Németh László: Gyász

Ez a könyv tulajdonképpen nem is a gyászról szól, hanem arról, hogy mennyire adunk más véleményére. Nyilvánvaló, hogy falusi (zárt) közösségben ez nagyon fontos szempont, mert a falu szokásrendszere a közösség véleményén keresztül kerül átörökítésre. Muramisten, ez milyen keveset változott Németh László óta! Itt, mikor valaki csinál valamit, az első szempont, aminek alapján tettét megvizsgálja: mit szólnak hozzá a többiek. Nincs általános igazság, nincsen önként átgondolt jó és rossz, hanem csak a közösségi életforma variációi.

Németh László: Gyász

Nyuszika, van sapkád?

Jonas-Nissenson: Anyák és lányaik; Háttér, Bp., 2001

Ez a könyv olyan középkorú nőknek szól, akiknek problémái vannak a lányaikkal. Bár nem erre számítottam, mikor nekikezdtem olvasni a könyvet, mégis hasznos volt. Én is ilyen “problémás lány” vagyok, sokáig (néha még most is) lelkiismeret-furdalásom van, hogy
1. nem vagyok elég jó gyerek (bár fogalmam sincs, hogy mit jelent, hogy valaki jó gyerek, nb. 27 éves vagyok, teháét már rég nem gyerek)
2. nem vagyok hálás (ezt sem értem igazán, hogy hogyan kellene az legyek)
3. undok vagyok az anyámmal (mindig elhatározom, hogy nem leszek, de aztán mindig így sikerül, óriási kudarc ez mindig, mert mindenki mással tudok normálisan viselkedni, csak az anyámmal vannak ilyen kényszeres mókuskerekek).

Szerintem (ez természetesen egy elfogult álláspont, tessék így kezelni!)

1. az anyám engem hibáztat valamiért, amiről fogalmam sincs, mi lehet; több dolog is lehet, amire gondolok:
– személyes sértésnek fogja fel, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek megálmodott;
– személyes sértésnek fogja fel, hogy a lakásomat nem az ő ízlése szerint rendeztem be, hogy nem azt az iskolát végeztem, hogy nem keresek annyit, amit szerinte megérdemelnék, hogy szerinte nem végzek társadalmilag elismert munkát, hogy nem megyek vele nyaralni, hogy mikor együtt megyünk valahova, tiltakozom, hogy megfogja a kezem (mmuramisten!), hogy nem úgy öltözöm, hogy meghíztam (172 magas vagyok, és 60kg!!!), hogy kávézom, mert az csontritkulást okoz (ő is kávézik, és ritkák a csontjai), hogy itt lakom, hogy pont oda akartam rakni a szekrényt, hogy nem nézek tévét, hogy felcsattanok, mikor ő elmondja a véleményét, hogy nem úgy csinálom, ahogy ő akarja, hogy nem vagyok hálás, pedig ők mindent megtesznek értem, ha őszinte vagyok, és kimondom, amit gondolok róluk, a politikáról, stb.

2. az anyám önmagát hibáztatja, hogy nem volt jó anya, de ezt a gondolatot nem bírja elviselni, tehát bűnbakot keres;

3. nem jut el a tudatáig, hogy felnőttem, és hogy felnőttként kellene kezelnie, tehát nevelni akar

4. szégyell engem (ezt többször érezetem, mikor a barátaikkal beszélgettek, és én fültanúja voltam);

5. akkor érzi a hatalmát, ha irányíthat másokat; ezt nálam mindig el tudja érni, hogy hatalmi helyzetben érezze magát;

Jó, elfogadom, hogy problémás gyerek vagyok. Szükségem van magányra, térre, függetlenségre, arra, hogy a személyes teremet tiszteletben tartsák. Tudok nagyon is undok lenni, ha akarok. Szükségem van önállóságra. Céljaim vannak, amiket egyedül akarok megvalósítani, mert nincs túl sok önbizalmam, és a célok elérése ebben megerősít. A problémáimat nélküle akarom megoldani. Nem akarom, hogy beleszóljon az életembe, és nem várok tanácsot, csak akkor, ha én kérem. És nagyon utálom, ha azt próbálja velem elhitetni, hogy én vagyok a hibás, mert ilyen szar a kapcsolatunk. És nem érzem magam bűnösnek olyan dolgokért, amiért ő bűnösnek akar látni. Miért olyan nehéz ezt elfogadni egy szülőnek?

Nyuszika, van sapkád?

