A lakbér ugyanannyi, mint amennyit most fizetünk, de 15 m2-rel nagyobb. És van benne egy óriási gardrób. Végre lesz helye a kencéimnek.

Mer ez olyan, ez a fehérníp, hogy feszt kinyitogassa meg bécsukogassa a fészbúkot meg az anyámkínnyát, s oszt nézi, hogy történt-e már valami, s hogy szóltak-e hezzája vagy se, mer ez olyan, a szemin is meglátszik nekije, hogy nem olyan jófajta becsületes menyecske, amelyik dógozik s csendbe van, ha nem kérdezik, hanem abból a rosszabbik fajtából, amelyik feszt csak teszi s veszi magát, s ide suhint a szemével meg oda, mert egyfeszt csak kacsingat, mintha a gőrcs rángatná nekije, hogy az a fűzfán fütyülő hétkarú hétfejű rézangyal szeresse meg erőssen, mint ahogy engem a múltkor, amikor a fejemre esett volt a vadkőrte fájáról ehejt a kert bütüje mellett, amikor arra mentem volt, hogy lerázzam onnét, mert nem jóhejt van ottan, na.

Mer ez olyan, hogy még azzal a csúf jegyzővel es megszeretteti magát, s addig mórikál, s billegeti magát azon a két pipaszáron, amíg a birkáknak es mind kiegyenesedik a szőre. Há csak azér mondom.

Viszont tegnap estére úgy tűnt, megtaláltuk álmaink lakását, ma megyünk megnézni. És ehhez kapcsolódik az eddigi legmorbidabb sztori. Felhívtuk az ügynököt, és megbeszéltük vele, hogy szombaton megnézzük a lakást. Egy fél órával ezután felfedeztük, hogy ugyanaz a hirdetés más névvel is szerepel az oldalon, ahol keresünk, és azt is felhívtuk, hogy tisztázzuk, hogy ki az igazi ügynök.

Kiderült, hogy második a tulajdonos megbízottja, aki most a lakásban lakik, az első pedig érdeklődőként mutatkozott be, és képeket kért személyes használatra, hogy el tudja dönteni, hogy ki akarja-e venni a lakást. Ezeket a képeket már úgy tette fel a megbízott engedélye nélkül, mintha lenne megbízási szerződése, és ő lenne az az ügynök, aki hirdeti a lakást.

Miután tisztáztuk az igazi hirdetővel, hogy mi kik is vagyunk, és hogy keveredtünk ebbe a történetbe, kiderült, hogy ma, ha az előző látogató nem veszi ki a lakást, mi megnézhetjük. Ha még szabad, ki fogjuk venni. Most tűkön ülünk.

A történet különben átlagos, a cselekmény szövése kb. kiszámítható, politikai krimiből láttunk ennél jobbat is, de egyszer meg lehet nézni. De könyörgöm, ne nézzétek szinkronnal, Clooney hangja zseniális.

Kedves férfiak: a menstruáció gusztustalan, véres, váladékos, büdös, fájdalmas. Nekem a hónap négy hetéből kettőt tönkretesz. Aki az ilyesmitől undorodik, az ne olvassa tovább.

A megjegyzéseim:

1. Hiába mondja azt bármilyen férfi, hogy van fogalma arról, hogy milyen lehet a menstruációs görcs, és az egész ciklus a hormonális váloztásokkal, hisztériarohamokkal, azzal az érzéssel, hogy az embert letaglózza a teste: ne higyjünk neki, mert fogalma sincs, és addig örüljön, amíg nincs. Könnyű úgy tanácsokat osztogatni, hogy az illetőnek fogalma sincs arról, hogy ez az egész vérzéses cucc mivel jár. Méghogy üljek a kádba és tornásszak. Örülök, ha élek a lónak való fájdalomcsillapítókkal. Azt mondták, hogy a szülés elmulasztja. Hát, egy frászt. Nekem sokkal rosszabb lett. Sokkal. Két hétig szinte folyamatosan fáj a fejem, a hasam megnő, mint egy dinnye, fájnak a melleim, görcsöl a hátam és a hasam, hányok, és a varrás helye hasogat. Ez mind egyszerre. És a fájdalomcsillapító is alig-alig segít valamit.

2. Utálom, amikor Dr. House módjára rögtön a lehető legritkább betegséggel riogatnak. 14 éves korom óta használok tampont, és még élek! A betét elcsúszik, beragad, összeken, kényelmetlen, büdös.

Ez az egyik dolog különben, amit nem értek. A lakásban nem volt semmi különleges bútor, hanem csak valami ócska kínai ülőgarnitúra. A tulajdonos azt mondta, hogy az ajtókat félti, hogy  nehogy összekarmolja a macska. Hát látott ez már élő macskát életében? Melyik macska karmol össze egy vas-ajtól, meg olajjal festett és üvegezett ajtót, amikor kimehet a kertbe?

