberek igaznak lássák. Mindenkinek szüksége van arra az illúzióra a lelki békessége érdekében, hogy ő: jó. A hibát nyilvánosan felvállalni, állni a támadásokat, nem hátrálni vissza valami jó kis emberi kifogásba, hanem beismerni, hogy hibáztunk, “elkúrtuk”, de másképp akarjuk csinálni, és hogy mi is felelősek vagyunk a hibáért: mindenképpen emberi nagyságot takar. Az igaztalan helyzetét felvállalni egy ilyen kényes helyzetben, amikor embereket azért vernek meg, mert a hiba nyilvánosságra került, nem könnyű, nagyon hálátlan feladat. Ez persze nem kisebbíti a hibát, és nem kisebbíti a politikai hazugságot. Az elemzők csak azt nem látják, hogy a politikai hazugság a rendszer velejárója, és aki arról álmodik, hogy “eljön az igazság pillanata”, hogy “lesz olyan uralkodó osztály, amelyik őszinte”, az nem ismeri a történelmet.

Éppen ezért GyF mondanivalója annyiban hamis – és nagyon buta, ha ezt nem látja be -, hogy a politikai hazugság tényén nem lehet változtatni. A politika: játszmák, ellenjátszmák, számítás, kombinálás, machiavellivellizmus. Ha ő képes lesz olyan politikai elitet kialakítani maga körül, akik őszinték, akkor eljött a mennyek országa. Ha ő hisz ebben, akkor próféta, és nem politikus. Ha azonban politikusként használni akar Magyarországnak, és négy év múlva kiderül, hogy használni is tud, akkor ez elégséges. Akkor politikusként megtette mindazt, ami a dolga. Ha tervezése hibás, ha a reformok nem érik el a kívánt eredményeket, ha Mo. gazdasága nem billen helyre, akkor leszerepel, mint politikus, és akkor mennie kell a politikai pályáról.

más vélemények:

BDK

az igazság illúziója

ma nagyot röhögtem (két hányás között)


ezt minier rajzolta, és nándika írta hozzá a szöveget, ami így hangzik:

Nelli a hegyről

Mezei Nelli.
Hagyjátok élni.

Mezei Nelli.
Hagyjátok telni.

Mezei Nelli.
Hagyjátok ellni.

Tanítsuk meg gyorsan:
Köpni.
Nyelni.

Ó. Köszi, köszi, köszi. Nagyon kedvesek vattok. És nem vagyok szőke.

ma nagyot röhögtem (két hányás között)

elnyomott nők

nekünk, független, egyenjoguságunk tudatában levő európai nőknek szinte elképzelhetetlen az az életstílus, ami egy férfiközpontú társadalomban a nők számára megszokott, elfogadott. persze itt is szembe kell nézni bizonyos előítéletekkel, de azért nem fenyegeiti veszély az életünket, ha nem tartjuk be a “vallási” szabályokat. nem szeretnék nő lenni egy szigorú iszlám államban.

ezért örülök mindannak – mégha bizonyára túlzások is vannak benne, mert elkerülhetetlen, hogy ne legyenek – ha valaki fellázad az elnyomás ellen. Metazin cikke.

Aki soha nem élte át, nem tudja elképzelni, hogy mit jelenthet az erő jogán gyakorolt lelki vagy fizikai terror. Ezt akkor is nehéz elviselni, ha csak egyetlen ember gyakorolja, hát mégha egy egész társadalom. Felnőtt fejjel éltem át mindkettőt – a lelki, ill. a fizikai terrort – egy-egy kapcsolatomban. Amióta egyszer le akartak szúrni, miután egy egész éjszaka vertek, rájöttem, hogy az ember BÁRMIT megtesz az élete védelmében, és hogy a filmekben látott büszkeség nem nagyon létezik. Azóta lettem félős, azóta irtózom az emberi érintéstől, és akkor jöttem rá, mennyire hasznos dolog a gyávaság. Azóta kerülöm a konfliktusokat.

