Úgy tűnik, az idei tavasz és nyár színei a mustár, türkízkék, lila.
Zakó: 2890 Ft.
Pulóver: 1500 Ft.
Táska: 2500 Ft.
Kisebb fekete cipő: 1500 Ft.
Magasabb fekete cipő: 1500 Ft.
This slideshow requires JavaScript.
kencék kategória bejegyzései
közvélemény-kutatás
megvettem
azt a por alapú hajformázót, amit a taft reklámoz, hogy formáz, formáz, és máris gyönyörű haj lesz belőle. Hát, ha nagyon muszáj, nem árt, ha van egy ilyenje a zembernek, de nem vagyok vele igazán elégedett, mert ragad, és ha bekenem bele a hajam, úgy nézek ki, mint egy elfuserált szénaboglya. És utána muszáj azonnal hajat mosni,mint a hajlakk után.
Most megmondhatod
az ősz szinei
Szintén tegnap
felmérgelődtem, hogy a legutóbbi hajfestés (L’Oreal Excellence) így tönkretette a hajam, fogtam az ollót, és kivágtam a seprűre hasonlító részeket. Hát na. Elég (punkos) érdekes lett. Ami meg mindegy, úgyis mindig össze van fogva. Most akkor megint várhatom, hogy nőjjön meg rendesen, az azonban biztos, hogy egy darabig nem festem.
ahogy öltözünk
Amióta beleástam magam ebbe a hidzsábos témába, sokat gondolkodom azon, hogy hogyan is öltözöm, és miért. Aztán itt van ez a cikk is, ami megint csak felkavarta az állóvizet.
Az nem kérdés, hogy az öltözet jelzés. Aztán hogy ki mit jelez vele, más kérdés. Az első és legfontosabb kérdésem az volt, hogy akkor, amikor öltözünk, kinek akarunk tetszeni, és miért? Miért veszünk fel kényelmetlen, hordhatatlan ruhadarabokat? Mi az öltözet funkciója azon túl, hogy megvédi a testünket az időjárástól? Persze az is civilizációs jellemző, hogy egy adott szint után a tárgyak elvesztik funkcionalitásukat, és átalakulnak az önkfejezés eszközévé.
Én soha nem szerettem elegáns lenni. Utálom a harisnyát, mert beleizzadok, és viszket benne a lábam. Nem tudok rövid szoknyában szépen ülni. Épp elég magas vagyok ahhoz, hogy ne kelljen magas sarkú cipőt hordanom, és nem is hordok, mert fáj benne a lábam, az is, amelyik műtve volt, és az is, amelyik nem. Lúdtalpam van, az is fáj. A zakó az egyik legkényelmetlenebb találmány, amit nők számára kitaláltak. Soha nem éreztem magam kényelmesen benne, mint ahogy az elől gombolós ingeket is utáltam, kicsúsztak a szoknyából, buggyos lett a hasuk, összevissza csúszkáltak a zakó alatt.
Az utolsó időszak, amikor komoly bajom volt azzal, hogy hogy nézek ki, arra sarkallt, hogy vegyek négy szűk szabású csípőnadrágot. Szépek a lábaim, jól is állnak a nadrágok, persze, ha hordanám őket, de nem hordom. Kilóg belőlük a seggem, mert csúsznak le, fázik a derekam, állandóan igazgatni kell őket. Nem éri meg a fáradtságot, és minden miért? Hogy megfeleljek egy olyan trendnek, amelyik csak és kizárólag a 38-as, vagy annál soványabb lányokon áll jól? Meghíztam, ez tény, és egyelőre nem úgy tűnik, mintha sikerülne lefogyni.
Figyelem a lányokat az utcán: sokan nagyon kihívóan öltöznek, és aztán megsértődnek, hogy egy-egy bunkóbb pasi utánuk fütyül.
Én mostanában sokszor gondolom azt, hogy az öltözködésünkkel egy olyan ideálnak akarunk megfelelni, ami, ha belegondolok, számomra vállalhatatlan. Nyíltan vagy titokban az a szép, a vonzó, ami szexi, és engem zavar, ha valaki csak ennyit akar látni belőlem. Azt gondolom, hogy az európai öltözködési stílust nagyban alakítja az, hogy a férfiak mit látnak szexinek, és mi mennyire akarunk ennek megfelelni. Én nem akarok szexinek látszani.
Mindig zavart, ha az alakomat mustrálgatták, de régebb a feltűnési viszketegség és a vadászösztön erősebbek voltak. Most ebben a pillanatban ez nem így van. (Ami nem jelenti azt, hogy holnap is ugyanígy lesz. )
Hála Istennek, nincs szükségem arra, hogy egy egész férfitársadalom számára jelzéseket küldjek. Remélem, hogy a vadászati idény egyszer s mindenkorra lejárt (nagyon fárasztó volt állandóan ezen izgulni). Egy ember számára akarok szép lenni. Persze erre lehet azt mondani, hogy a csúnya, de okos nők menedéke ez. De tény: úgysem versenyezhetek a hamvas huszonévesekkel (remélem, soha nem kell majd), a fizikai adottságokat megváltoztatni nem lehet, lassan kezdek beletörődni abba, hogy ezekkel a paraméterekkel kell leélnem ezt az életet.
