le vagyok anyásodva kategória bejegyzései

ma reggel annyira fáradt

voltam, hogy reggel, amikor óvodába vittem Gedeont, és láttam egy egész iskolányi gyereket biciklitúrára indulni, elbőgtem magam, a fáradtság kezd ahhoz hasonlítani, mint amikor terhes voltam, és a Szerencsejáték Zrt. plakátjain is sírtam a metróban.

Néhány napja, szintén óvodába menet ballagtunk Gedeonnal kézen fogva, és mindketten nagyon el voltunk gondolkozva, és Gedeon – báámmmm – fejjel nekiment egy oszlopnak.

Jöhetne már a szesszió.

 

 

mint a tyúkok

olyan villámgyorsan fekszem le. Gedeon két órát ordított, mire elaludt. Fürdés előtt meg még egyet. Szóval jöhet megint a négykor kelés. Pedig olyan gondosan osztom be magamnak az időt,mint egyszeri ember Matolcsy 47 000 forintját. És mégsem elég soha semmire.

szerintem nem szégyen

bevallani, hogy vannak olyan esetek, amikkel nem tudok mit kezdeni. Ilyen, amikor Gedeon in public hisztizik. Amikor itthon vagyunk, semmi probléma, hagyom, hogy múljon el neki, de ezt nyilvánosan nem mindig lehet érvényesíteni. Arról nem is beszélve, hogy nem is tudom, mi a jobb, ha sajnálkoznak rajtam, vagy ha megvetően néznek, hogy nem tudok mit kezdeni a gyerek hisztijével.

Mivel vizsgaidőszakban eléggé sokat vagyunk együtt, és ebből adódóan nem nagyon élek közösségi életet, ma elmentünk templomba, de teljesen felesleges volt. Amilyen jól viselte magát Gedeon eddig minden istentiszteleten, olyan rémesen viselkedett most. Se figyelni nem tudtam, se úrvacsorát venni, és igazából rettenetesen csalódott voltam, ráadásul utána még jó húsz percet üvöltött.

Igazából az egész történetből az zavar a leginkább, hogy úgy tűnik, hogy általános itt az a felfogás, hogy a gyerek zavaró tényező: száműzzük a gyerek-istentiszteletre, és minden egyéb helyre, csak hogy azoknak, akiknek nincs gyereke, ne kelljen szembesülni azzal a ténnyel, hogy a gyerekek olyanok, amilyenek.

A múltkor a koptoknál olyan jó volt látni, hogy milyen magától értetődő az, hogy a gyerekek ott vannak a misén. (Velük meg az a bajom, hogy utálják a muszlimokat, szóval semmi se tökéletes.)

soccermum

This slideshow requires JavaScript.

tegnap este lefekvés előtt

volt néhány nagyon jó gondolatom, de túl lusta voltam felkelni, és leírni őket. Most persze halvány fogalmam sincs, mik voltak azok. Már többször elhatároztam, hogy viszek magammal egy jegyzetfüzetet és tollat oda, ahol gondolkodni szoktam (ágy, fürdőkád, budi), de egy darabig eszemben van, aztán meg elfeledkezem róla, és mikor kell, nincs. Otthon ezt sokkal könnyebb megtenni, mert könnyű mindhárom helyen tartani egy-egy jegyzetfüzetet, in case. De idegenben már sokkal nehezebb, így is állandóan arra koncentrálok, hogy ne hagyjam szét a dolgaimat (nem szokott sikerülni), ne hagyjam szét Gedeon dolgait (ez se megy), ne mondjak semmi hülyeséget (egyház, politika szigorúan tabutéma), ne beszéljek csúnyán, ne szidjam hangosan a gyereket, ne fakadjak ki, amikor nem úgy van, ahogy én megszoktam (mármint a gyerekkel kapcsolatban). Az persze elkerülhetetlen, hogy különbözzenek a nevelési elvek, de nekem az az alapállásom, hogy minden szabad, ami nem káros vagy Gedeonra, vagy másra, viszont a hisztit lehetőleg kerüljük el (a lényegtelen dolgokat ráhagyom), de ha már benne vagyunk, akkor megvárom, amíg befejezi magától.

 

kipróbáltam magamon

a nagy gyerekkínzó eszközt, az orrszívó porszívót, és úgy döntöttem, maradok a papírzsebkendőnél, most kicsit úgy érzem,mintha kiszívták volna az agyam. És abból a lyukból, ami az orr és a torok között van, nem szívta ki.

Hát elég kellemetlen, ez tény, de nem fáj.

rövid volt

a ma éjszakai alvás, három és fél órát sikerült aludnom, mert Gedeon fél négykor felébredt, és most aludt vissza, fájt a hasa, vagy nem tudom, de forgolódott és nyöszörgött, végül másfél óra félálom után felvettem, ült az ölemben egy kicsit, amíg ittam a kávét, aztán láttam, hogy ejti el a fejét, visszatettem az ágyba, és most horkol az egész család. Megyek fordítani, ha már.

update1: Ahogy kitettem a pontot, és megnyomtam a publish-gombot, felébredt. Most kezdjük előlről.

update2: Na, öt perc után megint elaludt. Újra próbálkozom, de előbb bekenem a fájós lábaimat (mintha a kilencven éves nagyanyámat hallanám, komolyan).

ez a mai is milyen

kaotikus nap.

