gyerekek aranyköpései

tanár ismerősömtől hallottam ma:

1. Norbi mondta:
– Tanító bácsi, Réka megmutatta nekem a bugyiját, de engem nem érdekel.

2. Épülő ház előtt Noémi a következőt mondta:
– Anyu, ezen a házon nincs sapka.

3. Temetéseken a halottkísérőt bejárónak hívják a faluban. Hétvégén a tánccsoportnak fellépése lesz, amit Réka (ugyanaz, mint fent) így kommentált:
– Anya, az előadásra 1 lej a bejáró.

Reklámok
gyerekek aranyköpései

ISDN-bugyrok

Szerettem volna modernizálni az internet-cuccaimat.

Első kör

bemegyek a Romtelecomhoz, információnál állnak néhányan, két mama foglalkozik a kliensekkel. Türelmesen kivárom a soromat, mire odakerülök, egyik mama elmegy. Kezdem magyarázni a másiknak: Internet-hozzáférést szeretnék, amely jobban működik, mint ez a mostani (Connex+Romtelecom számla). Ajánlja: most csinálják az ADSL-t, április 30-ig két hónap ingyen, beszerelés ingyen. Mondom, falura lesz. Hát, sajnálják, de oda még nem tesznek. Rendben, akkor ISDN? Igen, azt tesznek. Szeretnék? Nem tudom, mitől jó az? Nem tudja, illetve, hogy lehet közben telefonálni is. Mennyibe kerül? Elsorol 3 számot, amit nem jegyzek meg. De mondom, a telefon cég nevén van. Akkor nem jó, mert drágább. Kérdem, mennyivel? Nem tudja, várjam meg a kolléganőt. Várok, közben meglátok egy ISDN-szórólapot, megunom a várakozást.

Második kör

Szórólappal a kezemben hívom Z.-t, ő a szaki, hátha jobban tudja, mi van ide írva. Beolvasom neki a telefonba a szórólapot. Nem érti, hogy a szórólapra miért nem írták, hogy ez Clicknettel működik. Én még úgyse. Három árajánlat van. de nem lehet tudni, mi köztük a minőségi különbség.

Harmadik kör

Z. a netről kitalálja, hogy akkor mégiscsak Clicknet, ami 5 euro plusszba, ami összesen a bérlettel lenne 18 euro, az még jöhet.

Negyedik kör

Z. párbeszéde a telefonközpontosokkal. A végkövetkeztetés: valószínűleg most már sokkal többet tud az ISDN-ről, mit a telefonközpontosok, merthogy érti is, miről van szó. Egyelőre semmit nem tudunk arról, hogy hogyan számlázzák majd a netet.

Ötödik kör

Lediktálja nekem, hogy mit mondjak a telefonközpontosoknak.

Hatodik kör

Párbeszédem a telefonközpontosokkal. Kiderül, hogy Clicknettel működik, tényleg. Hogy felveszik az ADSN-rendelést, aztán majd valamikor ideérnek. Mondom, nekem most kell. Most nincs, csak ISDN. Igen, tényleg ingyenes a beszerelése április 30-ig, falun is. A bérlet mellett a Romtelecom külön számlázza a “beszégetések” díját. Utólag elolvasom ugyanezt a szórólapon. Ha nem tudnám, hogy miről van szó, nem érteném meg, mi van oda írva.

Hetedik kör

Kiszámoljuk, hogy ha annyit fogom használni a netet, amennyi tervbe van véve, akkor havonta 100 euro+13 euro bérletbe kerül majd az ISDN. ISDN lefújva.

ISDN-bugyrok

automatikus tárgyeset

Galla Miklós után szabadon

anonymus nem tudta, hogy miazaza kiskaba
hát az olyan, mint:

1. Kiveszem a szádból a falat.
2. Vettem a boltban sajt.
3. Leszakítom a bojt.
4. Szeretem az automatikus tárgyeset.
5. Vettünk ficat!
6. Megittuk a sörét.
7. Felástam a kert!

és a részeseset is is szeretem:

Kimegyek kenyér.

automatikus tárgyeset

csernobil

után az ember nem érezheti magát biztonságban a Földön. Sok furcsa sztorim van gyermekkoromból, de ez az egyik: Félixen voltunk, fürödtünk 1986. május 1-2-án. És délben esett valami furcsa eső. Nem sok mindenre emlékszem, igazság szerint. Csak a rémületre, és arra, hogy azon a nyáron nem mentünk a tengerre. A családom eddig – többé-kevésbé – megúszta a daganatos betegségeket, még élünk.