És ide kapcsolódik az egész hidzsábos kérdés: a muszlim nők azért takarják el magukat, mert nem az egész társadalom, minden férfi számára akarnak szépek lenni (nb. az arab világban tényleg valós veszély az, hogy ha kihívóan öltözködsz, leagresszálnak), mert szükségtelen, hogy mindenkinek meg akarjanak felelni. Persze ezt is lehet ízléssel csinálni, és lehet borzalmasan: a napokban láttam egy muszlim lányt, aki szándékosan csúnyította el magát az öltözködésével – ezt azért túlzásnak tartom. De azt nem, hogy az ember olyan ruhákban járjon, amiben nem kell egyfolytában viselkedni, hanem kényelmesen takarnak.
A kendő, vagy kendőszerű hajpánt is roppant kényelmes, az én semmi hajamat, ami soha nem úgy áll, ahogy én szeretném, hanem mindig rendetlen, még fél kiló hajlakk és fodrász után is, jótékonyan eltakarja. Meg tudom érteni a régi parasztasszonyokat: nem volt nekik idejük egyfojtában cicomázkodni, mint a leányoknak ( :) ). Gedeon mellett én is örülök, ha jut időm magamra annyi, hogy kilakkozzam a körmeim (ritkán jut).
végre egy
hordható csizma az idei divathetek teljesen hordhatatlan, gyakran csúnya, extravagáns cipői között szerényen megbújva. (hermes)
Kencék
Mivel minden gramm számít (csak egy hátizsákot viszünk, mert nekem ugye levileg nem szabad emelni), nem vihetem el az összes kencémet, amelyekből érdekes módon mostanában valahogy kiszerettem. Egyszeren nincs időm bügyürgetni őket. Láttam az Yves Rocher-ban kis szappant, abból fogok hétfőn venni kettőt, de hol találok hozzá olyan kis szappantartót? A kis tusfürdő biztos nem lesz elég három hétre.
Fogkefe, fogpaszta
szappan (sampon nem kell, úgysincs hajam)
dezodor (először vettem Dove-ot, lássuk, milyen)
miniparfűmök
naptej
arckrém
lemosó
kendőtűk
vatta, fülpiszka
testápoló
ajakír
törülköző
Úgy gondoltam, hogy olyan holmikat viszünk, amiket lazán ott lehet hagyni, mert már nem kár értük, pl. olyan törülközőt, ami megérett a kidobásra, vagy olyan pólókat, amiért nem kár. A hátizsák nagy részét úgyis a pelenka fogja elfoglalni, amit majd elhasználunk.
Kendők
Kendők. Kissé érdemtelenül hanyagolja mostanában a divat. Mindig is szerettem a falusi öreg néniket, kendővel a fejükön. A kendő, bárhogyan is viseljük, nőiessé tesz. Hordom fejen, nyakban, vállon, derékon, szoknyának, mikor hogy van kedvem. Turbánnak, megkötve hátul, megtűzve gombostűvel, sálként, stólaként. Ahhoz képest, hogy otthon elég sokan hordanak kendőt, itt még mindig megnéznek vele az utcán. A bölcsészkaron persze divat nyakban sálat viselni, de a fejre köthető változatig kevesen, csak a nagyon hippik mennek el. Amióta megjött az ízlésem, nem szeretek konvencionálisan öltzködni. A farmer-póló nem az én stílusom, főleg azért, mert nem szeretem a farmert. Továbbá szeretem az élénk színeket, idegesít, hogy itt milyen sokan járnak fekete-szürke-kaki-kék színekben, mintha a többi nem is létezne. És kicsit nosztalgiával gondolok a csiricsáré kalotaszegi viseletekre, és Indiába kívánkozom. Ha Kosztolányi színes tintákkal álmodott, akkor én színes ruhákkal.
1. Barna géz
Ez az egyik olyan kendőm, ami sálnak is elég nagy, de mivel vékony, fejre is tudom tekerni. Nagyon puha, kellemes a tapintása, jó dolog télen az arcomat elrejteni benne a hideg elől.
2. Barna-piros
A kevés luxustárgyaim közül való, ez volt a menyasszonyi szoknyám annak idején, két méter anyag, azóta kendőnek hordom, mert a cici kirágta a közepét, és nem lehet igazán szépen megvarrni. Csodaszépek a színei, színházba szeretem felvenni, nagyon szépnek érzem magam benne.
3. Barna stóla
Nincs benne semmi különleges, ezért nem is hordom olyan gyakran, mikor megvettem, tetszett, de azóta valahogy nem.
4. Bordó-ezüst fejkendő
Ezt Szegeden turkáltam, mert épp nagyon meleg volt, és kellett valami a fejemre. Klasszikus nagymama-kendője formája van, de nagyon puha, és sok színben találó ruhám van, amihez használni tudom.
5. Fejkendők
Télen hideg van, nyáron süt a nap. Ha a divat-okokon kívül a hasznossági szempont is figyelembe akarom venni, akkor azért hordok kendőt, hogy ne fázzon a fejem, vagy ne süsse a nap. Másrészt a hajam olyan kis semmiség, és annyira nem áll sehogy, hogy nagyon nincs, amit mutogatni rajta. A gyűjteményből jelenleg hiányzik a narancssárga, barna és lila fejkendő. Begyűjtés alatt.