Csak Norris (internetes viccküldőről)

A Csak Norrisz poénokhoz alapvető tudás szükségeltetik: Csak Norrisz a legkeményebb.

Csak Norris 20 perc alatt nézi meg a 60 perces tv-műsort.
Csak Norris egy alkalommal kihúzott egy szálat a szakállából és három ember szívét szúrta át vele.
Csak Norris meg tudja gyújtani a hangyákat egy nagyító segítségével…Éjszaka.
Lehetetlen nem létezik, csak olyan hogy, “Csak Norrisnak nincs kedve hozzá.”
Isten a saját képmására teremtette az Embert… miután Csak Norris a saját képmására megteremtette az Istent.
A filmsztárok védelme érdekében használnak kaszkadőröket a veszélyes jeleneteknél. A Kaszkadőrök testi épsége érdekében használják Csak Norrist.
A Dinoszauruszokat nem meteor pusztította ki. Csak Norris volt.
Csak Norris nem azért halhatatlan, mert az Istenek kedvelik őt. Azért halhatatlan, mert félnek tőle.
Az ókorban Csak Norris azért nem lehetett Gladiátor, mert az Oroszlánok nem egyeztek bele.
Csak Norris nem játszik istent. Játszani gyerekek szoktak.
Csak Norris megszámolta a végtelent. Kétszer.
Mikor a láncfűrészes sorozatgyilkos aludni megy, mindig megnézi, az ágya alatt nincs-e Csak Norris.
Csak Norrisnak a szakálla mögött nem áll van. Az csak egy másik ököl.
Nincs globális felmelegedés. Csak Norris fázott, tehát feljebbcsavarta a Napot.
Csak Norris be tudja tenni a forgóajtót.
Chuck Norrist nem marja a fagy. Ő marja a fagyot.
Egy, Batman és Darth Vader közt létrejövő párbajban Csak Norris lenne a nyertes.
A halottkémek “MCS”-jelzéssel látnak el minden hullát. …ez a “Már Chuckolva” rövidítése.
Csak Norris pörgőrúgása olyan erős, hogy az űrből is látható – szabad szemmel.
Csak Norris első munkája újságkihordás volt. …nem volt túlélő.
Csak Norris 8*10-es funérlemezt használ WC-papírnak.
A világon kétféle ember létezik. A pörgőrúgó Csak Norris; és aki mindezt beszopja.
A Manhattan project nem nukleáris fegyverek készítése miatt született. A célja az volt, hogy újraalkothassák Csak Norris forgópörgésrúgásának erejét. A közelébe sem értek.
Csak Norris nem Ír. A haja az áldozatok vérébe pirult bele.
Leszbikusok nem léteznek, csak nők, akik soha nem találkoztak Csak Norris-szal.
A lant, a kardnál is erősebb fegyver! Ha Csak Norris pengeti…
Csak Norris soha nem üt két legyet egy csapásra. Az összes legyet megöli egy csapásra.
Csak Norris tudja a pi utolsó számjegyét.
Walker a texasi kopó végén nem a stáblista fut, hanem a halálos áldozatok listája, akik a rész készítése alatt hulltak el.
Csak Norris úgy döntött, hogy nem mossa többé a ruháit az óceánban. Túl sok lett a tsunami áldozata.
Csak Norris önként vállalta, hogy az apokalipszis után is itt marad és megküzd az antikrisztussal.
Csak Norris az egyetlen ismert emlős, akinek behajlítható hüvelykujja van… a péniszén
Csak Norrist még soha nem perelték be egyszerűen gyilkosságért, mivel a körbepörgőrúgást a világon mindenhol “Isteni csodának” minősítik.
Harci törvények: 1) ne húzz elő kést ha pisztoly-harc lesz 2) ne húzz elő pisztolyt ha Csak Norris-harc lesz
Kínában él egy ősi mondás: egyszer eljön a földre egy hős gyermek , akit a sárkány szül, férfivé válik, és eltünteti a földről hatalmas erejével a bűnt és a rosszat. Ez az ember nem Csak Norris, mert Csak Norris ölte meg ezt az embert.
Ha Csak Norrisszal játszol monopolyt, akkor nem kapsz 200 dollárt minden egyes körbeéréskor. Örülhetsz ha élve körbeérsz.