Az elején rettenetese szégyelltem beszélni róla, hiszen saját gyengeségem bizonyítékát láttam a megtörtént eseményekben. Eltelt 3 év azóta. Most jött el az az idő, amikor úgy érzem, hogy beszélni tudnék arról, hogy mit jelent erőszak alatt élni, a másik megfélemlítő viselkedése hogyan teszi tönkre az egyéniséget, és hogyan adjuk fel lépésről lépésre saját magunkat, míg egy másik ember rabszolgái leszünk. És hogyan lehetséges két ilyen élmény után is talpra állni.

elnyomott nők

szeptember 11

Ma félig láttam egy dokfilmet az RTV1-en. azért csak félig, mert a protv-n david hasselhoffal ment egy akciófilm, így csak a szünetekben néztem a másikat. Szóval a dokfilm arról szólt, hogy milyen nehéz elfogadni az amerikaiaknak, hogy a WTC-ből egyesek kiugrottak az ablakon. Pedig hát elképzelhető, hogy ha nem akartak élve elégni, akkor inkább a biztos, gyors halált választották. Az őjságíró, aki erről riportot készített, azt mondta, hogy az Orvosi Kamara hivatalosan tagadja, hogy emberek ugrottak vlna ki az ablakon, csak a légnyomás dobta ki őket, egy jó amerikai nem lesz öngyilkos, s akik meghaltak, mind jó amerikaiak voltak. Bámulatos az a mód, ahogy az amerikaiak képesek hazudni önmaguknak. Hogy soha nem voltak rákényszerítve, hogy a valóságot a más szemével lássák, és így nem lehetnek fogalmaik a több oldalú valóságról, az egyszerre igaz tényekről. Soha nem értettem, hogy egy átlag amerikai miért tartja elfogadhatatlannak egy ilyen támadás lehetőségét, UGYANAKKOR elfogadhatónak, hogy Amerika ártatlan embereket öljön számos offenzív háborújában. Nem tudom felfogni, hogy az igazságérzetükre oly kényes amerikaiak ezt az egyszerű igazságot nem látják, hogy az ellenségnek joga van visszatámadni. Na persze, az áldozatok mértékében különbség van. De nem teljesen mindegy, hogy hány ember hal meg ebben a háborúban? Attól, hogy játszunk a számokkal, nem ugyanolyan rettenetes ez az egész? Michael Moore filmjében (elég sokszor megnéztem) az a megdöbbentő, hogy az Irakba küldött katonák tényleg azt hiszik, hogy ők Irakba a demokráciát viszik, hogy az irakiaknak ténylegesen szüksége van arra, hogy megtanítsák nekik, mit jelent a demokrácia. Elképzelhetetlen naívságnak tartom, hogy az egyik katona csalódott amiatt, hogy az irakiak nem fogadják őket felszabadítókul, miután lerombolták a házaikat, és “véletlenül” néhány civil áldozat is volt. Ettől azonban senki fájdalma nem lesz kisebb: sem az araboké, sem az amerikaiaké, akik civil hozzátartozóikat vesztették el.

szeptember 11

stupid műsorok

van az egyik tévécsatornán (tudtátok??? van tévém!!!) belenéztem egy iszonyú műsorba. anyacsere, vagy valami ilyen címe volt, arról szólt, hogy a tévékamerák kedvéért két család anyát cserél. az egyik apa, akivel a felesége amúgy meg van elégedve, tisztaságmániás, rendmániás, otthon is kapitány (civilben rendőr, szerintem klinikai eset…). Szegény másik feleség, aki nem szokta meg otthon a katonás rendet és a parancsolgatást, teljesen kiborult ettől a fickótól, aki a kamera előtt is üvöltözött vele, megpróbálta megnevelni. a rendőr felesége viszont nagyon jól érezte magát a másik férfi társaságában, beszélgettek sokat. nem tudom, mi értelme van az ilyen live-shownak. híresek akarnak lenni??? vagy mi?