6. Indiai sál narancssárga-lila-arany csíkokkal
Ezt nemrég gyűjtöttem be egy indiai üzletben, 9oo forintért. Olyan vékony muszlin, hogy átfér a gyűrűn. A kasmír-sálaknak is ez a legfőbb jellemzője. Az apám hozott az anyámnak Nepálból egy igazi kasmír sálat, ami gyapjú-selyem szálak kombinációja, és tényleg átfér egy gyűrűn. Az, amit itt kasmír néven árulnak, nem fér át a gyűrűn, ki lehet próbálni.
7. Batikolt világoskék
Hosszú ideig a kedvenc kendőm volt, nagy, kék, bojtos. De nem lehet mosógépben mosni, mert fog, viszont összemostam valamivel, amitől a fehér részei barnák lettek. Jelen pillanatban tanácstalan vagyok, mit tudnék vele csinálni.
8. Sárga indiai
Ez eredetileg szoknya volt, de olyan rövid szoknyának, hogy egyszer se hordtam. Így lett belőle fejkendő és sál. Gyönyörű ez a sárga, télen szeretem hordani, mikor minden és mindenki szürke.
9. Barna indiai
Klasszikus indiai nagykendő, mindenkinek van ilyen. Egy időben főleg szoknyának hordtam, de volt már strandlepedő és függöny is. Most is hordom, a barna-kék színkombinációja miatt.
1o. Nagy kék indiai
Ez még abból a korszakból származik, amikor nem volt mindenkinek ilyen, Spanyolországban vettem, és azóta is hordom fejkendőnek, sálnak, szoknyának. Időnként abrosz és függöny is volt. Multilateral dezvoltat. Mostanában nem szeretem annyira, mert nagyon sötét.
11. Nagy indiai zöld-sárga-bordó-fekete színekkel
Ez új gyűjtés, itt vettem Pesten. Nagyon vidám színei vannak, a közepében egy nagy sárga szalamandra (már amennyire ki tudom venni, hogy az szalamandra, eléggé Keith Harring-stílusban van rárajzolva). Ezt is nagyon sokat hordtam, volt hét, amikor minden nap. Meleg, puha, nagy sálat lehet csinálni belőle, és ha hideg van, a fejemre is jól fel lehet tekerni.
12. Indiai rózsaszín-lila szőttes
Ezt egy szoknyával adták. Jelen pillanatban a szoknyát nem tudom hordani, de a kendője nagyon mutatós. Ahhoz nem elég széles, hogy az egész fejem befedje, így inkább hajpántként vagy sálként működik.
13. Kék-arany
Ezt az egyik Félsziget közben vettem Vásárhelyen a King Artban, akkor főleg azért, mert elviselhetetlenül sütött a nap, és azon a nyáron főleg világoskéket hordtam. Ez volt kendők terén az egyik legjobb vásár, nagyon szeretem hordani.
14. Kék géz
Ez eretedileg szoknya volt, egyesek még emlékezhetnek arra az időre, amikor ilyen indiai-sztájl felül gumis szoknya volt a divat, mindenki abban járt. Ez abból a korszakból származik, a gumit lebontottam róla, és így lett négy méter anyagom, amit télen sálként és kendőként hordok. Mivel elég régi, már nagyon megviselt szegény.
15. Fekete-arany
Ez karácsonyi ajándék, csak akkor tudom hordani, ha tiszta feketében vagyok, ez pedig elég ritkán fordul elő, de az tény, hogy nagyon mutatós darab, inkább színházba való, mint viselőbe.
16. Lila-zöld muszlin ezüst szálakkal
Ez a legrégebbi kendőm, kislány-koromban kaptam ajándékba, de arra már nem emlékszem, kitől, talán a dél-afrikai rokonoktól. Egy ideig nem szerettem, majd megint igen, és akkor övként viseltem a szakadt, 4 számmal nagyobb farmerben, majd megint félretettem évekre, és mostanában vettem elő megint. Soha nem volt szivem kidobni, most örülök, hogy végül nem dobtam el.
17. Tüdőszín zöld selyemfényű stóla
Ez is elég új szerzemény, gyönyörű színe van, a négy sarkán kis indiai csilingelőgombok, csak az a baj vele, hogy az anyag túl vastag és merev, és a színe olyan különleges, hogy nehezen tudok hozzá öltözni.
18. Zöld-lila rakott selyemstóla
Van a Baross utcában, a Szabóervin felé egy turkáló, ahol szárikat és mindenfél indiai származású cuccokat lehet kapni, ékszereket, karkötőket, bigyuszokat, például. Ez a kedvenc turkálóm, sok jó darabom származik onnan, többek között ez a gyönyörűség is. Ez aztán tényleg feltűnő darab, csak kell hozzá szerezzek egy tűt, amivel össze lehet tűzni, mert magától nem áll meg. Ezen is vannak csilingelők, és gyönyörű a mintája.
19. Szári
L. esküvőjére szerettem volna valami egészen különlegeset, és mivel akkor már egy estélyi ruhám se jött rám, kitaláltam, hogy úgyis mindig szerettem volna egy szárit, végre itt van a megfelelő alkalom. Legalább egy óráig válogattam, mert nem akartam kéket venni, de végül ez lett a kiválasztott. Hímzett, gyűrt selyem, könnyű, hosszú, különleges, hat méter hosszú.
2o. Fekete-szürke
Ez is abból a bizonyos kolozsvári indiai üzletből származik, a Jókai utcából. G. magának vette, de elszedtem tőle.
21. Zöld-rózsaszín csíkos
Ajándék, szintén a kolozsvári indiai üzletből. Eredetileg sálkánt szolgált, de aztán kendőként is hordtam.