Csak Norris egyszer megküzdött egy fél kezű nindzsával. Mivel látta, hogy így a harc nem fer, fogta magát és letépte mindkét kezét és az egyik lábát, majd körbepörgőrugta a nindzsát aki egyből elpusztult. Ezután visszarakta a végtagjait egy rozsdás sátorszög és egy nejlon madzag segítségével.
Az igazán kemények reggelire szögeket esznek. Csak Norris a praktikerben veszi a tízórait
Csak Norris nem “vesztette” el a szüzességét, csupán megfogta és megölte.
Amihez Midas király hozzáért arannyá változott. Amihez Csak Norris, az meghalt.
Csak Norris egyszer 400 darab ötven filléressé körbepörgő rúgott egy kétszázast.
Csak Norris engedte, hogy elkapják a vietnami háborúban. Kínzásként megetették vele a belsőségeit. Ezután repetát kért.
Ahelyett, hogy szex után rágyújtana, Csak Norris kimegy és felgyújtja a marhacsordáját.
Hogy ki mondhatta, hogy “a jók korán halnak”?. Valószínűleg valaki Csak Norris óvodai csoportjából.
A legjobb, amire reggel felébredhetsz az nem egy hosszú erős kávé illata, hanem a tudat, hogy Csak Norris nem ölt meg álmodban.
Csak Norrisnak nincs konzervnyitója, simán a belsejéig berág.
A felső-elrendelés kutatói közt gyakori vita, hogy vajon a felsőbb tudatállapotba való jutás az, amikor az elme 2 különböző szintjén a felsőbb rendeltetéssel bíró rész átvesz egy attól különböző mentális állapotot. Csak Norris a kérdésre, várhatóan egy körbepörgőrúgást ejtene az arcodba a sok okoskodós dumáért.
Az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. Aki Csak Norrison nevet, az meg megdöglik
Mielőtt a tudomány rájött volna, addig úgy tartották, hogy az ősz azért van, mert Csak Norris minden fát lepörgőrúgásozik.
Csak Norris az igazi apja Luke Skywalkernek
Csak Norris mindig jól ejti ki a szavakat. Ha esetleg mégse úgy ejtené ki, mint a többi ember, az Oxfordi egyetem egyszerűen csak megváltoztatja a szó kiejtését.
Csak Norris egyszer sétált a nagy pusztában, egy bárt keresett. Nem talált sehol, ezért leült a földre. Nem telt bele egy óra sem és felhúztak körülötte egy bárt. Csak lehúzott egy felest, majd az egész épületet a porrá égette. A lángok között álló Csak Norris csak ennyit mondott: Mindig hagyd úgy a dolgokat, ahogy találtad.
Csak Norris alkatrészeket eszik, de robotot szar ki.
Mikor Csak Norris felesége odaégette a hálaadási pulykát, Csak ennyit mondott: ne aggódj miatta, szivem. Ezzel hátra ment a kerte, és 5 perc múlva visszatért egy élő pulykával. Az egészet megette, majd amikor kiöklendezte a pulyka ropogósra sült, valamint áfonyamártás is került mellé. Erre Csak felesége megkérdezte, hogy hogyan csinálta. Csak pörgőrúgással fejbe rúgta, majd ennyit tett hozzá: Soha se kérdezd Csak Norrist. Soha!
Egy mostani felmérés szerint az amerikai nők 94%ának Csak Norris vette el a szüzességét. A maradék 6% hihetetlenül dagadt vagy ronda volt.
MacGuyver össze tud rakni egy repülőt egy rágógumiból meg néhány iratösszetűzőből. Csak Norris viszont képes körbepörgőrugni a fejét egy falba és elvenni tőle.
Minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő. Minden halott mögött ott áll Csak Norris.
Csak Norris igazi csörgőkígyót használ gumi helyett
Nagasakira soha nem dobtak bombát. Csak Norris ugrott ki a repülőből és belecsapott a földbe.
És mondá az úr “Legyen világosság” És Csak Norris így szólt: “Talán “légyszíves”….”