stupid műsorok

alternatív zene

– Mi ez a zene? – kérdem én.
– Kontroll Csoport. – mondja a K.
– Borzalmas.
– De hát ez a magyarországi alternatív zene egyik legjobb együttese.
– Úristen, milyen lehet a többi?! Mindig tudtam, hogy utálom az altenatív zenét.
– Dehát ez jó zene.
– Ebből is látszik, milyen borzalmas a zenei ízlésed. Nem hallod, hogy hamis?
– Nem is hamis.
– De. Csak egy negyed hanggal, de hamis. Én hallom.
– Ezek archív felvételek a nyolcvanas évekből!
– Akkor is tudtak tisztán énekelni, ez nem a kilencvenes évek találmánya!
– Szerintem direkt csinálja!
– Ennyire nem lehet direkt csinálni. Kapcsold ki, lécci, mert megfájdul a fejem.

(Úgyhogy most oldiest hallgatunk, ez legalább nem hamis, pedig azok még régebbi felvételek. Érdekes, a 30-as évekbeli gospel-felvételeken az énekeseknek tökélesen tiszta a hangja.)

alternatív zene

Temesvár

Hú, kezdetben hogy utáltam ezt a várost! Nem volt térképem, nem lehetett kapni, állandóan eltévedtem, semmit nem találtam meg, amit kerestem, negyven fok meleg, vagy télen erős szél. Brrrr. Nem is mentem arrafelé se, ha nem volt muszáj. Sajnos, időnként muszáj volt. Azóta eltelt három év, lassan kezdek tájékozódni a városban, kezdem tudni, mi merre van, mit kell mondani a taxisnak, ha sietek, sok szép parkja van, lehet benne üldögélni, légkondis buszok, amiben nem megy a légkondi, csak a román népzene (csak hogy tudjam, hol vagyok), kezdem megszeretni a várost, kezd vonzani a titokzatossága. Kezdem felfedezni benne a jó helyeket, ahova érdemes beülni, vannak jó kávézók, elfogadható árú pizzázók, és lassan a buszok útvonalát is megtanulom. Ki tudok menni az aradi útra taxi nélkül (tavaly még nem tudtam), tudom, hol lehet csempét vásárolni, hol van mind a két cărtureşti, hol lehet olcsón jó minőségű turkálós ruhát venni, hol van bankautomata, hol kell a számlákat fizetni.

Amit nem találtam meg, és szeretném tudni:
(ha valaki temesvári olvassa a blogot, és esetleg jobban ismeri a várost, mint én, ami nem nagy kunszt, nem bánnám, ha elárulná a rejtekhelyeket….)

1. nem találtam uszodát, csak strandot. állítólag az egyik iskolában van, de oda nem engednek be akárkit, és nagyon nem esik útba.
2. nem találtam olyan újságost (ill. a Iulius Mallban van, ami szintén nem esik útba), ahol idegen nyelvű újságokat lehet venni.
3. Nem tudok olyan helyet, ahova lehetne menni aerobikra. Illetve egyet találtam, de annak a programja nem megfelelő.
4. Nem találtam egy olyan fodrászt, aki jól dolgozik, de megfizethető.

Temesvár

pokolbeli víg szövegek faludyról

Kovács-Faludy Fanny: “Eddigi életem legboldogabb időszakát éltem meg mellette. Őt csak imádni lehet. Rettegek az életéért, ezért kérem azokat, akik tisztelik munkásságát és személyét, ma éjjel gondoljanak ránk és küldjenek energiát, hogy megérhesse még szeptember 22-én 96. születésnapját” Faludy-Kovács Fanny az indexen

Varnus Xavér: Akkor mondta azt a zenésznek, hogy “ha holnap vége lesz a világnak, akkor még
ma ültetek egy almafát”. (Faludy valszeg tudta, hogy Luthertől idéz, amit Varnus Xavér a nyilatkozatában nem tudott). ” Vannak, akiknek az élet negyven évesen lemeríti az agyát, de neki 96 évesen is friss volt az elméje. Nem azért, mert jó helyen tenyészett, hanem, mert az Isten két Duracell elemmel többet rakott be neki. mindig uralta az életét, még akkor is, amikor a történelem ült a nyakán. A recski munkatáborban a sötétzárkában a legkellemesebb szórakozása az volt, hogy a kulcslyukon beáradó napfényben fürödjön. Mindig odaállt, ahol a világ bejött a kulcslyukon.”

