egy cinke, lefosta az asztalt, de mire meg tudtam volna menteni, a buta madarat a macska elkapta. Most itt rágja. Blöe.
szar kategória bejegyzései
bölcsesség mára
az élet úgy kezdődik, hogy a szarás az egyik legfontosabb kérdés. és úgy is fejeződik be.
jesszaz,
ma kitaláltam, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek!!!!
címköltő leszek; eddig is a címek kitalálásában voltam a legjobb, a címnél tovább soha nem jutottam; van egy csomó jó címötletem (nem árulom el őket), de a történetet már lusta vagyok megírni.
a legjobb címkiötlő helyek:
No.1 – budin, szarás közben (soha nincs kéznél írószer)
No. 2 – reggel álom és ébrenlét között (mire teljesen felébredek, elfelejtem)
No. 3 – buszon, utazás közben (ráz, és nem tudom kiolvasni az irományom, amúgy is csúnyán írok, hát még, ha ráz)
szarszarszar
hhuhú, rohadtul utálom a gyűléseket. Mindenféle emberek nagynak képzelik magukat, és sok hülye, unalmas közhelyekkel versenyeznek, hogy ki tud többet, az nyer. És aki nyer, az lesz a kövér és boldog. És aki lesz kövér és boldog, jövőre az ismétlésben az mehet a másik agyára. És aki a másik agyára mehet, az felemésztheti az agysejteket. Nekem egy sem maradt, amivel az agyamra mehetek. Szarszarszarszar. (G. Durell: A hahagáj című örökbecsű munkáját olvastam agysejtmentésként zugban a pad alatt, mint elemista koromban. Szerintem én vagyok a normális. A többeik szónokoltak.) Aztán, miután a 4-re hirdetett gyűlést 5-kor sikeresen megkezdtük, és negyed kilenckor befejeztük, inkább ittam egy kis pálinkát borral, algocalminnal, és társasággal. Aztán ettem is valamit, nem emlékszem, mit. Azt hiszem, a savanyúságot megettem mind egy szálig. Mostmár egészen kibírhatom magam.