Hol tartson az ember macskát, ha nem kertes környéken?

Elmondom, milyen lakást szeretnék.

1. Kád.

2. Mosógép, hűtő.

3. Napos, világos, keleti vagy déli fekvésű.

4. Részben berendezett, de legyen benne gardrób.

5. Legyen kert, vagy belső udvar.

6. Új vagy felújított ablakok.

7. A macska és a gyerek ne legyen akadály.

8 . Lehessen ideiglenesen bejelentkezni.

Este a jól elvégzett munka után tusolni akartam, de ahogy bementem a nagy közös hálóba, ami menedékház-szerű volt, kiderült, hogy buli van, és hogy engem ünnepelnek, és ott vannak apám barátai és tanítványai, Erőss Zsolt meg a többi hegyi medve, és mind nekem örül, és felköszöntenek, és beindul a zene, és az egyik, akibe kislánykoromban szerelmes voltam, aki emlékeim szerint úgy néz ki, mint Old Shutterhand, Chuck Norris és Kenny Rogers keveréke, felkér táncolni.

És a tánc közben, a legjobb pillanatban megszólal az a kurva ébresztőóra.

Ma egy újabb ellenérvvel szaporodott a lista. Beáztunk.

Hozzávalók:

250 g cukor

400 g tejpor

három evőkanál kakaó

250 g vaj

fűszerek: 1 chili-paprika, gyömbér, szerecsendió, kesudió, fahéj, szegfűbors

A fűszereket a chili kivételével meg kell darálni, vagy mozsárban összetörni apróra. (Már ha rajtam kívül használ még valaki mozsarat.)

A cukrot a fűszerekkel és egy kis vízzel fel kell főzni, hogy cukorszirup legyen belőle, aztán bele a vajat, amíg el nem olvad, és az egész fel nem fő. A chilit ekkor ki kell venni belőle.

Ezután bele a tejpor és a kakaó, és el kell kavarni csomómentesre (turmixgéppel), majd várni, amíg felfő.

Kitenni tálba vagy formákba, és várni, amíg megkeményedik.

Emellett megnéztünk még Óbudán egy földszinti lakást, hát, én sok gamat lakásban jártam, én sem vagyok a háaziasszonyok gyöngyije gyöngye, de ez rémes volt, szemetes udvar, kosz, szarul megcsinált és olcsón berendezett lakás. Felér ez az egész egy szociológiai tanulmányúttal.

Eddig a Vár volt a legjobb.

Ahogy hazaértem, felhív az egyik ügynök, hogy jó lenne-e pénteken fél ötkor. Mondom, hogy tökéletes, hétvégén nem érünk rá. Erre a megbeszélés után visszaírt, hogy akkor jó-e a szombat 12 óra. Vagány, mikor figyelnek arra, amit mondok.

The Chair. Visual Encounters with Power / Székek: Vizuális találkozások a hatalommal

Köszönet Kövi Sárának és mindenkinek, aki ebben részt vett, hogy ilyen szép könyvünk lett.

Arról nem is beszélve, hogy mit keresett a Testnevelési Főiskolán a filozófia.

A hideg a lábában is elkezdődött, és az érzéketlenség lassan kúszott felfele. Tudta, hogy nincs tovább, az ember élete hetven, avagy nyolcvan esztendő, és legnagyobb részük nyomorúság, de ez, a Sötét Úrral való végső találkozás a hideg pokolban a legrémisztőbb mind közül.

Ekkor patadobogást és kerékcsikorgást hallott, ahogy a sietségtől az acél végigkarcolta a jeget a ház falán. Egy tűzbe burkolózott szekér állt előtte, a négy lóval, amelyek kockás szőre az arany és a vörösréz különböző árnyalataiban ragyogott. Az Erő beszippantotta a szekér belsejébe, és elrobogott vele.

Erdélyi magyarként ez az egyik legkínosabb dolog: hogy állandóan magyarázkodni kell mind a magyarországiak, mind a románok felé, hogy nem, nem mindenki vérnacionalista, vannak köztünk is, akik a boltban veszik a tejet, és nem a tehénből fejik buzgó népdalozás közepette, miközben csattog a csizmaszáruk, és nem mindenki politikai idióta, és még vannak olyanok, akiknek nem kell külön papír arról, hogy magyarok, mert maguktól is tudják, és akik nem utálják a románokat, a cigányokat, a zsidókat és a pirézeket, akik nem járnak nyáron is talpig lájbiban és tarsolylemezben, és nincsen kackiás bajszuk, és nem hatódnak meg, amikor felcsendül az “ott ahol zúg az a négy folyó”, akik nem akarják Trianont visszacsinálni, nem dédelgetnek nagybirodalmi álmokat, akiknek kínos, hogy Schmitt Pál révén a Fidesz a rejtőjenő kategóriába minősítette le Magyarországot.

