Túraleírás – Vlegyásza csúcs körút

(mi a megfelelő szó a circuit-ra? a google szerint áramkör, de ez itt hülyeség)

19 km., kék háromszög, piros kör, majd kék csík, 800 méter szintkülönbség, kb. 6 óra (sok áfonyaszedéssel)

1.Vlegyásza menedékház – Vlegyásza gerinc, kb. 2 km

A menedékháztól a sípályán indulunk el felfelé. Az ösvény egyenesen felfele visz, de lehet menni az úton is, ami talán nem olyan meredek. Az első szakasz a legnehezebb, a gerinc alatt már nem olyan meredek az emelkedő. Ha nem állunk meg, kb. egy óra alatt fel lehet érni a forrásig. A jelzés ezen a szakaszon kiváló, de nem lehet eltévedni, lentről látszik, hova kell felérni.

2. Vlegyásza gerinc – Meteorológiai állomás, piros kör, kb. 2 km

A forrástól még egy kicsit kell menni a gerincig, a gerincen van egy vas oszlop, a tetején a kék háromszöggel. Innen látszik, hogy merre kell menni: bal felé, az út mentén. Itt rossz a jelzés, de itt sem lehet eltévedni, fák már nincsenek, csak valami cserje, meg sok áfonya. Itt addig kell követni az út nyomvonalát, amíg fel nem érünk a meteorológiai állomáshoz, ami látszik is az első emelkedő után.

3. Meteorológiai állomás – Fehér kövek, piros kör, kb. 1o km (de lehet rövidíteni is, aki merészebb)

A meteorológiai állomást jobbról megkerülve még 2oo métert megyünk, és kiérünk a csúcsra, amit nem jelez szinte semmi, csak egy kőrakás, és három bot. Itt, jelzés hiányában komolyan el kell töprengeni azon, hogy merre menjünk, bal kéz fele látszik egy nyereg, jobb kéz felé pedig egy borókafenyős rész. A borókafenyős rész felé kell leereszkedni, ahol a nyeregben találkozunk a Zârna-patak egyik forrásával (bár a térkép szerint ez csak időszakos forrás). Itt baloldalra kisétálva láthatóak a Fehér Kövek.

A kilátó pont alatt van egy tisztás, aki nagyon bátor, erre leereszkedhet a Fehér Kövekig, de nagyon meredek. A jelzett út a biztos.

Itt ugyancsak nincs jelzés egy ideig, az ösvényen be kell menni a nagyon sűrű bokrok közé. Az első jelzés kb. 100 méter után tűnik fel. Az ösvényen sokan járnak, így a jelzéssel kombinálva elég egyszerűen lehet követni az útvonalat.

Az ösvény folyamatosan ereszkedik, amikor elhagyjuk a bokros részt, tisztásos fenyőerdőbe érünk.

Itt hirtelen elénk toppant egy ménes, és nagyon megijesztett, mert először csak a csörtetést lehetett hallani, majd egy nagy ló egyszeren elállta az ösvényt, és nem volt hajlandó arrébb menni, reménykedve nézett ránk, hátha hoztunk valami finomat (nem vittünk).

Ezután a szakasz után az ösvény meredeken ereszkedni kezd, ez a legnehezebb része a túrának, itt is elég rossz a jelzés, de az ereszkedő végén ott az út, ami a Fehér Kövek felé vezet, ha le is térünk a jelzésről, akkor sem lehet eltéveszteni. Mivel ezt a részt írtják, a fákat állandóan kerülgetni kell, így könnyű letérni az ösvényről. Elég sok ideig kell ereszkedni ahhoz, hogy az ember bizonytalanná váljon, hogy jó helyen jár-e, de végül az ösvény leér az útra. Itt balra kell fordulni. Jobbra a Mikó-csúcs és Pádis felé vezet az út.

Az úton egy idő után látni lehet majd a Fehér Köveket, és valahol a völgyben van egy repülőgéproncs is, a hetvenes évekből. A Fehér Köveknél tábla jelzi, hogy van gazdája a területnek (ez a jelzéseken nem mindig látszik), és hogy szigorúan őrzött természetvédelmi terület. A tábla három nyelvű (magyar is), a honlap is három nyelvű, innen viszont már hiányzik a magyar fordítás.

4. Fehér kövek – Vlegyásza menedékház, kb. 7 km, kék csík

Az úton megyünk tovább lefele, ami hosszan kanyarog az erdőben. Ez könnyű, de viszonylag unalmas szakasz, négy nagy patakkal, és sok kis vízfolyással. Az út enyhén lejt. Jól van jelezve, bár valamiért csak a kék csíkot hagyták meg, a többi túra jelzéseit leszedték. Itt is írtják az erdőt, elég betegek a fák, sok az új ültetvény. Ezen az úton addig megyünk, ami ki nem érünk a menedékház előt levő tisztásra, itt felmászunk a menedékházig.

This slideshow requires JavaScript.

Túraleírás – Bologa vasútállomás – Vlegyásza menedékház

figyelem, részletes túraleírás következik, akit nem érdekel, ugorgyon.

Bologa vasútállomás – Vlegyásza menedékház – Tranişu és Vişag falvakon keresztül.

Kb. 25 kilométer, kb. 1000 m szintkülönbség. A főúttól a gerincig nincs jelzés.