22. Barna arany törökmintás
Ez is ajándék, sajnos ezt csak télen lehet hordani, mert meleg. Kasmírnak volt eladva, de annak túl vastag. Ettől függetlenül sokat hordom télen, az aranyozás nagyon feldobja.
23. Palesztin nagykendő
Bár nem értem, miért hívják palesztinnak, az arab világban mindenhol hordják a férfiak, a fejükön. Ez eredeti, nem pedig olyan vékony színes bóvli, amit mostanában árulnak. A hebraisztika-szakon nem örültek neki, így azóta kicsit hanyagolva van.
24. Mustárságra ezüsttel
Ez az egyik legutolsó szerzemény, King Artos. Akkor volt több színben, azóta is bánom, hogy nem vettem többet, mert nagyon bevált, sokat hordom, az idén ez volt a kedvenc színem.
Táskák
Volt nagyemnek egy olyan posztja, ami azóta sem hagy nyugodni. Ez az. Talán azért, mert én is viszonyban vagyok a táskákkal, bár ez kevésbé múlik az emlékeken, mert nem szeretem az emlékeket. Nem szeretek a múltra gondolni, az valahogy mindig kínos. A tárgyak, amik körülvesznek, kapcsolatban kell álljanak a jelennel, ha ezt a kapcsolatot elvesztik, akkor limlommá válnak, és – kevés kivételtől eltekinte – kiszuperálom őket. Nem szeretek emlékeket gyűjteni, se olyan tárgyakat (leveleket, bigyuszokat, táskákat, stb., a fényképek néha kivételek, abból a szempontból, hogy azokat nem dobom el), amik a múltra emlékeztetnek.
A táska fontosabb, mint egy nadrág, de mégsem olyan fontos, mint egy könyv. Valahol a kettő között lavírozik, meghatároz, de ha kiszolgálta az idejét, nem sajnálom eldobni, elajándékozni. Roppant fontos darabja a kifelé mutatott képnek, ugyanakkor fontos, hogy praktikus is legyen. A táskák legfontosabb jellemzője, hogy sok legyen bennük a hely, a második pedig az, hogy rendet lehessen bennük tartani (ennek a táskák nem szoktak megfelelni, így ez nem olyan fontos). Egy átlagos táskámban, amit hétköznap hordok, a következő dolgoknak kell elférnie: igazolványos tartó, írószerek, orvosságok, kencés szütyő, olvasnivaló, tanulnivaló (a4-es méret), cukokrák, kulcs, pénztárca, telefon, egyebek.
1. Bordó füss tarisz
A tarisznyák iránti vonzódásom még Kolozsvárról való, volt Kolozsváron egy tarisznyás korszak, amikor mindenki azzal járt, és zöld katona-kabátban. Az akkori tarisznyáim közül már egy sincs használatban, ezt egyszer 1 lejért turkáltam, és mikor hazavittem, rájöttem, hogy nincs rajza zippzár, tehát majdnem használhatatlan. Viszont nagyon laza jószág, ezért még nem kerül a kilakoltatandók közé. Turkáltam.
2. Bársony laptop-táska
A laptop fontos eszköz, hurcolom ide-oda, de sajnos több, mint négy kiló, és nem ütésálló. Ez a steppelt bársonytáska azért jó, mert bélelt, nem úgy néz ki, mint egy egyszerű laptop-táska, de elfér benne a laptop, és a hozzá tartozó bigyuszok: töltő, fülhallgató, telefonról laptopra másoló kábel, usb-kábel. Hasznosabb, mint szép. Turkáltam.
3. Bordó csíkos tarisz
Ez igazi, valódi szőtt tarisznya, de mégse népművészeti érték, amiről bárki leolvashatná az ideológiai, politikai, néptánci és etnikai hovatartozásom. Tarisz, de azért elég semleges. Viszont nem túl nagy, csak akkor jó, ha este kocsmázás, filmnézés, vagy ilyesmi van, ahova nem kell sok holmi. A szine nagyon kellemes, sok mindenhez lehet viselni, nem kényes. Turkáltam.
4. Country girl táska
Az egyik legrégebbi táskám, már több, mint tíz éves, de még mindig hordom. Meglepően sok minden elfér benne, és a széles pántja miatt nagyon kényelmes. Elég semleges a szine, sok mindenhez lehet viselni. Iskolába járni viszont nem elég nagy, bár egy a4-es azért belefér. Anyámtól kaptam, mert megvette, de nem az ő stílusa (ez egy olyan dolog, amiben maradéktalanul egyetértek vele).
5. Kék csíkos indiai szütyő
Ez abból a korszakból származik, amikor a Jókai utcában megnyílt az indiai cuccokat áruló bolt Kolozsváron. Akkor még nem volt minden bölcsésznek ilyen. Ez is elég nagy, kényelmes, de mappa nem fér bele az alakja miatt. Egyszer kimostam, azóta az egyik sarka kissé rózsaszín, de ez semmit nem von le az értékéből. Szintén estére való, de a sztájlisabbak közül. G. vette magának ajándékba, de aztán mégis az enyém lett.
6. Indiai elefántos, színházba
Kicsi, semmi nem fér bele, csak egy telefon és egy kulcs. A díszítés lassan lekopik róla, az elefánt már alig látszik, mégis ez az egyik kedvencem. Szinte minden esküvőben, keresztelőben ezzel voltam. Nem emlékszem, honnan van, bár valószínűleg King Artos.