Beállítottam tegnap este az órát fél hatra, mert tanulni kell, blabla, satöbbi. Reggel néhány sikertelen felkelési próbálkozás után átállítottam hétre, amikor is sikerült felkelnem. Mire mondja a zuram, hogy szerinte hat óra van, és nem hét, és biztos átállítottam-e az órát, mire kiderült, hogy á, dehogy, hat óra van, mire megnyugodva visszafeküdtem. Hétkor felkeltem és leültem a kávéval netezni szokás szerint, ami úgy elhúzódott, hogy nyolckor tértem magamhoz, gyorsan-gyorsan, készíteni a gyereket, öltözni, pelenkázni, öltöztetni, uzsonnát készítni, nem akart felkelni, esett össze, siess, késünk el, összerakni a táskám, nem felejteni itthon semmit, és elrohanni, hogy elérjük a buszt, amelyik megvárt, amíg a magassarkúban gyerekkel a hónom alatt, a fekete táskámmal, és Shaunnal, Gedeon hátizsákjával berohantunk a megállóba, és lerogytunk az első ülésre, ahol Gedeon lemondóan közölte velem, hogy wa (fa).

A buszon jutott csak eszembe, ahogy méláztam két lihegés között, hogy tulajdonképpen vakáció van.

arról, hogy hogyan vásárol

egy igazi nő.

1. Regisztráld magadban, hogy a gyereknek szüksége van hosszú újjú body-ra, ami alul kapcsos.

2. Írd fel a határidőnaplódba, hogy nehogy elfelejtsd.

3. Menj el a kedvenc turkálódba, és vegyél két pulóvert és egy szoknyát, majd egy fél órával utána csapj nagyot a homlokodra, hogy húwazz, elfelejtettem.

4. Menj el ismét a turkálóba, és regisztráld kiábrándulva, hogy minden egyéb méretben óriási mennyiség van, kivéve, ami neked kellene.

5. Járj végig sok, általad jónak tartott turkálót. Keseredj el a végén, hogy micsoda világ ez.

6. Menj ki a világ végére az Auchanba, majd regisztráld szomorúan, hogy van nagyobb és kisebb, de pont 98-as méret nincs. Vegyél helyette a gyereknek négy harisnyát és tíz zoknit, amik majd nagynak fognak bizonyulni, az összevissza számozás miatt.

7. Dölj a kardodba és sírj.

8. Menj be egy átlagos gyerekruha-üzletbe. Majd gyere ki futva, aztán medve.

9. Vedd rá nemződ, hogy vigyen el a legközelebbi tescóba. Keringjél húsz percet tanácstalan a gyermekruha-osztályon, ahol csak rózsaszín habos lányruhákat látsz. Fedezd fel egy eldugott sarokban a fiú-részleget, majd állapítsd meg, hogy nem tartanak ilyesmit.

1o. Vegyél helyette két harisnyát magadnak és kettőt a gyermeknek, amelyekről kibontás után kiderül, hogy nagyok.

a rossz passz

nem ért véget, most ha hinnék az automatikus isteni igazságszolgálatásban, azt mondanám, hogy az egy jó napért nagy árat kellett fizetni, és az istenek nem nézik jó szemmel, ha örül az ember, de nem gondolom így, úgyhogy biztos a teliholddal van összefügésben, hogy ennyire kaotikusak a napok, végül az egész népszámlálásos vacakolást csak nekem kell intézni, mert engem hívogatnak, de innentől kezdve nem érdekel, bedobtam a lovak közé a gyeplőt, aztán meg teregetés a fürdővíz engedés közben, egy poló felterítése alatt sikerült a gyereknek fejreesni a kádba bele, egyik pillanatban még minden rendben volt, másik pillanatban két kalimpáló láb, és az meg végképp kiborít, hogy nem érti azt, hogy nem.

kis pöcs konfliktusok ezek, tudom, de ezzel telnek a napok, meg vasalással, wazz, Gézának 29 darab hosszú újjú inge van, és mind én vettem neki, há noormális vagyok? meg mosogatás, mosás-teregetés-elrakás, rendrakás mindenki után, mikor egész egyszerűen gyűlölöm, hogy mindenki után nekem kell pakolni. az nagyon igazságtalan, hogy az összes ilyen gépies házimunkák mind a nőkre várnak. de vásárolni is én szoktam az esetek jelentős részében, főzni is, ha itthon van a gyerek, én foglalkozom vele, és az egésznek a logisztikájából nagyon elegem van. és ott van a takarítás is, meg az egyebek.

annyira fáradt

vagyok, hogy ülve elalszom három kávé után. az éjjel gedeon sokat köhögött, így nem aludtam rendesen. utána tízig aludt, és most nagyon virgonc, a zistennek se lehet meggyőzni, hogy aludjék egy cseppet, és meg csak kóválygok, mint a gólyafos a levegőben. nem merek lefeküdni, hgy egyedül hagyjam, de ébren maradni se tudok. azt hiszem, megiszom egy fél liter erős teát.

