Nékem már a kép rímtelen, /
A nemző kidűlt, /
A rengő Tibet kivetlen, /
A had kéjre hűlt. /
Gajdoló lágy Firkák! /
Barka lépzetek! /
Nedv! Lepények! Villák! /
Istenbérletek.
Ez egy blog. Nyilvánosan írt személyes napló, telides-tele az én saját személyes, és ebből adódóan erősen szubjektív véleményemmel. Sokszor csak arra jó, hogy levezessem a feszültséget, máskor meg arra, hogy megbeszéljek magammal olyan dolgokat, amiket senki mással nem tudok megbeszélni. Emellett - és most nagyképű vagyok - a művészi önkifejezés eszköze is, amiben megillet a teljes szabadság. A blog tükrözi a személyiségem. Ilyen vagyok: lobbanékony, pukkancs, gunyoros, csúnya szavakat használok, mint szar, wazz és a faszomba, könnyen kritizálok és nehezen tűröm a kritikát. És nem fogom vissza magam. Protestálok. Legfőbb ellenségem a butaság és a képmutatás. Ha az ember a saját blogjában nem írhatja le, akkor hol? Ez az egyetlen hely a világon, ahol önmagam lehetek, és mindjárt elsírom magam az önsajnálattól. Néha meg nem ilyen vagyok. Akinek ez nem tetszik, ne olvassa.