Csak Norris (internetes viccküldőről)

elmaradások 4

Kövekkel a zsebében

Állítólag már vagy három éve játszák Kolozsváron, de csak most tudtam megnézni. Amúgy is nagyon szeretm a színházat, de a stúdióelőadás már csak azért is különlegesebb, mert annyira az orrunk előtt játszódik, hogy nehéz kívülmaradni a játéktéren. Amíg a nézőtérről biztonságban érzem magam a drámai események támadása ellen, addíg a stúdióelőadásnál sohasem vagyok biztos, hogy nem rángatnak-e bele valami játékba, hogy hirtelen nem leszek-e én is szereplője a darabnak. Már többször volt rá példa. szóval mindenképpen izgalmasabb testközelből figyelni a színészeket.

Az összes szerepet két színész játssza – mint megtudtam, azért, mert amikor írták a darabot (grrr, azta mindenit a lyukas memóriámnak, hogy már megint elfelejtettem a nevet), színészhiányban voltak, és mindenkinek mindent kellett játszani. Na, számomra ez megint olyan teljesítmény volt, ami előtt megemeltem a gondolatbeli, és most a virtuális kalapom. Megint csak a gesztusok: itt persze, a sok szereplőnél nagyon elnagyoltak, minden szereplőnek néhány jellemző gesztusa van, amiről felismerjük őket, de ez a néhány gesztus annál találóbb. De cserélgetni ezeket, állandóan eltalálni, hogy most melyik szerepet is jászták – nos, ez nagyon nehéz. Aki nem hiszi, próbálja ki magának otthon: legyen egy kicsit az ellenkező nem. Azért olyan nevetségesek állarcosbálon a női ruhába öltözött férfiak, mert vagy túlhangsúlyozzák a női gesztusnyelvet, vagy egyáltalán nem használják; kevés hiteles nő-alakítást láttam, amit férfiak adtak elő (érdekes, hogy fordítva mintha könnyebb lenne?), de ez a darab köztük van.

elmaradások 4

elmaradások3

Nem tudja valaki, mi volt a címe és ki volt a rendezője a következő történetű filmnek?

a történet a sínai félsziget izraeliek által történő elfoglalása előtt játszódik, a főszereplők: egy olasz keresztény, egy muzulmán, és egy zsidó család, akiknek az élete szorosan összefonódik. ott játszódik valamelyik afrikai városban. nem ismerős valakinek? az utolsó jelenet, hogy ülnek a tengerparton, és a következő nap kitör a háború.

elmaradások3

elmaradások2

Jean Rouché: Emberi piramis

Becsöppentem a múlt héten a tranzitban valami szemináriumra, ahol ezt a filmet vetítették (a film érdekes volt, a szeminárium nem – vagy nem érdekelte a diákokat ez az egész, vagy nem volt kedvük beszélgetni, vagy mittomén, de irtó unalmas volt…, pedig annyi mindenről lehetett volna beszélgetni a fillmel kapcsolatban, de aki egyáltalán megszólalt, az csak iskolás, betanult mondatokat szajkózott – szegény KCS, aki a szemináriumot tartotta, igyekezett a diákok érdeklődését felkelteni, de nem sok sikerrel, és a gesztusain – megint csak a gesztusok – egyértelműen látszott, hogy rettentően zavarja, hogy most pont ezt kell csinálja, és hogy senkit sem érdekel, amit ő tud a filmről, és amúgy is roppant idegesítő az egész…; az övén kívül egyetlen önálló gondolat sem hangott el – ez bizony elszomorító, nem tudom, milyen szakosok lehettek, csupa lány, egy fiú, magyar szak, talán?)

A film – KCS azt mondta róla, hogy maga a film nagyon hasonlít egy pszichodrámához; a rendező és a szereplők együtt alakítják a történetet, kicsit dokumentumfilm, kicsit fikció, a szereplők önmaguk is, nem is, (csomó szakkifejezés a filmmel kapcsolatban, amit nem jegyeztem meg), a rendező nem csak külső szemlélő, hanem a film aktív résztvevője, kicsit úgy, mint a Dogville-ben, bár ott a szereplők bábok, akiket a rendező tologat, nincs beleszólási lehetőségük a filmbe, itt meg igen, ezért olyan érdekes.

A helyzet – Elefántcsontpart, afrikai-európai vegyes 12. osztály, 1959-ben; nb. már csak a szitu is megért volna egy misét, dehát úgy látszik, senkit nem érdekel az ilyesmi, kialakuló barátságok története, viták, amiben a színészek saját gondolatai is benne lehetnek (hogy benne vannak-e, az számomra nem derült ki világosan), emberi gyengeségek, kultúrák közötti különbség, apartheid, gyarmatosítás utóhatásai, személyes tragédiák, és a közben mégis megszilárduló barátságok. Kisebbségi helyzet, nyelvi asszimiláció, államnyelv, kettős identitás, mind olyan kérdések, amik kellene érdekeljenek egy egyetemistát. De nem. Hát, szomorú. Számomra nagyon érdekes volt.