vannak olyan reggelek

amikor minden a feje tetejére áll. Az egész úgy kezdődött, hogy Gedeon aludt, és én nekiálltam hajat festeni. Majd Gedeon felébredt, kért enni, de nem volt neki jó a jaurt, viszont megitta a köhögés-szirupját, majd felhívott a tulaj, hogy valamit kifelejtettünk a népszámlálási kérdőívből, és majd visszahív, közben Gedeonnak adtam egy kúpot, mert ma már az ötödik nap van szar nélkül, majd visszahívott a tulaj, hogy hívjam fel egy számláló ismerősét, akit felhívtam, és elmagyarázta, hogy szerinte mi a baj az internetes kérdőívekkel, és hogy el kell menjek a KSH-ba, és lemostam a festéket a fejemről és felkentem a balzsamot, és felhívtam G.-t, hogy mi a kérdőívünk kódja, eközben Gedeon rohangált körbe-körbe, és nyüszített, hogy kaka, kaka, miközben G. elmondta, hogy a tulajnak nincs igaza, én meg megmondtam neki emelt hangon, hogy jó, hogy mindig milyen okos, mire ő is felháborodott, és a számítógép nem akarta kinyomtatni a kódot, egyik sem, és a macska is elkezdett nyávogni, Gedeon tovább nyüszítette, hogy kaka, kaka, miközben G.-val telefononon és g-talkon beszéltem egyszerre, és M írt, hogy akkor megyünk-e ma sétálni, és meg váálaszoltam, hogy persze, de végül minden rendeződött, G. mondta, hogy ő majd intézkedik, Gedeon szart, aztán evett, kimostam a szarból, majd megmostam a hajam, felöltöztettem, miközben háromszor elszaladt, felöltöztem, összekészítettem mindent, amit vinni akartam (a cserepelenkát itthon felejtettem), és elindultunk, hogy találkozzunk M-mel.

ma ismét rossz anya voltam

de ez az egész mai nap olyan rosszul alakult, hogy most legszivesebben ásnék egy gödröt és magamra húznám a fenyődeszkát.

Tudtam én, hogy az orvosnál nem fogom simán megúszni. Nem szeretem az orvosokat, na, mégpedig azért, mert sokan agresszíven érzékeltetik a hatalmukat olyan helyzetben, amikor az ember ki van szolgáltatva. Mindig gombóccal a gyomromban megyek, és feldühödve jövök el, és ebben igazán ritka a kivétel.

A mi gyermekorvosunk nem ilyen, azt szerettem benne, hogy józan tanácsokat adott, és semmi ezoterikus marhaságról nem akart meggyőzni. Persze azért ő sem állta meg, mint oly sokan Magyarországon, hogy ki ne javítsa azt, ahogy beszélek, mint ahogy ma is. Azt találtam ma mondani, hogy Gedeonnak nem megy a gyomra, mire azt mondta, hogy ő ezt nem érti. Hát ezután minden egyes alkalommal a lehető legparasztabb módon azt fogom mondani, hogy nem szarik. Vagy szarik, fosik, pisil. (Azt már többen megjegyeztük itt erdélyiek, hogy ha úgy beszélünk a pestiekkel, ahogy egymás között, az durvának hangzik, ahogy ők beszélnek egymás között, az viszont szinte elviselhetetlen affektálásnak hangzik a mi oldalunkon – ebben is van kivétel, persze. De akkor sem fogok szépelegni, félművelt erdélyi paraszt vagyok hétszilvafás ősökkel, hóstáti, román, olasz és székely felmenőkkel, olyan dédapával, akinek az ortodox családjában mindenki vezető értelmiségi lett, kivéve a dédapámat, aki magyar református alkoholista, egy másik dédapával, aki olyan csendőr volt, hogy kirúgták azért, mert senkit se akart megbüntetni, és egy olyan nagymamával, aki el akarta adni a szilváját egy kolozsvári úriasszonynak a negyvenes évek végén, és felcipelte a nemtomhányadik emeletre a kast a sok szilvával, és a nagysádnak nem tetszett, mire nagyanyám felháborodva az egészet odaborította az előszobába, és bevágta az ajtót. Csakazért.)

Miután az orvos megállapította, hogy Gedeonnal minden rendben, négyszemközt kérdőre vont, hogy miket írkálok én az internetre. Miután magamhoz tértem egyrészt a meglepetésből, másrészt a felháborodásból, megpróbáltam a lehető legudvariasabb hangnemben elmondani, hogy ez egy személyes blog, azaz napló, amibe azt írok, amit akarok, és mert az, amit leírtam a védőnővel kapcsolatban, igaz volt, szubjektív igazság, de igazság. Tényleg ez történt, nem is egyszer.

Erre azt mondta, hogy írtam valamit a szarral kapcsolatban, hogy Gedeon szara büdös, és hogy azért írtam-e, mert szomorú voltam. Meg hogy szerinte az ember saját gyerekének a szara nem úgy büdös. Hogy miért írok le ilyeneket. Erre már nem bírtam magammal, és megmondtam, hogy erősen sérelmezem azt, hogy egy személyes napló miatt magyarázkodnom kelljen, ezt magamnak írom, meg a barátaimnak, és elfelejtettem hozzátenni, hogy kinek mi köze van hozzá. De hogy ő nem akarja, hogy magyarázkodjam. Meg hogy minden kislány ír naplót, de hogy azt nem látja senki. Meg hogy megváltozott a világ azóta, amióta ő fiatal volt. A kislánynál részemről befejeződött mindenféle érdemi párbeszéd, igyekeztem udvariasan és társalgási modorban a lehető leghamarabb meglógni. Mentségére legyen mondva, hogy elnézést kért a végén.