Mondjatok egy olyan helyet, ahol van multikulti, de nincenek nemzetiségi ellentétek, hogy költözzünk oda, mert ezt már nagyon unom.

2. A kilók – megpróbálok tíz kilótól megszabadulni.

3. egyebekkel – azt hiszem – meg vagyok elégedve.

Most épp ezt olvasom újra, ezt is olvastam valamikor másfél-két éve, de egyszerűen zseniális.

A Keller-sorozat egy bérgyilkosról szól, aki a megbízójával már-már abszurdnak mondható párbeszédeket folytat. Azt hiszem, a történetszövésen kívül Blocknak ez az igazán nagy erőssége: a szinte valószínűtlenbe hajló párbeszédek.

A könyv könyvtári, és valaki ceruzálval mindenfélét beleírt a könyvbe. Már nem először találkozom a kézírásával, és roppant idegesítőek a kommentárjai. Arról nem is beszélve, hogy unta a regényt, csak akkor miért nem tette le minden kommentár nélkül?

Mivel vizsgaidőszakban eléggé sokat vagyunk együtt, és ebből adódóan nem nagyon élek közösségi életet, ma elmentünk templomba, de teljesen felesleges volt. Amilyen jól viselte magát Gedeon eddig minden istentiszteleten, olyan rémesen viselkedett most. Se figyelni nem tudtam, se úrvacsorát venni, és igazából rettenetesen csalódott voltam, ráadásul utána még jó húsz percet üvöltött.

Igazából az egész történetből az zavar a leginkább, hogy úgy tűnik, hogy általános itt az a felfogás, hogy a gyerek zavaró tényező: száműzzük a gyerek-istentiszteletre, és minden egyéb helyre, csak hogy azoknak, akiknek nincs gyereke, ne kelljen szembesülni azzal a ténnyel, hogy a gyerekek olyanok, amilyenek.

A múltkor a koptoknál olyan jó volt látni, hogy milyen magától értetődő az, hogy a gyerekek ott vannak a misén. (Velük meg az a bajom, hogy utálják a muszlimokat, szóval semmi se tökéletes.)

Mikor lesz már 25 fok?

De a könyv minden kezdeti bizalmatlanságom ellenére kiváló választásnak bizonyult. Nyilván franciából könnyű románra fordítani, nincs akkora stílustörés, mintha magyarra fordítanák (bár szerintem csak elég jól kell tudni mind a két nyelven, amit pl. még a harmincas években kiválóan meg tudtak oldani). Az is fontos lenne, hogy olyanok fordítsanak, akik maguk is írnak, mert ez lehet valamiféle garancia a minőségre.

A Taniosz sziklája Libanonban játszódik, a XIX. század elején, egy Kfaryabda nevű kis faluban. A társaság, akikről szó van, keresztény, van benne egy sejk, a kövér felesége, sok paraszt, szerelmi szál, a viszonyok finom szövete. Egyelőre letehetetlen.

Holnap és a hét elején megnézünk két lakást, az egyiket a Városmajorban, a másikat a Várban. Polgárok leszünk, azám, a társadalom hasznos tagjai.

Ja, és előtte kozmetikust, manikőröst, fodrászt, ahogy kell. Vagy ne essek túlzásokba?

- Akkor inkább vesszen minden – gondolta, – vesszen Lót, az a képmutató, aki behódolt, hagyjatok meghalni a tűz fényével a szememben – sikította, miközben érezte, ahogy a sós íz beborítja a száját, és megdermeszti.

- Aki visszanéz, nem méltó énhozzám – hallotta újra és újra zengeni a könyörtelen szavakat, miközben nagy sócseppek peregtek a szeméből.

Két ötöst (úgy örülök neki, mint valami elsős, komolyan, és én egyik tantárgyra sem adtam volna magamnak ötöst, főleg nem az Arisztoterézre, mert – most már bevallhatom – igazán szánalmasan teljesítettem), meg egy eredményes megbeszélést (sikerült a következő féléves, általam tartandó órát akkorra tenni, amikorra én akartam, azaz péntek délelőttre), meg kivettem a Bookline-tól a két könyvet, amit megrendeltem (Keleti keresztények és A reformáció története).