A másik meredek sztoriból nem tudom, mennyi igaz, jó volna utánajárni, ha lehet. Nucet-en voltunk táborban, és a nevelők kivittek minket egy nagy, mesterséges homokdombhoz, játszani. Fantasztikus émény volt a puha meleg homokban lecsúszkálni, a homokdomd, ahogy én emlékszem, 10-15 m magas volt, a teteje lapos és nagyon hosszú. Később azt mondták, hogy állítólag atomhulladékok vannak oda eltemetve.

Sokszor eszembe jut ez a két történet, és még egy okot ad a félelemre.

csernobil

umsz-vélemény

A minap olvastam a következő vélemény-cikket az umsz-ban:

Nő(i) praktikák (Isán István Csongor)

Azt nem tudom, hogy IICS-nek igaza van-e vagy sem, különben is mindenkinek joga van a maga külön véleményéhez. De nekem – mivel nekem is jogom van a magaméhoz – van néhány problémám ezzel a véleménnyel.

ad1: mi köze a pártpolitizálásnak ahhoz, hogy Dávid Ibolya – nő? Miért ez lett a címe a cikknek, mikor nem DI nőiességéről szól, hanem pártpolitikáról? Ezzel ugyanis azt sugallja, hogy az MDF pártpolitikája azért olyan, amilyen, mert DI – nő. Ami marhaság. Nem az, hogy DI nő, hanem az, hogy azért ilyen. Ezenkívül olyan összekacsintás van a háttérben, mint a Brájen életében, amikor Judit meg akarja menteni Brájent. Ez a nagyon férfias összekacsintás – hogy hát igen, női hiszti – pedig fel is háborít. Mert ezzel leírnak egy politikust, csak azért, mert egy lyukkal és két halommal több van neki, függetlenül attól, hogy politikai szinten mit teljesített. Van még mit tanuljon a híres erdélyi tolerancia.
ad2: IICS azt írja, hogy egy politikai párt a hatalom megszerzéséről szól. Ez így ebben a formában az MDF-re nem igaz, mert nyilvánvaló, hogy akárhova áll, minimális lesz a befolyása, a hatalma. Ezzel persze az MDF is tisztában van, tehát úgy dönt, hogy sehova sem áll, hanem ügyeket támogat majd, abban reménykedve, hogy az ügytámogató, következetes politika négy év múlva nagyobb szavazóbázist eredményez, mint a rövidtávú hatalom-megragadás. Hatalmas politikai kockázatot vállal, de éppen ez a kockázatvállalás az, ami szimpatikus. Hogy ez baloldali röhögőgörcsöt okoz? Na és?
Kelet-közép Európában nem divat az elvek menti poltizálás: azt látjuk, hogy a politikusok úgy cserélgetik elveiket, mint más a fehérneműt. Éppen ezért szimpatikus az a következetesség, ahogy az MDF (és nem csak DI, nem ő egyszemélyben a PÁRT) kiáll bizonyos jobboldali elvek mellett. Remélhetőleg ez így is marad. Mert úgyis a hosszútávú poltizálás dönti majd el, hogy hiteles-e az MDF, képviseli-e következetesen a most olyan nagyon hangoztatott elveit, vagy sem. De a mindkét nagy párttól való távolságtartás, az önállóan való boldogulás keresése, a meg nem alkuvás akkor sem, mikor a legnagyobb hatalmat kínálják fel neki: ez számomra szimpatikus.

umsz-vélemény

szemét

Ma elhatároztam, hogy szelektíven gyűjtöm a szemetet. A kategóriák:

SZ1 – csorba piros vödörben – amit a tyúkok még megesznek (pl. pirostojás-maradékok)
SZ2 – fásládában – ami elég a kályhában (pl. az irodalmi jelen)
SZ3 – sárga szemetes-zsákban – ami elégne a kályhában, de nagyon kormoz (pl. szemetes-zsák-tartó zacskó)
SZ4 – fehér vederben – ami semmiképpen nem ég el (pl. elrontott monitor)
SZ5 – padláson – üvegek (pl. boros, martinis, borkános, mustár-utánzékos)

Egyéb hírek:

megjött a hét április 11.-ei száma (viharos ez a gyorsaság, általában két hétre rá kapom meg)
Mészöly Miklós: Saulus c. kisregényét olvasom (nem mondhatnám, hogy túl sokat értek belőle)
ma, a változatosság kedvéért, esett az eső (a kertben már gumicsizmában sem lehet járni)
a turkálóban vettem egy kínai hímzéses kiskabát 1 lejért