Böszörményi Zoltán: “Ma este abban a székben ülök, itt, Aradon, a Jelen Ház cigarettafüstös éttermében, amelyben ő, Faludy György, a költő, regényíró és esztéta nem oly régen ült. Vele volt felesége, Fanny és néhány erdélyi jóbarátja. A költőfejedelem – mondogatom, suttogom magam elé. A huszadik század egyik legnagyobb humanistája. Hallgatom a gondolatait, az évek görgette események szófoszlányait. A még meg nem fogalmazott múlt szárnycsapását. Ha kinyújtanám a kezem, még elérném kézfogását, még örömre vidulna kedvem.
Az elmúlásról soha nem beszéltünk, mert ennek evidenciája lábunk előtt nyújtózott. Nem kellett soha megidéznünk, ott volt vállaink között, s a tekintetünkben, mint a magától értetődő dolog, amire felesleges figyelmet és energiát pazarolni. A fájdalom csak a hiány és a soha többé vissza nem térő találkozás érzetének görcsét csavargatja bennem. ” Nyugati Jelen

pokolbeli víg szövegek faludyról

Murphy törvénye arról, hogy ha valamire nagyon készülsz, biztosan teljesen elbaszódik…

Anyósomék először látogattak hozzánk, a falunapokra jöttek. Amúgy nem vagyok túl rendes, általában nem zavar, ha rendetlenség van a házban, de erre az alkalomra mindenképpen feszíteni szerettem volna, úgyhogy elhatároztam, hogy rendet és nagytakarítást csinálok erre a nagy alkalomra, hogy jó benyomást gyakorolhassak a K szüleire. A problémák akkor kezdődtek, amikor hétfőn elkezdett esni, és a frissen kimosott és kicentrifugázott szőnyegek eláztak. Kedd estére kisütött a nap, kiraktam őket száradni, és éjjelre is kint hagytam őket, hogy reggelre megszáradjanak. Szerda reggel megint esett. Szerda este sütött a nap. Csütörtök reggel megint esett. Csütörtök este sütött a nap. A szönyegek hol eláztak, hol próbáltak megszáradni. Péntek reggel véglegesen kisütött a nap, így estére megszáradtak, ezzel tehát nem késtem el, mert péntek estére kellett érkezzenek a vendégek. Az ablakmosást meg sem próbáltam, úgyis felesleges lett volna. Pénteken egész nap füvet nyírtam, de így sem lettem készen az egész kerttel. A takarítással sem, pedig a végén még a K is segített. Szerecsére volt tiszta ágyneműm, azt legalább nem kellett mossak. Végre megérkeznek péntek este, megcsodálják a cicit, aki teljesen beijedt, hogy annyian – hatan – vagyunk a lakásban, és megpróbáltak elbújni. Mivel általában a mi lábunknál alszanak, mikor éppen nem arénáznak a lakásban valahol, most is a paplanok alá akartak elbújni. Igen ám, de anyósméknak vetettem ágyat a mi helyünkön, hogy nekik minél kényelmesebb legyen. Következésképpen a cici ki volt tiltva abból a szobából. Persze a cicinek hiába magyaráztam, hogy oda most nem mehet be, mindenáron be akart menni, be is ment és elhelyezkedett a tiszta ágyneműn és az új paplanon, amint a múlt héten vettem. Ahol anyósomék kellett aludjanak. Mivel senki nem vette észre, mi történt, teljesen megnyugodva becsuktuk az ajtókat és leültünk vacsorázni. Csak lefekvéskor fedeztük fel, hogy a cici – mivel nem tudott kijönni az almához, lefosta az anyósomnak kitett ágyneműt, paplant. Ekkora égést!!!!
Murphy törvénye arról, hogy ha valamire nagyon készülsz, biztosan teljesen elbaszódik…