elmaradások2

elmaradásaim1

1. Duncan Tucker: Transamerica

Amikor egyszer szcs megkérdezte, hogy milyen stílusú filmeket szeretek, akkor nem tudtam pontosan behatárolni, hogy milyeneket is. Na, szcs, ez ilyen. Kicsit limonádé, kicsit konvencionális, de azért mégsem annyira, nem annyira elvont, mint Jodorowsky (aki eddig számomra a Todorowsky álnéven létezett), nem annyira brutális, mint Kim Ki Duk, de nem is annyira giccses, mint pl. a Schindler. Jó kis mese két emberről, akik nem hétköznapiak, és összebarátkoznak. Nagyon tetszett a filmben Stanley/Bree (az imdb-n nem találtam meg, hogy ki kit játszik :-( ) arcmimikája, és a nagyon kidolgozott kettős – férfi és női gesztusnyelv. Talán ez az egyik lényeges dolog, ahol le lehet mérni, hogy az illető mennyire jó szinész: a gesztusokat (főleg ami nemileg is kódolt bizonyos szintig, illetve megtanuljuk kicsi korunktól) nagyon nehéz hitelesen utánozni. Színházban is ez szokott zavarni: ha nem hitelesek a gesztusok. A történet is tetszett: noha amerikai találkozástörténet, mégsem teljesen hétköznapi; a szereplők nem szeretnek egymásba, nincs happy end, illetve nem tudjuk, hogy van-e, de nem is ez a fontos, és a hosszú, amerikát átszelő utazás során a két emberben belül történik valami, és ez látható a filmben. Számomra ennél nincs érdekesebb: követni az embereken belüli történéseket.

elmaradásaim1

Park Chan-wook: Old boy (II.)

a történet – egy fickót, aki az Oh Daesu névre hallgat, a rendőrségről hazafelé menet elrabolnak, és 15 évre bebörtönöznek (á lá Monte-Christo, csak kicsit kényelmesebb a hely, mint If vára), nem tudja, hogy ki, és miért, kiszabadul, és megpróbál választ találni erre a két kérdésre, és bosszút állni (persze nincs annyi pénze, mint MC-nak), a nyomozás során találkozik Midoval, egymásba szeretnek, és együtt nyomoznak, a nyomozás során kiderül, hogy egy középiskolás vétsége miatt bűnhődik (a másik főszereplő, Joo-hwan No, a börtönőre húga Daesu miatt halt meg, itt ugyan nem értettem pontosan, hogy miért…), és Daesu főbűne, hogy sokat beszél, a kérdés, amire választ kell találjon, nem is az, hogy miért volt bebörtönözve, hanem hogy 15 év után miért engedték ki, a végén persze ez is kiderül, merthogy Mido a saját lánya, és Deasu áldozatként levágja a nyelvét, csakhogy a börtönőre, Joo-hwan No ne mondja el Midonak, hogy Daesu az apja, majd a fogvatartója, mivelhogy véget ér a bosszú, főbelövi magát, a végén Daesu hipnotizáltatja magát, hogy ne emlékezzen arra, ami történt, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

leginkább a film sajátos humora tetszett – van benne egy Rejtő-jelenet, amikor Daesu lekaratézik vagy 20 embert, utána kést szúrnak a hátába, és utána még lekaratézik vagy tizet, éppen csak Fülig Jimmy hiányzik :-)

vannak benne olyan jelenetek, ahol majdnek becsuktam a szemem – mikor az egyik börtönőrnek kőműves-kalapáccsal kiszedi a fogait, meg amikor kivágja saját nyelvét, de azért nemvolt annyira szörnyű (mégmindig a hetedik pecsét a no1), úgy látszik, a koreai filmek természetes velejárója bizonyos mértékű vizuális durvaság

vannak benne nagyon szép jelenetek, amik nagyon emlékezetesek, festői állóképek

az értelmezés – a bosszú, úgy tűnik, az egyik központi problémája a koreai rendezőknek (Kim Ki Duk: Samária, pl.), de ez azért különleges, mert utal a nyugati kultúrkörre is, MC sztorija által, és a kettő párhuzama sajátos teret teremt az értelmezésre, érdekes a “keleti” arányérzék: a bűn és bűnhődés mértéke, hiszen olyan nagy a bűntetés, hogy az csak a görög istenek igazságtalan bűntetéseihez mérhető, a bűntetés kitalálója és osztogatója, Joo-hwan No ténylegesen olyan, mint egy görög isten, sorsszerűen intézi Daesu életét, Daesu sokáig kényszerpályán mozog
megdöbbentő, hogy a végén Daesu nem a tudatot és az igazságot, hanem a tudatlanságot és a boldogságot, a vérfertőző szerelmet választja, bár lehet, keleten ennek nincs éppen ekkora jelentősége, mint nálunk?