szemét

mindent az anyámról

Gyűlölöm az ünnepeket. Nem telik el úgy ünnep, hogy anyámmal valami jelentéktelen marhaságon össze ne vesznénk. Azt gondoltam, mikor elköltöztem otthonról, hogy ha majd saját lakásom lesz, nem fog beleszólni az életembe. Mekkorát tévedtem. Az egyetlen szerencsém, hogy olyan messze lakom, hogy nem jöhet minden héten csinálni a fesztivált. Eddig azért kötekedett, mert cigarettáztam. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy én döntöm el, hogy a saját egészségemmel mit csinálok. Na, most egy ideje nincs oka ebbe belekötni. Azt hittem, hogy abbamarad a szekálás. De mint kiderült, újabb és újabb okokat keres, hogy belémköthessen. Most az ünnepen ott tartottam, hogy a szemébe mondom neki, mennyire gyűlölöm. Hogy rettegek attól, hogy mikor fog kitörni újra a háború. Hogy nem lehet vele vitatkozni, mert nem érvel, hanem zsarol. Hogy teljesen, az agresszivitásig ki tud forgatni önmagamból. Karácsonykor az ajtót rugdostam dühömben.
Ugyanakkor ott van bennem a lelkiismeretfurdalás – hatásosan tudja felkelteni -, hogy hálátlan disznó vagyok, aki semminek nem tud örülni. Hát persze, hogy nem, mikor minden ajándékot úgy hoznak, mintha valami óriási megtiszteltetés lenne, hogy leereszkednek hozzám. Hogy semmit sem tud úgy adni, hogy ne várja el, hogy érte hálás legyek. Hát erre nem vagyok képes.

Azután, hogy lehiggadok, mindig találom valami értelmes magyarázatát annak, hogy miért csinálja. Mert szüksége van arra, hogy mindig a saját akarata érvényesüljön, és roppant bosszantó lehet, hogy én ennek nem engedek. Kell, hogy a saját fölényét éreztesse velem, és ezt csak úgy tudja megcsinálni, ha kiborít. Sajnos, sokszor sikerül. Mindig elhatározom, hogy hűvös udvariassággal bánok vele, mint a többi, érzelmi alapon vitatkozó emberrel. De éppen azért, mert érzelmileg nem vagyok közömbös – sokszor azt kívánom, bár volnék -, lehetetlen önmagamban távolságot tartani vele szemben. Mindig elbizonytalanít, szembefordít önmagammal, lerombolja a nehezen rendbetett önértékelésem, megaláz, kifordít önmagamból. És ráadásul az anyám, nem menekülhetek előle.

mindent az anyámról

félelem és reszketés

Csatlakozom sz.cs. pokolgépes merényletéhez (mindjárt összeáll egy terrorista csapat).

A következő történt ugyanis: valamelyik nap éjszaka teljes nyugalomban álmodtam a magam rémálmait atombombákról és hasonlókról, amikor egyszer az álomba belépett a szomszéd manele-zenével és a kamionjával. Azt álmodtam ugyanis, hogy bőgeti az autóját és hallgatja a zenéjét, mint mindig. Na, gondoltam az álomban, ezt meg lehet oldani, felébredek, és elmúlik. És felébredek. És nem múlik. És félálomban próbálok rájönni, honnan jön a pokoli ricsaj. Hosszas töprengés után eldöntöm, hogy kintről. Újabb hosszas töprengés után elkezdem megkeresni a telefonom. Fél négy. Kimásszak? Á, minek. Várom, hogy múljon. Nem múlik. Nagy kísértést érzek a csípőriszálásra. Ritmusra rezegnek az ablakok. Ez valami hülye szerenád lehet. Á, mégsem. Kapcsoljak villanyt? Á, nem. Bejönnek, és én egyedül vagyok. A kutyám levadulva rohangál kint. Nincs hozzászokva az éjjeli zajhoz. Brrrrrrr-töf-töf-töf-brrrr-pukk-szörcs. Jön valami másik jármű, a reflektorai bevilágítanak a leeresztett rolón. Na, mégiscsak kimászok. Áttapogatózok a másik szobába, ahol nincsenek leengedve a rolók. Egy fekete merci áll a ház előtti gyepen, körülötte öt fiatalember, hullarészegen. Támasztják az autót, nehogy eldőljenek. A másik jármű talán egy traktor, a hangokból ítélve. És húzza a mercit, mint nagyapó a répát. És egyre jobban beássa magát a vizes gyepbe. Megnyugodva visszafekszem, hogy nem jöttek mercistől a házba. Bizonytalan idő múlva traktor, merci, részegek, zaj el. Reggel megtalálom a nyomokat a gyepen. Befordultak a mellékutcába. De nem volt mellékutca.

Már mindenki tudja a faluban.
A falusiak zseniális kérdései:
1. Miért nem jelentettem fel őket? (mit tehet egy db. cingár rendőr 5 részeg fiatallal, akik nyilvánvalóan hulla-gazdagok? Megbünteti őket? A levegőbe lő? És ha engem talál el? Letartóztatja őket csendháborításért? Ugyan, kérem.)
2. Miért nem írtam fel a rendszámát? (kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy a rendszámot figyeljem, különben is sütét volt.)
3. Miért nem hívtam át a szomszédot? (Jobban tartok tőle, mint a részeg fiataloktól.)
4. Nem féltem? (Hülye kérdés.)
5. Miért nem hívtam a rendőrség számát? (Egy óra, amíg városról ideérnek.)