És akkor mégegyszer arról, hogy mi bajom a védőnővel:

- már akkor éreztem, hogy nem lesz ez így jó, amikor szülés előtt arra figyelmeztetett, hogy vigyek be magammal zuhanyzópapucsot. Mivel előtte egy végtelenül kedves és aranyos védőnőm volt, hidegzuhanykért ért, hogy e mellett a nő mellett én egyszerűen nem jutok szóhoz, mindent háromszor elmond, mintha értelmi fogyatékos lennék, és a kötelező látogatások nem rólam szólnak, hanem róla, mert végig ő beszél, és a feltett kérdésekre adandó válaszaimat meg sem hallgatja, amiből arra következtetek (vaslogikával), hogy nem érdekli az, amit mondani akarok.

- két éve ő a védőnő, de még mindig le-anyukáz. Szerintem ez a tiszteletlenség magas foka, mert az egy dolog, hogy nem tudja megjegyezni mindenki nevét, de ott van a törzslapon, én vagyok a törvényes gondviselő, vagy mi.

- mindemellett az egész védőnői intézményt teljesen feleslegesnek tartom. Mi is felnőttünk védőnő nélkül, és nem volt külön gyerekorvosunk sem, igaz, volt a baráti körben egy gyerekorvos, akihez bármikor mehettünk, ha baj volt. És az utóbbi időben olyan vad sztorikat hallottam egyéb védőnőkről, hogy még inkább megerősödött ez a véleményem.

De ez csak a bevezető volt a vásárlási tortúrához (ez itt most az árulkodás helye, Mama árulkodott). Gedeon már az elején elkezdett hisztizni, mindenhol lefeküdt a földre, a papírboltban, a folyosón, a dm-ben megpróbált mindent lepakolni a polcokról, a matchben többször is hisztérikusan levetette magát a földre, és mindenki odajött “segíteni”. A szokott megoldás, hogy na jó, akkor itthagylak, itt nem volt alkalmazható, és a végén nemcsak Gedeon állt a sírás szélén, hanem én is. Hazafele aztán el is sírta magát, én meg dühösen csapkodtam a retkekkel, és vonszoltam magam után, olyasmiket dünnyögve az orrom alatt, hogy na, ez volt az utolsó, hogy vásárolni vittelek, és hogy szomorú vagyok, mikor így viselkedsz, és én ezt már nem bírom tovább. Szerencsére, mire rátértem volna a különféle káromkodásokra, és Gedeon anyjának a szidására, hazaértünk.

Mondjátok meg nekem, ó, szuperanyák és szuperapák, mit lehet tenni ilyen helyzetben?

vannak az igazi anyák

és vannak a lónyálasok. Az elején nem voltam benne biztos, hogy bosszant-e az egész annyira, hogy írjak róla, tekintettel arra, hogy mekkora vita ment a szoptatás-nemszoptatás körül, és a végére mennyire szar anyának éreztem magam. Mégis, a tegnap este konklúziójaként azt hiszem, van mit mondanom. Aki olvassa, olvassa, aki meg nem, hát annyi. Edó cikke tkp. csak kiindulópont. Nem akarok én vele vitatkozni, mert annyira nem értünk egyet az alapokban, hogy a vita értelmetlen.

1. Először is én nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy az én nevelési elveim a jók. Szilágyi Julika néni egyszer azt mondta, amikor erről beszéltünk (Misi és Pamcsika konfliktusba kerültek), hogy “én így tudok nevelni”; azóta sokszor eszembe jut, amikor kételyeim vannak. Megteszem, ami tőlem telik, a lehető legtöbbet, igyekszem a lehető legkevesebb hibát elkövetni, és a többi ellen meg majd lázadhat kamaszkorában. (Nagyon szomorú, hogy az egész ismerettségi körömben ő az egyik legmodernebbül gondolkodó legkevésbé dogmatikus és konzerv. Ez nem túl hízelgő a mai fiatalokra.)

2. Egy dolog van, amit mindenképp el akarok kerülni: a dogmák. Nem vagyok harcos egészségmániás, sőt, szeretem azt a csúnya BigMacket is, és mikor kedvem van, a gyereket is viszem magammal, és kap lónyálat, ó, förtelem. Szerintem a mai világban nem lehetséges teljes egészében egészségesen enni. Semmi garancia nincs rá, hogy a gyümölcs nem vegyszerezett, nem tudom, hogy a piacról vett házitejet adó tehén mit evett. Vagy a kecske. Alapvetően egyetértek a természetes dolgokkal, de nem fogom azért megtagadni a gyermektől a csokoládét, mert nem az almafán nő.  Megtagadom azért, mert nem szarik, csak négynaponta, de ez más történet. És nem fogok a kertben kapálni csak azért, mert az egészséges. És őszintén irritál ez az egész Nők Lapjás-Kiskegyedes-női magazinos egészségkultusz, mert annyira amatőr, bulvár és dogmatikus. Ebben nagyon elitista vagyok, lehet kövezni.