Park Chan-wook: Old boy (II.)

boldog semmittevés

Boldogok a semmittevők, mert Isten fenségének szemlélői lehetnek; boldogok a tétlenség órái, mert akkor munkálkodik a mi lelkünk. (Franz Kafka)
a munkamánia – menekülés a lelkünk elől (mezei)

a boldog semmittevés órái a következőkkel teltek:

kedd – román nyelvű sajtót olvastam hanyatt fekve a szentmihály kertjében (ID, dilema, romania literara), voltam úszni (kezd visszatérni a régi formám, már nem lóg a nyelvem 50m után), este békés családi fecsegés, majd insomnia
szerda – piac, üzletek, turkálók, antikváriumok (megvettem: A. Dumas: A három testőr az Európa kiadótól, mert a régi már nagyon rongyos, José Martí írásai, valamint a legfrisebb kellék), összefutottam valami haverekkel, szövegelés, este egy nagyon érdekes dizájnos kocsma kipróbálása az insomniával szemben, ahol a bár fele üzlet
csütörtök – ügyintézés (grrrr, ebben semmi semmittevés nem volt), este filmklub a tranzitban, valami kimondhatatlan nevű dél-koreai rendező (nem kim ki duk, és nem wong kar wai) trilógiájának a második része, koreai oedipusz-történet – old boy, azt hiszem, ez volt a címe, utána bulgakov
péntek – megint megyek úszni, meg este színházba (Kövekkel a zsebében)
szombat – zesküvő vásárhelyen (és ezzel megint kezdődik a munka)

boldog semmittevés

elvonási tünetek

Írtam már, hogy december óta nem cigizem. A karácsonyi ünnepek alatt annyira beteg voltam, köhögés, takony, stb, hogy nem is kellett. Azóta viszont egyáltalán nem könnyű megállni – nem is igazából a nikotin miatt, hanem a gesztusok miatt, amik hozzátartoztak az életemhez 8 éven keresztül. Sokszor nem tudok mit kezdeni a kezemmel, véresre vakarom öntudatlanul a körmeimet, viszont, ha rámszólnak, hogy hagyjam abba, ideges leszek – pótcselekvés a javából. Ezen kívül állandó rágcsálás-kényszerem van, frustrál, ha nem tudok rágni valamit. Aztán nem esik jól vonaton utazni, mert nem tudok kimenni a folzosóra cigizni. Az meg ugye hülyén néz ki, hogy csak kimenjek a folyosóra. Aztán zavar a cigarettafüst, főleg este, mikor büdősek a ruháim a kocsmázástól. Aztán egy darabig idegességi, izzadási és pánikrohamaim voltak – ezek, gondolom, a fizikai hatások. Aztán álmodom rendszeresen, hogy cigarettázom. Igaz, időnként nem bírom megállni, és elszívok egy-egy fél szálat, de igazából nem esik jól. Ideges állapotaimban, amikor a feszültség levezetéséhez kellene, megvadulok egy szál cigi után. Minél tovább tart ez az absztinencia, annál nehezebben viselem.

elvonási tünetek

Cronenberg: History of violence

Az tetszett a legjobban a filmben, hogy nem moralizál. Ez van, ez a valóság, embereknek naponta szétmegy az agya, mert golyót lőnek bele. És időnként a golyó a fél arcát is leviszi. És vannak ilyen helyzetek, amikor a családok élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik, a viszonyok átrendeződnek. Az ilyen, reális távolságban tartott valóság nem annyira szörnyű, mint a tudatalatti félelmekre épülő filmek. A legmaradandóbb élményt ilyen szempontból a Hetedik pecsét jelentette, időnként letesztelem magam vele, hogy elmúltak-e a félelmeim tőle. Legutóbb 10 percet bírtam belőle megnézni. Ezt az egy Cronenberg-filmet láttam eddig, de kegyetlenség és brutalitás szempontjából meg sem közelítette Kim Ki Duk Sziget című filmjét, amitől kicsit felfordult a gyomrom, mikor láttam.
Az egyik kérdés az, hogy ami felmerült bennem, hogy mennyire lehet reális egy ember életében az ilyen mértékű változás. Meg lehet-e javulni. Ugyanakkor van két börtönviselt ismerősöm (rablás, nemi erőszak), akik azóta “megjavultak”, sikeresen újra beilleszkedtek a társadalomba. Meg lehet-e szabadulni az erőszakos viselkedés berögződött mintáitól. Létezhet-e a személyiség ekkora “korrekciója”.
A másik kérdés, hogy ilyen helyzetben a családban lehetséges-e igazi, teljes megbocsátás. Amikor a családtagok úgy bocsátják meg az egymás ellen elkövetett bűnöket, hogy nem marad bennük szemrehányás.
A kedvenc jelenetem az volt, amikor Tom kifejti a fiának, hogy ebben a családban nem verekedéssel oldják meg a prblémákat. Azután meg megüti a fiát.