7. Fekete bársony piros virággal
Ez sem jó másra, mint egy telefont beletenni, de maga a táska nagyon jópofa (az egyénisége sajnos nem érvényesül a fényképen, nem túl fotogén). Nem tudom pontosan megmagyarázni, mitől olyan különleges ez a táska, de semmiképpen nem mindennapi. Fekete, tehát mindenhez fel lehet venni, de a stílusa miatt mégis van benne valami plussz.
8. Fonott zöld
Ez tipikusan iskolába járó táska, tényleg minden belefér, ebből adódóan megviselt szegény, bár már akkor se volt új, mikor megvettem. Esőben nem praktikus, mert beleesik, viszont remek szine van. Ez talán kicsivel úrinősebb, mint az összes többi, ebből kifolyólag inkább elegánsabb dolgokhoz kellene viselni, amik azért mégis elég lazák. Turkáltam.
9. Füles franszia
Ez egy francia segélyszállítmányból származik, megtetszett, és megvettem. Ez is csak telefonos táska, de a nagy kerek fülei miatt különleges, viszony a táska anyaga nagyon bóvli, ezét mégsem annyira különleges, mint amennyire lehetne a dizájn miatt. Ettől függetlenül szoktam esténként használni.
1o. Elegánsabb fehér-fekete
Vizsgázótáska, amikor hivatalosnak kell lenni. Kívülről szép, de egyáltalán nem praktikus. Nem elég nagy a füle, hogy a vállamra akasszam, kézbe víve pedig kinyílik. Túl kicsi, hogy hétköznapokra alkalmas legyen, de túl nagy és elegáns, hogy este ezzel flangáljak. Azt hiszem, nem vagyok még elég öreg ehhez a táskához. Ezt én választottam, de később megbántam, hogy megvettem.
11. Kencés
Újabb turkált táska, eredetileg arra szántam, hogy utazáskor ebben viszem a kencéket, mert elég nagy, minden belefér, viszont mivel elég nagy, ha tele van, nehéz. Másképp ronda szegényke, másra nem használom.
12. Londoni fehér
Londonban, ahol laktunk, a bentlakásban volt egy hely, ahova ki lehetett tenni azokat a cuccokat, amiket a zember megunt és már nem akar használni. Innen származik ez a táska. Mi Cosmopolitant hagytunk a helyében. De ebből a gyűjtésből származik egy fülhallgató, a No country for old men angolul, meg egy japán nyelvkönyv (just is case). Ezek helyett nem hagytunk semmit. Maga a táska azon kívül, hogy szép, és bőr, használhatatlan, mert a pántja nagyon csúszós. Ha valaki igényt tartana rá, ettől szivesen megválok.
13. Éva magazinos piacrajáró szatyor
Gyakorlatilag csak akkor veszek női magazinokat, ha lehet velük kapni valamit. Van már ebből a forrásból muszlin-blúzom, körömlakkom, papucsom, mogyoróvajas testápolóm, szemceruzám, egy csomó bóvli ékszerem. Ez a táska roppant praktikus, minden elfér benne, nem kényes, piacra járni ideális, mert azért nem akkora, hogy nagyon meg lehessen pakolni. Persze mindig itthon felejtem, és kell vegyem a hülye műanyag-zacskókat, hogy nem szórjam az utcán szanaszéjjel a megvásárolt ezt-azt.
14. Mentsünk melleket-táska
Avonos mellrákos kampánytáska. Ezt is vettem. Iszonyúan rózsaszín, ezért csak mérsékelten lehet hordani, viszont nagyon kényelmes, ezért többször vagyok rózsaszínben a táska miatt, mintha anélkül kellene színt választani. Kényelmesen elférnek benne a mappák, bigyuszok, vállra lehet akasztani.
15. Meli melo-s iskolába járó táska
Ez a kedvencem. Egyrészt mert vászonból van, másrészt mert ebbe tényleg minden belefér, nem túl elegáns, de azért különleges (főleg hogy Magyarországon nincs Meli Melo), olcsó volt, kár, hogy akkor nem vettem több színben. Ezt hordtam legtöbbet az utóbbi időben, bár ebben aztán lehetetlen rendet tartani. A csörgő telefont megtalálni benne lehetetlen.
16. Narancssárga csíkos indiai kistáska
Most, mivel nincs iskola, és nem kell a fél házat magam után cipeljem, ez a kedvenc. Ezzel az a baj, hogy roppant markánsak a színei, és csak bizonyos színkombinációval lehet viselni, és nekem ehhez nem mindig van kedvem. Viszont nagyon jó a díszítés rajta, és ezt nem lehet úgy megtömni, hogy nehéz legyen. Ez is turkálós, az egyik legutolsó szerzeményem, nem tudtam neki ellenállni.
17. Nepáli bóvli ajándék
Ezt csak azért kunyeráltam el a tesómtól, mert nagyon szépek a színei. Teljesen használhatatlan, amúgy, csak lóg a szegen.
18. Bordó gyöngyös selyem
Ez igazán különleges, igazi nőies tarsoly. A színe csodálatos, a gyöngyök rendesen fel vannak varva rá, igazi selyem, csak nagyon elegáns alkalmakra tudom viselni, de már ránézni is izgalmas. A nagyon kevés luxus-tárgyaim egyike, pedig a kolozsvári ószerről származik.