Ugyanakkor nem vagyok egy mirelit-étterem-fan sem. Ritkán eszünk máshol, de ebből sem csinálunk dogmát, de igenis, havonta legalább egyszer eszünk a kínaiban, ó, borzalom, és mikor dög vagyok, mirelitszalmakrumplit eszik, mert az gyorsan megvan, és mirelitcsirkét, mert bizisten szívinfarktust kapna a szomszéd banya, ha még tyúkokat is tartanék.

3. Nem vagyok globalizáció-ellenes sem, sőt, megveszem a gránátalmát és az avokádót, és az olasz szőlőt és a kínai foghagymát, és a chilei bort, ha épp úgy van. És nem veszem meg a helyi magyart, ha szar, akármilyen magyar (HZS írt a transindexre erről). És viszem magammal a gyereket vásárolni (mert mi a jóistent csináljak vele), és mindig kap valamit, amit kér, mert miért ne kapna. Megegyezünk, hogy egy valamit kap, de azt ő választja ki. Játékot, kencét, ételt, mert nekem öröm, ha látom, hogy örül. Ésszerű határok között, persze, és a pénztárcánkhoz mérve. És az ajándék, nem azért, mert jó volt, hanem csak, és mert ajándék, lehet akármilyen fölösleges vacak is. Amit muszáj megvenni, az nem ajándék, hanem kötelességem megvenni, mert én vagyok az anyja. Azért nem kell hálásnak lenni. Ha megtettétek a kötelességeteket, mondjátok azt, hogy csak a kötelességünket teljesítettük, nem jár érte köszönet. Megszültem, tehát kötelességem felnevelni, ha a fene fenét eszik is, kötelességem szeretni, mert az én gyerekem, és ezért neki nem kötelessége hálásnak lenni, mert az neki jár. Ha majd nagy lesz, adja vissza a saját gyerekének.

És majd ha nagyobb lesz, elmagyarázom neki, hogy miért nem jó az, ha valaki telhetetlenül és mértéktelenül fogyaszt, de örül annak, amije van. És ha úgy adódik, elviszem magammal olyan helyekre, ahol szegények az emberek, hogy a saját szemével lássa a különbséget.

Egy dologban azonban elég következetesen zöld vagyok: nem veszek új ruhát, gyerekruhát pláne nem. Csak és kizárólag akkor, ha nem találok megfelelőt a turkálóban.

4. És gyanakodva nézek minden olyan gyermeknevelési elvet, ami dogmákon alapul. Így csináld, mert ha nem, rossz anya vagy. Szoptass, hordjad kendőben, ha szereti, ha nem, aludjon veled, ha jó neked-neki, ha nem, mert ha nem, elkúrtad, és te hibád lesz, ha elkanászodik a kölyök, ne mondj nemet, ne üss a kezére, ha fejbevág a mozdonnyal (wazz, mekkora kukuj lett a fejemen), egyáltalán, minek neki műanyag-kínai-mozdony, miért nem jó a fajáték, mert bezzeg a nagyszüleinknek még jó volt.

Nos, én roppant hálás vagyok, hogy nem a nagyszüleim korában élek, bármennyire is szeretjük idalizálni a múltat, és a falu bármennyire is a tisztaság szinonímája lett. Szeretem azt, hogy nem a kinti budiba kell szarni, bármennyire is az volna a természetes. Szeretem azt, hogy vannak mindenféle globalizációs háztartási gépeim, mint pl. a mikró, és nem kell kézzel habot vernem. És azt is szeretem, hogy nem kell arcom verítékével keresnem a kenyerem, hanem növeszthetem a seggem a számítógép és a fészbúk előtt. Nem úgy látom a világot, hogy ideális állapot vs. technikai civilizáció.

És bizony sokszor mondok nemet. Elsősorban azokra a dolgokra, amikkel kárt okozhat magának vagy másoknak. Ne pufálja a mozdonnyal a tévét, ne egyen bele a macskaeledelbe, ne kapjon a szememhez. És nem és nem játszhat az étellel. Ebben nagyon szigorú vagyok. És nem firkálhatja össze a falat, mégha ezzel maradandó károsodást szenved is a művészi énje.

Egy tanár-kollégám egyszer azt mondta, amikor kezdő tanár voltam, hogy az elején kell megfogni a gyeplőt, aztán lehet engedni. De ha az elején bedobod a lovak közé, akkor vége. Szerintem igaza van, bár csak egyszer ültem lovon, és majdnem megharapott.

5. És tévét is néz, ó, májgád, ezért lesz majd erőszakos. És meséket sem olvasok neki minden nap, hanem néha Arany János balladáit mondom, mert azt tudom kívülről, fúj, az meg hogy tele van vérrel meg gyilkossággal meg halállal, hát a Farkas se vegetariánus volt, és mégis felnőttünk. Néha meg énekelek neki, Jack Cole dalait (van benne digi-dugi), népdalokat (van benne temető, meg halál, meg hogy a síromon majd ez-az nő), gospelt (a keresztrefeszítés smafu), Halász Juditot (almaszósz), mikor mi jut eszembe.