Cronenberg: History of violence

Apollinaire: Égöv

Most olvastam újra ezt a verset, mert egy ismerősömnek dolgozatot kell írnom róla (kíváncsi vagyok, hényast fogok kapni rá :-) ). 12. osztályban, mikor Apollinaire-t tanultuk, nem igazán értettem ezeket az irányzatokat, azóta meg nem vettem elő őket. Most revelációként hatott rám, hogy mennyire gyönyörű ez a verse.

Íme az elemzés, irodalom-tankönyv-stílusban (kicsit ihletődve ezekből):

Az Égöv című verse olvasása során érzékeljük, hogy a vers töredékes is, egységes is. A világ földrajzilag és jellegben távoli elemi és a képzelet képei kerülnek egymás mellé. A versben felsorolás uralkodik, mintha litániát mondana a költő. Nyelvezete egyszerű, köznapi, a megidézett tárgyak is azok, de sok a váratlan, meglepő képzettársítás, meghökkentő szókapcsolat („déltájban majd csaholni kezd egy megdühödt harang”). A központozás nélküli szavak egyetlen kiáltásként áradnak, mintha egy szuszra mondaná, kiáltaná a költő a verset (eredeti címe: Kiáltás). A vers felütése adja meg az alaphangulatot, a versírás, életérzés okát: „végül is únod a régi világot csupa rom”. Nem hagy kétséget a kezdet afelől, hogy a költő le akar számolni valamivel, búcsúzik, szembenéz a múlttal. Párizs meghökkentő képei („hidak nyája béget e hajnalon”), majd a vallás időszerűsége, amely szerint mégis képtelen élni, majd ismét a nagyváros képei, plakátok, gépírólányok, amivel megindokolja, hogy miért is képtelen bemenni, és gyónni a templomban: a vallást, imát kiszorítja a plakát és a prospektus. Groteszk költői képek, amelyek mind hangulatfestésre szolgálnak, és az új életérzés logikátlan motivációjának alátámasztására. A groteszk világban groteszk okok vannak.

A következő „látomás” az új századról szól, amelyben minden nép (madarak jelképeik őket) eljön majd, és „pajtáskodnak ott fönn mindannyian a szálló gépmadárral”. Utólag nézve a 20. századot, fájdalmasan nem volt igaza, mert nem a béke, hanem a háború százada következett el.

A következő egység a 20. század tömegben is magányos emberéről szól, aki szép lassan feladja a reményt, hogy emberi módra élhessen („mintha többé már soha nem szeretne senkisem”, „boldogító szókra vágyom én s beteg vagyok már régen”). A vallásban sem találja meg azt a belső békét, amit szeretne, ugyanúgy a szerelem is szégyellnivaló gyöngeség lett, a 19. század nagy eszményei (vallás és szerelem) immár nem nyújtanak vigaszt a 20. század emberének.

A következő kép a boldog ifjúságot (újabb eszmény, amivel leszámol) idézi, majd prágai utazását. A boldogsághoz szükséges, hogy az ember „visszahátráljon a múltba”, mert ezek már a jelenben elérhetetlenek. Minden szép csak akkor érzékelhető, ha az „órák mind ellenkező irányba forognak”. Helyszínek sora következik felvillanásszerűen egymás után, mindenhol csak egy pillanatot időz, mert amit keres, sehol sem találja. Időben és térben kutat a múltjában, de a számadás érzése kiábrándító: „úgy éltem mint egy eszelős időmet elprédáltam”.