Be fogok szerezni néhány pokolgép-kazettát. Ha nem is a fent említett részegek ellen, azok úgysem jönnek vissza, hanem a szomszéd ellen. De lehet, hogy a tankcsapda is megteszi. Úgyis ástak egyet a gyepen.

félelem és reszketés

politikai menüett

Tegnap volt a magyarországi miniszterelnök-jelöltek vitája a tévében. A következőket láttam és hallottam:

gyf: játszott, anélkül, hogy jó színész legyen; eddig a jobboldal volt az, amelyik érzelmi hívószavakat használt, most azonban gyf nyíltan ébresztette az orbanofóbiát a nézőkben azzal, hogy nekiment ov-nak. Ez a frontális támadás, amikor nem érvekkel, hanem személyeskedésekkel próbálja legyőzni ellenfelét, általában bejön. Főleg azoknál az embereknél, akik inkább az ösztöneikre hallgatnak. De az is lehet (Medgyessy-effektus), hogy túlságosan sarokba szorította ov-t, és ez sizmpátia-voksokat hozhat ov-nak.
ov: érvelt, érvelt, érvelt, többször mondta az embereknek, hogy gondolkodjanak. Hogy a cselekedeteknek higyjenek (ezzel veszítettek 2002-ben). Ezzel csak azokra lehet hatni, akinek a fejét nem borította el a pártgőz. Lehet, hogy még vannak ilyenek. Ez tisztességes érvelés (ritkaság volt a kampányban), és szimpatikus is, mint ahogy a hűvös, kiegyensúlyozott nyugalom is az.

marhaságok:
1. teljes foglalkoztatottság (ov). Ezt lehetetelen elérni, gondoltam, míg ki nem derült, hogy az EU azt érti teljes foglalkoztatottságnak, ha a 70 % dolgozik. (Az nem derült ki, hogy minek a 70%-a: a társadalomnak, vagy a munkaképeseknek.)
2. kis- és középvállalkozások megerősítése (ov). Nem vagyok gazdasági szakember, de szerintem a jövőt a multik irányítják, és az EU-ban ez még hangsúlyosabb. Ha Mo. megpróbálja a saját vállalkozási szféráját óvni, ezzel automatikusan szembekerül az EU-s trendekkel. (persze lehet, hogy ez marhaság, és ov-nak van igaza.)
3. Számok (gyf): ellenőrizhetetlenek. A számok előadása azonban sokkal hitelesebbnek tűnt gyf szájából; úgy tűnt, mintha jobban készült volna.
4. Iskolahelyzet (gyf-ov patt): mindkettőnek igaza van és nincs igaza egyszerre.

ötletek:
1. részmunkaidős foglalkoztatottság(ov); ha tényleg annyit törödnek a családdal, mint ahogy mondják, ez nagyon fontos lenne.
2. Budapest-minisztérium(ov): van neki értelme, biztos.

fogalom-zavar: a retorika mindkét részről az ellenkező oldalt hívja szvazni. a baloldalnak a hagyományos szavazóbázisa a proletariátus, ehelyett racionalizmusával és programjával inkább a frissen meggazdagodott középosztályhoz szól, aki már nem él rosszabbul, mint négy éve. a jobboldal hagyományos szavazóbázisa a polgárság, akik nem élnek rosszabbul, mint négy éve; a retorika viszont inkább szegényebb rétegeket célozza meg, igaz, ebben benne vannak a vidékiek is, akika nemlétező kisgazdapárt helytett fognak valamerre szavazni.

vélemény-linkek:

népszabi
magyarnemzet
transindex
origo
index
hvg

politikai menüett

álom

Az éjjel azt álmodtam, hogy egy csodálatos tengerparti fehér házban lakom, egy félkör alakú öbölben. A ház úgy nézett ki, mint egy szálloda, hosszú volt, több emeletes, lapos tetővel, sok-sok lakrésszel, hátul kerttel. Többen laktunk a házban, azt hiszem, egy család voltunk, de arra már nem elmékszem, hogy kihez milyen rokonság alapján tartoztam. Aztán hirtelen nagy fényesség – ledobták az atombombát. Érdekes módon nem haltunk meg, csak nem mehettünk ki a házból. Kint ugyanolyan ragyógóan sütött a nap, mint addig. A kertet fehér por borította, mintha porcukor lett volna. Nem féltünk: minden olyan természetesnek tűnt, mint amire már előre számítottunk.

álom