6. És még mindig a dogmákról: lehet, hogy ez kárhozatos liberalizmus, de én semmilyen szinten nem szeretném, hogy az én gyerekeimnek előre gyártott dogmákat (vallási, életvitelbeli, zenei és egyéb) adjanak. Azt szeretném, ha a gyerekem úgy nőne fel, hogy szabadon gondolkodhat a dolgokról, szabadon alkothat véleményt, és kritizálhatja a dolgokat (benne engem). Az arany középút mellett vagyok: mindent kipróbáljatok, és ami jó, tartsátok meg. Számomra ez tűnik a normális útnak. Nem gondolom, hogy a gyerekem a saját életem meghosszabbítása lenne. Nem kell neki az én elveim szerint élnie, mint ahogy azt sem gondolom, hogy az én életem lenne A követendő példa. Ha boldog lesz és feltalálja magát, nekem az elég. Szerintem a gyermeket kölcsönbe kapom, hogy abban segítsek neki, hogy végül önmaga lehessen. Ebben én csak egy mankó vagyok, amit el fog engedni, amikor már elég biztosan jár. De csitt, mert mindjárt dalban török ki.

3. És végül: van ez a mozgalom mostanában: vissza a természetességhez, kötődő nevelés (mert milyen van még?), stb. Nem azt mondom, hogy rossz dolgokat csinálnak, hanem hogy számomra túl dogmatikusak. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor én valláspótléknak látom ezt az egészet, hétköznapi rítusoknak, vallási tartalmukat vesztett rítusoknak. Úgy tűnik, hogy az emberek képtelenek rítusok nélkül élni. A nacionalizmus is ilyen modern valláspótlék, a numinózis megszelídítése, civilizálása. Ó, Hamvas Béla, ó, ó (belőled is utcanév és emléktábla és ideológia lett). Akkor már nekem jobb a régi, jól bevált Úristen, meg az olyan-amilyen református egyház, mint a rítusgyakorlás helye. Kicsi és savanyú, de a mienk. Ott legalább tudom annyira a dogmákat, hogy nyugodtan lázadhatok ellenük, mert tudom, hol a határ a Biblia és a dogmatika között.

És legutolsósorban: engem őszintén nem érdekel, hogy más hogy neveli a gyerekét. Nekem az enyémmel is meg van telve mind a két kezem. Onnantól kezd bosszantani a dolog, amikor azt akarják elhitetni velem, hogy ha nem követem az egy igaz utat, ösvényt, könyvet, vezért, ideológiát, nem vagyok jó anya. Majd az út végén mindenkinek a saját istene vagy egyebe megméri a cselekdeteit. Vagy nem.

az meg már csak

egy apró momentuma az estének, hogy Gedeon ruháiba piros X-et varrtam, egyrészt mert X-et varrni könnyű, másrészt ez az első betű, amit tud, a bölcsödében meg azt mondták, hogy csináljak valamit, hogy ne keveredjenek el a ruhák, legyen gedeonnak jele, szerintem ők valami aranyos dologra gondoltak, kutyusra, cicára, lovacskára. én ennél rózaibb vagyok.

sárgaborsó-főzelék mentával

1. Érj haza este későn és dühösen, mert nem tudtad, hogy elmarad az óra.

2. Fürödj a gyerekkel fél órát. Majd egyedül még egy negyedet.

3. Vágd el magad három helyen a borotvával.

4. Nézd meg a Valóvilágot.

5. Közben győzd meg a gyereket, hogy aludjon, mert késő van.

6. Olvass bele az Index főcímeibe.

7. Áztass be egy adag sárgaborsót.

8. Mosd ki a hűtöt, amit aznap leolvasztottál, és tedd vissza a kipakolt dolgokat. Sóhajts fel elégedetten, hogy eltűnt a szag.

9. Terítsd ki a megszáradt ruhákat, és a gyapjú-pokrócot, amit beáztattál valamivel korábban. Reménykedj, hogy nem szakad le a szárító.

1o. Állapítsd meg mérgesen, hogy a piros gyapjú fog.

11. Aludj bele fél 12 korül a repülőgép-szerencsétlensgekbe (NAtGeo).

12. Kelj reggel hatkor azzal a gondolattal, hogy húbazz, nem főztem a gyereknek, és ma bölcsödébe megy.

13. Tedd oda a sárgaborsót, majd töltsd ki a kávét.

14. Hagyd, hogy kifusson. (A sárgaborsó.)

15. Csinálj neki rántást zsírból, lisztből, mentából, tárkonyból és borsból. (A sárgaborsónak, nem a kávénak.)

16. Keverd össze a borsóval.

17. Ülj le ezt megírni.

18. Rohanj az egyetemre.

A kacsa

a sokadik családtag. Jobban vigyázunk rá, mint az útlevelünkre, egyéb papírjainkra, pénzre, vagy bármire. Amikor Gedeon felsorolta, hogy kik laknak a lakásban, benne voltam én, Géza, a cici, a kacsa, és Thomas, a gőzmozdony.

A kacsa általában rettenetesen büdös, néha csak azért, mert Gedeon rágja, néha meg a bölcsödéből, ahol valami szagosítóval tratálják az ágyakat, ahol a gyerekek alszanak, aminek förtelmes szaga van. Néha meg olyan koszos, hogy gamat megfogni is.

Ma annak napja van, hogy elfelejtettem elvinni vele a bölcsödébe, ez rossz (mert nehezebben fog elaludni), de jó is, mert kimostam, és most szárad.