19. Mike nevű táska, sok zsebbel
Elnyűhetetlen, ebben lehet a legjobban rendet tartani. Ebbe is minden belefér, kényelmes, viselőbe ideális, külön zseb van kulcsnak, telefonnak, notesznek, pénztárcának (csak persze mindig elfelejtem, hogy melyikbe mit tettem). Ezt is nagyon sokat hordom, mikor megunom a feketét, bár ez nem akkora, de majdnem. Ezt is újan vettem, az akkor nyílt, már említett kolozsvári indiai üzletben, 1o lejért, és kevés tárgyamtól voltam olyan boldog, mint ettől a táskától, és kevés tárgy ár-hasznosság-aránya alakult ennyire jól.
2o. Spanyol bőr estére
Ez egyike azon tárgyaknak, amiket hazahoztam Spanyolországból, és azóta is megtartottam. Semmi extra nincs benne, bőrdarab kis díszítéssel, és egy bőrmadzaggal. Ez sem alkalmas nagyobb dolgok beletételére, maximum egy telefont és egy kulcsot bír el. Ezzel is sokat jártam olyan puccos rendezvényekre, ahol én szándékosan kevésbé puccos akartam lenni.
21. Nagy szürke bálna
Ez is turkálós, van Kolozsváron, a piac utcájában, ahol a bódék vannak, a Konstanca utca sarkához közel egy táska-turkáló. Mindig vannak benne otthagyhatatlan darabok, olcsón. Vettem itt már hátizsákot (8o literes, 2o lej), válltáskát, lakktáskát színházba, indiai szütyőt, és ezt a bálnát is. Már nem emlékszem, mennyi volt, de nem lehetett túl sok. Ezen a táskán szinte minden tökéletes, azt kivéve, hogy télen lecsúszik a pántja a füss-kabátról, tehát nem tudom hordani. Nyáron viszont minden belefér, ami bele kell férjen, ha már meguntam a feketét, zöldet és a barnát, akkor ez van műsoron. Ennek is sok zsebe van, bár talán nem annyi, mint Mike-nak, és a bélése török-mintás, ami külön kis bukét ad neki.
énben
Hát soha nem állítottam magamról, hogy ne lennék mohó, de háttal nem kezdünk mondatot, kivéve, ha a hát olyan, hogy valakinek a háta, itt meg nem. Az más kérdés, hogy ezt a mohóságot magam számára kielégítően meg tudom magyarázni, ugye senki sem szeret úgy tekinteni saját magára, hogy van egy csomó rossz tulajdonsága, és ebbe bele van nyugodva, mindenki ügyesen kimagyarázza magát, még a gyilkosok is találnak arra indokot, hogy miért kell feltétlenül megölni azt az illetőt, vagy illetőket, legalábbis a krimi-irodalomban ez így van, és azon kívül nem találkoztam gyilkossal, csak egyéb, kisebb börtönviseltekkel. Szóval ez nem biztos, hogy így van, mennyire lehet hinni az irodalomnak, és mennyire irodalom a krimi. De mindenképp a legaljasabb cselekedet megtételéhez is szükség van önigazolásra, a zember úgy kell nézzen valamiért saját magára, hogy az, amit csinál, jogos.
Így vagyok én a mohósággal. Tudom, hogy nem jó, egyrészt mert nincs elég pénzem, hogy a mohóságomat kielégíthessem, másrészt, mikor meg van, akkor már nem kell semmi, mert minek, ha meg tudom venni, harmadrészt mert magam számára elfogadható indokokkal rendelkezem arra nézve, hogy a mohóság miért elfogadható magatartás, és nem mondjuk a hetedik főbűn, mint a középkorban, vagy a globalizációellenesek agyában. Nem tudok mit kezdeni a nevásárolj-napokkal. Én bizonyám hogy vásárolni akarok, baszics, egyszer az életben legyen már olyan, hogy annyi pénzem van, hogy bármit megvehetek, ami épp megtetszik (és van, ahova eltegyem), hogy ne azt kelljen nézni, hogy ha megveszem azt a különben felesleges fülbevalót, akkor megint egész hónapban zsíros kenyeret eszem, és ez nem költői túlzás, az elmúlt hónap úgy alakult, hogy tényleg nagyjából zsíros kenyeret ettem.
Hihetetlen módon lefrusztrál a gondolat, hogy ott van a turkáló az egyetemmel szemben, és nem tudok bemenni, mert minek bemenni, ha úgyse vehetek semmit. A bookline is ott van, baszics, dettó.
A kencékkel meg úgy vagyok, hogy mindig kielégítő okot találok arra, hogy ez a különben felesleges kence miért is életbevágóan fontos pont most, pont nekem. Na, most volt olyan, hogy szinte bármit megrendelhettem, amit szerettem volna, kivéve egy szemfestéket, ami gyönyörű ugyan, de tényleg teljesen felesleges. És tegnap az anyám elvonszolt az Yves-Rocherba, mert rám akarta költeni a törzsvásárlói kártyáját. Nem tiltakoztam, így most van narancsvirág-illatú parfümöm.