Ezután az egy napba, mint idői keretbe foglalt látomás befejező képe következik. Hajnaltól kezdve, a friss párizsi utcaképtől a világon át érkezünk el „egy alja bár” elé. Metaforája is lehet ez az életnek: frissen, hajnalosan kezdődik, reménységgel, és kiábrándultan, „szerencsétlenek között”, akik teljesen hasonlóan a költőhöz, ér véget. A hajnali üde pásztorlány estére megcsúnyul: „itt még a legcsúnyább is gyötri kedvesét”. Végül, ismét hajnalban, kiélten, kiábrándultan, fáradtan megy aludni a költő. Életét a pálinka mámorához hasonlítja: „úgy iszod akár az életed e lángoló szeszet te / akár a pálinkát iszod az életet te”.

A zárókép nyugtalanítóan kiábrándító: a vallás helyett új bálványok közé tér a költő lefeküdni, minden elvesztette értelmét, a zárósor még azt is átszínezi a versben, ami esetleg pozitív hangulatú volt.

Nyugtalanító, kiábrándult vers ez. De éppen ezzel a hangulattal sikerült tökéletesen lefesteni a 20. század értelmiségi életérzését: a reménységtől duzzadó, mindent kipróbáló, világokat bejáró, szeretni vágyó, de mégis tömegesen magányos, semmiben megváltást nem találó, eszményeitől megfosztott, végül kiégő, kiábrándult, önmagába és pálinkába hulló értelmiségi curriculuma a vers.

Apollinaire: Égöv

metró-álom

Bentlakásban laktam, és éppen az egyik barátomhoz mentem át a szobába álmomban, aki valamiért a pincében lakott. Amikor odaértem, mutatta, hogy a szobája fala mindjárt bereped, és az olaj össz fogja dűteni az épületet és meneküljünk. Kezembe nyumta a nagyon aranyos kölyök-vizsláját, de ekkor már repedt is a fal és futni kellett. A barátom nem menekült elég gyorsan, őt agyonnyomta ott egy fal. A folyosón mindenkit figyelmeztettem, hogy be fog omlani az épület, de senki sem figyelt rám. Visszarohantam a szobámba, összecsomagoltam a legfontosabbakat, a kutyát is beraktam a hátizsákba, és rohantam a metróhoz. Amikor leértem, a metróban elkezdtem kidűlni a falak a légnyomástól, sokan meghaltak körülöttem, és a kölyökkutyám is megdöglött. Rettenetesen sirattam álmomban, annyira kedves kutya volt. Onnan valahogy egy nagy vonatállomásra kerültem, ahol ruhasegélyeket, meg cipőket osztogattak, de nem ingyen, egy hang pedig bemondta a iasi vonatot, amelyik 20 kocsival, de üresen indul, és én turkálás közben találtam magamnak egy nagy sárga pokrócot és egy barna sálat, és megpróbáltam vele elslisszolni, hogy ne kelljen kifizetni, mert nem volt miből. Ekkor felébredtem.

metró-álom

ugyanaz a teszt, másodszor

You scored as Buddhism.Your beliefs most closely resemble those of Buddhism. Do more research on Buddhism and possibly consider becoming Buddhist, if you are not already. In Buddhism, there are Four Noble Truths: (1) Life is suffering. (2) All suffering is caused by ignorance of the nature of reality and the craving, attachment, and grasping that result from such ignorance. (3) Suffering can be ended by overcoming ignorance and attachment. (4) The path to the suppression of suffering is the Noble Eightfold Path, which consists of right views, right intention, right speech, right action, right livelihood, right effort, right-mindedness, and right contemplation. These eight are usually divided into three categories that base the Buddhist faith: morality, wisdom, and samadhi, or concentration. In Buddhism, there is no hierarchy, nor caste system; the Buddha taught that one’s spiritual worth is not based on birth.

Buddhism
83%
Christianity
79%
agnosticism
75%
Paganism
71%
Satanism
58%
atheism
54%
Judaism
54%
Islam
38%
Hinduism
29%
ugyanaz a teszt, másodszor

vallás-teszt

kíváncsi vagy, miben hiszel, de bizonytalan vagy? klikk ide

ez az én eredményem :-)

You scored as agnosticism. You are an agnostic. Though it is generally taken that agnostics neither believe nor disbelieve in God, it is possible to be a theist or atheist in addition to an agnostic. Agnostics don’t believe it is possible to prove the existence of God (nor lack thereof). Agnosticism is a philosophy that God’s existence cannot be proven. Some say it is possible to be agnostic and follow a religion; however, one cannot be a devout believer if he or she does not truly believe.

vallás-teszt