újabb nagy szülői

hiba. Muszáj haladjak a dolgaimmal, és ebben a melegben csak délután megyünk a játszótérre, így Gedeont leültettem rajzfilmet nézni a tévé elé. Biztos sokkal zöldebb, egészségesebb, harmonikusabb, szuperanyubb lenne, ha biogyurmáznánk, mesét olvasnánk, vagy akármi. De én ragaszkodom a saját életemhez, legalább napi 2-3 órában.

még az a szerencse

hogy Gedeon alszik, így tudok vadulni a neten. Az éjjel nem sokat aludtunk. Ott aludt velünk (ez is az egyik szülői fogyatékosságom, hogy mikor hisztisebb, hagyom, hogy velünk aludjon), így sem ő, sem én nem aludtunk rendesen (magyarázza el valaki okos, hogy itt miért így egyeztetjük az igét). Nehéz úgy aludni, hogy állandóan vesén rúgnak és orrba vágnak, vagy ha nem, akkor a fülembe sírnak. Ahhoz képest, hogy a szomszéd kertészei mekkora lármát csapnak, Gedeon remekül alszik.

a rossz módszerekről

amik csak utólag bizonyulnak rossznak.

 

Tegnap Gedeon óvónénijével beszélgetve voltam olyan óvatlan (mint itt), hogy elmondtam, hogy bizony néha elcsattan egy-egy anyai pofon. Sőt, a kezére is kap időnként. Persze erre rögtön tíz pontot estem a szemében, és kifejtette, hogy ő a hideg zuhanyt használja, illetve a bűntetést, amikor kifejti a gyereknek, hogy ő szereti, és neki ez jobban fáj, de akkor is megbünteti.

Namármost én kiakadtam ezen a szövegen. Mert van úgy, hogy egy gyereknek fájdalmat kell okozni (pl. most megint megszerelték G. fitymaszűkületét, és minden este kezelni kell, hát ne tudjátok meg, de muszáj, ha nem akarjuk, hogy kórház legyen a vége, ÉN MONDTAM, hogy metéljük körül, mikor még kicsi, most nem lennének ilyen gondok), és biztos én vagyok a szemétállat, de meg kell csinálni, és kész, nem pedig azon vacakolni, hogy nekem fáj. A büntetés az büntetés, nem pedig a lelki zsarolás egyik eszköze, ami szerintem sokkal-sokkal rosszabb, mint egy pofon, mert a lelki zsarolás maradandó károsodásokat okoz.

Vagy meg kell vele értetni bizonyos dolgokat, pl. hogy nem dobjuk kövel fejbe az ismerősöket, nem megyünk közel a konnektorhoz, nem pufáljuk a játékokkal a tévé képernyőjét, és nem piszkálunk a számítógéphez, stb.

Biztos mindenki szuperanya rajtam kívül, és értelmesen el tudja ezt magyarázni egy kétévesnek. A gyereket megütni ma politikailag nagyon inkorrekt, a rossz szülő bizonyítéka. (NB. hiszti miatt sose kapott, csak ha magát, vagy másokat veszélyeztette).

Szóval ki akartam próbálni a tegnap hallott, és mások által is hangoztatott csodálatos hidegzuhanyt, ami egy csapásra elmulasztja a hisztit. Hát nekem nem vált be, G. még nagyobb rohamot kapott. Miután kisírta magát (megvrtam, amíg magától elmúlik), evett, és elaludt.

Cserébe ki kellett volna fejtenem a véleményem a neveletlen szülőkről és elkanászodott gyerekekről (mint a múltkori óvódásról, aki minden áron le akarta kardozni Francit egy bottal, és az anyja nem szólt rá), meg hogy mennyire káros az, hogy egy gyerekre minden rá van hagyva, és az anyja a seggét is kinyalja, de a jó válaszok mindig túl későn jutnak az eszembe.

van baj, elég (update 2)

ez egész úgy kezdődött, hogy Kobak visszaütött elaludtunk, aztán kiderült, hogy a takarítás sokkal sürgősebb, mint gondoltam, mert jönnek anyósomék, akik elvinnék a régi gépem, amiről nincsenek lementve az adatok, és nem is tudjuk megoldani így hirtelen, írtam egy cikket románul a maghiaromaniára, és már három éve nem írtam románul, és eléggé elfelejtettem, és amikor elmentem tusolni, vasalni kellett volna, és közben jöttek az önkormányzattól, hogy birtokáborítási eljárás folyik a lakás ellen, amiben lakunk, mert az alsó néni továbbra is ázik, de nem szólt volna, hogy raknám a szeretetem a feljelentgetős nénikbe, de közben gedeon is benyomakodott a kádba mellém, és reklamált, hogy miért tusolok, mert ő fürdeni szeret, aztán kijöttem, gyorsan megtörülköztem, és vasaltam, de amíg a vasalótól elmentem a szekrényig, Gedeon kijött a kádból, és belenyúlt a vasalóba, és közben megint jöttek az önkormányzattól, hogy felvegyék a tényállást, és fel is vették, majd amikor elmentek, kiderült, hgy van egy állásajánlat, amit sikerült lelevelezni, miközben Gedeon mesét nézett a laptopomon, és ordított, ha hozzá akartam férni a postaládámhoz, majd takarítottam, miközben tovább nézte a mesét, és reklamált, hogy miért hangos a porszívó, a takarításból még hátravan a kályha, ami persze nem volt időtlen idők óta lemosva, meg győzködöm Gedeont, hogy ne aludjon el, mert megyünk a játszótérre, ha befejeztem, az a különbség a bejárónő meg a bébiszitter és köztem, hogy ők ezért komoly fizetést kapnak.