meggypiros, rend, takarítás, karácsony
vásárolni voltam a múlt héten, és vettem két körömlakkot (a többi beszáradt, venni kellett, kész, pont) . az egyik rózsaszín, a másik kívülről barnának nézett ki, ezért is vettem meg. most kipróbáltam, és meggypiros. a lábujjaimra kentem, pirosban tündökölnek a zokniban. ne kérdezzétek, hogy van-e ennek értelme. az üvegben úgy tűnik, mintha aranybarnába játszana, de az ujjamon olyan, mint a vér. még annál is pirosabb. nagyon tetszik. imádom a szineket. rózsaszín, narancsságra, zöld, piros, lila, kék, bordó, mind-mind kifejez dolgokat. a szekrényben a ruháim a színskála szerint vannak elrendezve, persze mikor rendben vannak, de többnyire nincsenek, mert nincs türelmem visszarakni őket, vagy kiráncigálják a macskák, vagy csak úgy.
tulajdonképpen szeretem a rendet, illetve szeretném, ha magától lenne. a héten az időm jelentős része a rendcsinálásra ment, mert ugye ma jön a zanya, és én félek tőle, mert otthon nálunk sose volt se rend, se tisztaság, de azért itt mindig kommentel – na jó, ha rend van, akkor azt is észreveszi.
a lakás, amiben lakom, óriási, nem is használom ki télen, mert ugyan volna mivel kifűteni, de minek, majd ha lesz központi, ha így haladunk, jövőre lesz, mert lesz rá pénza. mikor ki kell takarítani (most az egészet kellett, mert ugye jön a zanya és a nemhasznált szobában is kell takarítani), akkor háromszorosára nő a beltér, szrencsére Ká nem volt itthon, hogy segítsen, mert akkor háromszor olyan lassan lettem volna kész, ha arra vártam volna, hogy csinálja meg – a könyleporolással is így vagyunk, ő minden könyvet kiolvas, mielőtt visszarak, én meg a plafonon vagyok már, hogy siessünk, essünk túl rajta, a takarítással is ez van, ezért szeretek inkább egyedül, fel van mentve a takarítás alól, tükéletesen elég, ha mosogat, mert azt én utálom, turkálni a gamat lében az életlmaradékok között. merthogy ugye leszidott a múlthéten, mikor Kolozsváron volt, hogy nehogy ki merészeljem takarítani a nagyszobát, ahol a zanya aludni fog, de én azért megcsináltam, mert tudtam, hogy ő úgysem fogja, vagy ha fogja, akkor nem úgy, ahogy kell, most is alszik, ahelyett, hogy a mikrót meg a jégyszekrényt takarítaná, amire megkértem, merthogy én nem érek rá, de akkor már inkább ráérek, mert ugye a zanya, stb. szóval megcsinálom, és akkor minden rendben, még port törlök, karácsonyfát díszítek, fát hozok be, mind a négy kályhába, be kell gyújtani, mert hideg van, fáznak a macskák, és feszt nyafognak, hogy miáúúú, a mosást befejeztem,
a karácsonyban a legjobb, hogy kapok ajándékot. imádok ajándékokat kapni. ha valakinek felesleges ajándékai vannak, küldje el nekem. köszi.
karácsonyi ajándékok, amit kapni szeretnék:
1. jogsi (semmi esély)
2. autó (semmi esély)
3. normális fizetés (semmi esély) – kaptunk prémiumot, basszam, ilyen sem volt még. nem halunk éhen.
4. kencék minden mennyiségben (talán) – szenvedélyem a kencék iránt nemhogy csökkent volna, hanem csak nőtt. mindig volt valami, amit gyűjtöttem, kicsi koromtól kezdve: cigarettásdobozok, szalvéták, csokispapirok, kiolvasott könyvek, idézetek, könyvek, kazetták, cd-k, filmek, ruhák, és most van a kence-korszak.
5. teljes zöld, narancs, lila pohárkészlet a nobila-casa-ból.
6. barna-narancssárga sapka, sál, kesztyű (többször felvetettem Kának, hátha)
7. carturesti-határidőnapló (semmi esély, amit kapok, az álltalában használhatatlan)
8. carturesti-teák minden mennyiségben
9. normális fülhallgató a fülbenyomható bigyuszok helyett, amit az mp3-lejátszóval adtak, amitől mindig fáj a fülem és a fejem (erre is apropóztam többször)
10. román-magyar szótár (semmi esély)
11. új telefon, mert a réginek egy év után lerohadt a gumiborítása (semmi esély)
Amit úgyis kapok, mert úm. szükséges:
1. Fekete vastag harisnya (minden évben kapok)
2. takarítószer-készlet (na, kitaláljátok, kinek az ajándéka? a zanyáé, igen)
3. könyv (mostanában kezd frusztrálni, hogy annyi könyvem van, hogy a felét sem olvastam el)
4. abrosz (ezt is mindig kapok, pedig mindig csak 2-t használok, mert a többi kicsi az asztalra)
5. bor (amit mindenki azért hoz, hogy majd közösen megisszuk, különösen a zatya, legtöbbször fehéret, mert attól garantáltan rosszul leszek, de a zatya mindig pirosat hoz, mert a fehértől ő is rosszul van, minden ilyen sittet elörököltem tőle, mint a migrént, pl.)
6. kávé (legalább két hónapig nem kell venni)
7. édesség (utálom az édességeket, így is 64 kiló vagyok, nem tudom, mikor híztam meg ennyire, mikor alig eszem)
reggeli készülődés
Mikor Ká nincs itthon (ha itthon van, teljesen más az egész), rutinná válik a reggeli készülődés, főleg, ha iskolába is kell mennem. Felkelés, kávé, blog, levelek, válaszok adott esetben a kommentekre, fabehordás, gyújtós-hasogatás, tűzgyújtás a konhában és a fürdőben, tusolás, még egy adag kávé (eddig már megfőtt a friss), táskabepakolás, indulás. Mindez együtt másfél óra. A tusolás azonban külön szertartás, ha sietni kell, el van szaródva az egész nap.