1. Bologa vasútállomása a Kolozsvár-Nagyvárad vasútvonal mellett van, Kolozsvárról Bánffyhunyad után a második megálló, csak személyvonat áll meg. Bár azt a pisiszagú bódét aligha lehet vasútállomásnak nevezni, de tény, hogy a vonat megáll.

2. Bologa vasútállomás – Tranişu feltérő – kb. 6 km. A megállóból a vasúton átkelve elindulunk be a faluba, végig az aszfaltozott utat követve. Az út mellett három kocsma van, ha hiányzik valami, itt még be lehet szerezni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kb. három km. után haladunk el a Sebesvár mellett, ami lentről az útról nem látszik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A faluban bal kéz felé van egy régi vizimalom is, ezt háromnyelvű tábla jelzi, ugyanúgy, mint a várat.

Elhagyjuk a falut, és tovább haladunk az úton, további kb. három kilométert.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jobb kéz felől elhaladunk egy fűrésztelep, majd egy víz-palackozó állomás mellett. Ezután jobb kéz felől befut az aszfalt-útba egy köves út, táblával, miszerint Tranişu falu 4 km. A köves út két oldalán egy-egy ház, itt van egy jelzés, kék kereszt. Innentől a gerincig nincs semmi, aki nem ismeri az utat, ne menjen erre, mert könnyű eltévedni.

3. Tranişu letérő – Tranişu iskola – 4 km

A köves úton indulunk felfelé, kb. négy kilométer emelkedő, erdőben, majd bal kéz felől egy ház a dombon. Ezután hegyi legelőket látunk, majd a gerinchez közeledve jobb kéz felől néhány házat. Az út balra kanyarodik, majd kiérkezik a gerincre, egy általános iskolához, amivel szemben egy pléh-Krisztus van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. Tranişu iskola – Vişag Bufet, kb. 4 km.

Bal kéz felé, a dombnak felfelé folytatjuk az utat, bal oldalt egy falusi bolt, majd egy fehérre meszelt ortodox templom van. Jobb kéz felől távolabb látszanak Vişag házai. Az utat követjük kb. 3-4 kilométeren keresztül, ami végig emelkedik. Innen már szépen látszik a Vlegyásza gerince. Az úton elhaladunk egy gazdaság mellett, majd felérünk a Vişag feletti dombra, és beereszkedünk a faluba, a bezárt bufetig. Itt bal kéz felé egy kisutcában van egy bolt, mi nyitva találtuk, és minden volt benne, még friss zöldség is, felesleges volt a sok ételt idáig felcipelni. A kultúrház lépcsőjén ebédeltünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. Vişag bufet – Vlegyásza-gerinc, Bogdăneasa tisztás –  kb. 3 km

Ez a legtrükkösebb szakasz az egész útvonalban, főleg, mert nincs jelzés. Régen állt a faluban egy fatemplom, a mellett kellett felmenni, de ezt lebontották, így az ember csak találomra indul el. Mi letértünk az első jobbra vezető útra a bufet után, ami megindult a jobb kéz felől eső hegynek felfele. Egy darabig házak vannak, majd elfogy az út. Itt kell valami, a falusiak által is használt ösvényt keresni, ami felvisz a sziklák között a gerinc alatt található tisztásra. Könnyen el lehet tévedni. Az emelkedő gyilkos, a mikroklíma miatt az ember alig kap levegőt, és csak reménykedik, hogy nem kavarja el. Ha szerencséje van, egy nagy, hosszan elnyúló tisztásra ér, ahol kb. a közepén van egy forrás, két házikó, és két út. A felső útra kell felmászni. Itt csatlakozik be az az ösvény, ami levezet a Dregán völgyébe. Kék csík.

Székelyóból van Vişagba rendes köves út, aki nem ismeri ki magát a hegyen, válassza ezt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6. Vlegyásza gerinc – Vlegyásza menedékház, kb. 6-7 km. Kék csík, kék kereszt.

A tisztás felső felén haladó erdei útra állunk rá, amely kezdetben áfonyás tisztások mellett halad el, és folyamatosan emelkedik, egészen a jobb kéz felől levő Teşituri csúcs alatt levő tisztásig. Felesleges vizet vinni magunkkal, fél kilométerenként vannak források, mi mindegyikből ittunk, és nem lett semmi bajunk. A csúcs után egy darabig lejt az út, majd ismét emelkedik, rossz minőségű erdei út, a traktorok tönkretették. Egy helyen elágazik, itt a bal oldali utat kell választani, de egyébként a jelzés mutatja. Ez az út legunalmasabb szakasza, mert szinte végig erdőben megy. Én úgy emlékszem, hogy régebb másfele vezetett az út, de ebben nem vagyok olyan biztos. Mindenesetre az út végén egy hosszú ereszkedő következik, amivel a Salvamont házhoz érkezünk, a sípálya aljába. Ez alatt van a menedékház.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy edzett turistának ez egy napi túra, nekünk nem sikerült egy nap alatt abszolválni, igaz, nem is nagyon igyekeztünk. A Vlegyásza mikroklímája elég vaczak, nyáron nehéz olyan időszakot kifogni, amikor nem esik, és estére eléggé lehűl a levegő. Állítólag szeptemberben tartósan szép idő van. A legszebb azonban novemberben és márciusban, ha találok régebbi képeket, beszkennelem, és feltöltöm.

 

This slideshow requires JavaScript.