Update1: közben eltörtem az ecettartót, és mot förtelmes szag van.

update 2: közben gedeon kipakolta a kencéimet a mosdótálból, amibe menekítettem.

az élet tele van meglepetésekkel

mert ma voltam Gedeonnal a játszótéren, és jól éreztem magam, hála M-nek, aki szintén ott volt. Gedeon másfél órán keresztül úgy játszott a többi gyerekkel, hogy felém se nézett (hála Istennek és a homoknak), úgyhogy nyugodtan tudtunk beszélgetni, mert Franciska vagy evett, vagy aludt. Itthon megpróbáltam Gedeont meggyőzni, hogy aludjunk, mert én rettenetesen álmos vagyok, de alvás helyett kétszer fejbe vágott a kacsával, amiért megszidtam, úgyhogy a macskát is fejbe vágta, és elvágtázott kapcsolgatni a mosógépet. Ekkorra már tényleg nagyon álmos voltam, így betettem a kiságyba, lesz, ami lesz, és lefeküdtem, és elaludtam. És hála a játsztótérnek, M-nak, Istennek, és bárkinek, Gedeon nem hisztizett, hanem csendben csinált valamit (nem tudom, mit, mert aludtam), és utána ő is elaludt bizonyára, mert most is alszik.

szar update

Voltam Gedeonnal a praktikerben, és a következő dolgokat sikerült beszerezni a buditakarításhoz: csőgörény, wc-pumpa. Most majd pumpálok egy kicsit, ha Gedeon elalszik, hátha a budi meggondolja magát.

Mást is vettem, pl. vászon-abroszokat, amit szerintem valami másra fogok használni, vállfát, ami már nagyon hiányzott itthon, redőnybaszt, ami valamit csinál a redőny izéjével, hogy ne izéljen, stefánia-szelet-sütő tálat, és Gedeonnak egy dömpert.

a csőgörény felesleges volt. a pumpa egy mozdulattal helyrehozta a problémát.

a mai programot

eredetileg nem így képzeltem, de tegnap Gedeon kiviselte magát, mert elmentünk a starndra, és fél óráig kb. nagyon jó is volt, úszott, fröcskölt, nevetett (a felnőttek pedig pofákat vágtak, de leszartam), de aztán jött egy család, ahol a gyereknek elhozták az összes beáztatható játékát, autókat is, többek között, és Gedeon rohamot kapott, hogy nem kaphatja meg az autót, a gyerek meg semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra nézve, hogy odaadja neki, így ezután életem egyik legkínosabb húsz perce következett, Gedeon a földön fetrengett ordítva, én meg összepakoltam a cuccainkat, és mire beértünk az öltözőbe, abba is hagyta az ordítást, a többi szülő pedig szánakozva vagy kárörvendezve nézett.

Aztán este kimentünk a könyvhétre borozni, ami nekem abból állt, hogy elvettem egy pohár bort, és rohantam Gedeon után, aki megpróbált lelépni a tömegben, egy svunggal elszaladt a metró feljárójától a Burger Kingig, miköben lökdöste el maga elől az embereket, mint a filmekben a főhős, majd megmászta a haza és haladás szobrát. a rohangálás alatt három pohár bort sikerült meginnom, mert Gedeon csak ezután kezdett elfáradni.

Ezután felvettem az ölembe, majd fel is kötöztem, mert kezdett álmos lenni, így volt lehetőségem, hogy nyugodtan, ülve megigyak egy pohár bort. Amíg felnő a gyerek, úgy megerősödik a bal karom, amivel tartani szoktam, hogy komoly harci fegyver lesz, ne akarjatok tőlem pofont kapni.

A mai nap az izomlázam és lábfájásom kúrálásával telik majd.

Bár nem akartam most könyvet venni, mégis sikerült, az Osirisnél vannak 500 Ft.-os könyvek, aki teheti, menjen ki.

SZAR

Komolyan már, ez a gyermek. Én értem, hogy büszke arra, hogy három nap után szart egy nagyot, de miért kellett szétkenni magán, a fürdőkádon, kihajigálni a fürdőkádból, hogy belelépjek és széthordjam a lakásban, most minden szarszagú, mert akármennyit sikálom a gyereket a legerősebb szagú tusfürdőmmel, még azon keresztül is érződik, ő meg nagyokat vigyorog, és büszke, úgy vonul utána a szag, mint egy nagy lepedő, beteríti az egész házat, a kezem még a kesztyű ellenére is szarszagú, ha nem lenne ennyire vicces az egész, most sírnék, annyira utálom a szarszagot, a halnál is jobban, és egyfolytában az orromban lesz, bekapcsolok néhány füstölőt és befújom a házat parfűmmel, de azon is átüt, komolyan, Isten miért nem tudta a szart mondjuk jázminillatúra csinálni, olyan nagy dolog lett volna valakinek, aki megteremtette a Leviathánt, és kanállal kimérte a tengert?