A tusolás legfontosabb kelléke ilyenkor télen a meleg – van a fürdőben egy kandalló, nagyon romantikus, mert látszik benne a tűz, a tűztér üveggel van lezárva, és tíz perc alatt meleg van. A második kellék a nagy törülköző (Kának vettem, de ő nem használja, ergo én meg igen), sampon (nagyon zsíros a hajam, minden nap megmosom), tusfürdő (most kétféle van: ámbra, és kókusz – anyósom erre azt mondaná, hogy olyan illatom van, mint egy süteménynek), cellulitisz elleni zselé pomagránáttal és kis bigyuszokkal, hátmosókefe, hátmosószivacs, tengeri szivacsból készült kisszivacs, arclemosó zselé, dugó (szeretem, ha közben a lábam kiázik). Ezenkívül van még egy arcbigyuszom, ami egészen zseniális: bekenem vele az arcom, és a vízzel való érintkezésnél felmelegszik. Olyan sima utána az arcom, mint 10 éves koromban, mikor még nem voltak pattanások és miteszerek az életemben. Ezenkívül van még hajbalzsamom, ami dúsítja a három szál hajam, mindez összesen kb. 15 perc, ha nem kell sietnem, 20. Ezután testápoló (ha van időm és kedvem), dezodorándusz, parfüm, öltözködés, smink, indulás. Utálok rohanni.
üssünk egyet a femistákról gondolt sztereotípiákon
ha már a katalogizálásnál tartok, akkor itt egy lista a kencékről:
I. Kis fonott kosárban a következők vannak:
1. a. szemfesték – barackvirágszín-piros
1. b. szemfesték – kétféle kék
1. c. szemfesték – rózsaszín – barna – szürke
1. d. folyékony szemhélyfesték – rózsaszín – arany
1. e. ceruza – szemhélyfesték – lila
1. f. ceruza szemhélyfesték – piros.
1. g. ceruza szemhélyfesték – aranybarna
1. h. ceruza szemhélyfesték – ezüstzöld
1. i. csillogós szemhélysesték kis dobozban – rózsaszín
1. j. szemfesték – barna
2. a. szemceruza – piros
2. b. szemceruza – barna – béj
2. c. szemceruza – lila – fehér
2. d. szemceruza – türkiz – fehér
3. a. szempillaspirál – barna
3. b. szempillaspirál – rózsaszín
3. c. szempillaspirál – türkiz
3. d. szempillaspirál – lila
3. e. szempillaspirál – kék
4. a. rúzs – pink
4. b. rúzs – barna
4. c. rúzs – rozsdabarna
4. d. rúzs+ szájfény – gyöngyház
4. e. szájfény – szamócaízű
4. f. szőlőzsír – kamillás
4. g. rúzs – sötétbarna
5. a. púder – fehér
5. b. púder – barnító gyöngyöcskék
6. a. alapozó – világos
6. b. pattanáseltűntető alapozó
7. szemránckrém
8. két törött kistükör
9. balzsam (nem tudom, mit csinál)
10. körömlakk a következő árnyalatokban: ezüstrózsaszín, lila, kék, narancssárga, bézs
11. szemceruzahegyező
12. hegedűgyanta
II. Nagy rózsaszín snoopys dobozban, amiben a pink teniszcipőmet vettem:
1. hajkefe – egy sűrű, egy ritka (vagy hullik a hajam, vagy nem)
2. a. naptej – spf. 10
2. b. naptej – spf5 – barnulást elősegítő
2. c. napozás utáni barnaságot hangsúlyozó nyugtató krém
3. hajlakk
4. a. golyós dezodor – illatos
4. b. golyós dezodor – szagtalan
4. c. srayes dezodor – rózsaillatú
5. a. testápoló – csillogós (arany)
5. b. testápoló – csillogós (ezüst)
5. c. testápoló – vadcseresznye
5. d. testápoló – kókusz+papaya
6. hajhab
7. arctisztító három féle – gyümölcsös, alkoholos, sima
8. fülpiszka
9. arclemosó kis vattakorongok
10. a. parfüm – Ives Rocher – Ming Shu (ez az egyes számú kedvencem)
10. a. parfüm – Avon – Egzotic beaches
10. a. parfüm – Oriflame – Sun
10. a. parfüm – Bi-es – Sankai platinum (ez a kettes számú kedvencem)
11. kaktusztejes bőrradír
12. barnítőkrém
13. görnörítő hajzselé
14. hajfixáló gyanta
15. körömlakklemosó
16. 9 féle pamacs
17. körömreszelő
18. törött kisolló
19. csipesz
III. Fürdőszobában:
1. sampon zsíros hajra
2. balzsam zsíros hajra
3. tusfürdő – levendula, kókusz, vadcseresznye, citrus illatú változatai
4. bőradír gránátalmakivonattal
5. kétféle tusolószivacs
6. nappali arckrém
7. éjjeli arckrém
8. lábpúder
9. hűsítő lábzselé
10. szinező balzsam – barna, vörös, szőke árnyalatokban
12. itt eluntam a számlálást