Viszont kiderült, hogy a tulajdonos meg akarja emelni a lakás bérét, amiben lakunk, így valószínűleg még ennek a hónapnak a végén el fogunk költözni, mert már most is irreálisan sokat fizetünk egy ekkora lakásért, ahol állandóan feljön a szomsézd néni, beázik, és háromhavonta feltörik a fürdőszobát.

- Jó nekünk itt lenni – mondta, és kezével intett a másik akasztottnak, aki erre barátságosan megemelte a kalapját.

Sajnos magyar szinkronnal volt, de nem számít igazából, így is nagyszerű film volt, igazi megkönnyezős amerikai, sok szép országúttal és sivataggal, és a végén egy félig happyenddel.

Az utca meglepően kihalt volt, csak valami újságpapírt zizegtetett a szél. A házfalakról lila leplek folytak bele a csatornába.

A kutya ide-oda keringett, szimatolgatott, de semmi ehetőt nem talált.

- Lássuk csak azt a küldetést – mondta magában Belle, és csettintett az ujjával, mire a háromlábú kutya gethes macskává változott, és felháborodottan nyávogva bebújt egy roncsautó alá.

- Gyakorolni kell még ezt a harrypotterkedést – állapította meg magában Belle, és lemászott a csatornába, hogy Gregor Samsával találkozzon.

Persze biztos volt abban, hogy ha leugrana, az Ő angyalai kifognák. Mielőtt ez az egész cirkusz elkezdődött, Ő megígérte neki, hogy nem lesz semmi baja, egészen a végéig, és azt tudta, hogy nem ez a vég, ez csak a kezdet. Milyen pocsék, teátrális, kókler kezdet!

Mindenki azt fogja gondolni majd róla kétezer év múlva – még kimondva is szörnyű az idő ilyen távlata – hogy neki mindenre hatalma volt, és senki nem fogja észrevenni, hogy a saját halál lehetősége nem állt a rendelkezésére, a küldetés a halált is ellopja majd tőle, ahogy a magánéletet, az örömöt, a korlátok átlépésének lehetőségét, be lesz zárva egy szerepbe, amiből soha többet nincs szabadulás, a saját hatalmi pozíciója fogja lesz, olyan elképzelhetetlen magányban, mint még soha senki.

Mikor eddig eljutott a tűnődésben, mégis úgy döntött: inkább leugrik. A kilencvenedik emelet környékén még látta a vezérigazgatót, döbbenettel az arcán. A szárnyakat a harmincötödik környéke körül érezte meg, ahogy puhán alányúltak, talpra állították, és egy kis döccenéssel leejették az aszfaltra.

Jól van, te nyertél – gondolta, s elindult a Time Square felé. Lelkét lassan betöltötte a küldetés tudata, magában már az aforizmákat fogalmazgatta, amelyeknek később Hegyi Beszéd címet akarta adni. És ahogy elindult, hogy a szeretetről tanítsa az embereket, úgy járt, mint Zarathusztra: nem találkozott senkivel.

hogy “mágnács szó jelentése“: rosszul csinálod.

hogy “nem létezik nem lehet bizonyítani“: sőt, beszélni és írni sem lehet róla.

hogy “kudlik júlia“: meglepődtem, nem emlékszem, hogy bármikor is írtam volna róla.

hogy “kedvencem a nylonharisnya“: nekem nem, szívből utálom, és ha nem lennék olyan hiú, amilyen, és olyan fázós, nem hordanám, azeccebíztos.

hogy “rendíthetetlen ólomkatona tartalma“: ólom, lyuk.

hogy “gigigiuhuiu“: brrrrrbggggfsssss.

hogy “hangyák a fejemben“: nekem is vannak, megmondták a hangok is.

hogy “nem mindegy hogy hogyan fogalmazunk“: valóban, tiszta igaz, és a hogy előtt vessző.

***

aki kétszer is nálam kereste lilu lábait: itt nincsenek.

Amikor meg csinálom, mert muszáj, dúlok-fúlok magamban, hibáztatok mindent és mindenkit, olyankor ne szólj hozzám, mert harapok,

- 2 Thomasos könyv (a 7., és a 15.), József Attila: Betlehemi királyok, László Noémi: Afrika, Lázár Evin: A kalapba zárt lány, egy röfikés könyv, és Varró Dani: Akinek a foga kijött.

- egy komplett vonat, és egy szerelőautó

- 6 hosszúújjú body

- szappanbuborék-fújó

Az én kedvenc karácsonyi ajándékom egy lila harisnya, egy lila kendő, meg egy lila-kék nemez-karkötő voltak.

Reggeli: fogyókúrás italpor

Ebéd: fél támyér paszúlyleves, két zsemle.

Uzsonna: négy szelet parizer.

Vacsora: négy szelet parizer, egy retek.